Tiszteletadás, Tisztelettudás Lásd még Félelem; Tisztel Szent dolgok mély tisztelete; ámulat. Az Úr megparancsolta Mózesnek, hogy vegye le saruját, mert szent földön áll, 2 Móz. 3:4–5. Istent félni kell és tisztelni, Zsolt. 89:8. Szolgáljátok Istent elfogadhatóan, tisztelettudással és Isten szerint való félelemmel, Zsid. 12:28. Moróni földig hajtotta magát és buzgón imádkozott, Alma 46:13. A sokaság a földre borult és hódolt Krisztusnak, 3 Ne. 11:12–19. Hajoljatok meg előttem, T&Sz 5:24. Minden meghajlik, alázatos tisztelettudással Isten trónja előtt, T&Sz 76:93. Elmétek elsötétült, mert könnyedén vettétek az általatok megkapott dolgokat, T&Sz 84:54–57. Minden térd meghajlik, és minden száj vallomást tesz, T&Sz 88:104. A Legfelsőbb Lény neve iránti tisztelet, illetve áhítat miatt, az egyház ezt a papságot Melkisédekről nevezte el, T&Sz 107:4. Áldások áradnak ki azokra, akik tiszteletet adnak az Úrnak az ő házában, T&Sz 109:21.