A Szabadító Mártha otthonában tanítja őt és Máriát. Később sok igazságot tanít tanítványainak az imáról, és inti őket a képmutatás és a telhetetlenség ellen.
Kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak a tegnapi nap folyamán meghozott döntéseikre, és egy perc alatt soroljanak fel a füzetükben vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukban annyi döntést, amennyit csak tudnak. Kérd meg néhányukat, hogy számoljanak be néhány jó döntésükről az osztálynak.
Milyen helyzetekben fordulhat elő, hogy két jó döntés között kell választanunk?
Kérd meg a tanulókat, hogy a Lukács 10:38–42 tanulmányozása során keressenek olyan, a Szabadító által tanított tantételeket, amelyek útmutatást nyújthatnak a döntéseinkben – különösen akkor, amikor egynél több jó választás is előttünk áll.
Mondd el, hogy miután a Szabadító az irgalmas szamaritánus példázatát tanította, Bethániába utazott, és felkereste egy Mártha nevű asszony otthonát.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Lukács 10:38–40-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és figyeljék meg, milyen tevékenység mellett döntött Mártha, és mi mellett a testvére, Mária, amikor a Szabadító az otthonukba látogatott.
Mit csinált Mária, miközben a Szabadító az otthonukban tartózkodott?
Mit tett Mártha?
Kép
Mary and Martha
Mutasd meg a Mária és Márta című képet (Evangéliumi művészeti könyv [2009]. 45. sz.; lásd még LDS.org). Mondd el, hogy Jézus idejében a vendéglátás igen fontos volt. Mártha azt igyekezett tenni, amit a szokások elvártak tőle, hiszen ő volt a vendéglátó. A fizikai teendőkre összpontosított, mint például az étel elkészítése és felszolgálása.
A 40. vers szerint mit kérdezett Mártha a Szabadítótól, ami azt jelezte, hogy a fizikai tennivalók miatt aggódott?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Lukács 10:41–42-t, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg a Szabadító Márthának adott válaszát.
Mit érthetett a Szabadító az alatt, hogy: „egy a szükséges dolog: és Mária a jobb részt választotta”?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő idézetet Dallin H. Oaks eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából:
Kép
Elder Dallin H. Oaks
„Dicséretre méltó volt Márthától, hogy »szorgalmas… és sokra igyekez[ik]« (41. v.), a Mester Tanítótól tanulni az evangéliumot azonban »szükséges[ebb] dolog« volt” (Jó, jobb, legjobb.Liahóna, 2007. nov. 104.).
Hogyan érthette a Szabadító azt, hogy a „jobb rész”, amelyet Mária választott, „el nem vétetik ő tőle” (Lukács 10:42)? (Azzal, hogy a fizikai teendők helyett Mária úgy döntött, hogy a Szabadítóra figyel, lelki áldásokat nyer, amelyek örökkévalóak.)
Milyen tantételt ismerhetünk meg a Szabadító Márthához intézett szavaiból? (A tanulók másként is fogalmazhatnak, de határozzák meg a következő tantételt: Ha úgy döntünk, hogy a lelki dolgoknak szenteljük magunkat a fizikai ügyek helyett, akkor tartós áldásokat nyerünk.)
Hogyan szentelhetjük magunkat a lelki dolgoknak, miközben gondoskodunk azokról a dolgokról is, amelyek „szükséges[ek]” (Lukács 10:42) ugyan, de kevésbé fontosak?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel Oaks elder következő kijelentését:
Kép
Dallin H. Oaks elder
„Miközben végiggondoljuk a különféle lehetőségeinket, nem szabad elfelejtenünk, hogy nem elegendő, ha valami csupán jó. Más lehetőségek jobbak, és vannak olyanok, amelyek a legjobbak. […]
Gondoljatok bele, hogyan használjuk az időnket, amikor úgy döntünk, hogy televíziót nézünk, videojátékokat játszunk, internetezünk, vagy könyveket és magazinokat olvasunk. Természetesen jó dolog helyénvaló szórakoztató műsorokat nézni vagy érdekes információra szert tenni. De nem minden ilyen természetű dolog éri meg azt az időt, amit az életünkből rá szánunk. Vannak dolgok, melyek jobbak, és vannak, melyek a legjobbak” (Jó, jobb, legjobb. 105.).
