Pál levelei

Pál Korinthusból, második misszionáriusi útja alatt írta a Thessalonikabeliekhez írt leveleket. Thessalonikában végzett munkáját a Csel. 17 írja le. Vissza akart térni Thessalonikába, de nem tudott (1 Thess. 2:18). Elküldte tehát Timótheust, hogy vidítsa fel a megtérteket, és hozzon neki hírt arról, hogy vannak. Az első levél Timótheus visszatérésekor érzett hálájának az eredménye. A második levél nem sokkal ezután íródott.

Pál harmadik misszionáriusi útja során írta a Korinthusbeliekhez írt leveleit, hogy kérdésekre válaszoljon és rendet teremtsen a korinthusbeli szentek között.

Lehetséges, hogy a Galátziabeliekhez írt levél sok egyházi egységnek íródott Galátziaszerte. Egyes egyháztagok hátat fordítottak az evangéliumnak, hogy a zsidó törvényt részesítsék előnyben. Ebben a levélben Pál elmagyarázza Mózes törvényének a célját, valamint a lelki vallás értékét.

Pál Korinthusból írta a Rómabeliekhez intézett levelet, részben azért, hogy felkészítse a rómabeli szenteket egy általa tett remélt látogatásra. Ez a levél emellett megerősít olyan tanokat, amelyeket vitattak bizonyos zsidók, akik megtértek a kereszténységhez.

Pál akkor írta ezeket a leveleket, amikor először börtönben volt Rómában.

Pál főleg azért írta a filippibelieknek szóló levelét, hogy háláját és szeretetét fejezze a ki a filippibeli szentek iránt, és hogy felvidítsa őket hosszú bebörtönzése miatt érzett elkeseredettségükből.

Pál annak eredményeként írta a Kolossébelieknek szóló levelét, hogy megtudta, komoly tévedésbe estek a kolossébeli szentek. Úgy gondolták, hogy a tökéletesség kizárólag a külső szertartások pontos betartásából ered, nem pedig a krisztusi jellem kimunkálásából.

Az Efézusbeliekhez írt levél nagy fontossággal bír, mert tartalmazza Pál tanításait Krisztus egyházáról.

A Filemonnak írt levél magántermészetű levél Onésimusról, egy olyan rabszolgáról, aki kirabolta mesterét, Filemont, és Rómába szökött. Pál visszaküldte Onésimust a mesteréhez a levéllel, amelyben azt kérte, hogy bocsássanak meg Onésimusnak.

Pál a zsidóknak írt levelet az egyház zsidó tagjainak írta, hogy meggyőzze őket arról, hogy Mózes törvénye beteljesedett Krisztusban, és felváltotta azt Krisztus magasabb evangéliumi törvénye.

Pál azt követően írta ezeket a leveleket, amikor először kiszabadult a római börtönből.

Pál Efézusba ment, ahol otthagyta Timótheust, hogy szabjon gátat a spekuláció bizonyos formái növekedésének, és úgy tervezte, hogy később még visszatér. Első Timótheusnak írt levelét talán Macedoniából írta, hogy tanácsot adjon neki és kötelességének teljesítésére biztassa őt.

Pál a Titusnak szóló levelet egy olyan időszakban írta, amikor nem volt börtönben. Lehetséges, hogy ellátogatott Krétára, ahol Titus szolgált. A levél főleg az igazlelkű életvezetéssel és az egyházon belüli fegyelmezéssel foglalkozik.

Pál második Timóteusnak szóló levelét akkor írta, míg másodszor börtönben volt, nem sokkal vértanúsága előtt. Ez a levél Pál utolsó szavait tartalmazza, és megmutatja, milyen csodálatos bátorság és bizalom volt benne, amikor szembenézett a halállal.