Lehi, Nefi apja
A Mormon könyvében egy héber próféta, aki Kr.e. 600 körül családját és követőit kivezette Jeruzsálemből egy megígért földre a nyugati féltekén. Lehi volt az első próféta népe között a Mormon könyvében.
Lehi az Úr parancsára a családjával együtt elmenekült Jeruzsálemből (1 Ne. 2:1–4). Az Egyiptomba eladott József leszármazottja volt (1 Ne. 5:14). Az Úr látomást adott neki az élet fájáról (1 Ne. 8:2–35). Lehi és fiai hajót építettek, és elvitorláztak a nyugati féltekére (1 Ne. 17–18). Ő és leszármazottai letelepedtek az új földön (1 Ne. 18:23–25). Mielőtt meghalt volna, Lehi megáldotta fiait, és Krisztusról, valamint a Mormon könyvének az utolsó napokban történő napvilágra jöveteléről tanította őket (2 Ne. 1:1–4:12).
Lehi könyve
Joseph Smith Lehi könyvével kezdte a Mormon könyvének fordítását. Olyan feljegyzés volt ez, amelyet Lehi lemezeiről vonatolt ki Mormon. Amikor elkészült 116 oldal kézirat, amelyet e könyvből fordított le, Joseph Martin Harrisnek adta a kéziratot, aki rövid ideig Joseph írnokaként szolgált a Mormon könyve fordítása során. A lapok elvesztek. Joseph nem fordította le újra Lehi könyvét és tette azt az elveszett kézirat helyére, inkább más, ahhoz kapcsolódó beszámolókat fordított le az aranylemezekről (Lásd a T&Sz 3, 10. rész bevezetését). Ezek a másik beszámolók képezik most a Mormon könyvének első hat könyvét.