Kérd meg a tanulókat, hogy tekintsék át a tegnapi döntéseiket, és írják oda mindegyikhez, hogy az „jó”, „jobb” vagy „legjobb” döntés volt-e. Kérj meg egy vagy két tanulót, hogy tegyenek bizonyságot arról, miként kaptak áldásokat, amikor a lelki dolgokat a fizikai ügyek elé helyezték.
Kérd meg a tanulókat, hogy képzeljék el, hogy teljes idejű misszionáriusok, és egy olyan érdeklődőt tanítanak, aki több alkalommal is megpróbált imádkozni, de úgy érzi, hogy Isten nem válaszol neki. Az érdeklődő ezért most azt fontolgatja, hogy abbahagyja az imádkozást.
Saját tapasztalataitok alapján hogyan válaszolnátok erre az aggodalomra?
Kérd meg a tanulókat, hogy a Lukács 11 tanulmányozása során keressenek olyan igazságokat, amelyek segíthetnek valakinek, aki úgy érzi, hogy Isten nem válaszolja meg az imáit.
A Lukács 11:1–4 összegzéseként mondd el, hogy miután a tanítványok hallották a Szabadítót imádkozni, azt kérték Tőle, hogy tanítsa meg őket is imádkozni, amit a Szabadító meg is tett.
Mondd el, hogy miután az Úr megtanította a tanítványainak, hogyan imádkozzanak, hasonlatok segítségével további igazságokat is tanított nekik az imáról, köztük azt, hogy Isten kész válaszolni az imákra.
Kérd meg a tanulókat, hogy párokat alkotva tanulmányozzák a Lukács 11:5–13-at, és keressék meg, mit tanított a Szabadító az imáról. Mondd el, hogy a Lukács 11:5–6 Joseph Smith fordítása így szól: „És monda nékik: A ti Mennyei Atyátok nem mulasztja el megadni néktek, amit csak kértek tőle. És egy példázatot mondott, mondván: Ki az közületek…”; mutass rá arra is, hogy a Lukács 11:13 Joseph Smith fordítása a következőképpen szól: „Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok jó ajándékokat a Szent Lélek által azoknak, a kik tőle kérik”. Kérdezd meg az osztálytól:
Az 5–8. versben olvasható példázatban mit kért az egyik barát a másiktól? Miért?
Szerintetek a második barát miért teljesítette az első kérését? (Elmondhatod, hogy a tolakodása kifejezés a 8. versben az ember kitartására utal, vagyis hogy akkor is tovább kért, amikor először elutasították a kérését.)
Ha a szükséget látó férfi bennünket jelképez, a kenyérrel rendelkező barátja pedig Mennyei Atyánkat, akkor mit javasol a Szabadító, mit tegyünk a szükség idején?
Írd fel a táblára a következő befejezetlen kijelentést: Ha kitartóan imádkozunk és törekszünk Mennyei Atyánk áldásaira a szükség idején, akkor…
A 13. vers szerint mit ad Mennyei Atyánk azoknak, akik kitartóan imádkoznak az Ő áldásaiért, és törekednek azokra?
A Szabadító Lukács 11:5–13-ban található tanításai alapján hogyan egészítenétek ki a táblán lévő kijelentést? (Miután a tanulók válaszoltak, egészítsd ki a táblán szereplő kijelentést, hogy az a következő igazságot tükrözze: Ha kitartóan imádkozunk és törekszünk Mennyei Atyánk áldásaira a szükség idején, akkor Ő oly módon válaszolja meg az imáinkat, amely a leginkább megáld bennünket.)
Megkérheted a tanulókat, hogy mondjanak példákat arra, amikor választ kaptak az imáikra, mivel kitartóan törekedtek Mennyei Atyánk áldásaira.
A Lukács 11:14–54 összegzéseként mondd el, hogy Jézus kiűzött egy ördögöt egy férfiból; azt tanácsolta a népnek, hogy figyeljenek Isten szavára; és megfeddte a farizeusokat és az írástudókat lelki tudatlanságuk és gonoszságuk miatt.
A Szabadító int a képmutatás és a telhetetlenség ellen
Olvasd fel a következő kérdéseket az osztálynak, és kérd meg a tanulókat, hogy gondolkodjanak el magukban azon, milyen választ adnának rájuk:
Előfordult már, hogy valamire annyira vágytatok, hogy folyamatosan azon járt az eszetek?
Milyen negatív hatással lehet ránk az ilyen gondolkodásmód?
