A keresztelkedése után Jézus 40 napot azzal tölt a pusztában, hogy böjtöljön, és zavartalanul és bensőségesen kommunikáljon Mennyei Atyjával. Ezt követően az ördög megkísérti Jézust. Jézus a szentírásokat használva minden egyes kísértésnek ellenáll. A Szabadító Galileába megy, ahol másokkal együtt Pétert is hívja, hogy kövesse Őt, majd széjjeljárva tanít, prédikál és gyógyít.
Kérj meg egy önként jelentkezőt, hogy jöjjön ki az osztály elé. Add neki feladatul, hogy 30 másodpercig összpontosítson egy bizonyos tárgyra a teremben, és ne vegye le róla a tekintetét. Miután elkezdte, próbáld meg elvonni a figyelmét. Kitehetsz például színes tárgyakat, hallathatsz hangos zajokat, vagy megkínálhatod valamilyen étellel. 30 másodperc elteltével kérdezd meg a tanulótól:
Milyen volt? Miért tudtál vagy nem tudtál összpontosítani?
Mire gondoltál a 30 másodperc alatt?
Kérdezd meg az osztálytól:
Miben hasonlít ez ahhoz az erőfeszítésünkhöz, hogy Mennyei Atyánk parancsolatainak betartására összpontosítsunk? Mit jelképezhetnek a tanuló figyelmének elterelésére irányuló próbálkozások? (Bűn elkövetésére csábító kísértéseket.)
Miért kísért meg minket Sátán, miért akarja, hogy bűnt kövessünk el? (Lásd 2 Nefi 2:17–18, 27.)
Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át, hogyan kísérti meg őket Sátán, hogy bűnt kövessenek el. Kérd őket, hogy a Máté 4 tanulmányozása közben keressenek egy olyan tantételt, melyet alkalmazhatnak, hogy ellen tudjanak állni a kísértésnek.
Mondd el nekik, hogy keresztelkedése után a Szabadítónak egy olyan élményben volt része, amely segített neki felkészülni a földi szolgálatára. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Máté 4:1–2 Joseph Smith fordítását, és figyeljétek meg, miben különbözik az eredeti bibliai szövegtől: „Akkor Jézus viteték a Lélektől a pusztába, hogy Istennel legyen vala. És mikor negyven nap és negyven éjjel bőjtölt vala, és Istennel volt, végre megéhezék, és magára hagyatott, hogy megkísértessék az ördögtől.” Az osztály figyelje meg, hogy mit tapasztalt Jézus a pusztában. (Elmagyarázhatod, hogy az Istennel volt kifejezés itt azt jelenti, hogy bensőséges lelki kapcsolatban állt vele.)
Hogyan segített Jézusnak felkészülni a földi szolgálatára a böjtölés és az, hogy Mennyei Atyjával ilyen szoros lelki kapcsolatban lehetett?
Miután Jézus ezt az időt azzal töltötte, hogy böjtöljön és az Atyjával zavartalanul és bensőségesen kommunikáljon, mivel próbálkozott meg Sátán?
A tanulók alkossanak párokat. Mindegyik párnak adj egy példányt a következő táblázatból, vagy kérd meg őket, hogy másolják bele a füzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba:
Mondd el a tanulóknak, hogy olvassák el közösen a kijelölt verseket, majd töltsék ki a táblázatot. Mielőtt elkezdenék ezt a tevékenységet, magyarázd el, hogy a Joseph Smith fordítás helyesbíti a Máté 4:5, 8-at, és világossá teszi, hogy nem az ördög, hanem a Lélek vitte el a Szabadítót az ezekben a versekben szereplő helyekre (lásd Joseph Smith fordítás, Máté 4:5, 8 [a Kalauz a szentírásokhoz 231. oldalán]).
Miután a tanulók kitöltötték a táblázatot, kérj meg jó néhány párt, hogy mondják el, mit írtak az egyes négyzetekbe. Felteheted a következő kérdéseket:
Milyen vágyra próbált meg hatni Sátán, amikor megkísértette Jézust, aki böjtölt, hogy változtassa kenyérré a köveket? (A testi étvágy kielégítésének vágyára.)
Miért volt hamis Sátán ajánlata, mely szerint Jézusnak adja a világ királyságait? (Sátán olyan jutalmat ígért, mellyel nem rendelkezett, melyet nem adhatott meg.)
