Jakab arra buzdítja a szenteket, hogy nyújtsanak segítő kezet az elesetteknek, és azt tanítja, hogy Jézus Krisztus igaz követői nem lehetnek részrehajlóak a gazdagok irányában a szegények ellenében. Jakab arról is tanít, milyen kapcsolat áll fenn a hit és a cselekedetek között.
Jakab azt tanítja Krisztus követőinek, hogy ne kivételezzenek a gazdagokkal
Véletlenszerűen válassz ki egy tanulót, és adj neki valamilyen apró jutalmat. Mondd el az osztálynak, hogy egy általad teljesen szabadon választott ok miatt adtál jutalmat ennek a tanulónak (például: mert a tanuló a kedvenc színedet viseli vagy mert egy bizonyos tárgyat hozott az órára).
Milyen érzéseket keltett bennetek az, ahogyan ezzel a tanulóval bántam?
Időnként miért kivételeznek az emberek másokkal?
Kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak egyéb olyan esetekre, amikor látták, hogy valakivel kivételeznek, és gondolják át, milyen érzéseket keltett ez bennük.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Jakab 2:1–4-et, és ugyanez a tanuló olvassa fel a Jakab 2:1 Joseph Smith fordítását is, mely a Kalauz a szentírásokhoz 243. oldalán található. Az osztály kövesse a szöveget, és keressék meg, mire figyelmeztette Jakab a szenteket.
Mire figyelmeztette Jakab a szenteket?
Mutass rá, hogy a „személyválogató” azt jelenti, hogy valaki kivételezik egy bizonyos személlyel vagy embercsoporttal, míg másokkal rosszul bánik a körülményeik vagy a jellemvonásaik miatt.
Milyen példákat említett Jakab a személyválogatásra?
Milyen példákat látunk napjainkban olyan személyekre, akik kivételeznek valakivel, míg másokkal rosszul bánnak a körülményeik vagy a jellemvonásaik miatt?
A Jakab 2:5–7 összegzéseként mondd el, hogy Jakab folytatta azon szentek feddését, akik kivételeztek a gazdagokkal. Azt tanította nekik, hogy Isten a szegényeket választotta ki arra, hogy hitben gazdagok és az Ő királyságának örökösei legyenek. Jakab arra is emlékeztette a szenteket, hogy a gazdagok voltak azok, akik elnyomták őket és káromolták az Urat.
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Jakab 2:8-at, és keressék meg, mire emlékeztette Jakab a szenteket, mit tegyenek, ami segíthet nekik megszüntetni a személyválogatást.
Mire emlékeztette Jakab a szenteket, mit tegyenek?
Szerintetek miért hivatkoznak úgy erre a parancsolatra, mint „a királyi törvény…” (Jakab 2:8)?
Milyen tantételt ismerhetünk meg ezekből a versekből arról, miként bánnak Jézus Krisztus tanítványai másokkal? (A tanulók különböző szavakat használhatnak, de fogalmazzanak meg egy, a következőhöz hasonló tantételt: Jézus Krisztus hithű követői minden embert szeretnek, függetlenül azok körülményeitől. Írd fel ezt a tantételt a táblára.)
Halandó szolgálata során miként mutatott példát a Szabadító arra, hogy a körülményeiktől függetlenül szeressünk másokat?
Kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak valakire, aki igyekszik mindenkit szeretni. Kérj meg néhány tanulót, hogy meséljen az osztálynak arról, kire gondolt és miért.
A tanulók gondolják végig, hogyan bánnak másokkal. Buzdítsd őket, hogy keressenek alkalmakat arra, hogy kövessék a Szabadító mások iránt mutatott szeretetének példáját.
Kérd meg a tanulókat, hogy képzeljék el, hogy miután hallották Jakab tanításait arról, hogy mindenkit szeretnünk kell, hallják, amint valaki azt mondja: nem nagy ügy, ha kivételezünk egyesekkel, másokkal pedig rosszul bánunk. Ez az ember azt is hozzáteszi, hogy vannak ennél sokkal rosszabb dolgok is.
Milyen gondok származhatnak az ilyen gondolkodásmódból?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Jakab 2:9–10-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és figyeljék meg, miért komoly dolog, ha valaki nem szeret mindenkit a körülményeiktől függetlenül.