A Lukács 12:1–13 összegzéseként mondd el, hogy a Szabadító egy hatalmas sokaság előtt állva intette tanítványait, hogy óvakodjanak a képmutatástól. Emlékeztette őket arra is, hogy egy nap majd minden rejtett dologra fény derül, valamint hogy Isten ismeri az Ő gyermekeit és őrködik felettük. Ezután egy férfi megkérte a Szabadítót, hogy beszéljen a testvérével, és győzze meg őt, hogy ossza meg vele az örökségét.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Lukács 12:14–15-öt, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg a Szabadító válaszát a férfi kérésére.
Mire figyelmeztette a Szabadító a körülötte lévőket?
Mondd el, hogy a telhetetlenség azt jelenti, hogy valaki túlzottan vágyik valamire. Írd fel a táblára a következő igazságot: Az Úr azt parancsolja nekünk, hogy ne sóvárogjunk világi javak után.
Miért kell kerülnünk a sóvárgást vagy telhetetlenséget? Hogyan segíthet ez az igazság boldogabb életet élnünk?
Mondd el, hogy miután a Szabadító figyelmeztette tanítványait, hogy kerüljék a telhetetlenséget, egy példázatot mondott e parancsolat jelentőségének alátámasztására. Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Lukács 12:16–19-et, és keressék meg, hány alkalommal használja a példázatban szereplő ember az én névmást, vagy utal másképp a saját javaira. Mondják el, mit találtak.
Mit tanít nekünk az ember gondolkodásáról az, hogy ilyen gyakran használja az én névmást?
Hogyan érezhetünk kísértést arra, hogy ehhez az emberhez hasonlóak legyünk?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Lukács 12:20–21-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mit mondott Isten ennek az embernek a kapzsiságáról és telhetetlenségéről. Mondják el, mit találtak.
Írd fel a táblára a következő idézetet M. Russell Ballard eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából. (A kijelentés forrása: Ami a legtovább tart, az számít leginkább.Liahóna, 2005. nov. 44.):
„Ami a leginkább számít, az a legmaradandóbb” (M. Russell Ballard elder).
Mi módon vallott kudarcot a példázatban szereplő gazdag ember abban, hogy arra figyeljen, ami a leginkább számít?
Miért tekinthetőek ostobaságnak e férfi cselekedetei?
A Lukács 12:22–30 összegzéseként mondd el, hogy az Úr kiemelte, hogy tanítványainak nem szükséges túl sokat aggodalmaskodniuk a fizikai szükségleteik miatt.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Lukács 12:31–34-et, és mondd el, hogy a Lukács 12:31 Joseph Smith fordítása így szól: „Ezért keressétek az Isten országának előmozdítását; és ezek mind megadatnak néktek”. Az osztály kövesse a szöveget, és keressék meg, mit tanácsolt a Szabadító a tanítványainak, mire törekedjenek ahelyett, hogy a saját önző vágyaikra figyelnének.
Mit tanácsolt Jézus a tanítványainak, mire törekedjenek?
Milyen ígéretet kaptak, ha igyekeznek előmozdítani Isten királyságát?
Hogyan összegeznétek egy tantételben a Szabadító tanításait a Lukács 12:31–34-ben? (A tanulók saját szavaikkal ugyan, de fogalmazzák meg a következő tantételt: Ha Isten királyságának és az Ő igazlelkűségének előmozdítására törekszünk, akkor Ő segít majd nekünk gondoskodni a szükségleteinkről, és helyet készít számunkra az Ő királyságában.)
Hogyan törekedhetünk Isten királyságának az előmozdítására? (Miközben a tanulók válaszolnak, utalhatsz a korábban meghatározott tantételre, mely szerint a fizikai ügyek helyett a lelki dolgoknak kell szentelnünk magunkat.)
Tegyél bizonyságot arról, milyen áldásokban részesültél már, amikor igyekeztél a lelki dolgaidat a fizikai ügyeid elé helyezni, és előmozdítani Isten királyságát. Buzdítsd a tanulókat, hogy gondolkodjanak el azon, vajon a fizikai ügyeikre vagy inkább a lelki dolgaikra figyelnek jobban. Kérd meg őket, hogy írják le a füzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba, mit fognak tenni azért, hogy a lelki dolgaikat a fizikai ügyeik elé helyezzék, illetve hogy előmozdítsák Isten királyságát.
