Aratás A szentírások jelképes értelemben időnként az aratás szót használják, amikor arról van szó, hogy embereket hozunk az egyházba, amely Isten királysága a földön, illetve amikor az ítélet idejéről van szó, például Jézus Krisztus második eljöveteléről. Elmúlt az aratás, véget ért a nyár, és nem szabadultok meg, Jer. 8:20 (T&Sz 56:16). Az aratás bőséges, de a dolgozó kevés, Mát. 9:37. Az aratás a világ vége, Mát. 13:39. Amit vet az ember, azt is aratja, Gal. 6:7–9 (T&Sz 6:33). A mező fehér, készen az aratásra, T&Sz 4:4. Véget ért az aratás, és nem szabadul meg a lelketek, T&Sz 45:2. Eljött az aratás ideje, és szavamnak be kell teljesednie, T&Sz 101:64.