Manna

Finom, pehelyszerű, mézes ostya (2 Móz. 16:14–31) vagy friss olaj (4 Móz. 11:8) ízű étel. Az Úr azért adta, hogy etesse Izráel gyermekeit a vadonban töltött negyven év során (2 Móz. 16:4–5, 14–30, 35; Józs. 5:12; 1 Ne. 17:28).

Izráel gyermekei mannának (illetve héberül manhunak) nevezték – ami azt jelenti: „Mi ez?” –, mert nem tudták, mi az (2 Móz. 16:15). Nevezték még „angyalok kenyerének”, illetve „mennyei kenyérnek” (Zsolt. 78:24–25; Ján. 6:31). Krisztus jelképe volt, aki az Élet kenyere (Ján. 6:31–35).