131. lecke: 2 Timótheus 1–2

131. lecke

2 Timótheus 1–2

Bevezetés

Pál a Timótheushoz írt második levelében azt tanítja, hogy a félelem nem Istentől való, és azt tanácsolja Timótheusnak, hogy ne szégyellje a Jézus Krisztusról való bizonyságát. Arra buzdítja Timótheust, hogy hithűen tartson ki a megpróbáltatásokban, és arra utasítja, hogy tanítsa a szenteket bűnbánatra.

Javaslatok a tanításhoz

2 Timótheus 1

Pál azt tanácsolja Timótheusnak, hogy ne szégyellje az evangéliumot

Írd fel a félelem szót a táblára, és kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át, milyen hatással van ránk a félelem. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő idézetet Gordon B. Hinckley elnöktől:

„Ki mondhatja közülünk magáról, hogy sohasem érzett még félelmet? Senkit sem ismerek, akit teljesen elkerült volna. Néhányan persze nagyobb mértékben tapasztalják meg a félelmet, mint mások. Néhányan könnyedén felülemelkednek rajta, másokat azonban csapdába ejt és leterít, sőt még megadásra is kényszerít. Szenvedünk a gúnytól való félelemtől, a kudarctól való félelemtől, a magánytól való félelemtől, a tudatlanságtól való félelemtől. Néhányan a jelentől tartanak, míg mások a jövőtől. Néhányan a bűn terhét cipelik, és szinte bármit megadnának, hogy lerázzák magukról ezeket a terheket, mégis félnek változtatni az életükön” (“God Hath Not Given Us the Spirit of Fear,” Ensign, Oct. 1984, 2).

Hinckley elnök szerint milyen hatással lehet ránk a félelem?
Milyen hatással lehet a félelem azon képességünkre, hogy az evangélium szerint éljünk?

Kérd meg a tanulókat, hogy a 2 Timótheus 1 tanulmányozása során keressenek egy olyan tantételt, amely segíthet nekik a félelem legyőzésében.

Mondd el, hogy röviddel a halála előtt Pál egy második levelet is írt Timótheusnak, mialatt Rómában börtönben volt. A 2 Timótheus 1:1–5 összegzéseként mondd el, hogy Pál kifejezte azon vágyát, hogy viszontlássa Timótheust, és felidézte Timótheus őszinte hitét.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a 2 Timótheus 1:6-ot, az osztály pedig kövesse a szöveget, és figyeljék meg, mire emlékeztette Pál Timótheust.

Mire emlékeztette Pál Timótheust?

Mondd el, hogy a kézrátétellel elnyert „Isten kegyelmi ajándéka” kifejezés valószínűleg a Szentlélekre utal, felgerjeszteni pedig azt jelenti, hogy feléleszteni. Pál arra buzdította Timótheust, hogy gerjessze fel a Szentlélek ajándékát, vagyis buzgón törekedjen arra, hogy vele legyen a Szentlélek.

Írd fel a táblára a következő hiányos kijelentést: Amikor buzgón törekszünk arra, hogy a Lélek velünk legyen, akkor…

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a 2 Timótheus 1:7–8-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg azokat az áldásokat, amelyek abból származnak, hogy a Lélek velünk van.

A 7. vers szerint milyen áldások származnak abból, hogy velünk van a Lélek?
Mit segítenek nekünk legyőzni ezek az áldások?

Mondd el, hogy Pál a világi félelemre utalt, amely aggodalmaskodást, bizonytalanságot és feszültséget kelt, s ami különbözik attól, amire a szentírások „az Úrnak félelme” (Példabeszédek 9:10) kifejezéssel utalnak. Az Urat félni „annyit tesz, mint tiszteletet és csodálatot érezni iránta, és betartani a parancsolatait” (Kalauz a szentírásokhoz: félelem; scriptures.lds.org).

A 8. vers szerint mire kérte Pál Timótheust, mit tegyen, ha megértette, hogy a Lélek segíthet legyőznie a félelmet?

Kérdezd meg a tanulókat, hogyan egészítenék ki a táblán szereplő kijelentést Pálnak a 7–8. versben szereplő tanításait használva. A tanulók szavaival egészítsd ki a táblán lévő állítást, hogy az a következő tantételt fejezze ki: Amikor buzgón törekszünk arra, hogy a Lélek velünk legyen, akkor legyőzhetjük a félelmet, és nem fogjuk szégyellni a Jézus Krisztusról való bizonyságunkat.