Még mit szemléltet ez a beszámoló, milyen stratégiákkal kísért minket az ördög arra, hogy bűnt kövessünk el? (Sátán a leggyengébb, legsérülékenyebb területeinket veszi célba, és újra meg újra megkísért minket.)
Mutass rá, hogy Jézus később kielégíti majd az éhségét, és egy másik alkalommal ízletes itallá változtat egy közönséges evilági anyagot (lásd János 2:1–11). Isteni megerősítést is kap majd a szolgálata kapcsán és segítséget e szolgálat elvégzéséhez (lásd Máté 17:1–5; Lukács 22:41–44), valamint egy napon Ő uralkodik majd a világ felett (Zakariás 14:9; Jelenések 11:15). Ha azonban Jézus oly módon érte volna el ezeket a kívánatos célokat, hogy enged Sátán kísértésének, és nem várta volna ki a megfelelő időt és módot, akkor az saját hatalmának önző és helytelen felhasználása lett volna. Jézus oly módon alapozta meg isteni kilétét Isten Fiaként, hogy Mennyei Atyánk akaratával összhangban cselekedett, nem pedig Sátán ajánlataival. (Lásd Jeffrey R. Holland, “The Inconvenient Messiah,” Ensign, Feb. 1984, 68–73.)
Miben hasonlított egymásra a Szabadító egyes kísértésekre adott válasza? (Jézus mindig a szentírásokból idézve válaszolt Sátán kísértéseire.)
Kérd meg a tanulókat, hogy párokban dolgozva írják le, milyen tantételt tanulhatunk a Szabadító példájából, amikor ellenállt az ördög kísértéseinek. Kérj meg néhány tanulót, hogy írja fel a táblára a párjával közösen megfogalmazott tantételt. Miközben a tanulók elmondják, milyen tantételeket fogalmaztak meg, hangsúlyozd ki a következőt: A szentírásokban tanított igazságokat felidézve és azokat alkalmazva ellen tudunk állni az ördög kísértéseinek. Ha ez az igazság nem jelenik meg egyértelműen a tanulók által felírt tantételek között, akkor egészítsd ki vele a táblára felírt megállapításokat.
Mutass rá, hogy a Szabadító nem csupán felidézte az egyes kísértések esetén követendő helyes utat megvilágító szentírásokat, hanem alkalmazta is az azokban tanított igazságokat.
A szentírásokban tanított igazságok felidézésében és alkalmazásában rejlő hatalommal kapcsolatos tantételt átgondolva mit mondanátok, miért fontos rendszeresen tanulmányozni a szentírásokat?
Adj mindegyik tanulópárnak egy papírlapot, és kérd meg őket, hogy rajzoljanak rá három oszlopot. Az első oszlopba írjanak fel három olyan bűnt, melynek elkövetésére kísértést érezhetnek a korukbeli fiatalok. A második oszlopba mindhárom vonatkozásában írják be, hogyan próbál meg Sátán rávenni valakit az első oszlopban felsorolt bűnök elkövetésére. Kérd meg a tanulókat, hogy cseréljék ki a papírjukat egy másik tanulópárral, majd keressenek olyan igazságokat tanító szentírás-utalásokat, melyek felidézhetők és alkalmazhatók akkor, ha valaki kísértést érez az általuk kapott papíron felsorolt bűnök elkövetésére. (Felhívhatod a tanulók figyelmét szentírás-memoriterekre, például 1 Mózes 39:9; János 14:15 vagy Tan és a szövetségek 10:5.) Kérd meg a tanulókat, hogy a harmadik oszlopba írják be a szentírás-utalásokat.
Jó néhány perc elteltével kérj meg mindegyik tanulópárból valakit, hogy olvassa fel a papírjukon szereplő kísértések valamelyikéhez tartozó szentírás-utalást, és magyarázza el, hogyan segíthet nekünk az adott szentírás, amikor ezzel a kísértéssel találkozunk.
Milyen alkalommal fordult elő veletek, hogy erőt merítettetek a szentírásokban tanított igazságok felidézéséből és alkalmazásából, és ellen tudtatok állni valamilyen kísértésnek? (Emlékeztesd a tanulókat arra, hogy ne osszanak meg semmit, ami túl személyes vagy magánjellegű lenne.)
Kérd fel a tanulókat, hogy írjanak le a füzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba egy olyan szentírás-utalást, melyet felidézhetnek és alkalmazhatnak, amikor legközelebb kísértést éreznek valamilyen bűn elkövetésére. Buzdítsd őket az általuk kiválasztott szentírás memorizálására.