Miért komoly dolog, ha valaki nem szeret mindenkit a körülményeiktől függetlenül?
Milyen igazságot ismerhetünk meg Jakab ezekben a versekben található tanításaiból? (A tanulók más szavakat is használhatnak, de győződj meg róla, hogy megfogalmaznak egy, a következőhöz hasonló igazságot: Ha akárcsak egyetlen bűnt is elkövetünk, azzal bűnössé válunk Isten előtt.)
A Jakab 2:10 szerint milyen örökkévaló következménnyel jár akár egyetlen Istentől való parancsolat megszegése is? (Olyanná válunk, mintha „az egésznek megrontásában bűnös[ök]” lennénk, hiszen tisztátalanok leszünk, emiatt pedig képtelenek arra, hogy Istennel éljünk [lásd még 1 Nefi 10:21].)
Miért lehet mégis reménységünk, még akkor is, ha az Istennek való engedetlenség tisztátalanná tesz bennünket és érdemtelenné az Ővele való életre?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő idézetet Dieter F. Uchtdorf elnöktől az Első Elnökségből:
Kép
President Dieter F. Uchtdorf
„[N]incs minden veszve.
Isten kegyelme a mi nagyszerű és örökkévaló reményünk.
Jézus Krisztus áldozatán keresztül az irgalom terve kielégíti az igazságosság követelményeit [lásd Alma 42:15], »és lehetővé teszi az emberek számára, hogy bűnbánathoz vezető hitük lehessen« [Alma 34:15].
Bűneink, legyenek akár skarlátvörösek, hófehérré válhatnak [lásd Ésaiás 1:18]. Mivel szeretett Szabadítónk »önmagát váltságul [adta] mindenekért« [1 Timótheus 2:6], bemenetelt biztosított számunkra az Ő örökkévaló királyságába [lásd 2 Péter 1:11]” (A kegyelem ajándéka.Liahóna, 2015. máj. 108.).
Mit kell tennünk ahhoz, hogy érdemesek legyünk arra, hogy Jézus Krisztus engesztelése által beléphessünk az Úr királyságába?
Hogyan segíthet nekünk a 10. versben talált tantétel abban, hogy jobban értékeljük Jézus Krisztus engesztelését?
A Jakab 2:11–13 összegzéseként mondd el, hogy Jakab példát adott a 10. versben tanított tantételre, majd arra buzdította a hívőket, hogy könyörülettel bánjanak másokkal, mert azok, akik könyörtelenül bánnak másokkal, maguk is könyörtelen ítéletben részesülnek majd.
Jakab a hit és a cselekedetek szabadításunkban betöltött szerepéről tanít
Kérd meg a tanulókat, hogy képzeljenek el egy fiatal férfit, aki felismeri, hogy bűnt követett el. Hisz Jézus Krisztus engesztelésében, és a Szabadító azon képességében, hogy megmentse őt. Azt mondja, hogy mindössze hinnie kell, és az Úr majd megbocsát neki, anélkül, hogy bármilyen további erőfeszítést tenne a saját részéről.
Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják végig, vajon e fiatal férfi hite önmagában elegendő-e ahhoz, hogy bocsánatot nyerjen a bűneire.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Jakab 2:14-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mit kérdezett Jakab a szentektől a hittel kapcsolatosan.
Mit kérdezett Jakab a szentektől a hittel kapcsolatosan?
Miféle cselekedetekre utalt szerintetek Jakab?
Mondd el, hogy Jakab egy téves elképzelést tett itt helyre a hitről. Néhányan félreértették a hitet, és úgy vélték, az csupán a meggyőződés szóbeli kifejezésre juttatása. A Jakab 2:14 szövegkörnyezetében Jakab a cselekedetek szót eltérően használta attól, ahogyan azt Pál apostol tette. Amikor Pál a cselekedetek szót használta, akkor Mózes törvényének tetteire utalt. Amikor Jakab használta a cselekedetek szót, akkor odaadást kifejező vagy igazlelkű tettekre utalt.
A Jakab 2:15–16 feljegyzése szerint Jakab egy hasonlattal szemléltette a 14. versben feltett kérdésre adott választ. Kérj meg két tanulót, hogy jöjjön ki az osztály elé, és az egyikük legyen egy koldus, aki az életben maradásához szükséges ételért, ruházatért és hajlékért koldul. A másik tanuló játsszon el egy olyan embert, aki segíthet a kolduson. Kérj meg egy harmadik tanulót, hogy olvassa fel a Jakab 2:15–16-ot, míg a két tanuló eljátssza a versekben leírtakat.
