Jézus a sabbat napján gyógyít, és az alázatról, valamint a kevésbé szerencsésekről való gondoskodásról tanít
Olvasd fel a következő élethelyzetet: Ebédnél ültök néhány barátoddal, akik észrevesznek egy szegényes öltözetű diákot, aki egyedül ül. Az asztaltársaságotokból valaki durva megjegyzést tesz a tanuló megjelenésére, mire a barátaid felnevetnek.
Kérd meg a tanulókat, gondolják át, mit éreznének ebben a helyzetben.
Hogyan reagálhatnátok ebben a helyzetben?
Kérd meg a tanulókat, hogy a Lukács 13–14-ben keressék meg, mit tanított a Szabadító arról, hogyan kell kezelnünk a nálunk kevésbé szerencséseket.
A Lukács 13:1–14:6 összegzéseként mondd el, hogy a Szabadító ismertette a fügefa példázatát, amelyet kivágnak, ha nem hoz gyümölcsöt; ez azt tanítja, hogy ha nem tartunk bűnbánatot, akkor elpusztulunk. Meggyógyított egy asszonyt a sabbaton, és Isten királyságáról tanított, valamint arról, kik lépnek majd be oda, továbbá gyászolt Jeruzsálem közelgő pusztulása miatt. A Lukács 14:1–6-ban azt olvassuk, hogy a Szabadítót az egyik főfarizeus házába hívták étkezni a sabbaton. Az étkezés előtt a Szabadító meggyógyított egy férfit, aki vízkórban szenvedett, melynek során a testben felgyülemlik a víz.
A tanulók alkossanak párokat, és mindegyik pár egyik tagja olvassa el magában a Lukács 13:15–16-ot, a másik tanuló pedig a Lukács 14:5–6-ot. A tanulók keressék meg a Szabadító válaszát a farizeusoknak, akik a sabbat megszegésével vádolták Őt e személyek meggyógyítása miatt. Kérd meg a tanulókat, hogy számoljanak be a társuknak arról, mit találtak.
Elegendő idő után kérdezd meg az osztálytól:
Melyik kifejezések mutatják azt, hogy mit tennének a farizeusok az állataikért a sabbaton? (Eloldják az állatokat, és kihúzzák őket a veremből, ha netán beleesnének.)
Mit tanulhatunk a Szabadító példájából a sabbat napjának tiszteletben tartásáról és megszenteléséről? (A szükséget látók szolgálata helyénvaló a sabbat napján. A Szabadító igazlelkű példája ellentétben áll egyes farizeusok hozzáállásával, akik az állatok sabbat-napi megsegítését igazolták, az emberekét viszont nem.)
A Lukács 14:7–11 összegzéseként mondd el, hogy miután a Szabadító meggyógyította a vízkóros embert, megfeddte a többi vacsoravendéget, amiért megpróbálták felmagasztalni magukat azzal, hogy igyekeztek a legnagyobb tiszteletet jelentő helyeket elfoglalni, minél közelebb a házigazdához.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Lukács 14:12–14-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mit tanított a Szabadító az Őt vacsorázni hívó farizeusnak.
Milyen tanácsot adott a Szabadító a farizeusnak?
Milyen okai lehetnek annak, hogy az emberek meghívják a barátaikat és a gazdag ismerőseiket vacsorára?
Mondd el, hogy a Szabadító idejében azok, akik csonkák, bénák vagy vakok voltak, gyakran nehezen tudtak munkát találni, és ezért szegénységben éltek. Néhány farizeus lenézte az ilyen embereket (lásd Lukács 16:14–31).
Milyen okok miatt néznek le manapság egyesek másokat?
Milyen tantételt ismerhetünk meg a Lukács 14:14-ből azzal kapcsolatban, hogy igyekeznünk kell segíteni a nálunk kevésbé szerencséseknek? (A következő az egyik olyan tanétel, amelyet a tanulók megfogalmazhatnak: Ha igyekszünk segíteni a nálunk kevésbé szerencséseknek, akkor az Úr megjutalmaz bennünket a feltámadáskor.)
Mutass rá arra, hogy a feltámadáskor elnyert jutalmon kívül az Úr ebben az életben is megáld bennünket, amikor megpróbálunk segíteni a nálunk kevésbé szerencséseknek.
Hogyan segíthetünk a nálunk kevésbé szerencséseknek?
Milyen alkalommal fordult már elő veletek vagy egy ismerősötökkel, hogy áldást kaptatok azért, mert igyekeztetek segíteni a nálatok kevésbé szerencséseknek?
Kérd meg a tanulókat, hogy gondolkozzanak el azon, miként segíthetnék a náluk kevésbé szerencséseket. Buzdítsd őket, hogy írjanak le egy célt a füzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba arról, miként szolgálják majd a náluk kevésbé szerencséseket.
