Bevezetés Pál apostolnak a filippibeliekhez írt leveléhez
Miért tanulmányozzuk ezt a könyvet?
A filippibeliekhez szóló e levélben Pál bátorítást nyújtott az itt élő szenteknek, arra intve őket, hogy álljanak szilárdan és egységben, valamint munkálkodjanak együtt a hit védelmében. Talán az egyik legfontosabb tantétel, melyet Pál a Filippibeliekben tanított, az, hogy ha imádkozunk Istenhez és bízunk Őbenne, akkor miénk lehet „az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad” (Filippibeliek 4:7). Pálnak e levélben található bátorító üzenetének tanulmányozása segíthet a tanulóknak azon törekvéseikben, hogy mindvégig hithűen kitartsanak. Miközben a tanulók igyekeznek Krisztust követni, ők is bizonyosságot szerezhetnek, és Pálhoz hasonlóan kijelenthetik majd: „Mindenre van erőm a Krisztusban, a ki engem megerősít” (Filippibeliek 4:13).
Ki írta ezt a könyvet?
Bár Timótheus is említésre kerül Pál mellett a levél köszöntésében (lásd Filippibeliek 1:1), Pál a filippibeliekhez írt levél szerzője. Ezt támasztja alá az is, hogy az egész levél egyes szám első személyben íródott, illetve a Filippibeliek 2:19-ben található utalás Timótheusra. Timótheus lehetett Pál írnoka, aki Pál utasításai alapján lejegyezte a levelet.
Hol és mikor íródott?
Pál valószínűleg Kr. u. 60 és 62 között írta a Filippibelieket, mialatt fogságát töltötte Rómában (lásd Filippibeliek 1:7, 13, 16; lásd még Apostolok cselekedetei 28:16–31; Kalauz a szentírásokhoz: filippibeliekhez írt levél; scriptures.lds.org).
Kinek íródott a könyv, és miért?
Filippi volt az első európai helyszín, ahol Pál hivatalosan prédikálta az evangéliumot, és megszervezte az egyház egyik gyülekezetét (lásd Apostolok cselekedetei 16:11–40; Bible Dictionary, “Pauline Epistles”). Pál egyik célja e levél megírásával az volt, hogy kifejezze háláját a filippibeli szenteknek a szeretetükért és a pénzügyi támogatásért, melyet második missziós útja és római bebörtönzése idején nyújtottak számára (lásd Filippibeliek 1:3–11; 4:10–19; lásd még Bible Dictionary, “Pauline Epistles”).
Pál dicsérően szólt a filippibeli egyháztagok Jézus Krisztusba vetett hitéről is, és tanácsokkal látta el őket a velük kapcsolatos információk alapján, melyeket egy Epafróditus nevezetű filippibeli tanítványtól kapott (lásd Filippibeliek 4:18). Pál tanácsai között szerepelt az, hogy legyenek alázatosak és egységesek (lásd Filippibeliek 2:1–18; 4:2–3). Arra is figyelmeztette a filippibelieket, hogy óvakodjanak a romlott keresztényektől, mint amilyenek azok, akik azt tanítják, hogy a körülmetélkedés szükséges a megtéréshez. Az ilyen egyének (akikre gyakran judaizálókként hivatkozunk) tévesen azt állították, hogy az új megtérteknek alá kell vetniük magukat a körülmetélés korábbi ószövetségi törvényének, mielőtt kereszténnyé lehetnének (lásd Filippibeliek 3:2–3).
Milyen megkülönböztető jegyei vannak ennek a könyvnek?
A Filippibelieket gyakran nevezik börtönlevélnek is, az Efézusbeliekkel, a Kolossébeliekkel és a Filemonhoz írt levéllel együtt. Annak ellenére, hogy a börtönben született, a filippibeliekhez szóló levelet a kutatók Pál legboldogabb leveleként jellemzik. Kifejezésre juttatta háláját, szeretetét és bizalmát az egyháztagok iránt; leírta azokat az áldozatokat, amelyeket Jézus Krisztus követése érdekében hozott; valamint tanította a filippibeli szenteket az igazlelkű életvitel tantételeivel kapcsolatosan. A tanulók felfigyelhetnek a Filippibeliek 4:8-ban használt nyelvezet és a Joseph Smith próféta által lejegyzett tizenharmadik hittétel hasonlóságára.
Pál költőien festette le a Szabadító leereszkedését a halandóság előtti istenségéből a halandó életbe, ahol elszenvedte a „keresztfának halálá[t]” (lásd Filippibeliek 2:3–8). Isteni küldetését betöltvén Jézus Krisztus most felmagasztosultan áll, és eljön majd a nap, amikor „minden térd meghaj[lik]” Őelőtte, és „minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr” (Filippibeliek 2:10–11). Pál azt is felfedte, hogy bizodalmának és erejének belső forrása Jézus Krisztustól származik (lásd Filippibeliek 4:13).
Vázlat
Filippibeliek 1 Pál kifejezi háláját a filippibeli szentek támogatásáért. Azt tanítja, hogy mindaz az ellenállás, melyet az Úrnak tett szolgálata során megtapasztalt – a bebörtönzését is beleértve –, előrébb vitte az evangélium ügyét. Arra buzdítja az egyháztagokat, hogy álljanak szilárd egységben a hit védelmezésében.
Filippibeliek 2 Pál tovább buzdítja az egyháztagokat, hogy legyenek egységesek, és Jézus Krisztus példáját állítja eléjük, aki leereszkedett, hogy a halandóságba jöjjön a szeretet, az engedelmesség és az alázatosság megtestesítőjeként. Egy nap majd mindenki elismeri Jézus Krisztust Úrként. Pál arra utasítja az egyháztagokat, hogy munkálják ki saját szabadításukat.
Filippibeliek 3 Pál figyelmeztet a judaizálókra. Leírja korábbi farizeusi életét, és azt, hogyan adta fel mindezt készségesen, hogy kövesse Jézus Krisztust. Arra buzdítja a szenteket, hogy kövessék a példáját, és törekedjenek előre a szabadítás felé. Pál elmagyarázza, hogy Jézus Krisztus átváltoztatja majd halandó testünket olyan dicsőséges testté, mint az Övé.
Filippibeliek 4 Pál bátorítja a szenteket, hogy mindig örvendezzenek az Úrban. Arra buzdítja őket, hogy az aggodalmaikat váltsák fel imával és hálaadással, megígérve nekik, hogy így Isten békességét élvezhetik majd, amely minden értelmet felülmúl. Pál arra inti az egyháztagokat, hogy gondolataik járjanak olyan dolgokon, amelyek becsületesek, igazságosak, igazak, tiszták, szeretettel teliek, jónak mondottak és erényesek. Elismeri, hogy mindent megtehet Jézus Krisztus révén, aki erőt ad neki.