Pál megtudja, hogy Korinthusban némelyek azt tanítják, hogy a halottak nem támadnak fel. Bizonyságot tesz a korinthusbeli egyháztagoknak arról, hogy Jézus Krisztus feltámadt a halálból. Ezt követően Pál kifejti a feltámadás tanát, és annak Mennyei Atyánk minden gyermekére gyakorolt hatását. Említést tesz arról, hogy a halottakért végzett keresztelkedés szertartásának a feltámadás nélkül nem lenne jelentősége.
Pál bizonyítékkal szolgál Jézus Krisztus feltámadására
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő idézetet Thomas S. Monson elnöktől:
Kép
President Thomas S. Monson
„Kedves fivéreim és nőtestvéreim, nevetünk, sírunk, dolgozunk, játszunk, szeretünk és élünk. Utána pedig meghalunk. A halál a mi egyetemes örökségünk. Mindenkinek át kell haladnia a kapuin. A halál igényt tart az öregekre, akik elfáradtak és kimerültek. Meglátogatja a fiatalokat üde reménységük és dicső várakozásaik közepette. Szorításából még a kisgyermekek sem szabadulnak ki” (Tudom, hogy él kegyes Megváltóm!Liahóna, 2007. máj. 24–25.).
Kérd meg a tanulókat, hogy idézzék fel, milyen gondolatokat vagy érzéseket tapasztaltak már meg, amikor elhunyt valamelyik ismerősük. Meg is kérhetsz néhány tanulót, hogy meséljenek arról, amit átéltek, ha ez nem kellemetlen számukra.
Kérd meg a tanulókat, hogy az 1 Korinthusbeliek 15:1–29 tanulmányozása során keressenek olyan tantételeket, amelyek segíthetnek nekik, ha egy ismerősük meghal.
Mondd el, hogy Pál a korinthusbeli szentekhez írt levele végén beszélt egy hamis eszméről, melyet néhány egyháztag tanított. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az 1 Korinthusbeliek 15:12-t, az osztály pedig figyelje meg, hogy milyen hamis eszme tanításáról van szó.
Mit tanított néhány korinthusbeli szent? (Nincsen halottak feltámadása.)
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az 1 Korinthusbeliek 15:3–8-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, mit írt Pál apostol, hogy segítsen az egyháztagoknak megérteni a Szabadító feltámadásának valóságát.
Miről tett bizonyságot Pál, hogy segítsen az egyháztagoknak megérteni a Szabadító küldetésének és feltámadásának valóságát?
Milyen igazságot tudhatunk meg ezekből, mi az apostolok szerepe? (A tanulók más szavakat is használhatnak, de fogalmazzanak meg egy, a következőhöz hasonló igazságot: Az apostolok bizonyságot tesznek arról, hogy Jézus Krisztus meghalt a bűneinkért és feltámadt a halálból.)
Hogyan segíthet az apostolok Jézus Krisztus feltámadásáról tett bizonysága azoknak, akiknek nem könnyű hinni a feltámadásban?
Hogy segíts a tanulóknak átérezni e tantétel igazságát és jelentőségét, kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő bizonyságot Monson elnöktől. (Más apostolok általános konferenciai beszédekben nemrég elhangzott bizonyságát is megoszthatod Jézus Krisztus feltámadásáról.)
Kép
President Thomas S. Monson
„Teljes szívemből és lelkem erejéből, különleges tanúként bizonyságomat teszem arról, és kijelentem, hogy Isten valóban él. Jézus az Ő Fia, az Atya Egyszülöttje a testben. Ő a mi Megváltónk, és Ő a Közbenjárónk az Atyánál. Ő az, aki meghalt a kereszten, hogy engesztelést hozzon a bűneinkért. Ő lett a feltámadás zsengéje. Mivel Ő meghalt, mindenki újra élni fog. »Így zengem szívem örömét: Tudom, hogy jó Megváltóm él!« Tudja meg az egész világ, és éljen e tudás szerint” (vö. Tudom, hogy él kegyes Megváltóm! 25.).
Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át, hogyan segített megerősíteni a feltámadásba vetett hitüket az apostolok Jézus Krisztus feltámadásáról tett bizonysága. Felkérhetsz néhány tanulót, hogy ossza meg a gondolatait.
Az 1 Korinthusbeliek 15:11–15 összegzéseként mondd el, hogy Pál kérdőre vonta a korinthusbeli szenteket, amiért kételkedni kezdtek a feltámadás valóságában. Azzal érvelt, hogy ha Jézus Krisztus nem támadt volna fel a halálból, akkor feltámadásának minden tanúja hamis tanú lenne, és nem lenne értelme hirdetni az evangéliumot.
Írd fel a táblára a következő hiányos kijelentéseket:
Az osztály egyik fele olvassa el magában az 1 Korinthusbeliek 15:16–19-et, és keressék ki, hogy mi történne, ha Jézus nem támadt volna fel a halálból. Az osztály másik fele olvassa el magában az 1 Korinthusbeliek 15:20–22-t, és keressék ki, milyen áldások érkeztek és érkeznek Jézus Krisztus feltámadásának eredményeképp.