A Máté 4:12–15 összefoglalásaként mondd el, hogy a pusztában megélt dolgok után a Szabadító Galileába ment, és Kapernaum városában lakozott. Máté megjegyezte, hogy a Szabadító galileai szolgálata betöltötte Ésaiás egyik próféciáját (lásd Ésaiás 9:1–2). Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Máté 4:16-ot. Javasolhatod, hogy jelöljék meg, mit prófétált Ésaiás, mi fog történni. Mutass rá, hogy ebből a próféciából megtudjuk, hogy Jézus Krisztus világosságot hoz azok életébe, akik sötétségben vannak. Buzdítsd a tanulókat, hogy figyeljék meg, mi módon tette ezt szolgálata során a Szabadító.
A Máté 4:17 összefoglalásaként mondd el, hogy a Szabadító annak előkészületeként prédikált bűnbánatot, hogy a mennyek királysága megalapíttasson a nép között.
Jézus másokkal együtt Pétert is hívja, hogy kövessék Őt
Kép
Calling of the Fishermen
Tedd ki ezt a képet: A halászok elhívása (Evangéliumi művészeti könyv [2009]. 37. sz.; lásd még LDS.org). Mutass rá, hogy a csónak orrában lévő két ember Péter és fivére, András.
Mit csinálnak a hálóval?
Magyarázd el, hogy bár mások valószínűleg egyszerű halászemberekként tekintettek Péterre és Andrásra, Jézus Krisztus látta a bennük rejlő nagyszerű lehetőségeket és tudta, hogy kivé válhatnak.
Milyen szempontból hasonlítunk Péterre és Andrásra?
Kérd fel a tanulókat, hogy miközben folytatják a Máté 4 tanulmányozását, figyeljék meg, mit kell tennünk azért, hogy teljesen azzá váljunk, akivé az Úr szeretné, hogy váljunk.
Kérj meg tanulókat, hogy egymást váltva olvassák fel a Máté 4:18–22-t, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, milyen beszélgetés zajlott le a Szabadító és a halászok között.
Mire hívta el a Szabadító Pétert, Andrást, Jakabot és Jánost, mit tegyenek? Mit jelent az „embereket halásszatok” kifejezés (19. vers)?
Mit áldoztak fel ezek a férfiak azért, hogy kövessék a Szabadítót és segédkezzenek a munkájában? Miért lehetett ez nehéz nekik?
Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át, mit válaszoltak volna az egyik ilyen férfi helyében.
Mit figyeltetek meg ezeknek a férfiaknak a válaszában? Mit árul el a jellemükről az, hogy azonnal válaszoltak a Szabadító hívására?
Vajon ezek a férfiak halászokként vagy emberek halászaiként vittek véghez több jót az életükben? Miért?
Amint azt ez a beszámoló is szemlélteti, mi történhet akkor, ha azonnal válaszolunk a Szabadító hívására, hogy kövessük Őt? (A tanulók más szavakat is használhatnak, de győződj meg róla, hogy megfogalmazzák a következő tantételt: Ha azonnal válaszolunk a Szabadító hívására, hogy kövessük Őt, akkor Ő többet tud kihozni az életünkből, mint amennyire mi magunk képesek vagyunk.)
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő idézetet Ezra Taft Benson elnöktől, az osztály pedig nézze meg, hogyan tud az Úr többet kihozni az életünkből akkor, ha követjük Őt.
Kép
President Ezra Taft Benson
„Az olyan férfiak és nők, akik életüket átadják Istennek, fel fogják ismerni, hogy Ő sokkal többet tud kihozni az életükből, mint ők maguk. Isten elmélyíti örömeiket, kiszélesíti jövőképüket, felélénkíti elméjüket, megerősíti izmaikat, felemeli lelküket, megsokszorozza áldásaikat, kibővíti lehetőségeiket, megvigasztalja szívüket, barátokat ad melléjük és kitölti rájuk békességét. Mindenki, aki elveszíti életét Isten szolgálatában, örök életre lel majd” (“Jesus Christ—Gifts and Expectations,” Ensign, Dec. 1988, 4; lásd még Az egyház elnökeinek tanításai: Ezra Taft Benson [2014]. 47.).
Mikor fordult elő az, hogy ti vagy egy ismerősötök hasonló áldásokat tapasztalt meg azért, mert világi aggodalmait hátrahagyva követte a Szabadítót?
A Szabadító követéséért kapott áldásainkat átgondolva mit gondoltok, miért fontos azonnal reagálni a Szabadító hívására, hogy kövessük Őt?
