Melkisédeki papság

A melkisédeki papság a magasabb, vagyis a nagyobb papság; az ároni papság az alacsonyabb papság. A melkisédeki papsághoz tartoznak az egyház lelki áldásainak kulcsai. A magasab papság szertartásai által mutatkozik meg az embereknek az istenség hatalma (T&Sz 84:18–25; 107:18–21).

Isten először Ádámnak nyilatkoztatta ki ezt a magasabb papságot. A pátriárkák és a próféták minden adományozási korszakban rendelkeztek ezzel a felhatalmazással (T&Sz 84:6–17). Először az Isten Fiának rendje szerinti szent papságnak nevezték. Később melkisédeki papságként vált ismertté (T&Sz 107:2–4).

Amikor Izráel fiai kudarcot vallottak annak terén, hogy a melkisédeki papság kiváltságai és szövetségei szerint éljenek, az Úr elvette a magasabb törvényt, és alacsonyabb papságot, valamint alacsonyabb törvényt adott nekik (T&Sz 84:23–26). Ezeket nevezték el ároni papságnak, valamint Mózes törvényének. Amikor Jézus a földre jött, visszaállította a melkisédeki papságot a zsidóknál, és elkezdte köztük felépíteni az egyházat. A papság és az egyház azonban hitehagyás miatt ismét elveszett. Később ifj. Joseph Smith által lett visszaállítva (T&Sz 27:12–13; 128:20; JST 1:73).

A melkisédeki papságon belül található az elder, a főpap, a pátriárka, a hetvenes és az apostol hivatala (T&Sz 107). A melkisédeki papság mindig is része lesz Isten királyságának a földön.

Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházának elnöke a magas, vagyis a melkisédeki papság elnöke, és ő rendelkezik minden olyan kulccsal, amely Isten királyságához tartozik a földön. Az elnök elhívását egyszerre csak egy ember bírja, és ő az egyetlen olyan ember a földön, akinek minden papsági kulcs gyakorlására felhatalmazása van (T&Sz 107:64–67; 132:7).