Jézus Krisztus azzal folytatja a hegyi beszédét, hogy igazlelkű ítélkezésre tanítja a tanítványait. A személyes kinyilatkoztatás elnyeréséről és Mennyei Atyánk akaratának a megtételéről is tanít.
Hegyi beszédének részeként Jézus Krisztus az igazlelkű ítélkezésről tanítja a tanítványait
Az óra kezdete előtt írd fel a táblára a következő kérdést: Szabad-e megítélnünk másokat? Az óra elején kérd meg a tanulókat, hogy válaszoljanak erre a kérdésre.
Kép
Sermon on the Mount
Hegyi beszéd. Készítette: Carl Heinrich Bloch. A Nemzettörténeti Múzeum (Frederiksborg Kastély, Hillerød, Dánia) jóvoltából. Másolatok készítése tilos!
Tedd ki a képet, melyen a hegyi beszéd látható (Evangéliumi művészeti könyv [2009]. 39. sz.; lásd még LDS.org). Mondd el, hogy Jézus a hegyi beszédét folytatva az ítélkezésről tanította a tanítványait.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Máté 7:1-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és figyeljék meg, mit tanított a Szabadító az ítélkezésről. Mutass rá, hogy az 1. verset gyakran félreértelmezik, és azt a jelentést tulajdonítják neki, hogy soha ne ítélkezzünk. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a JSF, Máté 7:1–2-t: „Most, ezek azok a szavak, melyeket Jézus a tanítványainak tanított, hogy ezt mondják a népnek. Ne ítélkezzetek hamislelkűen, hogy meg ne ítéltessetek; hanem ítéljetek igazlelkű ítéletet” (Kalauz a szentírásokhoz, 231. oldal).
Mit tanított a Szabadító az ítélkezésről?
Szerintetek mit jelent igazlelkűen ítélni?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Máté 7:2-t, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, mi történik majd velünk annak függvényében, hogy mi módon ítélünk meg másokat. Kérd meg a tanulókat, hogy mondják el, mit találtak.
Mi történik, ha igazlelkűen ítélünk meg másokat? (Miután a tanulók válaszoltak, segíts nekik megfogalmazni a következő tantételt: Ha igazlelkűen ítélünk meg másokat, akkor Isten ugyanilyen irgalommal és méltányossággal lesz majd irántunk.)
Ha lehetséges, oszd ki a tanulóknak a következő idézetet a Hűek a hithez című kiadványból, és kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel. A szöveget követve az osztály egyik fele nézze meg, hogy milyen típusú ítéleteket kellene és milyeneket nem kellene hoznunk, a másik fele pedig figyelje meg, hogyan ítélhetünk igazlelkűen.
Újszövetség ifjúsági hitoktatói kézikönyv – 12. lecke
„Néha az emberek úgy vélik, helytelen másokat bármely módon megítélni. Noha igaz az, hogy nem szabad másokat hamislelkűen kárhoztatni vagy elítélni, egész életetekben elképzeléseket, helyzeteket és embereket kell majd megítélnetek. […]
Az ítélethozatal önrendelkezésetek fontos felhasználása, melyre nagyon kell ügyelni, főleg amikor másokról mondotok ítéletet. Mindenféle ítéletet igazlelkű normák alapján kell meghozni. Ne feledjétek, hogy csak Isten – aki ismeri minden egyén szívét – hozhat végső döntést az egyes emberekről! (Lásd Jelenések 20:12; 3 Nefi 27:14; T&Sz 137:9.) […]
Amennyire csak lehet, az emberek helyzetét ítéljétek meg, és ne magukat az embereket! Ha lehet, tartózkodjatok az ítélethozataltól, amíg elegendő tényt nem ismertek! Mindig legyetek fogékonyak a Szent Lélekre, aki utat mutathat döntéseitekben!” (Hűek a hithez: Evangéliumi értelmező szótár [2004]. 134–135.).
Tegyél ki egy apró faforgácsot, valamint egy vastag, hosszú fadarabot. Magyarázd el, hogy a Szabadító – az ítélkezésről tanítva a tanítványait – a faforgácsot szálkának, a nagy fadarabot pedig gerendának nevezte. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Máté 7:3-at, az osztály pedig nézze meg, mit tanított a Szabadító mások megítéléséről.
Mit jelképezhet a szálka és a gerenda a Szabadító hasonlatában?