Hogyan segíthet a Lélek révén elnyert isteni hatalom, szeretet és helyes ítélőképesség a félelmünk legyőzésében?
Milyen módon mutathatjuk ki, hogy nem szégyelljük a Jézus Krisztusról való bizonyságunkat?
Milyen helyzetben segített már nektek a Lélek, hogy legyőzzétek a félelmet, és adott bátorságot ahhoz, hogy szilárdan álljatok a Jézus Krisztusról való bizonyságotokban?

Kérd meg a tanulókat, gondolják át, mit tehetnek azért, hogy társukként meghívják a Lelket, hogy így legyőzhessék a félelmet és ne szégyelljék a Jézus Krisztusról való bizonyságukat.

A 2 Timótheus 1:9–18 összegzéseként mondd el, hogy Pál arra buzdította Timótheust, hogy maradjon hű az igaz tanhoz. Pál azt is megerősítette, hogy széleskörű hitehagyás megy végbe az egyházban (lásd 2 Timótheus 1:15).

2 Timótheus 2

Pál arra utasítja Timótheust, hogy hithűen tartson ki a nehézségekben

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a 2 Timótheus 2:1-et, és keressék meg Pál Timótheusnak adott tanácsát.

Mit tanácsolt Pál Timótheusnak? (Mondd el, hogy Jézus Krisztus kegyelmére, vagyis isteni segítségére a hitünk révén tehetünk szert [lásd Rómabeliek 5:2].)
Miért találják egyesek nehéznek azt, hogy erősek maradjanak a Jézus Krisztusba vetett hitükben?

Mondd el, hogy Pál azt tanácsolta Timótheusnak, hogy legyen erős Jézus Krisztus kegyelme által, mert tudta, hogy Timótheus megpróbáltatásokon és üldöztetéseken megy majd keresztül Krisztus tanítványaként.

Mutass egy képet egy katonáról, egy sportolóról és egy földművesről. (Vagy megkérheted a tanulókat, hogy rajzoljanak egy-egy képet e három emberről a táblára.)

Mondd el, hogy Pál a katona, a sportoló és a földműves hasonlatával tanította meg Timótheusnak, hogyan maradjon erős a hitben a nehézségek ellenére is.

Másold fel a táblára a következő táblázatot. Kérd meg a tanulókat, hogy ők is másolják azt át a füzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba, vagy ki is adhatod azt nekik egy-egy papírlapon:

hasonlat	jellemzés	Mit tanít a hasonlat arról, hogy miként maradhatunk erősek a hitben?
katona
sportoló
földműves

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a 2 Timótheus 2:3–6-ot, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, hogyan jellemezte Pál a katonát, a sportolót és a földművest. Mondd el, hogy a terhét kifejezés (3. vers) a megpróbáltatásokra és nehézségekre utal, a „szabályszerűen küzd” kifejezés pedig (5. vers) a sportversenyen való küzdelemre utal.

Pálnak a 3–4. versben található tanításai szerint mit tesz a jó katona? (A „jellemzés” oszlop első rubrikájába írd be a következőket: A jó katona kötelességtudóan kitart a nehézségekben, és félreteszi minden más dolgát azért, hogy a felettesének a kedvében járjon.)
Mit jelent az 5. versben az, hogy a sportoló „nem koronáztatik meg”, csak ha „szabályszerűen küzd”? (A „jellemzés” oszlop második rubrikájába írd be a következőket: A sportoló akkor győzhet csak, ha betartja a szabályokat.)
A 6. vers szerint mi a jutalma a földművesnek, aki keményen dolgozik, hogy learathassa a termését? (A „jellemzés” oszlop harmadik rubrikájába írd be a következőket: A földművesnek keményen kell dolgoznia, hogy élvezhesse munkája gyümölcsét.)

Kérd meg a tanulókat, hogy töltsék ki saját táblázatukat, a harmadik oszlopba beírva, hogy mit tanítanak az egyes hasonlatok arról, hogyan tudunk erősek maradni a hitben. Kérj fel néhány tanulót, hogy számoljanak be a válaszaikról.

Mondd el, hogy Pál megemlíti, milyen sok megpróbáltatást élt át azért, mert Krisztus tanítványa (lásd 2 Timótheus 2:9). Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a 2 Timótheus 2:10–12-t, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mit mondott Pál, miért állt ki ilyen nehézségeket. A „választottak” (10. vers) kifejezés a hithű egyháztagokra utal, míg a tűrünk szó a 12. versben a kitartásra és az állhatatosságra vonatkozik.

