Jézus Krisztus a házasság szentségéről tanít. Kihangsúlyozza annak fontosságát, hogy a világi javak helyett az örök életet válasszuk, és megtanítja a szőlőskerti munkások példázatát. Megjövendöli továbbá a halálát, és azt tanítja a tanítványainak, hogy szolgáljanak másokat.
Tedd ki egy boldog házaspár képét, akiket egymáshoz pecsételtek a templomban. Mutass rá, hogy az Úr házasságra és válásra vonatkozó tana különbözik a világban uralkodó elképzelések nagy részétől.
Milyen elképzelések uralkodnak a világban a házasságról és a válásról? (Vigyázat! Ne tölts túl sok időt olyan irányzatok megtárgyalásával, mint például az azonos neműek házassága, mert az a mai leckében szereplő más fontos tantételektől veszi el az időt!)
Kérd meg a tanulókat, hogy a Máté 19:1–12 tanulmányozása közben keressék meg az Úr házasságra és válásra vonatkozó tanításait, és gondolják át, hogy e tanítások miért jelentőségteljesek a számukra.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Máté 19:1–3-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, milyen kérdést tettek fel a farizeusok Jézusnak. Kérd meg a tanulókat, hogy mondják el, mit találtak.
Magyarázd el, hogy „az ő feleségét akármi okért elbocsátani” (Máté 19:3) kifejezés arra utal, amikor egy férfi bármilyen, akár lényegtelen vagy önző indokkal is elválik a feleségétől.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Máté 19:4–6-ot, az osztály pedig figyelje meg, mit tanított a Szabadító a házasságról és a válásról.
Milyen igazságot tudunk meg a házasságról a Szabadító farizeusoknak adott válaszából? (A tanulók több igazságot is megfogalmazhatnak, de te mindenképp hangsúlyozd ki, hogy a férfi és a nő közötti házasság Isten által megtervezett és létrehozott szent kapcsolat.)
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Máté 19:7-et, az osztály pedig nézze meg, még milyen kérdést tettek fel a farizeusok a Szabadítónak.
Mit kérdeztek a farizeusok a Szabadítótól?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Máté 19:8–9-et, az osztály pedig keresse ki a Szabadító válaszát.
A Szabadító szerint miért engedte meg Mózes a válást az izráeliták között? (Az emberek szívének keménysége miatt.)
Hogy segíts a tanulóknak megérteni, hogyan vonatkozik ez a tanítás a mi napjainkra, kérd meg egyiküket, hogy olvassa fel a következő idézetet Dallin H. Oaks eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából:
Kép
Elder Dallin H. Oaks
„Az a fajta házasság, amelyet a felmagasztosulás megkíván – tartamában örökkévaló, minőségében pedig isteni – nem fontolgatja a válást. Az Úr templomaiban a párok az örökkévalóságra kötnek házasságot. Vannak azonban olyan házasságok, amelyek nem fejlődnek az ilyen eszménykép felé. Az Úr jelenleg »a [mi] szív[ünk] keménysége miatt« [Máté 19:8] nem juttatja érvényre a celesztiális norma következményeit. Megengedi, hogy elvált emberek újra házasodjanak a magasabb törvényben meghatározott erkölcstelenség foltja nélkül” (Válás.Liahóna, 2007. máj. 70–71.).
Megkérheted a tanulókat bizonyságuk megosztására arról, hogy Isten tervezte meg és hozta létre a házasságot, férfi és nő közötti szent kapcsolatként.
Jézus az örök életről tanít, és elmondja a szőlőskerti munkások példázatát
Kérj meg egy tanulót, hogy jöjjön ki az osztály elé, és mondd meg neki, hogy ha meg tud csinálni 10 fekvőtámaszt, akkor kap valamilyen kis jutalmat (mondjuk 10 szem cukorkát). Miután a tanuló megcsinálta a 10 fekvőtámaszt, add oda neki a jutalmát, majd kérj egy másik önként jelentkezőt. A második tanulót kérd meg, hogy csináljon egy fekvőtámaszt, majd kérdezd meg az osztályt, hogy szerintük mit kapjon ez a tanuló és miért. A két tanuló menjen vissza a helyére. Mondd el az osztálynak, hogy az óra folyamán később a második tanuló is megkapja a jutalmát, annak függvényében, amit az osztály a szentírásokból megtud.