Hogyan mondanátok el más szavakkal a Szabadítónak a 3. versben található tanítását?
Kérj meg két tanulót, hogy jöjjön ki az osztály elé, és az egyik tanuló tartsa a szeme elé a gerendát jelképező fadarabot. Kérdezd meg a második tanulótól:
Szeretnéd, ha az osztálytársad, akinek gerenda van a szeme előtt, venne ki a szemedből egy szálkát? Miért nem?
Kérdezd meg a fadarabot tartó tanulótól:
Mit kell tenned azért, hogy elég jól láss ahhoz, hogy ki tudd venni a szálkát az osztálytársad szeméből?
Kérd meg a fadarabot tartó tanulót, hogy olvassa fel a következő idézetet Dieter F. Uchtdorf elnöktől az Első Elnökségből:
Kép
President Dieter F. Uchtdorf
„Ez a gerendákról és szálkákról szóló történet szorosan kapcsolódik ahhoz, hogy képtelenek vagyunk tisztán látni saját magunkat. Nem tudom biztosan, miért tudjuk oly könnyen felismerni mások gyengeségeit és megoldást javasolni rájuk, miközben a sajátjainkat sokszor oly nehezen látjuk meg” („Én vagyok-é az, Uram?”Liahóna, 2014. nov. 56.).
Kérd meg a két tanulót, hogy üljenek vissza a helyükre. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Máté 7:4–5-öt, az osztály pedig nézze meg, mit mondott a Szabadító, kinek a hibái miatt kellene aggódnunk.
A saját hibáink miatt kellene aggódnunk és azt igyekeznünk helyrehozni, vagy mások hibái miatt? Miért?
Milyen tantételt tanulhatunk ezekből a versekből, mely segíthet nekünk elkerülni mások hamislelkű megítélését? (A tanulók más szavakat is használhatnak, de fogalmazzák meg a következő tantételt: Ha a saját bűneink és gyengeségeink eltávolítására összpontosítunk, akkor kevésbé valószínű, hogy hamislelkűen fogunk megítélni másokat.)
Hogyan segíthet nekünk ez a tantétel, ha hiányosságot látunk valakiben?
Adhatsz a tanulóknak egy kis fadarabot, mely emlékeztetni fogja őket erre a tantételre. Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át, milyen bűnöket vagy gyengeségeket tudnának eltávolítani a saját életükből. Buzdítsd őket, hogy az Úr segítségét kérve próbálják meg inkább saját hiányosságaikat kijavítani, és nem másokat ítélni meg hamislelkűen.
A Szabadító a személyes kinyilatkoztatásra való törekvésről tanít
A Máté 7:6 összefoglalásaként mondd el, hogy ennek a versnek a Joseph Smith fordítása segít nekünk megérteni, hogy Jézus Krisztus elhívta tanítványait, hogy menjenek el a világba prédikálni. Bűnbánatot kellett tanítaniuk, azonban a királyság rejtelmeit meg kellett tartaniuk maguknak, vagyis olyan emberekkel nem volt szabad szent témákról beszélniük, akik nem álltak készen azok befogadására. (Lásd Joseph Smith fordítás, Máté 7:9–11 [a Kalauz a szentírásokhoz 231. oldalán].)
Mondd el, hogy a Joseph Smith fordítás szerint a Máté 7:7 e szavakkal kezdődik: „Mondjátok nékik: Kérjetek Istentől.” Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a 7. verset, ezekkel a szavakkal kiegészítve az elejét, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, mit mondott a Szabadító a tanítványainak, mit tanítsanak.
Mit tudtak meg a tanítványok, mit kell mondaniuk azoknak az embereknek, akik tudást szeretnének kapni Istentől?
Milyen tantételt tanulhatunk a 7. versből, hogyan érthetjük meg az Istentől eredő szent tudást? (Miután a tanulók válaszoltak, segíts nekik megfogalmazni a következő tantételt: Amint az igazság után kutatva kérünk, keresünk és kopogtatunk, Mennyei Atyánk válaszolni fog és személyes kinyilatkoztatással áld meg minket.)
Mit sugallnak a kér, keres és zörget [vagyis kopogtat] szavak, mit kell tennünk a személyes kinyilatkoztatás elnyeréséért?
Kérj meg néhány tanulót, hogy meséljen egy olyan alkalomról, amikor személyes kinyilatkoztatáshoz vezetett az, hogy kért, keresett és kopogtatott.
