Valamibe vagy valakibe vetett bizalom. Abban az értelemben, ahogyan a szentírások leginkább használják, a hit olyan bizalom Jézus Krisztusban, amely oda vezet minket, hogy engedelmeskedjünk neki. A hit középpontjában Jézus Krisztusnak kell állnia ahhoz, hogy szabaduláshoz vezessen. Az utolsó napi szentek hisznek emellett az Atyaistenben, a Szentlélekben, a papsági hatalomban, valamint a visszaállított evangélium más, fontos tényezőiben.
A hithez hozzá tartozik azon dolgok reménysége, amelyek nem láthatók, de igazak (Zsid. 11:1; Alma 32:21; Ether 12:6). A hitet életre hívja az, ha halljuk, amint Istentől küldött felhatalmazott szolgák tanítják az evangéliumot (Róm. 10:14–17). Csodák nem szülnek hitet, viszont erős hit alakul ki az által, ha engedelmeskedünk Jézus Krisztus evangéliumának. Más szóval, a hit igazlelkűségből ered (Alma 32:40–43; Ether 12:4, 6, 12; T&Sz 63:9–12).
Az igaz hit csodákat, látomásokat, álmokat, gyógyításokat, valamint Isten minden olyan ajándékát eredményezi, amelyet Isten megad a szentjeinek. Hit által nyerjük el a bűnök bocsánatát, és vagyunk képesek végül arra, hogy Isten jelenlétében lakjunk. A hit hiánya elkeseredettséghez vezet, ami a gonoszság eredménye (Moró. 10:22).