41. lecke: Márk 10

41. lecke

Márk 10

Bevezetés

Halandó szolgálatának vége felé a Szabadító szolgál a pereabelieknek. Ott-tartózkodása alatt tanít a házasság tanáról, és magához hívja a kisgyermekeket. A Szabadító arra int egy gazdag ifjút, hogy adja el minden tulajdonát és kövesse Őt. Amint a Szabadító elhagyja Pereát, és a halandóságban utolsó alkalommal Jeruzsálem felé veszi útját, megjövendöli halálát és feltámadását, valamint azt tanácsolja apostolainak, hogy szolgáljanak másokat. Jerikónál meggyógyít egy vakot is.

Javaslatok a tanításhoz

Márk 10:1–16

Jézus a házasság tanáról tanít, és magához hívja a kisgyermekeket

Mutass a tanulóknak több képet, melyen kisgyermekek szerepelnek.

Milyen tulajdonságokat vagy jellemvonásokat tiszteltek a kisebb testvéretekben vagy más általatok ismert kisgyermekekben? (Írd fel a táblára a tanulók válaszait.)

Kérd meg a tanulókat, hogy a Márk 10:1–16 tanulmányozása során keressenek egy olyan igazságot, amely megtanítja nekünk, miért kell olyanná válnunk, mint a kisgyermekek.

Mondd el, hogy a Szabadító szolgálatának végéhez közeledve elhagyta Galileát, és egy Perea nevű vidékre ment. (Megkérheted a tanulókat, hogy keressék meg Pereát a Jézus Krisztus halandó élete dióhéjban című kiadott anyagon [lásd 5. lecke] vagy a 11. számú – A Szentföld az újszövetségi időkben című – bibliai térképen.) A Márk 10:1–12 összegzéseként mondd el, hogy mialatt a Szabadító Pereában tartózkodott, a házasság fontosságáról tanította az embereket.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Márk 10:13–14-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mi történt, mialatt a Szabadító Pereában tartózkodott.

Hogyan reagáltak a tanítványok, amikor az emberek kisgyermekeket hoztak a Szabadítóhoz? (Mondd el, hogy a feddik szó a 13. versben azt jelzi: a tanítványok azt mondták az embereknek, hogy helytelen a gyermekeket a Szabadítóhoz vinni.)
Hogyan válaszolt a Szabadító a tanítványoknak?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Márk 10:15–16-ot, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mit tanított a Szabadító a tanítványainak, amikor a kisgyermekek odajöttek Hozzá. Mondd el, hogy a „fogadja az Isten országát” kifejezés a 15. versben az evangélium elfogadására vonatkozik.

Szerintetek mit jelent úgy fogadni az evangéliumot, „mint gyermek” (15. vers)? (Írd fel a táblára a tanulók válaszait, és hasonlítsátok össze azokat a már a táblán lévő felsorolással.)
Milyen tantételt ismerhetünk meg ezekből a versekből arról, hogy mi történik majd, amikor kisgyermekekhez hasonlóan fogadjuk az evangéliumot? (A tanulók több igazságot is megnevezhetnek, de mindenképpen legyen egyértelmű, hogy amikor kisgyermekekhez hasonlóan fogadjuk az evangéliumot, akkor felkészültek leszünk arra, hogy belépjünk Isten királyságába.)
Hogyan készít fel bennünket az Isten királyságába való belépésre az, ha az evangéliumot úgy fogadjuk, mint a kisgyermekek? (Segítségképpen e kérdés megválaszolásához, hívd fel a figyelmüket a Móziás 3:19-re.)

Márk 10:17–34

A Szabadító arra int egy gazdag ifjút, hogy adja el minden tulajdonát és kövesse Őt

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Márk 10:17–20-at, az osztály pedig keresse meg, mi történt, miután a Szabadító megáldotta a kisgyermekeket.

Hogyan jellemeznétek azt az embert, aki Jézushoz jött? Miért?
Mit kérdezett a Szabadítótól? Mit válaszolt Jézus?

Mondd el, hogy a Máté 19 is tartalmazza ezt a beszámolót a férfiról, aki Jézushoz jött. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Máté 19:20-at, az osztály pedig figyelje meg, hogy miként válaszolt a férfi, amikor a Szabadító felsorolt néhányat a parancsolatok közül.

Miután elismerte, hogy az összes parancsolatot betartja, mit kérdezett a fiatalember a Szabadítótól? (Javasolhatod, hogy a tanulók jelöljék meg az ifjú kérdését.)

Írd fel a táblára a következő kérdést: Mi fogyatkozás van még bennem?

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Márk 10:21-et, és keressék meg, hogyan válaszolt a Szabadító az ifjú kérdésére.

