Pál elmagyarázza, hogyan igazult meg Ábrahám kegyelem által. Azután leírja, milyen áldások érik azokat, akik megigazulnak, és azt tanítja, hogy a keresztelkedés a bűnnel szembeni halált, valamint a Krisztusban való életre kelést jelképezi.
Pál elmagyarázza, hogyan igazult meg Ábrahám kegyelem által
Másold fel a táblára az alábbi képet és szavakat:
Kép
drawing, man crawling in desert
A tanulók képzeljék el, hogy majd szomjan halnak a sivatagban, és egy közeli domb tetején van egy üveg víz.
Az alábbiak közül melyik fog megmenteni titeket: (a) az abba vetett hitetek, hogy a víz megmenthet benneteket, (b) az erőfeszítésetek, hogy odamentek a vízhez és megisszátok, vagy (c) maga a víz? (A tanulók válaszait ne minősítsd se jónak, se rossznak.)
Mondd el, hogy ez a helyzet segíthet nekünk, hogy jobban megértsük Pálnak a Rómabeliekhez 4–7-ben található, arra vonatkozó tanításait, hogy miként kapcsolódik a hit, a cselekedetek és a kegyelem a megigazulás tanához. (Emlékeztesd a tanulókat, hogy a Rómabeliek 1–3-ban már elkezdtek megismerkedni Pálnak a megigazulásra vonatkozó tanításaival.)
Pálnak a Rómabeliek 1–3-ban található tanításai alapján mit jelent megigazulni? (Felmentetni a bűnért járó büntetés alól, és ártatlannak, vagyis igazlelkűnek minősíttetni.)
A Rómabeliek 4 hátterének megadásához mondd el, hogy a Rómában élő zsidó szentek közül némelyek túlságosan is hangsúlyozták saját erőfeszítéseiknek, valamint Mózes törvényének fontosságát a megigazulás során.
Milyen tekintetben érthetik félre némelyek ma is hasonlóképpen a megigazulást?
A táblára felírt melyik lehetőség jelképezhetné azt az elképzelést, melynek értelmében saját cselekedeteink mentenek meg minket? (A (b) válasz mellé írd oda zárójelben, hogy cselekedetek.)
Mondd el, hogy Pál azzal próbálta meg helyreigazítani a napjaiban jelenlévő félreértést, hogy emlékeztette a zsidókat az ősi pátriárkára, Ábrahámra, akit a zsidók közül sokan megigazultnak véltek.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Rómabeliek 4:2–5 Joseph Smith fordítását (ld. itt), az osztály pedig kövesse a szöveget, és figyeljék meg, miért ítéltetett igazlelkűnek Ábrahám: „Mert ha Ábrahám a cselekedetek törvényéből igazult meg, akkor önmagával dicsekedhetnék, nem az Istennel. Mert mit mond az írás: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttaték az ő néki igazságul. Annak pedig, a kit a cselekedetek törvénye igazol, jutalom adatik, nem kegyelemből, hanem tartozás szerint. Ellenben annak, a ki nem azon igyekszik, hogy a cselekedetek törvénye igazolja őt, hanem hisz abban, aki az istentelent nem igazítja meg, az ő hite tulajdoníttatik igazságul.”
Mi nem igazolta Ábrahámot? (A „cselekedetek törvénye”.)
Pálnak a Rómabeliek 1–3-ban feljegyzett tanításai alapján miért nem igazolhat bennünket a cselekedetek törvénye? (Pál azt tanította, hogy „mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül” [Rómabeliek 3:23]. A cselekedetek törvénye akkor igazolhatna bennünket, ha soha nem követnénk el bűnt.)
Mondd el, hogy amint azt a Rómabeliek 4:6–8 feljegyzi, Pál Dávid király szavaira hivatkozva szemlélteti azt, hogy a cselekedeteink önmagukban nem igazolnak bennünket, nem tesznek minket ártatlanná.
A Rómabeliek 4:9–15 összegzéseként kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő bekezdést:
Annak az elképzelésnek a megcáfolására, mely szerint csak a körülmetéltek és a Mózes törvényét betartók részesülhetnek a hithűséggel járó áldásokban, Pál azt tanította, hogy Ábrahám már a körülmetélkedése előtt elnyerte hithűsége áldásait, és hogy a körülmetélkedés a hithűsége jele volt. Ábrahám azt követően is hithű maradt, hogy Istennel szövetséget kötött és körülmetélkedett. Ábrahám ily módon minden hithű ember atyja lett, legyen bár körülmetéletlen (nemzsidó) vagy körülmetélt (zsidó).
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Rómabeliek 4:16 Joseph Smith fordítását (a Kalauz a szentírásokhoz 240. oldalán), az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg annak még teljesebb magyarázatát, hogy mi módon igazulunk meg.
