A Jézus Krisztus megölésére irányuló összeesküvés részeként a zsidó vezetők Poncius Pilátus, a római helytartó elé viszik Jézust. Pilátus átadja Jézust, hogy korbácsolják meg és feszítsék keresztre. Jézus aláveti magát a szenvedésnek és a halálnak, hogy teljesítse Atyja akaratát.
Jézust átadják Pilátusnak, hogy kereszthalálra ítéltessen
Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át a következő kérdést:
Ha szemtanúi lehetnétek egy szentírásbeli eseménynek, akkor melyiket választanátok?
Kérj meg néhány tanulót, hogy mondják el, mit választanának. Mondd el, hogy a lecke során a tanulók a világ történelmének egyik legjelentőségteljesebb eseményét fogják tanulmányozni. Kérd a tanulókat, hogy képzeljék magukat a történések szemtanújának.
Írd fel a táblára a következő hiányos kijelentést: Ma ezt láttam és éreztem: …
Utalj a táblára írt hiányos kijelentésre, és mondd el, hogy a tanulóknak a lecke végén lehetőségük lesz ennek a mondatnak a befejezésére annak alapján, amit a Máté 27:1–50 tanulmányozása során megtapasztalnak.
Emlékeztesd a tanulókat, hogy amikor Jézust elfogták, „elhagyák őt a tanítványok mind, és elfutának” (Máté 26:56). Kajafás, a főpap, valamint a Szanhedrin istenkáromlással vádolta Jézust – mely bűntett a zsidó törvények szerint halált érdemelt, azonban a római uralom alatt a zsidóknak nem állt hatalmában valakit istenkáromlás miatt kivégezni. A zsidó vezetők tehát olyan vétket akartak találni, amelyért Jézus a római törvény szerint is halállal büntethető.
A Máté 27:1–10 összegzéseként mondd el, hogy a zsidó vezetők átadták Jézust Poncius Pilátusnak, Júdea római helytartójának. Júdás ezt látva megbánta azon döntését, hogy elárulta Jézust, megpróbálta visszaadni a zsidó vezetőktől kapott pénzt, majd véget vetett saját életének. Mivel az ezüstpénzek „vérnek ára” (Máté 27:6) voltak, és a törvény nem engedte, hogy ezek a kincstárat gyarapítsák, a zsidó vezetők a fazekas mezejének megvásárlására használták a pénzt, ahová aztán idegeneket temettek. Máté ezt az eseményt a Zakariás 11:12–13-ban található prófécia beteljesedéseként idézte fel.
Kérj meg néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel a Máté 27:11–14-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, milyen vádat emeltek Jézus ellen a zsidó vezetők Pilátus előtt.
A 11. vers szerint milyen kérdést tett fel Pilátus Jézusnak?
Magyarázd el, hogy a zsidó vezetők árulással, vagyis azzal vádolták Jézust, hogy megpróbálja megdönteni a római kormányzatot, és azt állították, hogy Jézus királynak mondta magát és saját királyságának megalapítására törekedett.
A 14. vers szerint min csodálkozott el olyan nagyon Pilátus?
Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át, ők mit mondtak volna Pilátusnak a Szabadító védelmében, ha lehetőséget kaptak volna a szólásra. Kérj meg néhány tanulót, hogy ossza meg gondolatait az osztállyal.
A Máté 27:15–16 összegzéseként mondd el, hogy a római helytartónak szokása volt a húsvéti ünnep idején minden évben megbocsátani egy elítélt bűnözőnek. A nép kiválaszthatott egy foglyot, akit elengedtek. Jézus elítélésének idején ismert fogoly volt egy Barabbás nevű férfi, akit tolvajként, a római uralom elleni lázadóként, valamint gyilkosként ítéltek el.
Kérj meg néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel a Máté 27:17–25-öt, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, mit kérdezett Pilátus a helytartói palotánál összegyűlt tömegtől.
A 17. és a 21. vers szerint mit kérdezett Pilátus a tömegtől?
Milyen indítékai lehettek Pilátusnak arra, hogy Jézus elengedését ajánlotta fel Barabbásé helyett?
Végül miért engedte el Pilátus Barabbást, és adta át Jézust, hogy keresztre feszítsék?
Jézust megostorozzák, kigúnyolják és keresztre feszítik
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Máté 27:26-ot, az osztály pedig nézze meg, mit tettek Jézussal, mielőtt átadták volna, hogy feszítsék keresztre.
Mit jelent az, ha valakit megostoroznak? (Nyélre erősített bőrszíjakkal megverik; megkorbácsolják.)
Kitehetsz egy éles vagy recés peremű kavicsot, és elmagyarázhatod, hogy az ostorozásra használt korbács szálainak egy részébe gyakran éles tárgyakat (például követ, fémet vagy csontot) fűztek. Ezt a fajta büntetést általában szolgáknak tartották fenn, míg a római nemesek vagy szabadok bot általi verést kaptak. Sokan nem élték túl a megostorozást, mert olyan komoly testi sérüléseket okozott.
Kérj meg néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel a Máté 27:27–32-t, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, mit tettek a római katonák Jézussal.