Mit mondott a Szabadító, mi hiányzott még az ifjúból?

Mutass rá a „Jézus pedig rátekintvén, megkedvelé őt” kifejezésre a 21. versben. Javasolhatod, hogy a tanulók jelöljék meg ezt a kifejezést a szentírásaikban.

Szerintetek miért fontos tudni, hogy Jézus még azt megelőzően megszerette ezt a fiatalembert, hogy elmondta volna neki, miben van benne hiányosság?
Milyen tantételeket tanulhatunk ebből a beszámolóból? (A tanulók számos tantételt fogalmazhatnak meg, köztük a következőket: Mivel az Úr szeret bennünket, segíteni fog, hogy megtudjuk, mi hiányzik még belőlünk az Ő követésére tett erőfeszítéseinket illetően. Ha kérjük az Urat, Ő megtanítja nekünk, mit kell tennünk ahhoz, hogy örök életet örököljünk.)

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Márk 10:22-t, és keressék meg, hogyan reagált az ifjú, amikor a Szabadító azt tanácsolta neki, hogy adja el mindenét.

Hogyan reagált az ifjú?
A 22. vers szerint miért reagált így?

Mutass rá, hogy bár tőlünk nem valószínű, hogy hatalmas anyagi áldozatot követelnek az Úr követéséhez, Ő másfajta áldozatok meghozatalára kért bennünket ahhoz, hogy szolgáljuk Őt és engedelmeskedjünk a parancsolatainak.

Milyen áldozatokat kért az Úr tőlünk, amelyeket nehezünkre eshet meghozni?
Milyen áldásokról mondunk le, ha úgy döntünk, hogy nem követjük mindenben az Urat?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Márk 10:23–27-et úgy, hogy a 27. vers Joseph Smith fordításának megfelelő részét használja: „Annak az embernek, aki a gazdagságában bízik, mindez lehetetlen; annak azonban, aki bízik Istenben és mindenét hátrahagyja énértem, annak nem lehetetlen, mert az ilyeneknek mindezen dolgok lehetségesek.” Kérd meg az osztályt, hogy hallgassák meg a szöveget, és keressék meg, mit tanított Jézus arról, hogy mindenünket el kell hagynunk Őérte.

Szerintetek miért olyan nehéz belépni Isten királyságába azoknak, akik a gazdagságban és egyéb világi dolgokban bíznak?
Szerintetek mit jelent az, hogy minden lehetséges azoknak, akik Istenben bíznak?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Márk 10:28–31-et úgy, hogy a 31. vers Joseph Smith fordításának megfelelő részét használja: „Sokan pedig, akik magukat elsőnek teszik, utolsók lesznek, az utolsók pedig elsők. Ezt mondta, megfeddvén Pétert.” Kérd meg az osztályt, hogy kövessék a szöveget, és keressék meg, mit mondott Péter, miután a Szabadító azt tanította, hogy hajlandónak kell lennünk mindent feladni, amit csak Ő kér tőlünk.

A 28. vers szerint mit mondott Péter?
Mit ígért a Szabadító azoknak, akik hajlandóak mindent feladni, hogy kövessék Őt?
Milyen tantételt tanulhatunk a Szabadító tanításaiból arról, hogy mit kell tennünk az örök élet elnyeréséhez? (A tanulók különböző szavakat használhatnak, de győződj meg róla, hogy megfogalmazzák a következő tantételt: Ahhoz, hogy örök életet nyerjünk, hajlandónak kell lennünk bármit feladni, amit csak az Úr kér tőlünk. Írd fel ezt a tantételt a táblára.)
Miért ér meg az örök élet minden áldozatot, amelyre csak kérhetnek bennünket a földön? (Emlékeztetheted a tanulókat, hogy az örök élet magában foglalja azt, hogy Isten színe előtt élhetünk örökké az igazlelkű családtagjainkkal.)

A Márk 10:32–34 összegzéseként mondd el, hogy az Úr elmondta a tanítványainak, hogy miután megérkeznek Jeruzsálembe, Őt kigúnyolják, megkorbácsolják, leköpik és megölik majd, illetve hogy harmadnapra feltámad.

Miért tökéletes példa a Szabadító arra, hogy valaki hajlandó bármit feladni, amit Isten kér tőle?

Tegyél bizonyságot a mai órán tanított igazságokról. Buzdítsd a tanulókat, hogy imádságos lélekkel gondolkozzanak el a kérdésen: „Mi fogyatkozás van még bennem?”, és engedelmeskedjenek minden olyan késztetésnek, amelyet azzal kapcsolatosan kaphatnak, hogy az Úr még milyen áldozatot vár tőlük.

