120. lecke: Efézusbeliek 1

120. lecke

Efézusbeliek 1

Bevezetés

Pál levelet ír az efézusbeli szenteknek arról, hogy előre elrendeltettek az evangélium elnyerésére. Ír még a végső adományozási korszakról is, vagyis arról az adományozási korszakról, amelyben most élünk. Azt tanítja, hogy kinyilatkoztatás által megismerhetjük Mennyei Atyánkat és Jézus Krisztust.

Javaslatok a tanításhoz

Efézusbeliek 1:1–8

Pál azt tanítja az efézusbeli szenteknek, hogy előre elrendeltettek az evangélium elnyerésére

Kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak egy olyan alkalomra, amikor elvállaltak egy fontos feladatot, amelynek teljesítéséért jutalmat ígértek nekik.

Amikor a feladat nehézzé vált, hogyan segített nektek az a tudat, hogy ti fogadtátok el azt, és hogy valaki bízott abban, hogy képesek lesztek teljesíteni azt?
Milyen áldásokban vagy jutalomban volt részetek a feladat teljesítéséért?

Mondd el, hogy az Efézusbeliek 1–6-ban feljegyzett e levélben Pál apostol azokhoz a szentekhez szólt, akik Efézusban és annak környékén éltek. Az volt a célja, hogy megerősítse azokat, akik már az egyház tagjai voltak, illetve segítsen az újonnan megtérteknek növekedni lelki tudásukban, valamint hűnek maradni a szövetségeikhez.

Néhány tanuló egymást váltva olvassa fel az Efézusbeliek 1:3–8-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, milyen igazságokat tanított Pál, hogy segítsen nekik hűnek maradni a szövetségeikhez.

Milyen igazságokat tanított Pál a szenteknek, hogy segítsen nekik hithűnek maradni? (Miközben a tanulók válaszolnak, megkérheted őket, hogy mondják el, hogyan segíthette a szenteket hithűnek maradni az, hogy megértették az említett igazságokat.)
Szerintetek a 4. versben mit jelent az, hogy Isten egyeseket „a világ teremtetése előtt” kiválasztott?

Mondd el, hogy ez a kifejezés az eleve elrendelés szóval, illetve az 5. versben olvasható „a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus által” kifejezéssel együtt azokra vonatkozik, akiket kiválasztottak és előre elrendeltek a halandóság előtti létben, hogy elnyerjék az evangéliumot. Írd fel a táblára a következő igazságot: Isten gyermekei előre elrendeltettek az evangélium áldásainak elnyerésére. Ezen áldások elnyerése az ebben az életben tanúsított hithűségünktől függ.

Hogy segíts a tanulóknak megérteni ezt az igazságot, kérd meg egyiküket, hogy olvassa fel a következő idézetet:

„A lelkek halandóság előtti világában Isten egyes lelkeket konkrét küldetések elvégzésére jelölt ki halandó életük idejére. Ezt nevezik előre elrendelésnek.

Az előre elrendelés nem szavatolja, hogy az egyének megkapnak bizonyos elhívásokat vagy felelősségeket. Az ilyen lehetőségek az önrendelkezés igazlelkű használata által jönnek, mint ahogy az előre elrendelés is a halandóság előtti létben tanúsított igazlelkűség eredménye volt. […]

Az előre elrendelés az egyház minden tagjára vonatkozik, nem csak a Szabadítóra és prófétáira. A Föld teremtése előtt hithű nők kaptak bizonyos feladatokat, és hithű férfiakat rendeltek el előre bizonyos papsági teendőkre. Bár nem emlékeztek arra az időre, kétségtelen beleegyeztetek jelentős feladatok elvégzésébe Atyátok szolgálatában. [Ha érdemesnek bizonyultok], lehetőséget kaptok az akkor kapott feladatok elvégzésére” (Hűek a hithez: evangéliumi értelmező szótár [2004]. 47–48.).

Hogyan segíthet a szövetségeinkhez hűnek maradnunk az, ha megértjük, hogy előre elrendeltettünk az evangélium és annak számos áldása elnyerésére?

Efézusbeliek 1:9–12

Pál az idők teljességének adományozási korszakáról beszél

Rajzolj egy egyszerű képet néhány folyóról, amelyek egy nagyobb víztömegbe torkollnak, és kérd meg a tanulókat, hogy képzeljék azt, hogy mindegyik folyó egy-egy evangéliumi adományozási korszakot jelképez.

