Fül Lásd még Hallgat valakire, valamire A szentírásokban gyakran annak jelképeként használatos a fül, hogy valaki képes-e meghallani és megérteni Isten dolgait. Vannak füleik, de nem hallanak, Zsolt. 115:6. Az Úr felébreszti fülem, hogy halljak, Ésa. 50:4–5 (2 Ne. 7:4–5). Akinek van füle a hallásra, hallja, Mát. 11:15. Füleikkel nehezen hallanak, Mát. 13:15 (Mózes 6:27). Szem nem látta, fül sem hallotta azon dolgokat, amelyeket az őt szeretőknek készített Isten, 1 Kor. 2:9 (T&Sz 76:10). Az ördög füleikbe suttog, 2 Ne. 28:22. Nyissátok ki a fületeket, hogy hallhassatok, Móziás 2:9 (3 Ne. 11:5). Sokszor szólított, és nem akartam meghallani, Alma 10:6. Füleljetek szavaimra, Alma 36:1 (Alma 38:1; T&Sz 58:1). Nincs oly fül, amely ne hallaná, T&Sz 1:2. Alázatosság és ima által nyílnak meg a fülek, T&Sz 136:32.