Mi a gond azzal a válasszal, amelyet a kolduló tanuló kapott? A másik tanuló válasza elegendő lett volna a koldus megmentéséhez?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Jakab 2:17–18-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mit tanított Jakab a hitről.
Szerintetek mit jelent az a kifejezés, hogy „a hit…, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában” (17. vers)?
Hogyan segít megértenünk e kifejezés jelentését Jakab hasonlata a koldusról?
A 17. vers szerint milyen igazságot tanított Jakab a Jézus Krisztusba vetett igaz hitről? (A tanulók különböző szavakat használhatnak, de fogalmazzanak meg egy, a következőhöz hasonló igazságot: A Jézus Krisztusba vetett igaz hit az igazlelkű cselekedeteinkben nyilvánul meg. Írd fel ezt az igazságot a táblára.)
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Jakab 2:19–20-at, és mondd el, hogy a Jakab 2:19 Joseph Smith fordítása így szól: „Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek. Olyanná tetted hát magad, mint ők, mivel nem vagy igazolva”. Az osztály kövesse a szöveget, és keressék meg a példát, melyet Jakab használt annak megmutatására, hogy az, ha elhisszük, hogy Isten létezik, az még nem feltétlenül jelenti azt, hogy hiszünk is Őbenne.
Milyen példát használt Jakab annak megmutatására, hogy az, ha elhisszük, hogy Isten létezik, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy hiszünk is Őbenne?
Az egyik tanuló olvassa fel a következő kijelentést David A. Bednar eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából:
Kép
Elder David A. Bednar
„Az igaz hit az Úr Jézus Krisztusban és Őrá összpontosul, és mindig igazlelkű cselekvéshez vezet. […] A cselekvés önmaga nem jelent hitet a Szabadítóban, de a helyes tantételek szerint való cselekvés a hit egyik központi alkotóeleme” (vö. Kérjetek hittel!Liahóna, 2008. máj. 95.).
Bednar elder szerint mi „a hit egyik központi alkotóeleme”?
Miért fontos megértenünk, hogy a Jézus Krisztusba vetett hit az Őbelé vetett meggyőződést és a helyes tanételek szerinti cselekvést is magában foglalja?
Emlékeztesd a tanulókat a lecke ezen részének elején említett élethelyzetben szereplő fiatal férfira.
Hogyan segíthet valakinek, aki igyekszik bűnbocsánatot nyerni a bűneire, az, ha megérti, hogy a hit a meggyőződést és a cselekvést is magában foglalja?
A Jakab 2:21–26 összegzéseként mondd el, hogy Jakab Ábrahámra és Ráhábra hivatkozott példaként olyan személyekre, akiknek az Istenbe vetett hite megnyilvánult a cselekedeteikben. (A bátor Ráháb története megtalálható a Józsué 2:1–22-ben.)
Kérd meg a tanulókat, hogy a füzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba írjanak egy olyan alkalomról, amikor Jézus Krisztusba vetett hitet tanúsítottak a cselekedeteiken keresztül, és arról, milyen áldásokban részesültek ezért. Buzdítsd a tanulókat, hogy vegyék ebbe bele a Szabadítóról való bizonyságukat, valamint azt, hogyan mutatják majd ki ezt a meggyőződésüket a cselekedeteiken keresztül. Kérj meg néhány tanulót, hogy ossza meg, amit írt.
Kérd meg a tanulókat, hogy imádságos lélekkel gondolják végig, hogyan fognak nagyobb hitet gyakorolni Jézus Krisztusban a Neki való engedelmesség révén. Buzdítsd őket, hogy cselekedjenek a kapott sugalmazások szerint.