A Máté 19:13–27 összegzéseként mondd el, hogy Jézus arra buzdította a tanítványait, hogy inkább az örök életre törekedjenek, ne pedig világi javakra. Péter megkérdezte, hogy mit kapnak majd a tanítványok azért, mert a Szabadító követéséért lemondtak világi javaikról. (Megjegyzés: Az ezekben a versekben tárgyalt eseményeket részletesebben tanítja a Márk 10-hez kapcsolódó lecke.)
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Máté 19:28–30-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, mit válaszolt a Szabadító Péternek.
A 29. vers szerint mit örököl majd mindenki, aki mindenét elhagyja a Szabadító követéséért?
Mondd el, hogy ezt követően a Szabadító egy példázatot tanított a tanítványainak, hogy segítsen nekik megérteni: Mennyei Atyánk minden gyermekének meg szeretné adni az örök élet elnyerésének lehetőségét. Ebben a példázatban egy férfi különböző napszakokban munkásokat fogad, hogy dolgozzanak a szőlőskertjében. Az újszövetségi időkben egy rendes munkanap körülbelül reggel 6 órától este 6 óráig tartott; ez a hosszúság az évszaktól függően csak kismértékben változott.
Másold fel a táblára az alábbi táblázatot, vagy külön lapon add oda a tanulóknak:
munkások (kezdési idő)
fizetési megegyezés
ledolgozott órák száma
kifizetett összeg
jó reggel, vagyis korán reggel (reggel 6-kor)
három óra tájban, vagyis a harmadik órában (délelőtt 9-kor)
hat óra tájban, vagyis a hatodik órában (délben)
kilenc óra tájban, vagyis a kilencedik órában (délután 3-kor)
tizenegy óra tájban, vagyis a tizenegyedik órában (délután 5-kor)
Kérd meg a tanulókat, hogy dolgozzanak kis csoportokban. Olvassák el a csoportjukkal a Máté 20:1–7-et, és nézzék meg, mennyi ideig dolgoztak az egyes munkáscsoportok, és milyen fizetségben egyeztek meg. (A „tíz pénz” egy római denariusnak [dénárnak] felel meg, mely a napszámosok szokásos napi bére volt.)
Elegendő idő eltelte után kérj meg néhány tanulót, hogy jöjjenek ki a táblához, és töltsék ki a táblázat első két oszlopát (vagy kérd meg őket, hogy töltsék ki ezeket a nekik adott papírlapon).
Szerintetek kiknek kellene a legtöbb fizetséget kapniuk?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Máté 20:8–10-et, az osztály pedig figyelje meg, milyen fizetséget kaptak az egyes munkáscsoportok.
Milyen fizetséget kaptak az egyes munkáscsoportok? (Miután a tanulók válaszoltak, írd be a „kifizetett összeg” elnevezésű oszlop alatti rubrikák mindegyikébe, hogy 10 pénz.)
Ha az egész nap dolgozó munkások között lettetek volna, akkor milyen gondolatokat vagy érzéseket ébresztett volna bennetek az, hogy ugyanannyit kaptatok, mint azok, akik csak egy órát dolgoztak?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Máté 20:11–14-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, mit mondtak az egész nap dolgozók a szőlőskert urának, és ő mit felelt nekik.
Mire panaszkodtak azok, akik egész nap dolgoztak?
Mit válaszolt nekik a szőlőskert ura?
Milyen szempontból volt igazságos a szőlőskert ura azokkal, akik egész nap dolgoztak?
Hogy segíts a tanulóknak felfedezni ebben a példázatban egy igazságot, magyarázd el, hogy a tíz pénznyi bér itt jelképezheti az örökké tartó, avagy örök életet, amint arról a Máté 19:29 említést tesz. Írd fel a táblára a következő befejezetlen kijelentést: Isten mindenkinek örök életet ad, aki…
Ha a példázatban szereplő bér az örök életet jelképezi, akkor mit jelképezhet a munka? (A tanulók többféleképpen is válaszolhatnak, de te mindenképp hangsúlyozd ki, hogy a példázatban a munka jelképezheti az Istennel kötött szent szövetségek megkötését és betartását. Miután a tanulók válaszoltak, egészítsd ki a táblára felírt igazságot a következőképpen: Isten mindenkinek örök életet ad, aki úgy dönt, hogy szent szövetségeket köt Ővele és be is tartja ezeket.)
