Jézus azt tanítja tanítványainak, hogy meg kell bocsátaniuk másoknak. Ezután az apostolok arra kérik Jézust, hogy adjon nekik több hitet. Válaszul a Szabadító megtanítja nekik a haszontalan szolga példázatát. Később Jézus meggyógyít tíz leprást, de csak egy tér vissza, hogy köszönetet mondjon Neki. A Szabadító összetűzésbe kerül a farizeusokkal, és Isten királyságának eljöveteléről tanít.
Az apostolok arra kérik Jézust, hogy adjon nekik több hitet
Kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak egy olyan konkrét helyzetre, amely megkövetelné, hogy gyakorolják a hitüket (például egy papsági áldás elnyerése, a tizedfizetés vagy egy beszéd, illetve tanítás az egyházban). Néhány tanuló mondja el, mire gondolt, te pedig sorold fel a táblán a válaszaikat.
Kérd meg a tanulókat, hogy csendben gondolkozzanak el a következő kérdéseken:
Előfordult már, hogy nagyobb hitet szerettetek volna? Ha igen, akkor milyen élmények keltettek ilyen érzést bennetek?
Kérd meg a tanulókat, hogy a Lukács 17 tanulmányozása során keressenek olyan tantételeket, amelyek segíthetnek nekik a hitük gyarapításában.
A Lukács 17:1–2 összegzéseként mondd el, hogy a Szabadító figyelmeztetett, hogy azok, akik másokat félrevezetnek vagy bűnre csábítanak, felelősségre lesznek vonva.
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Lukács 17:3–4-et, és keressék meg, milyen parancsolatot adott a Szabadító a tanítványainak, amelyhez hitre volt szükség.
A 3. vers szerint mit parancsolt Jézus a tanítványainak, mit tegyenek, ha valaki rosszat tesz velük?
A 4. vers szerint milyen gyakran kell a tanítványoknak megbocsátaniuk? (Elmondhatod, hogy a Szabadító válaszát úgy is megfogalmazhatnánk, hogy meg kell bocsátanunk, mindegy, hányszor tesz velünk valaki rosszat, ha azt megbánja.)
Miért lehet nehéz megbocsátani valakinek, aki újra meg újra rosszat tett veletek?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Lukács 17:5-öt, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mit kívántak az apostolok a Szabadítótól, miután elmondta nekik, hogy meg kell bocsátaniuk az ellenük vétkezőknek.
Mit kívántak az apostolok a Szabadítótól? (Megkérheted a tanulókat, hogy jelöljék meg a „Növeljed a mi hitünket!” kifejezést a szentírásukban.)
Miként segíthet az apostoloknak, hogy engedelmeskedjenek a másoknak való megbocsátásra szólító parancsolatnak az, ha igyekeznek nagyobb hitre szert tenni az Úrban?
A Lukács 17:6 összegzéseként mondd el, hogy a Szabadító ezt követően azt tanította az apostolainak, hogy egy apró mustármagnyi hit is csodákat eredményezhet. Hogy segítsen az apostoloknak megérteni, hogyan gyarapíthatják a hitüket, Jézus ezután elmondta nekik az úr és a szolga kapcsolatáról szóló példázatot.
Írd fel a táblára a következő hiányos kijelentést: Hitünk gyarapodni fog, ha…
Kérj meg néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel a Lukács 17:7–10-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mit várt el az úr a szolgájától.
Mit várt el az úr a szolgájától?
Mondd el, hogy a bibliai időkben az úr biztosította a szolgái megélhetését, miközben a szolgák hűségesen teljesítették az elvárt kötelességeiket. Emiatt nem volt szükség arra, hogy az úr külön köszönetet mondjon a szolgájának vagy lekötelezve érezze magát iránta azért, mert az elvégezte a kötelességét.
Hogyan hasonlít Mennyei Atyánk a példázatban szereplő úrra? Mit vár Ő el tőlünk? (Hogy „mindazokat megcseleked[jük], a mik nék[ünk] parancsoltattak” [10. vers].)
Egészítsd ki a táblán szereplő kijelentést a következőképpen: Hitünk gyarapodni fog, ha igyekszünk mindent megtenni, amit Mennyei Atyánk parancsol.
Hogy segíts a tanulóknak megérteni, mi más gyarapíthatja még a hitüket, kérdezd meg:
A 10. vers szerint mit kell a szolgáknak mondaniuk, miután megtartották uruk parancsolatait?
Mit jelent az, hogy valaki „haszontalan szolg[a]”? (Azt jelenti, hogy mindegy, milyen jól tartja be valaki a parancsolatokat, mindig adósa marad Istennek.)
Miért maradunk mindig adósai Mennyei Atyánknak, még akkor is, amikor engedelmesek vagyunk és igazlelkűen élünk? (Mert Mennyei Atyánk mindig megáld bennünket, amit mi soha nem fogunk tudni visszafizetni Neki [lásd Móziás 2:20–26].)