Jézus elmondja a nagy vacsoráról szóló példázatot, és a tanítványság áráról tanít
Kérd meg a tanulókat, hogy írjanak fel a táblára néhány dolgot, amelyek feláldozására vagy feladására megkérhetik őket Jézus Krisztus tanítványaiként.
Milyen kifogásokra érezhet valaki kísértést annak indoklására, hogy miért nem hozza meg ezeket az áldozatokat?
Kérd meg az osztályt, hogy a Lukács 14 további tanulmányozása során keressenek olyan tantételeket, amelyek arról szólnak, hogy mit kíván meg Jézus Krisztus a tanítványaitól.
Mondd el, hogy miután a Szabadító azt tanácsolta a farizeusnak, hogy hívja meg a kevésbé szerencséseket ilyen lakomákra, valaki az asztalnál azt mondta Neki, hogy „boldog az, a ki eszik kenyeret az Isten országában” (Lukács 14:15). E kijelentésre adott válaszként a Szabadító elmondta a nagy vacsora példázatát.
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák fel a korábbi társukkal a Lukács 14:16–24-et. Egyikük keresse meg, milyen meghívásban részesültek a példázatban szereplő emberek, a másik társ pedig keresse meg, milyen kifogásokkal éltek azok, akik elutasították e felkérést. Elegendő idő eltelte után kérdezd meg az osztálytól:
Miként hasonlít Jézus Krisztus evangéliuma egy nagy lakomához? (A válaszok között lehetnek a következők: az evangélium egy számunkra elkészített ajándék; betölthet bennünket, és kielégítheti a szükségleteinket; meghívást kaptunk arra, hogy részesüljünk belőle; és mi elfogadhatjuk vagy visszautasíthatjuk e meghívást.)
Milyen kifogásokat említettek azok, akik nem fogadták el a meghívást a nagy vacsorára?
Mit árulnak el ezek a kifogások ezen egyének értékrendjéről?
A 24. vers szerint mi a következménye annak, ha egyéb dolgokat helyezünk az Úr és az Ő evangéliuma elé? (A tanulók az alábbihoz hasonló tantételt fogalmazhatnak meg: Ha egyéb dolgokat helyezünk az Úr és az Ő evangéliuma elé, akkor elveszítjük az áldásokat, amelyeket megkaphattunk volna.)
Kérd meg a tanulókat, hogy nézzék meg a táblán szereplő áldozatokat, amelyek meghozatalára Jézus Krisztus tanítványaiként felkérhetnek bennünket.
Milyen áldásokat veszíthetünk el, ha nem vagyunk készek meghozni ezeket az áldozatokat?
Mondd el, hogy e példázat megtanítása után a Szabadító arról beszélt a sokaságnak, hogy mit kíván meg a tanítványaitól. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Lukács 14:25–27-et. Mondd el, hogy a Joseph Smith fordítás kiegészíti e két vers szövegét azzal, hogy Krisztus arra kéri tanítványait, tegyék le Őérte az életüket, és határozzák el a szívükben, hogy mindazt megteszik, amit Ő tanít vagy parancsol nekik. Az osztály kövesse a szöveget, és keressék meg, mit mondott az Úr, mire kell hajlandónak lenniük az Ő tanítványainak.
Mit mondott a Szabadító, mire kell hajlandónak lenniük az Ő tanítványainak?
Mondd el, hogy a meggyűlölnek fordított görög kifejezés meghatározása: „kevésbé szeret” (James Strong, The Exhaustive Concordance of the Bible [1890], “misĕō,” 48). A Szabadító arról beszélt, hogy az Ő tanítványai számára a család, sőt akár a saját életük iránti elkötelezettség is csak az Őiránta való elkötelezettség után következhet (lásd még Máté 10:37). Felvenni valakinek a keresztjét a keresztre feszítésre utal, és azt jelképezi, hogy akár a saját életünk feláldozására is hajlandónak kell lennünk Krisztusért, ahogyan Ő is az életét adta értünk (lásd még a Máté 16:26 Joseph Smith fordítását a Kalauz a szentírásokhoz 232. oldalán).
Milyen igazságokat ismerhetünk meg ezekből a versekből arról, hogy mit jelent Jézus Krisztus tanítványának lenni? (A tanulók különböző igazságokat találhatnak, de győződj meg róla, hogy megfogalmaznak egy, a következőhöz hasonló igazságot: Jézus Krisztus tanítványainak hajlandónak kell lenniük mindent feláldozni azért, hogy kövessék Őt. Megkérheted a tanulókat, hogy írják ezt az igazságot a margóra a Lukács 14:25–27 mellé.)
Szerintetek miért kell Jézus Krisztus tanítványainak hajlandónak lenniük arra, hogy Őt helyezzék minden más elé, beleértve a családtagjaikat és a saját életüket is?
