Engesztel, Engesztelés
    Footnotes
    Theme

    Engesztel, Engesztelés

    Az ember és Isten megbékítése.

    A szentírások szóhasználatában az engesztelés annyit tesz, mint elszenvedni egy bűnös cselekedetért járó büntetést, és ezzel eltávolítani a bűn hatásait a bűneit megbánó bűnöstől, és lehetővé tenni számára azt, hogy megbékéljen Istennel. Egyedül Jézus Krisztus volt képes arra, hogy tökéletes engesztelést hozzon az egész emberiségért. A világ megalkotása előtti nagy tanácsban történt kiválasztása és előre elrendelése miatt (Ether 3:14; Mózes 4:1–2; Ábr. 3:27), mert Isten fia volt, és bűntelen élete miatt volt képes ennek megtételére. Engesztelésének részét képezte az emberiség bűneiért való bűnhődés a Gecsemáné kertéjében, vérének ontása, halála és ezt követő feltámadása a sírból (Ésa. 53:3–12; Móziás 3:5–11; Alma 7:10–13). Az engesztelés miatt minden ember fel fog támadni a halálból, halhatatlan testtel (1 Kor. 15:22). Az engesztelés emellett lehetőséget biztosít számunkra, hogy megbocsáttassanak a bűneink és örökké Istennel élhessünk. Viszont az, aki elérte a felelősségre vonhatóság korát, és megkapta a törvényt, csak akkor nyerheti el ezeket az áldásokat, ha hisz Jézus Krisztusban, megbánja a bűneit, elnyeri a szabadítás szertartásait, és engedelmeskedik Isten parancsolatainak. Akik nem érik el a felelősségre vonhatóság korát, illetve akik törvény nélkül halnak meg, azokat megváltja az engesztelés (Móziás 15:24–25; Moró. 8:22). A szentírások világosan arra tanítanak, hogy ha Krisztus nem engesztelt volna ki a bűneinkért, akkor semmilyen törvény, szertartás vagy áldozat nem elégítené ki az igazság követelményeit, és senki nem nyerhetné vissza Isten jelenlétét (2 Ne. 2; 9).