Ámen

Azt jelenti, „úgy legyen” vagy „úgy van”. Az ámen kimondása szívből jövő, komoly elfogadást és egyetértést (5 Móz. 27:14–26), illetve igazmondást jelent (1 Kir. 1:36). Ma imák, bizonyságok és beszédek végén az imát vagy üzenetet hallók hangos áment mondanak, hogy jelezzék egyetértésüket és elfogadásukat.

Az ószövetségi időkben áment kellett mondani akkor, ha valaki esküt tett (1 Krón. 16:7, 35–36; Nehém. 5:13; 8:2–6). Krisztust nevezik így: „az Ámen, a hű és igaz bizonyság” (Jel. 3:14). Az ámen emellett a szövetség jegyeként szolgált a Próféták iskolájában (T&Sz 88:133–135).