Mi módon igazulunk meg? (A tanulók fogalmazzanak meg egy, a következőhöz hasonló tant: Hit és cselekedetek útján, kegyelem által igazulunk meg.)
Emlékeztesd a tanulókat, hogy a kegyelem azokra az áldásokra, irgalomra, segítségre és erőre utal, melyek Jézus Krisztus engesztelése révén állnak rendelkezésünkre.
A táblára felírt lehetőségek közül melyik jelképezhetné Jézus Krisztus engesztelését és kegyelmét? Melyik lehetőség jelképezhetné az Őbelé vetett hitünket? (Miután a tanulók válaszoltak, írd oda zárójelben a (c) válasz mellé, hogy Jézus Krisztus engesztelése és kegyelme, az (a) válasz mellé pedig, hogy hit.)
Ebben a helyzetben a hitünk és az erőfeszítéseink megmenthetnének bennünket, ha nem lenne víz? (Nem.) Miben hasonlít az itt szereplő víz Jézus Krisztus engeszteléséhez és kegyelméhez?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő idézetet Dieter F. Uchtdorf elnöktől az Első Elnökségből:
Kép
President Dieter F. Uchtdorf
„A szabadítást nem lehet az engedelmesség valutájával megvenni; Isten Fiának vére fizetett meg érte [lásd ApCsel. 20:28]. […]
A kegyelem Isten ajándéka, és ha Isten minden egyes parancsolatának betartására vágyunk, azzal Mennyei Atyánk e szent ajándéka felé nyújtjuk ki halandó kezünket, hogy megkaphassuk azt” (A kegyelem ajándéka.Liahóna, 2015. máj. 109., 110.).
Mutass rá, hogy a táblán ábrázolt helyzet segít nekünk megérteni, hogyan járul hozzá saját megigazulásunkhoz a hit, a cselekedetek és a kegyelem, azonban nem szemlélteti azon módok mindegyikét, amelyek által elnyerhetjük a Szabadító kegyelmét. Jézus Krisztus nem csupán az Ő kegyelmét jelképező életmentő vizet biztosítja, mely kegyelem igazol minket és megtisztít a bűntől, hanem azt is lehetővé teszi számunkra, hogy meglegyen az ahhoz szükséges hitünk és erőnk, hogy megszerezzük a vizet, vagyis hozzájussunk az Ő kegyelméhez. Ez a kegyelem az előtt, alatt és után is megáldhat minket, hogy gyakoroljuk az Őbelé vetett hitet, és jó cselekedeteket viszünk véghez.
Az egyik tanuló olvassa fel a következő idézetet David A. Bednar eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából:
Kép
Elder David A. Bednar
„Az engesztelés hatalma lehetővé teszi a bűnbánatot, és [m]egerősít minket, hogy oly módon lássuk és tegyük meg a jót, illetve váljunk jóvá, amelyet korlátozott halandó képességeinkkel soha nem ismernénk fel és nem érhetnénk el” (Ezért elcsitították a félelmeiket.Liahóna, 2015. máj. 47.).
Hogyan segíthet nekünk a Szabadító kegyelme, hogy gyakoroljuk az Őbelé vetett hitet, és jó cselekedeteket vigyünk véghez?
Milyen cselekedetekkel juttathatjuk kifejezésre a Krisztusba vetett hitünket, és igazulhatunk meg az Ő kegyelme által? (Bűnbánattal, a parancsolatok betartásával, és az evangélium szertartásainak elnyerésével.)
A tanulók alkossanak két-három fős csoportokat, és magyarázzák el egymásnak, hogyan segít nekünk a hit és az igazlelkű cselekedetek elnyerni a Szabadító kegyelmét, hogy megigazulhassunk. (Győződj meg róla, hogy a tanulók értik: az Úr Jézus Krisztusba és az Ő megmentő hatalmába vetett hit a szükséges szertartások elnyerésére és Isten parancsolatainak betartására késztet bennünket, ami lehetővé teszi számunkra a Szabadító kegyelme általi megigazulást.)
A Rómabeliek 5 összegzéseként mondd el, hogy Pál arról tanított, milyen békét érezhetnek azok, akik hit által hozzáférnek Krisztus kegyelméhez (lásd 1–2. versek). Azt is kifejtette, hogy a Jézus Krisztus engesztelése révén rendelkezésünkre álló kegyelem bőven elég a bukás hatásainak legyőzéséhez.
