Feltámadás
    Footnotes
    Theme

    Feltámadás

    A lélektest és a fizikai, húsból és csontból való test halál utáni újraegyesülése. A feltámadás után soha többé nem válik el egymástól a lélek és a test, és halhatatlanok leszünk. Mindenki, aki a földre született, fel fog támadni, mert Jézus Krisztus legyőzte a halált (1 Kor. 15:20–22).

    Jézus Krisztus volt az első, aki feltámadt ezen a földön (Csel. 26:23; Kol. 1:18; Jel. 1:5). Az Újszövetség bőséges bizonyítékkal szolgál arra, hogy Jézus fizikai testével együtt feltámadt: sírja üres volt, halat és mézet evett, húsból és csontból való teste volt, az emberek megérintették őt, és az angyalok azt mondták, feltámadt (Márk 16:1–6; Luk. 24:1–12, 36–43; Ján. 20:1–18). Az utolsó napi kinyilatkoztatások megerősítik Krisztus és az egész emberiség feltámadásának valóságát (Alma 11:40–45; 40; 3 Ne. 11:1–17; T&Sz 76; Mózes 7:62).

    Nem mindenki fog ugyanarra a dicsőségre feltámadni (1 Kor. 15:39–42; T&Sz 76:89–98), és nem mindenki fog ugyanakkor feltámadni (1 Kor. 15:22–23; Alma 40:8; T&Sz 76:64–65, 85). Krisztus feltámadása után sok szent feltámadt (Mát. 27:52). Az igazlelkűek a gonoszok előtt fognak feltámadni, és előjönnek az első feltámadáskor (1 Thess. 4:16); a bűnbánatot nem tartó bűnösök az utolsó feltámadáskor jönnek majd elő (Jel. 20:5–13; T&Sz 76:85).