Márk 10:35–52

A Szabadító megjövendöli halálát és feltámadását, valamint azt a tanácsot adja az apostoloknak, hogy szolgáljanak másokat

Oszd a tanulókat kis csoportokra, és mindegyik csoportnak adj egy-egy példányt a következő kiosztandó anyagból, majd kérd meg őket, hogy töltsék azt ki:

Ki a legnagyobb?

Újszövetség ifjúsági hitoktatói kézikönyv – 41. lecke

A csoportotokkal közösen töltsétek ki a kiadott anyagot, és beszéljétek meg a kérdésekre adott válaszokat.

Soroljátok fel néhány kedvelt tevékenységeteket:

Nevezzetek meg néhány olyan embert, akik igazán kiemelkedőek a fent felsorolt tevékenységekben. Mitől kiemelkedőek ezek az emberek?

A Szabadító Márk 10-ben található szavainak további tanulmányozása során keressétek meg, mit tanított arról, mi tesz valakit igazán naggyá.

Olvassátok el a Márk 10:35–37-et, és keressétek meg, mit kért Jakab és János a Szabadítótól, miközben Jeruzsálem felé utaztak.

Jakab és János azon kérése, hogy a Szabadító jobbján és balján ülhessenek, azon vágyukat sugallta, hogy több dicsőséget és tiszteletet szerettek volna kapni Isten királyságában, mint a többi apostol. A Márk 10:38–40 feljegyzi, hogy a Szabadító elmagyarázta Jakabnak és Jánosnak, hogy ez az áldás azoknak adatik meg, akik felkészültek annak elnyerésére.

Olvassátok el a Márk 10:41-et, és figyeljétek meg, hogyan reagált a többi tanítvány Jakab és János kérésére.

Szerintetek miért volt a többi tanítvány elégedetlen Jakabbal és Jánossal?

Olvassátok el a Márk 10:42–45-öt, és keressétek meg, mit tanított a Szabadító a tanítványainak a nagyságról.

A Szabadítónak a valódi nagyságról szóló tanítása alapján egészítsétek ki a következő kijelentést:

Ahhoz, hogy igazán nagyok lehessünk, .

A 45. versben a szolgál kifejezés azt jelenti, hogy gondoskodni valakiről, valamint vigaszt, segítséget és támogatást nyújtani valakinek.

Miért tekinthetnénk valakit, aki (a Szabadítóhoz hasonlóan) szolgál és segít másokat, igazán nagynak?
Milyen alkalommal fordult már elő, hogy valaki szolgált nektek vagy a családotoknak, és gondoskodott rólatok? Miért tekinthetnétek ezt a személyt igazán nagynak?

Miután a tanulók kitöltötték a kiadott anyagot, kérd meg néhányukat, hogy számoljanak be arról, hogyan egészítették ki a kijelentést a Márk 10:42–45 alapján. A tanulók használhatnak ugyan különböző szavakat, de fogalmazzák meg a következő tantételt: Ahhoz, hogy igazán nagyok lehessünk, mások szolgálata által kell a Szabadító példáját követnünk.

A Márk 10:46–52 összegzéseként mondd el, hogy amint a Szabadító és apostolai elhagyták Jerikót, hogy Jeruzsálembe menjenek, egy Bartimeus nevű vak férfi kiáltott a Szabadító után, hogy gyógyítsa meg őt. A tömeg csendre intette Bartimeust, mire ő még hangosabban kiabált. A Szabadító meghallotta kiáltozását, megkönyörült rajta, és meggyógyította őt. (Megjegyzés: A Bartimeus gyógyításáról szóló beszámolót részletesebben tárgyaljuk majd a Lukács 18-hoz kapcsolódó leckében.)

Miként példázza a Szabadító tökéletesen azt a tantételt, amelyet a másoknak nyújtott szolgálatról tanított?

Mondd el a bizonyságodat arról, hogy a Szabadító valódi nagysága abban rejlik, ahogyan Mennyei Atyánk gyermekeit szolgálja. Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át, mit tehetnek a körülöttük élők szolgálata és a róluk való gondoskodás érdekében. Buzdítsd őket, hogy tűzzenek ki egy célt, amely segít majd nekik, hogy szolgáljanak másokat és gondoskodjanak róluk.

Megjegyzések és háttér-információk

Márk 10:17–22. A gazdag ifjú

Neal A. Maxwell elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt tanította, hogy ahhoz, hogy a Szabadító bátor tanítványai legyünk, tevékenyen jót kell tennünk, nem csupán tartózkodni a bűntől:

„Nagyon gyakran a mulasztás bűnei azok, amelyek visszatartanak bennünket a lelki teljességtől, mert még mindig híján vagyunk bizonyos dolgoknak. Emlékeztek a gazdag, igazlelkű ifjúra, aki Jézushoz jött, azt kérdezvén: »Jó mester, mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek?« […]

Erre egy személyre szabott parancsolatot kapott az ifjú [lásd Máté 19:21–22]. Olyasmi tartotta őt távol a teljességtől, amit meg kellett tennie, nem pedig olyasvalami, amit abba kellett hagynia” (“The Pathway of Discipleship” [Brigham Young University fireside, Jan. 4, 1998], 4, speeches.byu.edu).