Pálnak a 10. és a 12. versben olvasható szavai szerint miért volt hajlandó kitartani a nehézségekben és hűnek maradni Jézus Krisztushoz?
Milyen tantételt tanulhatunk Páltól arról, hogy mi történhet, ha kitartunk a nehézségekben és hűek maradunk az Úrhoz? (A tanulók különböző szavakat használhatnak, de fogalmazzanak meg egy, a következőhöz hasonló tantételt: Amikor kitartunk a nehézségekben és hűek maradunk az Úrhoz, akkor segítünk Jézus Krisztus révén szabadítást nyerni saját magunk és mások számára is. Írd fel ezt a tantételt a táblára.)
Ha hithűen kitartunk a saját megpróbáltatásaink során, az miként segít másoknak szabadítást nyerni Jézus Krisztus révén?

A 2 Timótheus 2:13–19 összegzéseként mondd el, hogy Pál azt tanácsolta Timótheusnak, hogy emlékeztesse a szenteket, hogy kerüljék a veszekedést, és „állj[anak] el a hamisságtól” (19. vers).

Mutass képet különböző edényekről, például egy tálról, egy bögréről és egy vázáról. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a 2 Timótheus 2:20-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, milyen edények találhatóak egy „nagy házban”.

Pál szerint milyen edények találhatóak egy „nagy házban”?

Mondd el, hogy Pál különböző fajta edényekhez hasonlította Jézus Krisztus háza népének, vagyis egyházának tagjait. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a 2 Timótheus 2:21-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mitől lesz valaki „tisztességre való edény…, és hasznos a gazdának”.

Pál szerint mit tehetünk azért, hogy „hasznos[ak legyünk] a gazdának”?

Mutass rá, hogy a „magát ezektől tisztán tartja” kifejezés (21. vers) arra utal, hogy valaki teljesen megtisztul a gonoszságtól (lásd 19. vers).

Pál edényekkel kapcsolatos hasonlata alapján milyen tantételt ismerhetünk meg arról, mit tehetünk, hogy jobban szolgáljuk az Urat? (A tanulóknak a következőhöz hasonló tantételt kell megfogalmazniuk: Ha megtisztítjuk magunkat a gonoszságtól, akkor jobban tudjuk szolgálni az Urat.)
Mit tehetünk azért, hogy megtisztítsuk magunkat a gonoszságtól?

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a 2 Timótheus 2:22-t, és keressék meg, mi mást tehetünk még azért, hogy megtisztítsuk magunkat a gonoszságtól. Mondják el, mit találtak.

Hogyan segít nekünk az, ha megtisztítjuk magunkat a gonoszságtól, abban, hogy jobban tudjuk szolgálni az Urat?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő idézetet Jeffrey R. Holland eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából, a tanulók pedig figyeljék meg, hogyan vonatkozik ez a tantétel azokra, akik misszionáriusként szolgálják az Urat:

„Egyetlen misszionárius sem hagyhatja bűnbánat nélkül a nemi vétket, a trágár beszédet, a pornográfiában való elmerülést, és várhatja azt, hogy másokat majd bűnbánatra szólít ugyanezen dolgok kapcsán! Lehetetlen így tenni! Nem lesz veletek a Lélek, és a szavak elcsuklanak a torkotokban, amikor szólni próbáljátok őket. Nem lehetséges, hogy olyan utakon járjatok, melyeket Lehi »tiltott ösvények[nek]« [1 Nefi 8:28] nevezett, miközben másokat a »szoros és keskeny ösvény[re]« [2 Nefi 31:18] szeretnétek vezetni – ez egyszerűen lehetetlen.

[…] Bárkik is vagytok és bármit is tettetek, részetek lehet a megbocsátásban. […] Erről szól a megbocsátás csodája; az Úr Jézus Krisztus engesztelésének csodája. Ám nem tudjátok megtenni anélkül, hogy tevékenyen el ne köteleznétek magatokat az evangélium mellett, és nem tudjátok megtenni a szükséges bűnbánat nélkül sem. Arra kérlek titeket, …hogy legyetek tevékenyek és legyetek tiszták. Ha az kell hozzá, azt kérem tőletek, hogy váljatok tevékennyé és váljatok tisztává” (Fel hát a harcra! Liahóna, 2011. nov. 45.).

Miért elengedhetetlen, hogy tiszták legyünk a bűntől, amikor az evangéliumot hirdetjük?

Befejezésként tegyél bizonyságot e tantétel igaz voltáról. Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át, milyen bűnöket kell esetleg megbánniuk ahhoz, hogy jobban szolgálhassák az Urat.

