Elsőszülött
    Footnotes
    Theme

    Elsőszülött

    Az ősi pátriárkák idején az elsőszülött fiú kapta meg az elsőszülöttségi jogot (1 Móz. 43:33), és az apa halálakor az ő örökrésze lett a család vezetése. Az elsőszülöttnek érdemesnek kellett lennie e felelősség elvállalására (1 Krón. 5:1–2), és hamislelkűség miatt elveszíthette az elsőszülöttségi jogát.

    Mózes törvénye szerint az elsőszülött fiúra úgy tekintettek, mint aki Istené. Az elsőszülött dupla részt kapott apja javaiból (5 Móz. 21:17). Apja halála után felelős volt azért, hogy gondoskodjon anyjáról és leánytestvéreiről.

    Az állatok hím elsőszülöttei szintén Istenéi voltak. A tiszta állatokat áldozatként használták fel, a tisztátalan állatokat pedig meg lehetett váltani, el lehetett adni, illetve meg lehetett ölni (2 Móz. 13:2, 11–13; 34:19–20; 3 Móz. 27:11–13, 26–27).

    Az elsőszülött Jézus Krisztust és az ő földön végzett szolgálatát jelképezte, arra emlékeztetve az embereket, hogy el fog jönni a nagy Messiás (Mózes 5:4–8; 6:63).

    Jézus volt az elsőszülött Mennyei Atyánk lélekgyermekei között, az Atya Egyszülöttje a testben, és az első, aki feltámadt a halálból a feltámadáskor (Kol. 1:13–18). A hűséges szentek tagjaivá válnak az Elsőszülött Egyházának az örökkévalóságban (T&Sz 93:21–22).