Elegendő idő eltelte után kérd meg az 1 Korinthusbeliek 15:20–22-t elolvasó tanulókat, hogy mondják el, hogyan egészítenék ki a táblára felírt, ehhez kapcsolódó kijelentést. Kérj meg egy tanulót, hogy sorolja fel a táblán a többiek válaszait.
Magyarázd el, hogy a zsengéjök szó a 20. versben a terménynek a földműves által elsőként learatott részére utal. Éppen úgy, ahogyan az aratás zsengéje kerül mind közül először learatásra, Jézus Krisztus volt mindenki között az első, aki feltámadt.
A 22. vers szerint mi történik majd Mennyei Atyánk minden gyermekével azért, mert Jézus Krisztus feltámadt? (A tanulók más szavakat is használhatnak, de fogalmazzák meg a következő tant: Jézus Krisztus feltámadása miatt mindenki fel fog támadni.)
Kérd meg az 1 Korinthusbeliek 15:16–19-et elolvasó tanulókat, hogy mondják el, hogyan egészítenék ki a táblára felírt másik kijelentést. Kérj meg egy tanulót, hogy sorolja fel a táblán a többiek válaszait.
Mondd el, hogy a 14–19. versekben Pál azt kéri a szentektől, hogy gondolják át, milyen következményekkel járt volna, „ha… Krisztus fel nem támadott”. Pál elmagyarázza, hogy minden prédikálás hiábavaló lenne, mivel Jézus Krisztus nem mutatta volna meg, hogy hatalma van a halál felett, tehát nem tudott volna kiengesztelni a bűneinkért. Ám mivel Jézus Krisztus feltámadt a halálból, tudjuk, hogy Ő Isten Fia, és rendelkezik ezzel a hatalommal.
Hívd fel a figyelmet Pálnak a 19. versben található kijelentésére: „Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.”
Miért lennénk nyomorultak, ha csak ebben az életben reménykedhetnénk Jézus Krisztusban, vagy ha a reményünk a halálunk után szertefoszlana? (Ha nem lenne a halottak feltámadása, akkor a Jézus Krisztusba vetett reménységünk csak erre az életre vonatkozna, és nem teljesülhetnének a szabadítás tervének céljai.)
A 20–22. versek szerint milyen nagyszerű reménységet kínál Jézus Krisztus feltámadása? (Annak reményét, hogy mindannyian újra élni fogunk a halál után. Miután a tanulók válaszoltak, írd fel a táblára a következő igazságot: Jézus Krisztus feltámadása miatt remény adatott számunkra.)
Hogyan adhat nekünk reménységet Jézus Krisztus feltámadása olyankor, amikor meghal egy ismerősünk, vagy amikor félelem fog el bennünket annak kapcsán, hogy végül mi is meg fogunk halni?
Hogy segíts a tanulóknak még jobban megérteni Jézus Krisztus feltámadásának jelentőségét, kérj meg egy tanulót a következő idézet felolvasására Joseph Smith prófétától. (Ha lehet, akkor oszd is ki a tanulók között ezt az idézetet.)
Kép
Prophet Joseph Smith
„Vallásunk alapvető tantételei az apostolok és a próféták bizonysága Jézus Krisztusról; az, hogy Ő meghalt, eltemették, és harmadnap feltámadt, és felemelkedett a mennybe; és a vallásunkra vonatkozó minden más dolog ennek csupán függeléke” (Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith [2007]. 52.).
Mit mondott Joseph Smith, mik vallásunk alapvető tantételei?
A mai órán tanultak alapján milyen tekintetben képezi más evangéliumi igazságok alapját Jézus Krisztus feltámadása?
Bizonyságot tehetsz a feltámadás valóságáról, valamint annak fontosságáról Mennyei Atyánk szabadítástervében.
Mondd el, hogy az 1 Korinthusbeliek 15:23–24 feljegyzése szerint Pál azt tanította, hogy a feltámadásnak lesz egy rendje, és Jézus Krisztus „átadja [a királyságot] az Istennek és Atyának”, miután eltörölt „minden [világi] hatalmat és erőt”.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az 1 Korinthusbeliek 15:25–26-ot, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, mit tanított Pál, végül mi történik majd Jézus Krisztus ellenségeivel.
Mit mondott Pál, végül mi történik majd Jézus Krisztus ellenségeivel? (Őket „mind lábai alá veti” [25. vers], vagyis elpusztulnak.)
Kik vagy mik számíthatnak Jézus Krisztus ellenségeinek? (Például a bűn, a korrupció, a gonoszság és az ellenségnek nevezett gonosz.)
Mi az utolsó ellenség, melyet Jézus Krisztus elpusztít, eltöröl?
Miért tekinthető a halál Jézus Krisztus és Mennyei Atyánk terve ellenségének?