Egészítsd ki a táblán lévő mondatot úgy, hogy a következő tantételt tükrözze: Hitünk gyarapodni fog, ha igyekszünk mindent megtenni, amit Mennyei Atyánk parancsol, és ha nem felejtjük el, hogy mindig az adósai maradunk. Megkérheted a tanulókat, hogy írják be ezt a tantételt a szentírásukba.
Hogyan gyarapítja a hitünket, ha igyekszünk mindent megtenni, amit Mennyei Atyánk parancsol?
Kérd meg a tanulókat, hogy gondolkodjanak el egy olyan alkalmon, amikor betartották a parancsolatokat vagy engedelmesen elvégezték a kötelességüket, és úgy érezték, hogy ennek eredményeként gyarapodtak a hitben. Gondolataikat jegyezzék le a füzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba.
Elegendő idő eltelte után kérd meg a tanulókat, hogy osszák meg az egyik társukkal, amit leírtak. Kérj meg néhány tanulót, hogy ossza meg gondolatait az osztállyal.
Írd fel a táblára a következő befejezetlen kijelentést: A bibliai időkben komoly kihívást jelentett, ha valaki leprás volt, mert…
Segíts a tanulóknak felidézni, mit tudnak a lepráról: kérd meg őket, mondják el az osztálynak, hogyan fejeznék be a kijelentést. A tanulók megemlíthetik például, hogy a lepra testi elváltozásokat, sőt halált is okozhat; hogy a leprásokat elkülönítették a társadalom többi tagjától, hogy megóvják a többiek egészségét; valamint hogy figyelmeztetésként azt kellett kiáltaniuk, hogy „Tisztátalan!”, ha valaki közeledett hozzájuk (lásd Bible Dictionary, “Leper”).
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Lukács 17:11–12-t, az osztály pedig figyelje meg, kikkel találkozott Jézus, amikor úton Jeruzsálem felé megállt egy faluban. A tanulók mondják el, mit találtak.
Ha ezen leprások egyike lettetek volna, mit éreztetek volna, amikor megláttátok Jézust?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Lukács 17:13–14-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mit mondtak a leprások a Szabadítónak, és Ő mit válaszolt.
Mit kértek a leprások Jézustól?
Mire utasította őket Jézus?
Mondd el, hogy Mózes törvénye előírta, hogy gyógyulásuk után a leprásoknak meg kellett mutatni magukat a papoknak, hogy visszaengedjék őket a társadalomba (lásd 3 Mózes 14).
Mi történt a leprásokkal útközben?
Milyen tantételt tanulhatunk a 14. versből, mit kell tennünk, hogy elnyerjük az Úr áldásait? (A tanulóknak a következőhöz hasonló igazságot kell megfogalmazniuk: Elnyerjük az Úr áldásait, ha azt tesszük, amire Ő utasít bennünket.)
Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át, milyen lehetett volna az egyik olyan leprás helyében lenni, aki megtisztult.
Szerintetek mit tettetek volna, amikor felismeritek, hogy megtisztultatok a leprától?
Néhány tanuló egymást váltva olvassa fel a Lukács 17:15–19-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, miben cselekedett az egyik leprás a többiektől eltérően.
Mit tett a szamaritánus leprás, ami a Szabadító iránti háláját mutatta?
Miért említhette meg vajon Lukács, hogy a hálás leprás szamaritánus volt – olyasvalaki, akit a legtöbb zsidó lenézett? Hogyan segít ez a részlet jobban megértenünk ezt a történetet?
Milyen igazságot tanulhatunk attól a leprástól, aki visszatért, hogy köszönetet mondjon az Úrnak? (A tanulóknak a következőhöz hasonló igazságot kell megfogalmazniuk: Fontos kifejezni a hálánkat az elnyert áldásokért.)
Miért fontos kifejezni a hálánkat Istennek az elnyert áldásokért?
Milyen módon lehetünk olykor hasonlóak a kilenc lepráshoz?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő idézetet Thomas S. Monson elnöktől:
Kép
President Thomas S. Monson
„Testvéreim, vajon mi nem felejtünk el köszönetet mondani az áldásainkért? Az őszinte hálaadás nemcsak áldásaink felismeréséhez segít hozzá, de a mennyek ajtaját is megnyitja, és segít nekünk érezni Isten szeretetét” (A hála isteni ajándéka.Liahóna, 2010. nov. 87.).
A 19. vers szerint mit mondott a Szabadító, mi történt ezzel a leprással a tetteinek köszönhetően? (A hite megtartotta, ami azt jelenti, hogy teljesen ép lett.)
Hogyan segíthet teljesen éppé lennünk az, ha hálát adunk az Úrnak az áldásainkért?