Pál arról tanít, hogy mi módon szabadulhatunk meg a bűntől és nyerhetünk örök életet
Kérdezd meg a tanulóktól, ők hogyan reagálnának a következő helyzetben:
A barátotok úgy tervezi, hogy idővel majd szolgál missziót, azonban jelenleg az Úr normáival ellentétes döntéseket hoz. Amikor aggodalmatokat fejezitek ki a viselkedése miatt, azt mondja: „Nem nagy ügy. Az engesztelés révén még mindig bűnbánatot tarthatok, mielőtt misszióba mennék.”
Mondd el, hogy némelyek szántszándékkal szegik meg Isten parancsolatait, arra számítva, hogy majd később bűnbánatot tartanak, például mielőtt templomba mennének vagy missziót szolgálnának. Kérd meg a tanulókat, hogy a Rómabeliek 6 tanulmányozása közben figyeljék meg, miért jelzi ez a fajta hozzáállás a kegyelem tanának súlyos félreértését.
A tanulók alkossanak párokat. Mindegyik pár olvassa fel közösen a Rómabeliek 6:1–6, 11–12-t, és beszéljék meg, hogyan tehetnék helyre Pál tanításai ennek a barátnak a gondolkodását. Elegendő idő eltelte után kérdezd meg:
Hogyan reagált Pál arra a téves elképzelésre, mely szerint a Szabadító kegyelme automatikusan megszabadít minket a bűneinktől?
Szerintetek mit jelentenek a „meghaltunk a bűnnek” (2. vers) és az „eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba” (4. vers) kifejezések?
E versek szerint mit jelképez az alámerítéssel történő keresztelkedés? (Miközben a tanulók válaszolnak, segíts nekik megfogalmazni a következő tant: Az alámerítéssel történő keresztelkedés jelképezheti azt, hogy meghalunk a bűnnek és új lelki életre kelünk.)
Mondd el, hogy a keresztelkedéskor kezdődő új lelki élet magában foglalja bűneink bocsánatának elnyerését és azt, hogy elkötelezzük magunkat Isten parancsolatainak betartása mellett.
Hogy felkészítsd a tanulókat a Rómabeliek 6 további tantételeinek felismerésére, mutass meg nekik némi pénzt.
Ki fizeti az alkalmazottak bérét? Miért nem fizeti ki egy munkaadó valaki más alkalmazottjának a bérét?
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Rómabeliek 6:13-at, és keressék ki, hogy minek vagy kinek szánhatjuk oda magunkat, melyik az a két mester, vagyis „munkaadó”, akit szolgálhatunk. (Lehet, hogy el kell magyaráznod, hogy a szánjátok oda kifejezés azt jelenti, hogy ajánljátok fel vagy adjátok oda.) Mondják el, mit találtak.
Rajzold fel a táblára a következő táblázatot:
a bűn zsoldja (vagyis bére)
Isten zsoldja (a Tőle kapott bér)
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Rómabeliek 6:14–23-at. Az osztály egyik fele nézze meg, mi a bűn „zsoldja” (23. vers), vagyis következménye, a másik fele pedig nézze meg, milyen bért ad Isten. Elegendő idő eltelte után kérj meg néhány tanulót, hogy jöjjenek ki a táblához, és írják be a táblázatba, amit találtak. (A „bűn zsoldja” alá írják be, hogy halál [lásd 16., 21., 23. vers], az „Isten zsoldja” alá pedig írják be, hogy igazlelkűség [lásd 16. vers, ahol az „igazság” szó utal rá], szentség [lásd 19., 22. vers], örök élet [lásd 22. vers és 23. vers].) Mondd el, hogy a bűn zsoldjának nevezett halál „elválás Istentől és a tőle érkező hatásoktól”, és azt jelenti, hogy meghalunk, „ami az igazlelkűséghez tartozó dolgokat illeti” (Kalauz a szentírásokhoz: halál, lelki; scriptures.lds.org).
Milyen tantételt tanulhatunk a Rómabeliek 6:16-ból, milyen következményekkel jár az, ha engedünk a bűnnek? (A tanulók más szavakat is használhatnak, de fogalmazzák meg a következő tantételt: Ha engedünk a bűnnek, akkor a bűn szolgáivá válunk.)
Hogyan tesz minket egy adott bűn szolgájává az, ha engedünk annak?
Kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak olyan esetekre, amikor valaki engedett a bűnnek, és ez megfosztotta őt a szabadságától.
Utalj az „Isten zsoldja” alatti felsorolásra.
Milyen előnyei vannak annak, ha az igazlelkűséget szolgáljuk, és nem a bűnt?
Milyen tantételt tanulhatunk Pál tanításaiból, hogyan szabaduljunk meg a bűntől és nyerjük el az örök élet ajándékát? (A tanulók más szavakat is használhatnak, de fogalmazzanak meg egy, a következőhöz hasonló tantételt: Ha átengedjük magunkat Istennek, akkor megszabadulhatunk a bűntől és elnyerhetjük az örök élet ajándékát.)
