Bevezetés Pál apostolnak Titushoz írt leveléhez
Miért tanulmányozzuk ezt a könyvet?
Pál Titusnak írt levele – a Timótheushoz szólókhoz hasonlóan – örök érvényű tanácsokat tartalmaz Pál apostoltól egy helyi egyházi vezetőnek. Pál azt írta, hogy „az örök élet reménység[ét]” Isten először a földi élet előtti létben ígérte meg, „örök időknek előtte” (Titus 1:2). Azt tanította, hogy a szenteknek várakozással kell tekinteniük a felmagasztosulás „boldog reménység[ére]” és a második eljövetelre (Titus 2:13). Pál írt Titusnak „az újjászületésnek fürdőj[éről]” és a „Szent Lélek megújítás[áról]” is, a keresztelés szertartására, valamint a Szentlélek ajándéka elnyerésének megtisztító hatására utalva, melyek mind a felkészülés részét képezik arra, hogy „örökösök legyünk az örök élet reménysége szerint” (Titus 3:5, 7). Pál Titusnak szóló sugalmazott tanácsait tanulmányozva a tanulók gyarapíthatják abba vetett hitüket, hogy az evangélium tanai és szertartásai elhozzák az örök élet reménységét.
Ki írta ezt a könyvet?
Pál írta a Titusnak szóló levelet (lásd Titus 1:1).
Hol és mikor íródott?
Pál a Titusnak írt levelet valószínűleg az 1 és a 2 Timótheus között írta Kr. u. 64–65 körül (lásd Kalauz a szentírásokhoz: Pál levelei; scriptures.lds.org). Pál első római bebörtönzését követően írta a Titusnak szóló levelet, azt viszont nem jelezte, hol tartózkodott a levél írásakor.
Kinek íródott a könyv, és miért?
Pál ezt a levelet Titusnak írta, akire csak úgy utalt: „a közös hit szerint való igaz [fiam]” (Titus 1:3). Titus görög volt (Galátziabeliek 2:3), és maga Pál térítette meg az evangéliumhoz (lásd Bible Dictionary, “Titus”). Megtérését követően Titus Pállal együtt dolgozott az evangélium terjesztésén, valamint az egyház megszervezésén (lásd Bible Dictionary, “Titus”). Segített adományokat gyűjteni a szegényeknek Jeruzsálemben (lásd 2 Korinthusbeliek 8:6, 16–23), és elkísérte Pált a jeruzsálemi tanács elé is (lásd Galátziabeliek 2:1). Pál Titust bízta meg azzal, hogy a korinthusbeliekhez szóló első levelét elvigye az ott élő szenteknek (lásd 2 Korinthusbeliek 7:5–15). Pál azért írt Titusnak, hogy megerősítse őt azon megbízásában, mely az egyház krétai gyülekezetének vezetésére, valamint a gyülekezetről való gondoskodásra szólította az ellenállás közepette (lásd Titus 1:5, 10–11; 2:15; 3:10).
Milyen megkülönböztető jegyei vannak ennek a könyvnek?
Ez a levél egyike a pásztorleveleknek (az egyház egyik pásztorához vagy vezetőjéhez szóló leveleknek), az 1 és 2 Timótheussal együtt (lásd Bible Dictionary, “Pauline Epistles”). A Titusnak szóló levél a legkorábbi bizonyítéka annak, hogy az egyházat Kréta Földközi-tengeren fekvő görög szigetén is megszervezték (lásd Titus 1:5). Titus feladata volt az új püspökök elhívása a szigeten. Pál felsorolta a püspökök néhány lelki ismérvét (lásd Titus 1:6–9), továbbá konkrét tanácsokat adott férfiaknak, asszonyoknak és szolgáknak a szentekhez méltó viselkedésről (lásd Titus 2:2–10).
Vázlat
Titus 1 Pál arra utasítja Titust, hogy rendeljen el egyházi vezetőket, majd felsorol a püspökkel szembeni néhány követelményt. Arra utasítja Titust, hogy igazítsa helyre az eretnek elgondolásokat, és feddje meg a hamis tanítókat, akik „vallják, hogy Istent ismerik, de cselekedeteikkel tagadják” (Titus 1:16).
Titus 2 Pál arra buzdítja Titust, hogy kérje meg az idős korú egyháztagokat: mutassanak példát a fiatalabb szenteknek. Arra is kéri Titust, hogy tanítsa meg a szolgáknak, hogy rendeljék alá magukat az uraiknak. Kifejti, milyen módon kell élnie a tanítványoknak, miközben az Úr visszatérésére készülnek. Leírja a Jézus Krisztus révén megvalósuló megváltást is.
Titus 3 Pál azt tanítja, hogy az egyháztagoknak jó állampolgároknak és Jézus Krisztus igazlelkű követőinek kell lenniük. A keresztelés által – az Úr kegyelme révén – elnyerhetjük az örök életet.