Vértanú, Vértanúság Olyan valaki, aki inkább életét adja, mintsem megtagadná Krisztust, az evangéliumot, illetve igazlelkű hit- vagy alapelveit. Ábeltől Zakariásig minden igazlelkű vér tanúskodni fog a gonoszok ellen, Mát. 23:35 (Luk. 11:50). Aki elveszíti életét Krisztusért vagy az evangéliumért, megőrzi azt, Márk 8:35 (T&Sz 98:13). És megkövezték Istvánt, Csel. 7:59 (Csel. 22:20). Ahol végrendelet van, ott szükségszerű a végrendelkező halálának bekövetkezése, Zsid. 9:16–17. Abinádi lerogyott, tűzhalált szenvedve, Móziás 17:20. A megtért ammonihabelieket tűzbe dobták, Alma 14:8–11. Sokakat megöltek azért, mert tanúbizonyságot tettek e dolgokról, 3 Ne. 10:15. Aki ügyemben leteszi életét, örök életre lel, T&Sz 98:13–14. Joseph Smith és Hyrum Smith az evangélium visszaállításának vértanúi voltak, T&Sz 135. Joseph Smith vérével pecsételte meg bizonyságát, T&Sz 136:39.