Mutass rá, hogy ez az igazság segít nekünk megérteni Mennyei Atyánk azok iránti irgalmát, akik az életük korai szakaszában nem kötnek és tartanak be szent szövetségeket, vagy akiknek a haláluk utánig nincs lehetőségük ennek megtételére (lásd T&Sz 137:7–8).
Szerintetek miért fontos tudnunk, hogy Isten mindenkinek örök életet ad, aki úgy dönt, hogy szent szövetségeket köt Ővele és be is tartja ezeket, függetlenül attól, hogy erre a döntésre mikor kerül sor?
Emlékeztesd az osztályt a második tanulóra, aki csak egy fekvőtámaszt csinált, és kérdezd meg:
Szerintetek milyen jutalmat kapjon ez a tanuló az egy fekvőtámaszért? (Add neki is ugyanazt a jutalmat, mint amit a 10 fekvőtámaszt végző tanuló kapott.)
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Máté 20:15–16-ot, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, mit válaszolt a szőlőskert ura azoknak, akik méltatlankodtak a többi munkás iránti kedvessége miatt.
Szerintetek mit értett a szőlőskert ura azon kérdés alatt, hogy „a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?” (15. vers)?
Mondd el, hogy Jeffrey R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából így fogalmazta át ezt a kérdést: „Miért kellene neked azért irigykedni, mert én azt választottam, hogy jó leszek?” (Vö. A szőlőskerti munkások.Liahóna, 2012. máj. 31.).
Mit jelent a 16. versben a „sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak” megállapítás? (Hivatalosnak lenni annyit tesz, mint elhívást, felkérést kapni arra, hogy vegyünk részt Mennyei Atyánk munkájában. Választottnak lenni azt jelenti, hogy elnyerjük az áldásait – az örök élet áldását is beleértve ebbe.)
Milyen tantételt tanulhatunk a 16. versből? (A tanulók több tantételt is megfogalmazhatnak, köztük ezt: Ha úgy döntünk, hogy irigyeljük másoktól Mennyei Atyánk áldásait, akkor elveszíthetjük azokat az áldásokat, amelyeket nekünk akar adni.)
Olvasd fel a következő idézetet Jeffrey R. Holland eldertől, és kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át, milyen formában érheti őket kísértés arra, hogy irigyeljék másoktól Mennyei Atyánk nekik adott áldásait:
Kép
Elder Jeffrey R. Holland
„…lesznek olyan alkalmak az életünkben, amikor valaki más váratlan áldáshoz jut, vagy valamilyen különleges elismerésben részesül. Kérem mindannyiunkat, ne sértődjünk meg – és semmiképp se legyünk irigyek –, amikor valaki más ajtaján kopogtat a jószerencse! Mi semmivel sem leszünk kevesebbek attól, ha valaki más gyarapodik! Nem [egymással versengünk], hogy meglássuk, ki a leggazdagabb vagy a legtehetségesebb vagy a legszebb vagy akár a legáldottabb. A verseny, melyben valójában részt veszünk, a bűnök ellen zajlik…
[A]z irigykedés, a duzzogás vagy mások örömének elrontása nem emel magasabbra minket, ahogyan mások lekicsinylése sem javít a saját énképünkön. Így tehát legyünk jók, és legyünk hálásak, amiért Isten jó! Így lesz boldog az élet” (A szőlőskerti munkások. 31., 32.).
Oszd meg a bizonyságodat azokról az igazságokról, melyeket a szőlőskerti munkások példázatát tanulmányozva fogalmaztak meg a tanulók.
Írd fel a táblára az alábbi kijelentést, és adj időt a tanulóknak a kijelentés befejezésére a füzetükben vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukban: Ezt fogom megtenni annak alapján, amit ebből a példázatból tanultam:
Elegendő idő eltelte után kérj meg néhány tanulót, akinek ez nem okoz gondot, hogy ossza meg az osztállyal, amit írt.
Jézus megjövendöli a halálát, és azt tanítja a tanítványainak, hogy szolgáljanak másokat
A Máté 20:17–34 összegzéseként mondd el, hogy a Szabadító előre megmondta, hogy Jeruzsálembe visszatérve el fogják árulni és halálra fogják ítélni. Arra tanította a tanítványait, hogy ne hivatalra és felhatalmazásra törekedjenek, hanem kövessék az Ő példáját és szolgáljanak másokat.