Hogy segíts a tanulóknak alkalmazni az e szentírás-memoriterben megismert igazságot, adj mindegyiküknek egy kis papírcetlit. Kérd meg őket, hogy írják le a verseket a cetli egyik felére, majd a másik felén egészítsék ki a következő mondatot: Azzal mutatom meg az Úrnak a Belé vetett hitemet, hogy… Buzdítsd a tanulókat, hogy tartsák ezt a papírlapot a zsebükben a nap során, és vezessenek listát az ötleteikről azzal kapcsolatosan, hogy miként mutathatják ki a hitüket az Úrnak. Miközben bővítik a felsorolást, áttekinthetik a szentírás-memoritert is. Buzdítsd őket, hogy tegyék olyan helyre a papírt, ahol gyakran a szemük előtt lehet, és emlékeztetheti őket a céljaikra.
Megjegyzések és háttér-információk
Jakab 2:10. Ha vétkesek vagyunk egy bűnben, akkor tényleg mindegyikben bűnösek vagyunk?
Fontos megértenünk Jakab tanítását a Jakab 2:10-ben, azonban könnyen félre is érthetjük azt. Joseph Fielding Smith elnök a következőket tanította e versről:
„Jakab azt mondta a levelében: »Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös« [Jakab 2:10]. Sokak számára ez kemény beszédnek tűnik, mégis igaz. A celesztiális királyságot kormányzó törvények tökéletesek, és a belépés előtt mindegyikkel összhangba kell hoznunk magunkat. Az a személy, aki lázad bármelyik örökkévaló parancsolat ellen, nem igazulhat meg, és nem léphet be a celesztiális királyságba. Ha ezt megengednék, akkor ezzel zavar támadna a királyságban, az ilyen állapot pedig nem igazolható” (“The Standards of the Church,” Improvement Era, July 1957, 506).
Jakab 2:14–18. Nem a cselekedeteink révén szabadulunk meg
Dieter F. Uchtdorf elnök az Első Elnökségből tisztázta, hogy nem az Isten parancsolatai iránti engedelmességünk az, ami megszabadít bennünket:
„A szabadítást nem lehet az engedelmesség valutájával megvenni; Isten Fiának vére fizetett meg érte [lásd Apostolok cselekedetei 20:28]. Amikor úgy véljük, hogy a jó tetteinket szabadításra válthatjuk, ez olyan, mintha a repülőjeggyel a zsebünkben azt gondolnánk, hogy az egész légitársaság a miénk. Vagy ha a lakbért kifizetve úgy éreznénk, tulajdonjogot szereztünk az egész bolygóra” (A kegyelem ajándéka.Liahóna, 2015. máj. 109.).
Jakab 2:18–26. „Én meg fogom néked mutatni az én cselekedeteimből az én hitemet”
„Jakab olyan hírekre reagált, melyek szerint egyesek a hitről egyszerűsítve úgy beszéltek, mint ami elkülönül az egyén cselekedeteitől vagy tetteitől (lásd Jakab 2:14–26). […]
Jakab nem azt tanította, hogy a hitnek nincsen szabadító hatalma; arról tanított, hogy a passzív hit, mely nem eredményez cselekvést, az nem valódi, szabadító hit. Amikor Jakab felhívta hallgatóságát, hogy »mutasd meg nékem a te hitedet a te cselekedeteidből« (Jakab 2:18), arra mutatott rá, hogy az egyén hitét kizárólag a cselekedetein keresztül lehet kimutatni – a valódi hit nem létezhet igazlelkű cselekedetek nélkül” (Újszövetség tanulói kézikönyv [Egyházi Oktatási Szervezet kézikönyv, 2014]. 495.).
Jakab Ábrahámra és Ráhábra hivatkozott példaként olyan személyekre, akiknek a Jézus Krisztusba vetett hite megnyilvánult a cselekedeteikben. Jakab kifejtette, hogy Ábrahám és Ráháb „cselekedetekből igazíttatott… meg”. Megigazulni azt jelenti: „Felmentetni a bűnért járó büntetés alól, és ártatlannak minősíttetni. A Szabadító kegyelme igazol, az őbelé vetett hit által. Ezt a hitet bűnbánat, valamint az evangélium törvényei és szertartásai iránti engedelmesség mutatja ki” (Kalauz a szentírásokhoz: igazol, megigazulás; scriptures.lds.org). Éppen ezért Ábrahám és Ráháb nem a cselekedeteik miatt nyertek szabadítást – hanem a cselekedeteik és az Úr iránti engedelmességük megmutatta, hogy valódi hittel rendelkeznek Jézus Krisztusban és az Ő szabadító hatalmában.