Emlékeztesd a tanulókat, hogy néhány korinthusbeli egyháztag azt hitte, hogy a halottak nem fognak feltámadni, azonban Pál rámutatott, hogy a szentek tesznek valamit, ami jelzi a halottak feltámadásába vetett hitüket.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az 1 Korinthusbeliek 15:29-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, milyen szertartást végeztek a korinthusbeli szentek. Kérd meg a tanulókat, hogy mondják el, mit találtak.
Hogyan foglalnátok össze, mit kérdezett Pál a szentektől a halottakért végzett keresztelkedésekben való részvételük kapcsán? („Ha nem hisztek a feltámadásban, akkor miért keresztelkedtek meg a halottakért?”)
Mutass rá, hogy a halottakért végzett keresztelkedés szertartása a feltámadásba vetett hitünkről tanúskodik. Írd fel a táblára a következő igazságot: Akik keresztelkedés nélkül haltak meg, azok is részesülhetnek ebben a nélkülözhetetlen szertartásban.
Tedd ki egy templom képét. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő idézetet Gordon B. Hinckley elnöktől:
Kép
President Gordon B. Hinckley
„Minden templom, legyen bár nagy vagy kicsi, régebbi vagy új, azt a bizonyságunkat juttatja kifejezésre, hogy a sír utáni élet olyan valós és biztos, akárcsak a halandóság” (“This Peaceful House of God,” Ensign, May 1993, 74).
Kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak egy olyan alkalomra, amikor keresztelkedéseket végeztek a halottakért vagy templomi szertartásokra készítettek elő neveket. Kérj meg néhány tanulót, hogy válaszoljanak a következő kérdésekre:
Milyen érzéseitek voltak, amikor templomi szertartásokra készítettetek elő neveket, vagy munkát végeztetek értük a templomban?
Hogyan erősítették meg a családtörténeti és templomi munkával kapcsolatos élményeitek a Jézus Krisztus és minden ember feltámadásába vetett hiteteket?
Bizonyságot tehetsz az elhunytakért végzett családtörténeti és a templomi munka fontosságáról. Buzdítsd a tanulókat, hogy a családtörténeti és a templomi munkában való rendszeres részvétellel mutassák ki a Jézus Krisztus feltámadásába és abba vetett hitüket, hogy végül mindenki fel fog támadni.
Hogy segíts a tanulóknak megérteni, mi módon készítheti fel őket az 1 Korinthusbeliek 15:20–22-ben található tan ismerete a másoknak való segítésre, kérd meg őket, hogy gondoljanak egy olyan személyre, akiről tudják, hogy elveszített már valakit, akit szeretett. Kérd meg a tanulókat, hogy a füzetükben vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukban írjanak az illetőnek egy rövid levelet, melyben e szentírásversek mondanivalója alapján tanítják és vigasztalják őt. Kérj meg néhány tanulót, hogy olvassa fel az osztálynak, amit írt.
D. Todd Christofferson elder a Tizenkét Apostol Kvórumából tanított arról, hogy a Jézus Krisztus feltámadásába vetett hit egyben azt is jelenti, hogy hihetünk abban, hogy mi is fel fogunk támadni:
„Ha ugyanis Jézus valóban szó szerint feltámadt, akkor ebből szükségszerűen következik, hogy Ő isteni lény. Nincs egyetlen földi halandó sem, aki saját maga hatalommal bírna arra, hogy a halál után ismét életre keljen. Mivel feltámadt, Jézus nem lehetett csupán egy ács, tanító, rabbi vagy próféta. Mivel feltámadt, Jézusnak Istennek kellett lennie, vagyis az Atya Egyszülött Fiának.
Ebből következik, hogy amit tanított, az igaz; Isten nem képes hazudni.
Ebből következik, hogy Ő volt a föld teremtője, ahogyan mondta.
Ebből következik, hogy a menny és a pokol valóságos, ahogyan tanította.
Ebből következik, hogy létezik lélekvilág, amelyet a halála után meglátogatott.
Ebből következik, hogy Ő ismét eljő, amint azt az angyalok megmondták, és »személyesen uralkodik majd a földön«.
Ebből következik, hogy van mindenkire vonatkozó feltámadás és végső ítélet” (Jézus Krisztus feltámadása.Liahóna, 2014. máj. 113.).
Joseph Fielding Smith elnök bizonyságot tett arról, hogy minden ember fel fog támadni:
„Egyetlen ezen a földön élt és meghalt embertől sem tagadtatik majd meg a feltámadás. Ezt tanítja a józan ész, és ez egyszerűen így igazságos. Egyedül Ádám volt felelős a halálért, tehát az Úr senki másnak nem rója ezt fel. Az igazságosság azt követeli, hogy senki ne legyen felelősségre vonva a halálért, aki nem felelős érte, tehát amint azt Pál kijelentette: »a miképen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek«” (Doctrines of Salvation, comp. Bruce R. McConkie, 3 vols. [1954–56], 2:274).