Mondd el, hogy a Joseph Smith fordítás a Lukács 14:27 végén a következő mondatot tartalmazza: „Tehát határozzátok el szívetekben, hogy hajlandóak lesztek megtenni azon dolgokat, amelyeket én tanítok és parancsolok nektek.” Írd fel a táblára a határozzátok el a szívetekben kifejezést.
Szerintetek mit jelent a „határozzátok el szívetekben” kifejezés?
Mit akar a Szabadító, mit határozzunk el a szívünkben?
Milyen tantételt ismerhetünk meg a Lukács 14:27 Joseph Smith fordításából? (A tanulóknak a következőhöz hasonló tantételt kell megfogalmazniuk: Amikor elhatározzuk a szívünkben, hogy megtesszük, amit Jézus Krisztus tanít és parancsol nekünk, akkor az Ő tanítványaivá válunk.)
Adj a tanulóknak egy példányt a következő kijelentésből Larry W. Gibbons eldertől a Hetvenektől. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa azt fel, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mit tehetünk, hogy e tantétel szerint éljünk.
Kép
Larry W. Gibbons elder
„[A]mint kezditek kialakítani az értékrendeteket az életetekben, emlékezzetek arra, hogy az egyedüli biztonságot ebben az életben a parancsolatok betartása nyújtja. […]
Milyen nagyszerű már korán eldönteni egyszer s mindenkorra, hogy mit fogtok és mit nem fogtok tenni a becsületességet, az erényességet, a tisztaságot, a Bölcsesség szavát és a templomi házasságot illetően.
Fivérek és nőtestvérek, maradjatok az egyenes és keskeny ösvényen! Nem, maradjatok az egyenes és keskeny ösvény közepén! Ne sodródjatok el, ne tévelyegjetek, ne sározzátok be magatokat; legyetek óvatosak!
[…] A parancsolatok szerinti élet meghozza nektek azt a boldogságot, amelyet túl sokan másutt próbálnak megtalálni” (vö. Ezért határozzátok el szívetekben.Liahóna, 2006. nov. 103–104.).
Melyik az egyik olyan parancsolat, amelyről szilárdan elhatároztátok, hogy be fogjátok tartani? Milyen áldásokat kaptatok már azért, mert úgy döntöttetek, hogy betartjátok ezt a parancsolatot?
Buzdítsd a tanulókat, hogy határozzák el a szívükben, hogy „mit fog[nak] és mit nem fog[nak] tenni a becsületességet, az erényességet, a tisztaságot, a Bölcsesség szavát és a templomi házasságot illetően”. Megkérheted a tanulókat, hogy a füzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba írják le a döntésüket.
Mondd el, hogy e tantételek megtanítását követően a Szabadító elmondott két hasonlatot. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Lukács 14:28–30-at, egy másikat pedig, hogy olvassa fel a Lukács 14:31–33-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és gondolják át, mit szemléltet ez a két hasonlat.
Szerintetek mit szemléltet ez a két hasonlat?
Mondd el, hogy mindkét hasonlat azt szemlélteti, milyen fontos felmérni vagy meghatározni egy bizonyos cselekvéssor árát, mielőtt még belevágnánk, hogy eldönthessük, képesek leszünk-e véghezvinni azt. A Szabadító azt szerette volna, ha követői alaposan megfontolják, hogy hajlandóak-e feláldozni bármit, ami szükséges ahhoz, hogy ki tudjanak tartani mindvégig az Ő tanítványaiként.
Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át újra a táblán lévő áldozatokat, és néhányan mondják el, miért hajlandóak meghozni ezeket az áldozatokat Jézus Krisztus tanítványaként.
Megkérheted a tanulókat, hogy jelöljék meg a 33. verset, amely egy egyszerű összegzése a Szabadító e fejezetben szereplő tanításainak, majd te is tegyél bizonyságot a megbeszélt igazságokról.
Megjegyzések és háttér-információk
Lukács 14:12–14. Ha igyekszünk segíteni a nálunk kevésbé szerencséseknek, akkor az Úr megáld bennünket
Dieter F. Uchtdorf elnök az Első Elnökségből kifejtette, milyen áldásokat nyerhetünk el mások megsegítésének eredményeképpen:
„Amikor krisztusi szeretettel nyújtjuk ki kezünket és szívből fordulunk mások felé, valami csodálatos dolog történik velünk. A saját lelkünk is meggyógyul, finomodik és megerősödik. Boldogabbak és békésebbek leszünk, valamint sokkal érzékenyebbé válunk a Szent Lélek suttogásaira” („Ti vagytok a kezem”.Liahóna, 2010. máj. 75.).
További információért a nagy vacsora példázatával kapcsolatosan lásd a szövegmagyarázatot az Újszövetség tanulói kézikönyv kiadványban (Egyházi Oktatási Szervezet kézikönyv, 2014. 164.).