A Lukács 12:35–59 összegzéseként mondd el, hogy a Szabadító arra tanította a követőit, hogy készüljenek fel az Ő második eljövetelére. Segített nekik megérteni, hogy ahol „sokat adtak, sokat követelnek” (48. vers), illetve kifejtette, hogy evangéliuma nagy megosztottsághoz vezet majd az emberek között.
„A vendéglátás igen fontos szerepet játszott a zsidó kultúrában, egy asszony tisztelete és jó hírneve pedig részben azon múlott, milyen jól tett eleget a kulturális elvárásoknak a házigazda szerepét illetően. E társadalmi hagyományok miatt a korabeli emberek közül sokan igazoltnak látták volna Mártha azon panaszát, hogy testvére, Mária, egyedül hagyta őt a szolgálatában (lásd Lukács 10:40). A Szabadító azonban a testvére döntését méltatva válaszolt Márthának: »Mária a jobb részt választotta« (Lukács 10:42). Az egyik dolog, amelyet a Szabadító válasza egyértelművé tett, az volt, hogy van, ami előbbre való a társadalmi hagyományoknál, még akkor is, ha azok jó hagyományok” (Újszövetség tanulói kézikönyv [Egyházi Oktatási Szervezet kézikönyv, 2014]. 160.).
Amikor Mártha panaszkodott, mondván: „Uram, nincs-é arra gondod, hogy az én testvérem magamra hagyott engem, hogy szolgáljak?” (Lukács 10:40), hagyta, hogy helytelenül gondatlannak tekintse az Urat. Ha hagyjuk, hogy elferdüljön az értékrendünk, akkor előfordulhat, hogy olyan gondolatok és érzések ébrednek bennünk az Úr iránt, amelyek lelkileg egészségtelenek. Jézus gyengéd feddése azt a célt szolgálta, hogy segítségére legyen Márthának értékrendje átgondolásában, valamint azon áldásokra való törekvésében, amelyeket az Úr oly nagyon szeretett volna megadni neki.
Bonnie D. Parkin nőtestvér, a Segítőegylet korábbi általános elnöke Mártha és Mária példájára utalt, amikor arról tanított, milyen fontos a jobb részt választanunk:
„A Szabadító válasza élesen megvilágította, mi számít leginkább. Aznap este Mártha otthonában a jobb rész nem a konyhában, hanem az Úr lábainál volt. A vacsora várhatott. […]
Mindannyian megpróbáljuk a jobb részt választani, amely nem vétetik el tőlünk, vagyis egyensúlyban tartani a lelki és fizikai dolgokat az életünkben. Milyen könnyű is lenne, ha látogatótanítás és bankrablás között kellene választanunk! Választásaink azonban általában nem ennyire egyértelműek. Sok jó dolog közül kell választanunk.
…egy dolog szükséges: hogy mindennap kövessük az Urat. Válasszátok tehát az Úr Krisztust! Válasszátok azt, hogy az Ő igéjén fogtok lakmározni! Válasszátok azt, hogy bíztok Benne! Válasszátok azt, hogy vágytok a szeretetére! Válasszátok azt, hogy Neki adjátok teljes szíveteket! Válasszátok tehát azt a jobb részt!” (vö. A jószívűség, azaz a jobb rész választása.Liahóna, 2003. nov. 104., 106.).
James E. Talmage elder a Tizenkét Apostol Kvórumából rámutatott a különbségekre az ebben a példázatban szereplő barát és Mennyei Atyánk között:
„Az Úr tanítása az volt, hogy ha az ember az adakozáshoz kapcsolódó minden önzésével és vonakodásával mégis megadja felebarátjának, amit az helyénvaló célból, valamint az ellenkezés és az ideiglenes visszautasítás ellenére is folyamatosan kér tőle, akkor bizonyosak lehetünk afelől, hogy Isten megadja majd, amit kitartóan kérünk Tőle – hittel és igazlelkű szándékkal. Nincs párhuzam az ember önző elutasítása és Isten bölcs és javító szándékú várakozása között. Tudatosan éreznünk kell az ima valódi szükségét, valóban bíznunk kell Istenben ahhoz, hogy az ima hatásos legyen; az Atya pedig irgalmában olykor késlelteti a kérés teljesítését, hogy a kérés még buzgóbb lehessen” (Jesus the Christ, 3rd ed. [1916], 435).
