Júda
    Footnotes
    Theme

    Júda

    Az Ószövetségben Jákób és Lea negyedik fia (1 Móz. 29:35; 37:26–27; 43:3, 8; 44:16; 49:8). Jákób megáldotta Júdát, hogy természetéből adódóan vezető lesz Jákób fiai között, és hogy Siló (Jézus Krisztus) az ő leszármazottja lesz (1 Móz. 49:10).

    Júda törzse

    A Kánaánban való letelepedés után Júda törzse vette át a vezető szerepet. Fő vetélytársa Efraim törzse volt. Mózes megáldotta Júda törzsét (5 Móz. 33:7). Salamon uralkodása után Júda törzséből lett Júda királysága.

    Júda királysága

    Roboám uralkodása alatt Salamon fennhatósága két külön királyságra szakadt, aminek fő oka az Efraim és Júda törzse közötti féltékenység volt. A déli királyság, vagyis Júda királysága, Júda törzsét foglalta magában, valamint Benjámin törzsének nagyobb részét. Fővárosa Jeruzsálem volt. Egészében véve hűségesebb maradt ahhoz, hogy Jehovának hódoljon, mint az északi királyság. Júda kevésbé volt kitéve az északról és keletről érkező támadásoknak, és a legfelsőbb hatalom Dávid családjának kezében maradt, egészen a babilóniai fogságig. Júda királysága még 135 évig fenn tudott maradni azt követően, hogy elbukott Izráel népesebb és nagyobb hatalommal bíró királysága.

    Júda fája

    Ez a kifejezés a Bibliára utal, ami Júda házának a feljegyzése (Ezék. 37:15–19). Az utolsó napokban, amikor összegyűjtetnek Izráel házának különböző ágai, szent feljegyzéseik is össze lesznek gyűjtve. Ezek a szentírásnak számító feljegyzések kiegészítik egymást, és egységes tanúbizonyságot alkotnak arról, hogy Jézus a Krisztus, Izráel Istene, valamint az egész föld Istene (2 Ne. 3; 29; JSF, 1 Móz. 50:24–36).