Kérd meg a tanulókat, hogy írják le a következő kérdésre adott válaszukat a füzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba:
Hogyan tudnál még jobban reagálni a Szabadító hívásaira, hogy kövesd Őt?
Buzdítsd a tanulókat, hogy alkalmazzák, amit leírtak.
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Máté 4:23–25-öt, és keressék ki a Szabadító tetteit. Javasolhatod, hogy a tanulók jelöljék meg, amit találnak. Mondd el, hogy a Szabadító tanításainak, prédikációinak és gyógyításainak konkrét eseteit az evangéliumok során többször is tanulmányozzátok majd.
Végezetül tegyél bizonyságot a tanulók által a lecke során megnevezett igazságokról.
Némelyek azt feltételezik, hogy ez az eset Júdea pusztájában volt az egyetlen alkalom, amikor Sátán megkísértette Jézust, és a Szabadító győztesen került ki ebből. A Lukács 4:13-ból azonban megtudjuk, hogy ezen kísértések után Sátán csak „egy időre” távozott el Jézustól. Sátán továbbra is szembeszállt a Szabadítóval és kísértette Őt, időnként gonosz embereket használva fel erre, például azokat, akik üldözték Jézust (lásd például Máté 27:41–43).
David O. McKay elnök azt mondta a Szabadító által a pusztában megtapasztalt kísértésekről:
„Osztályozzátok őket, és látni fogjátok, hogy e három kategóriába besorolható szinte minden létező kísértés, amely beszennyez titeket és engem…, ezek pedig a következők: (1) a testi étvágyra irányuló kísértés, (2) meghajolni azok kevélysége, divatja és hiúsága előtt, akik elidegenedtek Isten dolgaitól, vagy (3) kielégíteni a világ kincseire vagy az emberek közötti hatalomra irányuló szenvedélyt vagy vágyat” (in Conference Report, Oct. 1911, 59).
Máté 4:4, 7, 10. A szentírások felidézése és az általuk tanított igazságok alkalmazása a kísértés pillanataiban
A szentírások tanulmányozása elengedhetetlen ahhoz, hogy kísértés idején fel tudjuk őket idézni. A szentírás-tanulmányozásunkhoz hozzátartozhat az, hogy igyekszünk kívülről megtanulni bizonyos verseket vagy részeket. Richard G. Scott elder a Tizenkét Apostol Kvórumából tanított róla, hogy mi módon segíthetnek nekünk a memorizált szentírások:
„A szentírások memorizálása hatalmas erőt adhat. Amikor szentírást memorizálunk, új barátságot kovácsolunk. Olyan, mintha megismernénk valakit, aki segíthet a bajban, sugalmazást és vigaszt nyújthat, és rávehet minket szükséges változásokra” (A szentírások ereje.Liahóna, 2011. nov. 6.).
Richard G. Scott elder a Tizenkét Apostol Kvórumából a következő tanácsot is adta a szentírások memorizálásával kapcsolatban:
„Legyetek bölcsek a technika kiaknázásában! Jelöljetek meg fontos szentírásokat a készüléketekben, és gyakorta lapozzatok vissza ezekhez. Ha ti, fiatalok, olyan gyakran ismételnétek át egy-egy szentírásverset, mint amilyen gyakran SMS-t küldtök, akkor hamarosan szentírások százait tudnátok kívülről. E szentírásrészek pedig a Szentlélektől kapott sugalmazás és útmutatás hathatós forrásának bizonyulnak majd a szükség óráján” (Otthonaink békességéért.Liahóna, 2013. máj. 30.).
Neal A. Maxwell elder a Tizenkét Apostol Kvórumából a következőket mondta arról, ahogyan a Szabadító példát mutatott a kísértésnek való ellenállásban:
„Mi is meg tudunk élni az »emberi kísértés[ekkel]« (1 Korinthusbeliek 10:13) teli világban, amennyiben a Mestert utánozzuk, aki »kísértéseket szenvedett el, ám nem engedett azoknak« (Tan és a szövetségek 20:22). Jézus természetesen észrevette az Őt érő hatalmas kísértéseket, azonban nem tanulmányozta és fontolgatta, hanem azonnal elutasította ezeket. Ha sokat foglalkozunk a kísértésekkel, akkor hamarosan azok is foglalkozni kezdenek velünk!” (“Overcome … Even As I Also Overcame,” Ensign, May 1987, 71).
