Káromlás, Káromol
    Footnotes
    Theme

    Káromlás, Káromol

    Tisztesség megadása nélkül vagy udvariatlanul beszélni Istenről, illetve szent dolgokról.

    Jézust számos alkalommal azzal vádolták a zsidók, hogy káromlást szól, mert jogot formál bűnök megbocsátására (Mát. 9:2–3; Luk. 5:20–21), mert Isten Fiának nevezi magát (Ján. 10:22–36; 19:7), és mert azt mondja, hogy látni fogják őt, amint ott ül a hatalom jobb keze felől, és eljön a menny felhőiben (Mát. 26:64–65). Ezek valós vádak lettek volna, ha ő nem lett volna valóban mindaz, aminek mondta magát. Hamis tanúk annak vádjával illették őt a főtanács előtt (Mát. 26:59–61), hogy káromolta Isten templomát. A Szentlélek káromlása, amely Krisztus tudatos megtagadását jelenti, miután tökéletes tudást nyertünk róla, ez a megbocsáthatatlan bűn (Mát. 12:31–32; Márk 3:28–29; T&Sz 132:27).