Bruce R. McConkie elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt tanította, hogy a gazdag ifjú kiváltságos áldásokat veszített el azért, mert nem volt hajlandó mindenben követni az Urat:

„Joggal kérdezhetnénk: »Nem elegendő betartani a parancsolatokat? Mi több várható el tőlünk annál, mint hogy igazak és hűek legyünk minden belénk vetett bizalomhoz? Több is van az engedelmesség törvényénél?«

Gazdag ifjú barátunk esetében volt több. Vele szemben az volt az elvárás, hogy a felajánlás törvénye szerint éljen, hogy felajánlja a földi javait…

Ahogyan azt tudjátok, az ifjú szomorúan eltávozott… Mi pedig csupán találgathatunk, hogy vajon milyen közelségben osztozhatott volna Isten Fiával, milyen barátságot élvezhetett volna az apostolokkal, milyen kinyilatkoztatásokat és látomásokat kaphatott volna, ha képes lett volna a celesztiális királyság törvényei szerint élni” (“Obedience, Consecration, and Sacrifice,” Ensign, May 1975, 51).

Márk 10:25. „Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni”

„Néhány azt állítják, hogy a tű foka egy kis ajtó volt a Jeruzsálemet körülvevő falon, melyen ha át akart haladni egy teve, akkor előtte minden rakományát le kellett pakolni róla. Nincs bizonyíték arra, hogy valaha is létezett egy ilyen ajtó. Mások úgy vélték, hogy a görög szövegben lévő egyik betű megváltoztatásával ebben a szentírásban nem tevéről, hanem kötélről volt szó, melynek át kellett bújnia a tű fokán. Amikor azonban Jézus Krisztus említette a tű fokán átkelő tevét, minden bizonnyal szándékos túlzással próbálta megtanítani azt, hogy »a gazdag nehezen megy be a mennyeknek országába« (Máté 19:23). Joseph Smith fordítása hozzáteszi: »Annak az embernek, aki a gazdagságában bízik, mindez lehetetlen; annak azonban, aki bízik Istenben és mindenét hátrahagyja énértem, annak nem lehetetlen, mert az ilyeneknek mindezen dolgok lehetségesek« (lásd Joseph Smith Translation, Mark 10:26 [in Mark 10:27, footnote a])” (Újszövetség tanulói kézikönyv [Egyházi Oktatási Szervezet kézikönyv, 2014]. 63.).

Márk 10:38–39. „Megihatjátok-é a pohárt, a melyet én megiszom…?”

„Bruce R. McConkie elder kifejtette, hogy a »meginni a pohárt« kifejezés »egy metaforikus megfogalmazás, mely azt jelenti: ‘Megtenni, amit a sorsom megkíván tőlem az életben’«. Elmondta, hogy a »megkeresztelked[ni] azzal a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem« kifejezés azt jelenti: »követni az én utamat, elszenvedni az üldöztetést, az emberek elutasítását, végül pedig megöletni az igazságért« (Doctrinal New Testament Commentary, 1:566). E kérdéssel, mely szerint: »Megihatjátok-é a pohárt, a melyet én megiszom? és megkeresztelkedhettek-é azzal a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem?« (Márk 10:38), a Szabadító a dicsőségre és elismerésre való törekvésről visszairányította Jakab és János figyelmét az Atya akaratának megvalósítására” (Újszövetség tanulói kézikönyv [Egyházi Oktatási Szervezet kézikönyv, 2014]. 126.).

Márk 10:45. „Az embernek Fia… azért jött, hogy… szolgáljon”

Ezra Taft Benson elnök bizonyságot tett arról, hogy Jézus Krisztus a kiválóság tökéletes példája:

„Az [az ember vagy asszony] a legnagyobb, legáldottabb és legörömtelibb, akinek élete a legjobban megközelíti Krisztus példáját. Ennek semmi köze a földi gazdasághoz, hatalomhoz vagy tekintélyhez. A nagyság, az áldottság, az örömteliség egyetlen igazi fokmérője az, hogy az illető élete mennyire közelíti meg a Mesterét, Jézus Krisztusét” (“Jesus Christ: Gifts and Expectations,” Ensign, Dec. 1988, 2; lásd még Az egyház elnökeinek tanításai: Ezra Taft Benson. 109.).