Az a felhatalmazás és hatalom, amit Isten ad az embernek, hogy minden dologban tevékenykedjen az ember megszabadításáért (T&Sz 50:26–27 ). Az egyház férfitagjai, akik viselik a papságot, kvórumokba rendeződnek, és felhatalmazást kapnak szertartások elvégzésére, valamint egyes igazgatási feladatok ellátására az egyházban.
Rendkívüli hitük és jó cselekedeteik miatt hívtak el embereket főpapoknak, Alma 13:1–12 .
Hatalmat adok neked a keresztelésre, 3 Ne. 11:21 .
Hatalmatokban áll majd a Szentlélek adományozása, Moró. 2:2 .
Ki fogom nyilatkoztatni nektek a papságot, Illés keze által, T&Sz 2:1 (JST 1:38 ).
Az Úr Áronon és az ő magján is megerősítette a papságot, T&Sz 84:18 .
Ez a magasabb papság szolgál az evangéliummal, T&Sz 84:19 .
Elvette közülük Mózest és a szent papságot, T&Sz 84:25 .
A papság esküjének és szövetségének leírása, T&Sz 84:33–42 .
A papság atyáitok leszármazási ágán keresztül folytatódik, T&Sz 86:8 .
Két papság van az egyházban, T&Sz 107:1 .
Az első az Isten Fiának rendje szerinti szent papság, T&Sz 107:2–4 .
A papság jogai elválaszthatatlanul össze vannak kapcsolva a menny hatalmaival, T&Sz 121:36 .
Semmilyen hatalmat vagy befolyást nem lehet vagy szabad máshogy fenntartani, csakis a papság jogán, T&Sz 121:41 .
Az egyház minden hithű és érdemes férfitagja megkaphatja a papságot, T&Sz 2 HNy .