A Máté 7:9–11 összefoglalásaként mondd el, hogy a Szabadító tanításai szerint éppen úgy, ahogyan a szerető apa sem ad követ vagy kígyót, amikor a fia kenyeret vagy halat kér, Mennyei Atyánk sem fogja megtagadni a személyes kinyilatkoztatás ajándékát, amikor a gyermekei azt kérik tőle.
Buzdítsd a tanulókat, hogy kérés, keresés és kopogtatás által gyakoroljanak olyan hitet, mely személyes kinyilatkoztatást és az evangélium megértését eredményezi. Tegyél bizonyságot arról, hogy ha ezt hittel és türelemmel teszik, akkor Mennyei Atyánk válaszolni fog nekik.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Máté 7:12–14-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, mit mondott a Szabadító, még milyen igazságokat tanítsanak a tanítványai. Kérd meg a tanulókat, hogy mondják el, mit találtak.
A Szabadító szabadítást ígér azoknak, akik az Atya akaratát teszik
Kérd meg a tanulókat, hogy soroljanak fel a táblán olyan elképzeléseket, melyeket a világ elfogad, viszont ellenkeznek Mennyei Atyánk tervével.
Miért fontos, hogy fel tudjuk ismerni, ha egy személy vagy csoport olyan elképzelést támogat, amely ellenkezik Mennyei Atyánk tervével?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Máté 7:15-öt, azután kérdezd meg:
Mire figyelmeztette az Úr a tanítványait? Mit mondott, minek álcázhatják magukat ezek a hamis próféták?
Kép
Elder M. Russell Ballard
Mondd el, hogy M. Russell Ballard elder a Tizenkét Apostol Kvórumából figyelmeztetett napjaink hamis prófétáira, „akár férfiakról, akár nőkről legyen szó, olyanokról, akik az egyház tanainak önjelölt kinyilvánítói…, akik Isten igaz prófétái ellen lépnek fel szóban és írásban, és akik tevékenyen térítenek másokat, meggondolatlanul semmibe véve azok örökös jólétét, akiket bűnbe visznek” (vö. Óvakodjatok a hamis prófétáktól és a hamis tanítóktól! Liahóna, 2000. jan. 74.).
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Máté 7:16–20-at, a tanulók pedig kövessék a szöveget, és keressék meg, mi alapján ismerhetjük fel, hogy valaki hamis próféta vagy hamis tanító-e.
Mi alapján ismerhetjük fel, hogy valaki hamis próféta vagy hamis tanító-e? (Miután a tanulók válaszoltak, írd fel a táblára a következő igazságot: Gyümölcseikről ismerhetjük fel a hamis prófétákat.)
Mutass a tanulóknak kétféle gyümölcsöt, és kérdezd meg tőlük, hogy melyik milyen növényen terem. Magyarázd el, hogy miként a növényeket is be tudjuk azonosítani a gyümölcsükről, a hamis prófétákat és a hamis tanítókat is fel tudjuk ismerni a tanításaik, a tetteik és az elképzeléseik alapján.
Ezen igazságból kiindulva, hogyan ismerhetjük fel azokat az egyéneket és csoportokat, amelyektől óvakodnunk kell?
Hogyan kapcsolódnak ehhez az igazsághoz a táblára felírt elképzelések?
A Máté 7:21–23 összefoglalásaként mondd el, hogy nem mindenki megy be Jézus Krisztus királyságába, aki kijelenti, hogy hisz Őbenne. Csak azok léphetnek majd be a menny királyságába, akik Mennyei Atyánk akaratát teszik, és eljutnak az Ő megismeréséhez.
Mutass egy követ és egy tálca homokot. Kérdezd meg a tanulóktól, hogy sziklára vagy homokra szeretnék építeni inkább a házukat. Mondják meg, miért.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Máté 7:24–27-et.
A 24. vers szerint mit mondott a Szabadító, milyen tettek tesznek hasonlóvá valakit a sziklára építő bölcs emberhez?
A 26. vers szerint mit mondott a Szabadító, milyen tettek tesznek hasonlóvá valakit a homokra építő bolond emberhez?
Szerintetek mit jelképez ezekben a hasonlatokban az eső, az árvíz és a szél (lásd a 27. verset; lásd még Hélamán 5:12)?