Hogyan engedhetjük át magunkat Istennek?
Milyen tekintetben tapasztaltátok már meg azt, hogy megszabadultok a bűntől, amikor átengeditek magatokat Istennek?
Tegyél bizonyságot annak fontosságáról, hogy átengedjük magunkat Istennek. Kérd meg a tanulókat, hogy írjanak le egy arra vonatkozó célt, ahogyan még inkább át tudják engedni magukat Istennek.
A Rómabeliek 7 összegzéseként mondd el, hogy Pál a házasság metaforáját használva tanított arról, hogy az egyház tagjait már nem köti Mózes törvénye, hanem Krisztushoz tartoznak. Arról is írt, hogy milyen küzdelem zajlik a test (lásd 18. vers), vagyis a testi kívánságok, valamint a „belső ember” (22. vers), vagyis a lelkiség között.
Végezetül tegyél bizonyságot a mai leckében tanított igazságokról.
Dieter F. Uchtdorf elnök az Első Elnökségből kifejtette, miként nyerhetjük el a Szabadító kegyelmét:
„Nefi próféta fontos elemekkel járult hozzá ahhoz, hogy jobban érthessük Isten kegyelmét, amikor azt mondta: »szorgalmasan dolgozunk, hogy… meggyőzzük gyermekeinket, és testvéreinket is, hogy higgyenek Krisztusban, és békéljenek meg Istennel; mert tudjuk, hogy kegyelem által szabadítanak meg minket, mindaz után, amit meg tudunk tenni« [2 Nefi 25:23; kiemelés hozzáadva].
Eltűnődöm azonban, hogy olykor nem értelmezzük-e félre a »mindaz után, amit meg tudunk tenni« kifejezést. Meg kell értenünk, hogy az »után« nem egyezik meg a »miatt« szóval.
Nem mindaz miatt nyerünk szabadítást, amit meg tudunk tenni. Tán bármelyikünk is megtett-e mindent, amit csak tud? Isten talán vár addig, amíg már minden erőfeszítést kimerítettünk, mielőtt szabadító kegyelmével beavatkozna az életünkbe? […]
Biztos vagyok abban, hogy Nefi tudta, hogy a Szabadító kegyelme lehetővé teszi számunkra és képessé tesz bennünket, hogy legyőzzük a bűnt [lásd 2 Nefi 4:19–35; Alma 34:31]. Épp ezért munkálkodott Nefi oly szorgalmasan, hogy meggyőzze gyermekeit és fivéreit, hogy »higgyenek Krisztusban, és békéljenek meg Istennel« [2 Nefi 25:23]” (A kegyelem ajándéka.Liahóna, 2015. máj. 110.).
Bruce C. Hafen elder a Hetvenektől kifejtette, hogyan segít nekünk a kegyelem a lelki növekedésben:
„A növekedés… fájdalommal jár. Azt is jelenti, hogy egy állandó folyamat során tanulunk a hibáinkból Krisztus kegyelme által, melyet Ő közben és mindazok után is felkínál számunkra, »amit meg tudunk tenni« [2 Nefi 25:23; kiemelés hozzáadva]” (vö. A kiengesztelés: mindent mindenkiért.Liahóna, 2004. máj. 97.).
Boyd K. Packer elnök a Tizenkét Apostol Kvórumából a következőt tanította:
„Valamilyen okból úgy gondoljuk, Krisztus engesztelése egyedül halandó életünk végén lép életbe, megváltva a bukástól, a lelki haláltól. Ám ennél sokkal többről van szó. Állandóan jelenlévő hatalom ez, amelyre számíthatunk a mindennapi életben” („A Mester kezének érintése”. Liahóna, 2001. júl. 26.).
A Rómabeliek 5:6–8 olyan valamiként beszél a kegyelemről, amit a cselekedeteinktől függetlenül kapunk Istentől. Például a Szabadító kegyelme által az egész emberiség feltétel nélkül megváltatik a bukás hatásaitól. Máshol viszont a szentírások olyan valamiként említik a kegyelmet, amit a tetteink eredményeként kapunk Istentől. Például a cselekedeteink révén növekedhetünk a kegyelemben vagy eleshetünk attól (lásd János 1:16; Galátziabeliek 5:4; 2 Péter 3:18; T&Sz 93:12–13, 19–20). Emellett kegyelem által nyerhetünk bocsánatot a bűneinkre, „a bűnbánat feltételeivel” (T&Sz 18:12). Azonban „aki nem gyakorol bűnbánathoz vezető hitet, az ki lesz téve az igazságosság követelményei teljes törvényének” (Alma 34:16).