Megjegyzések és háttér-információk

2 Timótheus 1:7. „Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten”

Gordon B. Hinckley elnök a félelem forrásáról és hatásairól tanított:

„Ismerjük fel, hogy a félelem nem Istentől származik! Ez az emésztő, romboló elem az igazság és igazlelkűség ellenségétől jön. A félelem a hit ellentéte. Eredményeiben maró hatású, sőt halálos.

»Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét« [2 Timótheus 1:7].

E tantételek a nagyszerű ellenszerei azon félelmeknek, melyek megfosztanak bennünket az erőnktől, sőt olykor megadásra kényszerítenek minket. E tantételek erőt nyújtanak számunkra.

Milyen erőt? Az evangélium erejét, az igazság erejét, a hit erejét, a papság erejét” (“God Hath Not Given Us the Spirit of Fear,” Ensign, Oct. 1984, 2).

David A. Bednar elder a Tizenkét Apostol Kvórumából kifejtette, miben különbözik az isteni félelem a világi félelemtől:

„Az általunk gyakran megtapasztalt félelemtől különbözik, ám kapcsolódik hozzá az, amit a szentírások »Istennek tetsző« félelemnek (Zsidók 12:28), avagy »az Úr félelm[ének]« (Jób 28:28; Példabeszédek 16:6; Ésaiás 11:2–3) neveznek. A riadalmat és aggodalmat okozó világi félelemmel ellentétben az Isten szerinti félelem a békesség, a bizonyosság és a bizalom forrása.

Mégis hogyan lehet építő és lelkileg hasznos bármi, ami a félelemhez kapcsolódik?

Az igazlelkű félelem, melyet most megpróbálok körülírni, magában foglalja az Úr Jézus Krisztus iránti nagyrabecsülés, tisztelet és áhítat mélyenszántó érzéseit (lásd Zsoltárok 33:8; 96:4), a parancsolatai iránti engedelmességet (lásd 5 Mózes 5:29; 8:6; 10:12; 13:4; Zsoltárok 112:1), valamint a keze által kimért igazságra és a végső ítéletre való várakozást” (Ezért elcsitították a félelmeiket. Liahóna, 2015. máj. 48–49.).

2 Timótheus 1:7–8. „Ne szégyeneld hát a mi Urunk bizonyságtételét”

Bonnie L. Oscarson nőtestvér, a Fiatal Nők általános elnöke, a következő történetet osztotta meg Marie Madeline Cardonról, egy fiatal olaszországi megtértről, aki bátorságról tett tanúbizonyságot új hitének védelmezése során:

„Nemrég elolvastam Marie Madeline Cardon történetét, aki a családjával együtt az Olaszországba 1850-ben elhívott első misszionáriusoktól kapta meg Jézus Krisztus visszaállított evangéliumának az üzenetét. 17-18 éves fiatal nő volt, amikor megkeresztelkedtek. Az egyik vasárnapon, miközben a család épp istentiszteletet tartott az észak-olasz Alpok magaslatain található otthonában, helyi lelkészeket is magában foglaló dühödt férfiakból álló csőcselék gyűlt a házuk köré, és ordítozva követelték, hogy hozzák ki a misszionáriusokat. Szerintem nem az evangélium megismerésére áhítoztak, hanem bántalmazni akarták őket. Az ifjú Marie jött ki a házból és állt a csőcselék elé.

Az emberek folytatták az ádáz kiabálást, tovább követelve, hogy hozzák ki a misszionáriusokat. Marie, kezében feltartott Bibliával rájuk parancsolt, hogy távozzanak. Megmondta nekik, hogy az elderek az ő védelme alatt állnak, és a hajuk szála sem görbülhet. Ezt mondta erről: »Mindenki döbbenten állt. […] Isten velem volt. Ő adta a számba ezeket a szavakat, különben nem mondhattam volna ilyeneket. Hirtelen minden lecsillapodott. Az erős, ádáz férficsoport tehetetlenül állt egy gyenge, reszkető, mégis rettenthetetlen leány előtt.« A lelkészek távozásra kérték a csőcseléket, mire azok szégyenkezve, félve és bűntudattal, csendesen távoztak is. A kicsi nyáj békében megtartotta a gyűlést.

Magatok elé tudjátok képzelni ezt a sokatokkal egyidős, bátor fiatal nőt, amint kiáll a csőcselék elé, és bátran, meggyőződéssel megvédi nemrég fellelt hitelveit?” (A családról szóló kiáltvány védelmezői. Liahóna, 2015. máj. 14.).