Mi az az evangéliumi adományozási korszak?

Áttekinthetitek az evangéliumi adományozási korszak meghatározását, ha megkéred az egyik tanulót, hogy olvassa fel az alábbi idézetet:

„Az evangélium adományozási korszaka egy olyan időszak, amikor az Úrnak van legalább egy olyan felhatalmazott szolgája a földön, aki viseli a szent papságot és a kulcsokat, és akinek isteni megbízása van arra, hogy átadja az evangéliumot a föld lakóinak. Amikor ez bekövetkezik, ismét kinyilatkoztatásra kerül az evangélium, hogy az adott adományozási korszak népének ne kelljen alapvetően az elmúlt adományozási korszakokra hagyatkoznia a szabadítás tervének ismerete terén. Kezdettől fogva számos evangéliumi adományozási korszak volt. A Biblia szerint legalább egy adományozási korszak társul Ádámhoz, egy Énókhoz, egy Noéhoz, és így tovább Ábrahám, Mózes, valamint Jézus és apostolai kapcsán az idők delén” (Bible Dictionary, “Dispensations”; lásd még Kalauz a szentírásokhoz: adományozási korszak).

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az Efézusbeliek 1:9–10-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, milyen adományozási korszakra utalt Pál. Mondd el, hogy „az Ő akaratjának titkát” kifejezés a 9. versben Isten terveire és szándékaira utal.

Milyen adományozási korszakra utalt Pál az Efézusbeliek 1:10-ben?

Mutass rá arra, hogy az idők teljességének adományozási korszaka az az adományozási korszak, amelyben jelenleg élünk.

Hogyan hasonlítható az idők teljességének adományozási korszaka egy olyan víztömeghez, amelybe folyók torkollanak?
Mit jövendölt Pál, mi történik majd az idők teljességének adományozási korszaka során? (Mondd el, hogy amikor Pál azt írja, hogy „mindeneket a Krisztusban” – mind a mennyei, mind pedig a földi dolgokat – egybegyűjtik majd [10. vers], akkor mindazon kulcsok, hatalmak és ígéretek visszaállítására és összegyűjtésére utal, amelyeket Isten nyilatkoztatott ki a gyermekeinek a világ kezdete óta, valamint mindazon tudásra is, amely korábban még sohasem került kinyilatkoztatásra [lásd T&Sz 128:18]. Írd fel a táblára a következő tant: Az idők teljességének adományozási korszakában minden visszaállíttatik a korábbi adományozási korszakokból.)

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő idézetet B. H. Roberts eldertől a Hetvenektől:

„Ez az idők teljességének adományozási korszaka, mi pedig látjuk, hogy az óceánba rohanó hatalmas folyamokhoz hasonlatosan ebbe ömlik bele minden korábbi adományozási korszak, összekapcsolva így bennünket ezekkel és őket is velünk; látjuk továbbá, hogy Isten előtt egyetlen hatalmas cél lebegett a kezdettől fogva, mégpedig gyermekeinek szabadítása. Most pedig elérkezett a végső nap, a végső adományozási korszak, amikor az igazságnak, a világosságnak és az igazlelkűségnek el kell árasztania a világot” (in Conference Report, Oct. 1904, 73).

Kérj meg néhány tanulót, hogy jöjjenek ki a táblához, és címkézzék fel a felrajzolt folyókat azokkal a korábbi adományozási korszakokból származó igazságokkal, szentírásokkal, szövetségekkel és hatalmakkal, amelyek visszaállíttattak vagy előhozattak az idők teljességének adományozási korszakában. (A címkék között szerepelhetnek a következők: a pecsételő hatalom, a szabadító szertartások, a Mormon könyve stb.; a tanulók szükség esetén további folyókat is rajzolhatnak.)

Miként jelent áldást számotokra, hogy az idők teljességének adományozási korszakában élhettek?
Roberts elder szavai szerint minek kell megtörténnie ezen adományozási korszak során? (Az igazságnak, a világosságnak és az igazlelkűségnek el kell árasztania a földet.)
Milyen források tesznek képessé bennünket a mi adományozási korszakunkban arra, hogy elárasszuk a földet az evangélium igazságával és világosságával?

