Ezsdrás
    Footnotes
    Theme

    Ezsdrás

    Ószövetségi pap és írnok, aki a zsidók egy részét a babilóniai fogságból visszavitte Jeruzsálembe (Ezsdr. 7–10; Nehém. 8, 12). Kr.e. 458-ban engedélyt kapott Artaxerxestől, Perzsia királyától, hogy Jeruzsálembe vigye mindazokat a zsidó száműzötteket, akik menni szeretnének (Ezsdr. 7:12–26).

    Ezsdrás ideje előtt a papok majdnem teljes mértékben irányításuk alatt tartották a „törvény”-nek nevezett leírt szentírások gyűjteményének az olvasását. Ezsdrás segített abban, hogy minden zsidó számára rendelkezésre álljanak a szentírások. „A törvény könyvének” nyilvános olvasása végül középpontjává vált a zsidó nemzeti életnek. Ezsdrás talán legnagyszerűbb tanítását saját, abban mutatott példája adta, ahogyan felkészítette szívét az Úr törvényének keresésére, annak betartására, valamint másoknak történő megtanítására (Ezsdr. 7:10).

    Ezsdrás könyve

    Az 1–6. fejezet olyan eseményeket ír le, amelyek hatvan-nyolcvan évvel Ezsdrás Jeruzsálembe érkezése előtt történtek – Czírus Kr.e. 537-es rendeletét, valamint a zsidók Zerubábel alatti visszatérését. A 7–10. fejezet megmutatja, hogyan ment Ezsdrás Jeruzsálembe. Társaival együtt védelemért böjtölt és imádkozott. Jeruzsálemben sok olyan zsidó embert találtak, akik korábban, Zerubábel alatt mentek Jeruzsálembe, és a szövetségen kívüli nőket vettek feleségül, ezzel megrontva magukat. Ezsdrás imádkozott értük, és szövetséget köttetett velük arra vonatkozóan, hogy elválnak ezektől a feleségektől. Ezsdrás történetének további része Nehémiás könyvében található.