Bevezetés a János írása szerint való szent evangyéliomhoz
Miért tanulmányozzuk ezt a könyvet?
A keresztények elleni fokozott üldöztetés, az egyre növekvő hitehagyás, valamint a Jézus Krisztus természetét illető viták időszakában jegyezte fel János apostol bizonyságát a Szabadítóról. János evangéliumának tanulmányozása segíthet a tanulóknak megismerni Mennyei Atyánkat az Ő Fia, Jézus Krisztus szolgálatán keresztül. János beszámolója azt tanítja, hogy akik Jézus Krisztus tanításai szerint élnek, azok nagyszerű áldásokat kaphatnak, az örök életet is beleértve ebbe.
Ki írta ezt a könyvet?
Ezt a könyvet János apostol írta. A könyvben végig úgy utal magára, hogy ő az a tanítvány, „a kit szeret vala Jézus” (lásd János 13:23; 19:26; 20:2; 21:7, 20).
János és a fivére, Jakab, halászok voltak (lásd Máté 4:21). Úgy tűnik, János azt megelőzően, hogy Jézus Krisztus tanítványává és apostolává vált volna, Keresztelő János követője volt (lásd János 1:35–40; Kalauz a szentírásokhoz: János, Zebedeus fia; scriptures.lds.org).
Mikor és hol íródott?
Nem tudjuk, pontosan mikor írta János ezt a könyvet. A feltevések szerint valamikor Krisztus után 60 és 100 között íródott. A Krisztus utáni második század kora keresztény írói azt állították, hogy János a kis-ázsiai (ma Törökország területén található) Efézusban írta ezt a könyvet.
Kinek íródott, és miért?
Bár János írásai mindenkihez szólnak, üzenetének volt egy szűkebb közönsége is. Bruce R. McConkie elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt írta: „János evangéliuma a szenteknek írt beszámoló; elsősorban az egyháznak… íródott evangélium” (Doctrinal New Testament Commentary, 3 vols. [1965–73], 1:65). János megmondta, mi céllal írta ezt a könyvet: hogy meggyőzze az embereket, „hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy ezt hívén, élet[ük] legyen az ő nevében” (János 20:31). „E célt szem előtt tartva kerülnek [gondosan] kiválasztásra és elrendezésre Jézus életének azon eseményei, amelyeket [János] leír” (Kalauz a szentírásokhoz: János, Zebedeus fia, 2. alcím: János evangéliuma).
Milyen megkülönböztető jegyei vannak ennek a könyvnek?
A János evangéliumában található anyag mintegy 92 százaléka nem található meg a többi evangéliumi beszámolóban. Ez talán azért van így, mert János célközönsége – egyháztagok, akiknek már volt némi elképzelésük Jézus Krisztusról – nagyon is különbözött Máté, Márk és Lukács célközönségétől. A János által leírt hét csodából öt egyetlen másik evangéliumban sincs feljegyezve. Míg Máté, Márk és Lukács sok mindent elmondott Jézus galileai szolgálatáról, addig János számos olyan eseményt jegyzett fel, melyre Júdeában került sor. János evangéliuma bővelkedik a tanokban, fő témái között található Jézus isteni mivolta Isten Fiaként, Krisztus engesztelése, az örök élet, a Szentlélek, az újjászületés szükségessége, mások szeretetének fontossága, valamint a Szabadítóba vetett hit fontossága.
János kihangsúlyozta Jézus Isten Fiaként betöltött isteni mivoltát. Száznál több olyan alkalmat jegyzett fel, amikor Jézus hivatkozik az Atyjára, melyek közül csak a János 14-ben több mint 20 található. János egyik fő hozzájárulása az, hogy leírta a Szabadító azon tanításait, melyeket közvetlenül az elfogása előtti órákban mondott a tanítványainak, valamint a nagy közbenjáró imát, melyet azon az éjszakán mondott, amikor Gecsemánéban szenvedett. János beszámolójának ez a része (János 13–17) János evangéliuma lapjainak több mint 18 százalékát foglalja magában, és mélyebben megértjük ezekből a Szabadító tanát, valamint azt, hogy mit vár el Ő a tanítványaitól.
Vázlat
János 1 János bizonyságot tesz Jézus Krisztus halandóság előtti isteni mivoltáról, és azon küldetéséről, hogy minden embernek felkínálja a szabadítást. János feljegyzi Jézus megkeresztelkedését, valamint néhány tanítványának az elhívását.
János 2–4 Jézus Krisztus borrá változtatja a vizet. A lelki újjászületésről tanítja Nikodémust, és bizonyságot tesz az asszonynak a kútnál arról, hogy Ő a Krisztus. Jézus meggyógyítja egy királyi udvari ember fiát.
János 5–7 A Szabadító meggyógyít egy béna embert a Bethesda tavánál, és kijelenti isteni hatalmát és felhatalmazását. Az Élet Kenyere beszéd előkészítéseként ötezer embert megvendégel, kijelenti, hogy Ő a Messiás, és a sátorok ünnepén azt mondja, hogy csak azok kaphatnak örök életet, akik befogadják Őt.
János 8–10 A házasságtörésen ért nő esete kapcsán Jézus a könyörületességről és a bűnbánatról tanít. Kijelenti, hogy Ő Jehova, a nagy VAGYOK. Meggyógyít egy vakon született férfit, és azt mondja magáról, hogy Ő a Jó Pásztor, aki szereti a juhait, és életét adja értük.
János 11–13 Jézus Krisztus a halál feletti hatalma bizonyítékaként feltámasztja Lázárt a halálból. Diadalmasan bevonul Jeruzsálembe. Az utolsó vacsora alkalmával Jézus megmossa tanítványai lábát, és arra tanítja őket, hogy szeressék egymást.
János 14–16 Jézus útmutatást ad tanítványainak a szeretet és az engedelmesség közötti kapcsolatról. Megígéri, hogy elküldi a Vigasztalót (a Szentlelket), és hogy személyesen fog szolgálni a tanítványainak. Kijelenti, hogy ő az Igazi Szőlőtő, és hogy legyőzte a világot.
János 17–19 Jézus a tanítványai és azok nevében, akik hinni fognak a prédikálásuknak, elmondja a nagy közbenjáró imát. Elárulják, elfogják, kihallgatják és elítélik. Miután szenved a kereszten, meghal és eltemetik.
János 20–21 A feltámadt Jézus Krisztus megjelenik Mária Magdalénának a kerti sírboltnál, majd a tanítványai közül is némelyeknek Jeruzsálemben. Megjelenik hét tanítványnak a Galileai-tengernél, és megbízza Pétert, hogy vezesse a tanítványokat mások szolgálatában.