Az egyik tanuló olvassa fel a következő kijelentést David A. Bednar eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából:

„Szeretett fivéreim és nőtestvéreim! Mindaz, amit eddig elértünk ebben az adományozási korszakban az evangélium közösségimédia-csatornákon való közvetítésével kapcsolatosan, kezdetnek megfelelő – ez azonban csupán egy apró erecske. Ezennel azt a felhívást intézem hozzátok, hogy segítsetek ezt az erecskét hatalmas áradattá duzzasztani! [A]rra buzdítalak titeket, hogy árasszátok el a földet igazlelkűséggel és igazsággal teli üzenetekkel, melyek hitelesek, tanulságosak és dicséretre méltók, és szó szerint söpörjétek le a földet, mint árral!” (“To Sweep the Earth as with a Flood” [Brigham Young University Campus Education Week devotional, Aug. 19, 2014], LDS.org).

Kérd meg a tanulókat, hogy mondják el, mit tesznek azért, hogy segítsenek elárasztani a földet igazlelkűséggel és igazsággal teli üzenetekkel.

Az Efézusbeliek 1:11–12 összegzéseként mondd el, hogy Pál tanítása szerint Jézus Krisztus révén a szentek „örökséget” (11. vers) nyertek Isten királyságában.

Efézusbeliek 1:13–23

Pál az ígéret Szent Lelkéről tanít

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az Efézusbeliek 1:13–14-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressenek egy áldást, amelyet a szentek a hithűségüknek, valamint a Jézus Krisztusba vetett hitüknek és bizalmuknak köszönhetően nyertek el.

A 13. vers szerint milyen áldást nyertek el a szentek? („Megpecsételtette[k] az ígéretnek ama Szent Lelkével”.)

Mondd el, hogy „megpecsételtet[ni] az ígéretnek ama Szent Lelkével” azt jelenti, hogy a Szentlélek „tanúbizonyságot tesz az Atyának arról, hogy megfelelőképpen történt a szabadító szertartások elvégzése, és hogy betartásra kerültek az azokhoz kapcsolódó szövetségek” (Kalauz a szentírásokhoz: az ígéret Szent Lelke; scriptures.lds.org). A Lélek a „záloga a mi örökségünknek” (14. vers). Ez azt jelenti, hogy a Szentlélek jelenléte az életünkben annak a jele, emlékeztetője és jelzése Istentől, hogy ha továbbra is hithűek leszünk, akkor örök életet nyerünk.

Az Efézusbeliek 1:15–16 összegzéseként mondd el, hogy Pál elmondta a szenteknek, hogy folyamatosan köszönetet mond Istennek az ő hithűségükért.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az Efézusbeliek 1:17–18-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, miért imádkozott Pál, mit adjon meg Isten a szenteknek.

Miért imádkozott Pál, mit adjon meg Isten a szenteknek?
Mit tanítanak ezek a versek nekünk arról, hogy miként ismerhetjük meg Mennyei Atyánkat? (A tanulók a saját szavaikkal fogalmazzák meg a következő igazságot: A kinyilatkoztatás lelke által megismerhetjük Mennyei Atyánkat.)

Hogy segíts a tanulóknak megérteni a kinyilatkoztatás lelkét, kérd meg egyiküket, hogy olvassa fel David A. Bednar elder következő kijelentését, a többiek pedig figyeljék meg, mi a kinyilatkoztatás lelke.

„A kinyilatkoztatás Isten közlése gyermekei számára a földön, és a Szentlélek ajándékával és állandó társaságával kapcsolatos egyik legnagyobb ajándék. Joseph Smith próféta azt tanította: »A Szentlélek kinyilatkoztató«, és »senki nem kaphatja meg a Szentlelket anélkül, hogy kinyilatkoztatásokat ne kapna« (Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith [2007]. 137.).

A kinyilatkoztatás lelke minden olyan ember számára elérhető, aki megfelelő papsági felhatalmazás által részesül a bűnök bocsánatára alámerítéssel történő keresztelés, valamint a Szentlélek ajándékát adományozó kézrátétel szabadító szertartásaiban, és aki hittel cselekedve eleget tesz a papsági felszólításnak: »fogadd be a Szentlelket!«” (vö. A kinyilatkoztatás lelke. Liahóna, 2011. máj. 87.).

Mi a kinyilatkoztatás lelke?
Hogyan segíthet a Szentlelken keresztül érkező kinyilatkoztatás megismernünk Mennyei Atyánkat?