Mit tettek a római katonák Jézus megcsúfolására?
Szerintetek miért vitették a katonák valaki mással Jézus keresztjét? (Jézus elképzelhetetlen fájdalmat szenvedett el és nagy mennyiségű vért veszített szenvedése során a Gecsemánéban és a megostorozás alatt, ezért valószínűleg teljesen ki volt merülve.)
Bennetek milyen érzést ébresztett volna az, ha rákényszerítenek Jézus keresztjének vitelére, tudván, hogy Jézus Isten Fia és a világ Szabadítója?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Máté 27:33–34-et, az osztály pedig figyelje meg, mit nem volt hajlandó megtenni Jézus a keresztre feszítése előtt.
Minek a megtételére nem volt hajlandó Jézus? (Meginni a neki adott keveréket.)
Ennek az italnak a felajánlása a Zsoltárok 69:22-ben található prófécia beteljesedése volt. Elmagyarázhatod, hogy a „méreggel megelegyített eczet” (Máté 27:34), vagy Márk szavaival a „mirhás bor” (Márk 15:23) általában érzéstelenítőként szolgált, hogy enyhítse a haldokló szenvedését. Azzal, hogy nem volt hajlandó inni ebből, Jézus szándékosan úgy döntött, hogy nem tompítja el az érzékeit, és megmutatta aziránti elkötelezettségét, hogy engesztelő szenvedéseinek hátralevő része alatt is tudatánál marad.
Kérj meg néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel a Máté 27:35–45-öt, az osztály pedig keressen további dolgokat, melyekkel az emberek Jézust gúnyolták vagy kísértették.
Mivel gúnyolták vagy kísértették Jézust az emberek?
Tudván, hogy Jézusnak hatalmában állt kiszabadítani magát, szerintetek miért nem szállt le a keresztről?
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Máté 27:46-ot, és nézzék meg, hogy mit mondott Jézus, míg a kereszten volt.
Mit mondott Jézus? („Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?”)
Hogy segíts a tanulóknak megérteni, mi történt ebben a pillanatban, kérd meg egyiküket, hogy olvassa fel a következő idézetet Jeffrey R. Holland eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából:
Kép
Elder Jeffrey R. Holland
„Lelkem teljes meggyőződésével tanúsítom, hogy… tökéletes Atyja nem hagyta Fiát magára azon az órán. Valójában az Atya – és ez az én személyes hitem – Krisztus egész halandó szolgálata során talán soha nem volt közelebb a Fiához, mint szenvedésének e kínokkal teli utolsó perceiben. Mindazonáltal… az Atya – ha csak egy rövid pillanatra is – megvonta Jézustól Lelke vigaszát és személyes jelenlétének támaszát” (Senki nem volt Vele.Liahóna, 2009. máj. 87.).
Szerintetek abban a pillanatban miért vonta meg Mennyei Atyánk a Lelkét Jézustól?
Hogy segíts a tanulóknak észrevenni a 46. vers egyik igazságát, olvasd fel Holland elder észrevételeinek hátralevő részét:
„Mindez szükséges, sőt alapvető volt az engesztelés eredményességét tekintve, hogy ez a tökéletes Fiú – aki soha nem szólt gonoszat, soha nem cselekedett helytelenül, soha nem érintett tisztátalan dolgot – most megtapasztalja, milyen érzések kerítik hatalmába a többi halandót, vagyis minket, mindnyájunkat, amikor bűnt követünk el. Ahhoz, hogy engesztelése végtelen és örökkévaló lehessen, meg kellett tapasztalnia, milyen érzés meghalni nem csupán fizikailag, hanem lelkileg is. Éreznie kellett, milyen az, ha az Isten Lelke visszahúzódik, és így az ember nyomorultul, reményt vesztve, teljes mértékben magára marad” (Senki nem volt Vele. 87–88.).
A Máté 27:46 és Holland elder szavai alapján hogyan foglalnátok össze, mit tapasztalt meg a Szabadító az engesztelés részeként? (A tanulók más szavakat is használhatnak, de győződj meg róla, hogy megfogalmazzák a következő igazságot: Az engesztelés részeként Jézus Krisztus érezte Mennyei Atyánk Lelkének visszahúzódását.)
Holland elder szerint miért tapasztalta meg Jézus Krisztus a Lélek visszahúzódását? (Hogy átérezze, milyen lelkileg meghalni.)
Magyarázd el, hogy amikor bűnt követünk el, akkor megtapasztaljuk a lelki halált, vagyis Mennyei Atyánk Lelkének visszahúzódását. Tegyél bizonyságot arról, hogy mivel Jézus Krisztus a Gecsemáné kertjében és a kereszten megtapasztalta a lelki halált, segíteni tud nekünk, amikor rossz döntéseink eltávolítanak minket Mennyei Atyánk Lelkétől. Akkor is tud segíteni, amikor egyedül érezzük magunkat.
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Máté 27:50-et, és mondd el nekik, hogy ennek a versnek a Joseph Smith fordítása így hangzik: „Jézus pedig ismét nagy fennszóval kiáltván, monda: Atyám, bevégeztetett, meglett a Te akaratod, s kiadá lelkét.” Kérdezd meg a tanulóktól, hogy mi mindent mondott még a Szabadító a kereszten.