Kérd meg a tanulókat, hogy jegyezzenek fel a szentírás-tanulmányozási naplójukban olyan konkrét áldásokat Mennyei Atyánktól, amelyekért hálásak, és írják le, miként mutathatják ki az életükben a hálájukat ezekért az áldásokért.
Jézus Isten királyságának eljövetelével kapcsolatosan tanít
A Lukács 17:20–37 összegzéseként mondd el, hogy Jézus a második eljöveteléről tanított. (Megjegyzés: Hasonló tanításokról volt már szó a Máté 24-hez és a Joseph Smith – Mátéhoz tartozó leckeanyagban is.)
Befejezésként bizonyságot tehetsz az ebben a leckében megfogalmazott igazságokról. Buzdítsd a tanulókat, hogy alkalmazzák ezeket az igazságokat az életükben.
Kép
scripture mastery icon
Szentírás-memoriter áttekintés
Ezt a tevékenységet használhatod arra, hogy segíts a tanulóknak megtanulni egy szentírás-memoriter szakaszt.
Oszd négy- vagy ötfős csoportokra az osztályt. Adj minden csoportnak egy hatoldalú dobókockát és egy ceruzát. (Ha nem áll rendelkezésre dobókocka, akkor tegyél egy borítékba vagy más tartóba hat papírcetlit, 1–6-ig számozva meg őket.) Minden tanulónak szüksége lesz még egy üres papírlapra is. Kérj meg minden csoportot, hogy üljenek szorosan az asztal köré vagy egy körbe, és nyissák ki a szentírásukat annál a szentírás-memoriternél, amelyet szeretnél megtanultatni velük. Mondd el, hogy a tevékenységnek az a célja, hogy minél előbb le tudják írni a papírlapjukra a teljes szentírásrészt. A tanulók azonban csoportonként csak egy ceruzát használhatnak. A ceruza úgy szerezhető meg, hogy valaki 1-et dob a kockával (vagy az 1-es számú cetlit húzza). Kérd meg a csoportok tagjait, hogy egymást váltva dobjanak a kockával (vagy húzzanak egy papírcetlit, majd tegyék vissza). Amikor az egyik tanuló 1-est dob, megkapja a ceruzát, és elkezdi írni az adott verset a saját papírjára úgy, hogy közben hangosan kimond minden egyes szót. Eközben a többiek felváltva folytatják a dobást. Ha egy másik tanuló 1-est dob, ő kapja meg a ceruzát attól, aki addig írt, és hangosan kimondva a szavakat elkezdi leírni a verset a saját lapjára. A korábban író pedig csatlakozik azokhoz, akik éppen dobnak. Ha olyan valaki kapja meg újra a ceruzát, aki már leírta a vers egy részét, akkor az illetőnek először fel kell olvasnia a már leírt részt, mielőtt folytathatná az írást. (Ez biztosítja azt az ismétlést, amely segít a tanulóknak a vers megtanulásában.) A tevékenység akkor ér véget, amikor mindegyik csoportban van már valaki, aki teljes egészében leírta a szentírás-memoritert.
Kérd meg az osztályt, hogy a tevékenység után együtt mondják fel a szentírást.
Megjegyzések és háttér-információk
Lukács 17:15–16. „Egy pedig ő közülök… arczczal leborula…, hálákat adván néki”
Gordon B. Hinckley elnök beszélt a hála jelentőségéről:
„A köszönetnyilvánítás szokása a művelt férfi vagy nő ismertetőjele. […]
A hálaadás szelleme irányítsa és áldja meg napjaitokat és éjszakáitokat! Dolgozzatok ezen! Meglátjátok, hogy csodálatos eredményeket szül majd” (vö. Egy próféta tanácsa és fiatalokért mondott imája.Liahóna, 2001. ápr. 33–34.).
David O. McKay elnök arról tanított, hogyan kell kifejeznünk a hálánkat:
„A hála mélyebb a köszönetnél. A köszönet a hála kezdete. A hála a köszönet betetőzése. A köszönet állhat csupán szavakból. A hála cselekedetekben mutatkozik meg” (“The Meaning of Thanksgiving,” Improvement Era, Nov. 1964, 914).
Joseph Smith fordítás: Lukács 17:21. „Isten királysága már eljött hozzátok”
Joseph Smith próféta a következőket tanította Isten királyságáról:
„Némelyek azt mondják, hogy Isten királysága nem állíttatott fel a földön pünkösd előtt, és hogy [Keresztelő] János nem prédikálta a bűnök bocsánatáért való bűnbánat keresztségét; de én azt mondom az Úr nevében, hogy Isten királysága Ádám napjai óta a mai napig fennállt a földön. Bármikor, amikor élt egy igazlelkű férfi a földön, akinek Isten kinyilatkoztatta igéjét, és hatalmat és felhatalmazást adott arra, hogy az Ő nevében eljárjon…, ott van Isten királysága” (Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith [2007]. 85.).