Tanú, Tanúság Lásd még Bizonyság, Bizonyságtétel Nyilatkozat, illetve más bizonyíték arról, hogy valami igaz; bizonyságtétel. Tanú lehet olyan valaki, aki személyes tudása alapján ilyen nyilatkoztatot tesz vagy bizonyítékkal szolgál; azaz olyan valaki, aki tanúbizonyságot tesz. Ne tégy hamis tanúbizonyságot, 2 Móz. 20:16. Az evangélium az egész világban hirdetve lesz, tanúságtételként minden nemzetnek, Mát. 24:14 (JS–M 1:31). Lesztek nékem tanúim, Csel. 1:8. A Lélek maga tesz tanúságot a mi lelkünkkel, Róm. 8:16 (1 Ján. 5:6). Hajlandóak vagytok Isten tanújaként állni mindig, Móziás 18:8–9. Veszünk az úrvacsorából, tanúságot téve az Atyának arról, hogy be fogjuk tartani a parancsolatokat, és mindig emlékezni fogunk Jézusra, 3 Ne. 18:10–11 (Moró. 4, 5; T&Sz 20:77–79). Hitetek próbája utánig nem kaptok tanúbizonyságot, Ether 12:6. A tanúk törvénye: két vagy három tanú szája minden szót megerősít, T&Sz 6:28 (5 Móz. 17:6; Mát. 18:16; 2 Kor. 13:1; Ether 5:4; T&Sz 128:3). Elrendeltelek titeket, hogy apostolok legyetek, valamint nevemnek különleges tanúi, T&Sz 27:12 (T&Sz 107:23). A hetvenek elhívást kapnak, hogy különleges tanúk legyenek a nemzsidóknak és az egész világon, T&Sz 107:25. Legyen ott egy jegyző, és legyen szemtanúja a kereszteléseiteknek, T&Sz 127:6 (T&Sz 128:2–4).