Megkérheted a tanulókat, hogy mondják el, hogyan segítette már őket a Szentlélek általi kinyilatkoztatás Mennyei Atyánk jobb megismerésében. Te is megoszthatod egy saját élményedet. Buzdítsd a tanulókat, hogy igyekezzenek a Szentlélek társaságára érdemesen élni, hogy továbbra is egyre jobban megismerhessék Mennyei Atyánkat.

Az Efézusbeliek 1:19–23 összegzéseként mondd el, hogy Pál folytatta tanítását a szentek megígért örökségéről, valamint Jézus Krisztusnak az egyház fejeként betöltött szerepéről.

Megjegyzések és háttér-információk

Efézusbeliek 1:13. Az „ígéret… Szent Lelk[e]”

Az ígéret Szent Lelke a Szentlélek egy másik megnevezése. A Szentlélek megpecsételő és jóváhagyó hatalmára vonatkozóan használatos (lásd T&Sz 76:53; 132:7).

„[A]z ígéret Szent Lelke [m]egerősíti, hogy az emberek igazlelkű tetteit, szertartásait és szövetségeit elfogadja Isten. Az ígéret Szent Lelke tanúbizonyságot tesz az Atyának arról, hogy megfelelőképpen történt a szabadító szertartások elvégzése, és hogy betartásra kerültek az azokhoz kapcsolódó szövetségek.

Akiket megpecsétel az ígéret Szent Lelke, megkapnak mindent, amivel az Atya rendelkezik [lásd Eféz. 1:13–14; T&Sz 76:51–60]. Minden olyan szövetséget és cselekedetet meg kell pecsételnie az ígéret Szent Lelkének, amely ezen élet után is érvényben lesz [T&Sz 132:7, 18–19, 26]” (Kalauz a szentírásokhoz: az ígéret Szent Lelke; scriptures.lds.org).

Amikor Pál azt írta, hogy a szentek „megpecsételtette[k] az ígéretnek ama Szent Lelkével” (Efézusbeliek 1:13), akkor az örök élet azon ígéretére utalt, amely még a halandóságban megadatik a hithű szenteknek. Amikor valakit megpecsétel az ígéret Szent Lelke, akkor a Szentlélek jóváhagyja az illetőt celesztiális örökösként, bár még halandó. Erre a tanra olykor úgy utalnak, mint amikor valakinek az elhívása és kiválasztása biztossá tétetik (lásd 2 Péter 1:4–19; T&Sz 131:5–6; T&Sz 132:6–7; Bruce R. McConkie, Doctrinal New Testament Commentary, 3 vols. [1965–73], 2:493–95; History of the Church, 3:379–80).

Az ígéret Szent Lelkével kapcsolatosan Joseph Fielding Smith elnök kijelentette:

„Az ígéret Szent Lelke a Szentlélek, aki a jóváhagyás pecsétjét helyezi minden szertartásra: keresztelésre, konfirmációra, elrendelésre és házasságkötésre. Az ígéret az, hogy az áldások hithűség által elnyerhetők.

Ha egy személy megszeg egy szövetséget, legyen az keresztelési, elrendelési, házassági vagy bármilyen más, a Lélek visszavonja a jóváhagyás pecsétjét, az áldások pedig nem lesznek elnyerhetők.

Minden szertartást a hithűségen alapuló jutalom ígérete pecsétel meg. A Szentlélek visszavonja a jóváhagyó pecsétet, amikor a szövetségeket megszegik [lásd T&Sz 76:52–53; 132:7]” (Doctrines of Salvation, comp. Bruce R. McConkie, 3 vols. [1954–56], 1:45).

Efézusbeliek 1:13–14. „Záloga a mi örökségünknek”

A „záloga a mi örökségünknek” kifejezés az Efézusbeliek 1:14-ben azt jelzi, hogy amikor a hithű szenteket megpecsételi az ígéret Szent Lelke, akkor személyes biztosítékot nyernek arról, hogy a celesztiális királyságot öröklik majd. A zálog szó itt „biztosítás, kezesség” értelemben szerepel. „A Szentlélek ajándéka Mennyei Atyánk egyik legbecsesebb ajándéka. […] Ez az ajándék egy kis ízelítő az örökkévaló örömből, ugyanakkor az örök élet ígérete is” (Prédikáljátok evangéliumomat! Útmutató a misszionáriusi szolgálathoz [2008]. 65.).