Megjegyzések és háttér-információk
Máté 19:3–6. „A mit azért az Isten egybeszerkesztett”
F. Burton Howard elder a Hetvenektől kifejtette, hogy a próféták már régóta tanítják a házasság Isten tervében betöltött szerepét:
„Az örökkévaló házasság olyan alapelv, melyet még a világ megalapítása előtt megalkottak, és a földön még azelőtt érvénybe lépett, hogy a halál felütötte volna a fejét. Isten a bűnbeesés előtt összeadta Ádámot és Évát az édenkertben. A szentírás azt mondja: »A mely napon teremté Isten az embert, Isten hasonlatosságára teremté azt. Férfiúvá és asszonynyá teremté őket, és megáldá őket« (1 Móz. 5:1–2; kiemelés hozzáadva).
A próféták egyöntetűen azt tanították, hogy az örökkévaló házasság az, ami Isten tervének legtökéletesebb és végső eleme gyermekei áldását tekintve” (Örökkévaló házasság.Liahóna, 2003. máj. 92.).
Julie B. Beck nőtestvér, aki a Segítőegylet korábbi általános elnökeként szolgált, a következőket tanította arról, hogy miért rendelte el Isten a házasságot:
„Tudjuk, hogy a halandóság előtti nagy összecsapásban kiálltunk Szabadítónk, Jézus Krisztus mellett azért, hogy megőrizzük a bennünk rejlő lehetőséget, hogy örökkévaló családokhoz tartozzunk. […] Hiszünk az örökkévaló családok létrehozásában. Ez azt jelenti, hogy hiszünk a házasságkötésben” (Amiben az utolsó napi szent nők a legjobbak: erősnek és rendíthetetlennek lenni.Liahóna, 2007. nov. 110.).
Dallin H. Oaks elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt mondta a válás családokra gyakorolt hatásáról:
„Sok jó egyháztag van, akik már átestek váláson. […] Tudjuk, hogy sokan közületek ártatlan áldozatok vagytok – olyan egyháztagok, akiknek korábbi házastársaik ismételten hűtlenek voltak a szent szövetségekhez, és hosszabb időre elhagyták vagy megtagadták a házastársi kötelezettségeiket. […]
Mindenki, aki már esett át váláson, ismeri a fájdalmat és az engesztelésből eredő gyógyító erő és reménység szükségességét. Ez a gyógyító erő és ez a reménység elérhető a számukra és a gyermekeik számára is. […]
Nem irányíthatjuk mások döntéseit és nem is vagyunk felelősek értük, még akkor sem, ha azok oly fájdalmasan érintenek minket. […]
Bármi is legyen a végeredmény, és bármilyen nehéz is legyen a helyzetetek, azzal az ígérettel rendelkeztek, hogy az örökkévaló családi kapcsolatok áldásai nem lesznek megtagadva tőletek, ha szeretitek az Urat, betartjátok a parancsolatait, és megteszitek a tőletek telhető legjobbat” (Válás.Liahóna, 2007. máj. 71., 73.).
Bruce R. McConkie elder a Tizenkét Apostol Kvórumából kifejtette, hogy az ősi időkben egyesek azt a hamis elképzelést vallották, hogy a cölibátus kívánatos életforma:
„Úgy tűnik, a magukat heréltté tévő emberek olyan férfiak voltak, akik hamis, pogány hódolatból fakadóan szándékosan megcsonkították magukat annak reményében, hogy ez elősegíti a szabadításukat. Egyértelmű, hogy az ilyesmi egyáltalán nem volt az igaz evangélium kívánalma. Az evangéliumban nincs szándékos kiherélés; ez az elképzelés ellentmond az utódnemzés és a celesztiális házasság igaz tantételeinek” (Mormon Doctrine, 2nd ed. [1966], 241).
Dallin H. Oaks elder a Tizenkét Apostol Kvórumából fontos megtanulandó leckét emelt ki a szőlőskerti munkások példázatából:
„Más példázatokhoz hasonlóan ez is sok különböző és értékes tantételt taníthat. Az ide vonatkozó tanulság az, hogy a Mester végső ítéletkor adott jutalma nem attól függ majd, hogy mennyi ideig dolgoztunk a kertben. Nem a blokkoló-óra alapján nyerjük el mennyei jutalmunkat. Ami elengedhetetlen az az, hogy az Úr munkahelyén végzett munkánk során váljunk valakivé. Néhányunk számára ez több időt vesz igénybe, mint mások esetében. A végén az a fontos, hogy kivé váltunk munkánkon keresztül” (A kihívás, hogy váljunk valakivé. Liahóna, 2001. jan. 42.).