E vers Joseph Smith fordítása szerint miért szenvedte el Jézus mindazt, amit elszenvedett? (A tanulók fogalmazzák meg a következő igazságot: Jézus Krisztus azért szenvedett, hogy beteljesítse Mennyei Atyánk akaratát.)
Emlékeztesd a tanulókat az előző leckére, melyben a Máté 26 tanulmányozása során a Szabadító Gecsemánéban átélt szenvedéseiről tanultak és arról, hogy hajlandó volt saját akaratát alávetni az Atya akaratának. Javasolhatod, hogy a tanulók keresztutalásként írják be a Máté 26:39-et a szentírásukban a Máté 27:50 mellé, emlékeztetőül arra, hogy Jézus megtette azt, amit ígért.
Miért volt az Atya akarata Jézus számára az, hogy megtapasztalja ezeket a szenvedéseket, a Gecsemáné kertjétől kezdve a keresztig?
Hogy áttekintsd a tanulókkal a Máté 27-ből megismert eseményeket, tanokat és tantételeket, és segíts nekik érezni ezek igaz és fontos voltát, megmutathatod ezt a Mormon üzenetek videót: “None Were with Him” [Senki nem volt Vele] (4:25). Ez a videó színre viszi a Szabadító keresztre feszítését és feltámadását, és tartalmaz egy részletet a Senki nem volt Vele című beszédből (Liahóna, 2009. máj. 86–88.), melyet a 2009. áprilisi általános konferencián mondott el Jeffrey R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából. A videofilm az LDS.org honlapon érhető el.
Magyarázd el, hogy mindazért, amit elszenvedett értünk, az Úr iránti hálánk kimutatásának egyik legjobb módja az, ha igazlelkűen élünk. Utalj vissza az óra elején a táblára felírt hiányos kijelentésre: „Ma ezt láttam és éreztem: …” Kérd meg a tanulókat, hogy fejezzék be ezt a mondatot a füzetükben vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukban. Elegendő idő elteltével megkérhetsz néhány tanulót, hogy mondja el, mit írt.
A Barabbás név ironikus módon azt jelenti: „az atya fia”. A tömeg, melynek nagy részét a főpapok és a vének szították fel, Barabbás elengedését követelte, miközben elutasította azt, aki valóban az Atya Fia volt. Bizonyos értelemben mindannyian hasonlítunk Barabbáshoz – bűnös fiak vagyunk, akik szabadon bocsáttatnak, mert az Atya valódi Fia halálra ítéltetett. Barabbás tolvaj volt, gyilkos és áruló, miközben Jézus a Krisztus tökéletes volt. Akik halálra ítélték a Szabadítót, azok előtt egyértelmű döntés állt, és ők a gonoszságot választották.
Mózes törvénye évszázadokkal ennek bekövetkezte előtt megjövendölte Barabbás elengedését. Mózes törvénye azt tanította, hogy évente egyszer, az engesztelés napján, a főpap kiválaszt két bakot. Az egyik bakból bűnbak lett, ezt élve elengedték a pusztába, a másik pedig »az Úrért« volt, ezt megölték, áldozatként az emberek bűneiért (lásd 3 Mózes 16:8–10). A főpap ezután bevitte a megölt bak vérét a szent sátor, vagyis a tabernákulum legszentebb helyére, amelyet szentek szentjének is neveztek, és hintett belőle a szövetség ládájának fedelére, jelképesen engesztelést hozva Izráel bűneiért.
Gerald N. Lund, aki később a Hetvenek tagja lett, a következőképpen magyarázta, hogyan vetítették előre az engesztelés napjának eseményei a Szabadító vérének felajánlását: „Krisztus, Jehova bárányaként és főpapként saját vérét ontotta, hogy belépjen a mennyei szentek szentjébe, ahol ez a vér váltságdíjként szolgált azok bűneiért, akik hisznek őbenne és betartják a parancsolatait. (Lásd Zsid. 9:11–14, 24–28; 10:11–22; T&Sz 45:3–5.)” (Jesus Christ, Key to the Plan of Salvation [1991], 67).
Bruce R. McConkie elder a Tizenkét Apostol Kvórumából kifejtette, mit jelent az, ha megostoroznak valakit:
„Ez a keresztre feszítést megelőző brutális szokás abból állt, hogy az áldozatról lehúzták a ruháit, odakötözték őt egy oszlophoz vagy állványhoz, és éles ólom- vagy csontdarabokkal tűzdelt bőrszíjakkal megkorbácsolták. A megkínzott ember vérezve, legyengülve, és olykor holtan végezte” (Doctrinal New Testament Commentary, 3 vols. [1965–73], 1:807).
Egy másik alkalommal McConkie elder megismételte, hogy „sokan már a megostorozásba belehaltak, [Jézus Krisztus] azonban felülemelkedett a korbácsolás kínjain, hogy aztán szégyenteljes halált haljon Kálvária ádáz keresztjén” (“The Purifying Power of Gethsemane,” Ensign, May 1985, 9–10).