Milyen tantételeket tanulhatunk ezekből a hasonlatokból az Úr tanításai szerint való cselekvésről? (A tanulók más szavakat is használhatnak, de fogalmazzák meg a következő tantételeket: Ha halljuk az Úr tanításait és azok szerint cselekszünk, akkor Ő megerősít bennünket, hogy ki tudjunk tartani a próbatételeinkben. Ha halljuk az Úr tanításait, de nem követjük azokat, akkor nem lesz meg a szükséges támaszunk, amikor jönnek a próbatételek.)
Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át, mit tanított az Úr a hegyi beszédben (lásd Máté 5–7). Kérd őket arra, hogy legyenek a bölcs emberhez hasonlóak, és döntsenek úgy, hogy a Szabadító által tanított tantételek szerint cselekszenek. Adhatsz időt a tanulóknak arra, hogy leírják, hogyan fogják alkalmazni az ebben a leckében vagy a korábbi három leckében tanult tantételek egyikét vagy akár többet is.
Dallin H. Oaks elder a Tizenkét Apostol Kvórumából tanított azokról a tantételekről, amelyek segítenek nekünk, hogy végleges ítéletek helyett igazlelkű ítéleteket hozzunk:
„…kétféle ítélkezés van: végső ítélkezés, amelyet megtiltottak nekünk, és közbenső ítélkezés, amelyre parancsot kaptunk, azonban igazlelkű tantételek alapján kell ítélkeznünk. […]
Miért parancsolta azt a Szabadító, hogy ne hozzunk végleges ítéleteket? Úgy vélem, azért adatott ez a parancsolat, mert végleges ítéleteket engedünk meg magunknak, amikor kijelentjük, hogy valaki a pokolba (vagy a mennybe) fog jutni egy adott tettért vagy egy bizonyos időben. […]
Mindannyian valamiféle ítéletet alkotunk, amikor megválasztjuk a barátainkat, megválasztjuk, mire fordítsuk az időnket és a pénzünket, és természetesen akkor, amikor kiválasztjuk örökkévaló társunkat. A Szabadító bizonyára ezen közbenső ítéletek némelyikére is utalt, amikor azt tanította, hogy az ítélethozatal is egyike azon dolgoknak, »a mik nehezebbek a törvényben« (Máté 23:23). […]
Az általunk meghozott közbenső ítéleteknél oda kell figyelnünk arra, hogy igazlelkűen ítélkezzünk. Döntéseinkben a Lélek útmutatására kell törekednünk. Ítélkezésünket a saját sáfárságunkra kell korlátoznunk. Amikor csak lehet, tartózkodnunk kell az emberek megítélésétől mindaddig, amíg nem ismerjük eléggé a tényeket. Amennyire csak lehetséges, a körülményeket kell megítélnünk, nem az embereket. Minden ítéletünkben igazlelkű normákat kell alkalmaznunk. Mindezek során pedig szem előtt kell tartanunk a megbocsátás parancsát” (“‘Judge Not’ and Judging,” Ensign, Aug. 1999, 7, 9, 13).
Máté 7:15–20. „Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok”
M. Russell Ballard elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt mondta:
„Amikor hamis prófétákra és hamis tanítókra gondolunk, hajlamosak vagyunk azokra gondolni, akik [egy] nyilvánvalóan hamis tantételt támogatnak, vagy azt feltételezik, hogy felhatalmazásuk van Krisztus igaz evangéliumának saját értelmezésük szerinti tanítására. Gyakran azt feltételezzük, hogy az ilyen emberek a társadalom peremén lévő radikális kis csoportokkal állnak kapcsolatban. Én azonban újra kihangsúlyozom: vannak olyan hamis próféták és hamis tanítók, akik rendelkeznek egyháztagsággal, vagy legalábbis ezt állítják. Vannak olyanok, akik saját szüleményeiket és gyakorlataikat felhatalmazás nélkül az egyház által támogatottnak állítják be. Óvakodjatok az ilyenektől! […]
Óvakodjatok azoktól, akik Isten igaz prófétái ellen lépnek fel szóban és írásban, és akik tevékenyen térítenek másokat, meggondolatlanul semmibe véve azok örökös jólétét, akiket bűnbe visznek” (vö. Óvakodjatok a hamis prófétáktól és a hamis tanítóktól! Liahóna, 2000. jan. 74.).
