A Galileai-tenger partján Jézus példázatokon keresztül tanítja a tanítványait. A Szabadító lecsendesíti a vihart, miközben a tengeren vannak. Azzal mutatja meg, hogy hatalma van az ördögök felett, hogy kiűzi őket egy férfiból. Kapernaumi szolgálata során meggyógyít egy vérfolyásos asszonyt, és feltámasztja Jairus lányát a halálból.
Jézus példázatok segítségével tanít Isten királyságáról, majd lecsendesíti a vihart
Kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak vissza a legnagyobb viharra, melybe valaha kerültek. Kérd meg néhányukat, hogy röviden meséljenek az élményeikről.
Hogyan hasonlíthatóak az élet kihívásai egy viharhoz?
Írd fel a táblára a következő szavakat (hagyj egy kis helyet mindegyik szó alatt): fizikai, lelki, érzelmi, kapcsolatbeli. Tedd fel a következő kérdést a táblán szereplő egyes szavakra vonatkozóan:
Milyen példákat mondhatunk olyan fizikai (lelki, érzelmi vagy kapcsolatbeli) viharokra, melyeket a fiatalok megtapasztalnak? (Sorold fel a tanulók válaszait a táblán, a megfelelő szó alatt.)
Kérd meg a tanulókat, hogy a Márk 4–5 tanulmányozása során keressenek olyan tantételeket, amelyek segíthetnek nekik, amikor szembekerülnek az élet viharaival.
A Márk 4:1–34 összegzéseként mondd el, hogy míg a Galileai-tenger partján tartózkodott, a Szabadító számos példázatot tanított a sokaságnak.
Kérj meg néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel a Márk 4:35–38-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, milyen kihívással kerültek szembe a tanítványok a Galileai-tengeren való átkelésük során.
Milyen nehézség adódott, miközben a Szabadító és tanítványai a Galileai-tengeren keltek át?
Mondd el, hogy a Galileai-tenger 210 méterrel a tengerszint alatt terül el, és három oldalról hegyek veszik körül. Időnként hűvös, száraz légtömegek zúdulnak le a hegyoldalakon, és a Galileai-tenger felett találkoznak az ott elterülő meleg, páradús levegővel, így hirtelen – olykor akár percek alatt – komoly viharok támadnak, hatalmas hullámokkal a viszonylag kis vízfelületen.
Kép
Sea of Galilee and Mount Arbel
A Galileai-tenger és az Arbel-hegy
Milyen hatással volt a vihar a hajóra?
Ha ti is ott lettetek volna a hajón, mit gondoltatok és éreztetek volna?
Kitől vártak segítséget a tanítványok ebben a félelmetes helyzetben? Mit kérdeztek a Szabadítótól?
Hogyan érezhetünk kísértést arra, hogy Jézus tanítványaihoz hasonlóan reagáljunk az életünk viharaira?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Márk 4:39-et, az pedig osztály kövesse a szöveget, és keressék meg, hogyan reagált a Szabadító a tanítványok segélykérésére. Mondják el, mit találtak. Javasolhatod, hogy a tanulók jelöljék meg a „Hallgass, némulj el!”, illetve a „nagy csendesség” kifejezéseket (39. vers).
Ha az Úr segítségét kérjük a nehézségek vagy a félelem idején, akkor Ő mit tehet értünk? (Miután a tanulók válaszoltak, írd fel a következő tantételt a táblára: Ha az Úr segítségét kérjük a nehézségek vagy a félelem idején, akkor Ő békét hozhat nekünk.)
Hogyan kérhetjük az Úr segítségét a nehézségek vagy a félelem idején? (Imádkozhatunk Mennyei Atyánkhoz Jézus Krisztus nevében. Az imáink nem biztos, hogy úgy kerülnek megválaszolásra, ahogyan azt várjuk, ha azonban az Úr segítségét kérjük, akkor megkapjuk a béke áldását.)
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Márk 4:40–41-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és figyeljék meg, mit kérdeztek a tanítványok Jézusról.
Ha a tanítványokkal lettetek volna, hogyan válaszoltatok volna a 41. versben szereplő kérdésükre?
Hogyan erősítheti meg a hitünket, és segíthet bennünket abban, hogy Jézus segítségét kérjük a nehézségek és a félelem idején az, ha megértjük, hogy „kicsoda hát” Ő (41. vers)?
Ha lehetséges, kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el az „Ó, Mester, a vihar tombol” című himnusz szövegét (Himnuszok, 57. sz.). Hangsúlyozd ki, hogy Jézus Krisztusnak hatalmában áll lecsendesíteni nemcsak a fizikai viharokat, hanem a szívünkben tomboló személyes viharokat is.
Kérj meg néhány tanulót, hogy meséljenek egy olyan alkalomról, amikor az Úr békéjére törekedtek az élet egyik viharában, és Ő lecsillapította félelmeiket és vigaszt nyújtott nekik.
Megkérheted a tanulókat, hogy írják le a füzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba, hogy mit tehetnek azért, hogy az Úr segítségét kérjék a kihívásaik során.
Jézus meggyógyít egy embert azáltal, hogy kiűzi az ördögöket belőle
A Márk 5:1–18 összegzéseként elmondhatod, hogy Jézus meggyógyított egy embert, aki tele volt „tisztátalan”, vagyis gonosz lelkekkel. Miután ezeket a tisztátalan lelkeket kiűzte belőle, azok belementek egy disznónyájba, amely aztán egy szikláról vadul a tengerbe rohant. Ezután a férfi szeretett volna beszállni a hajóba, ahol Jézus volt.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Márk 5:19–20-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mire utasította a Szabadító ezt az embert.
Mire utasította a Szabadító ezt az embert?
Hogyan reagált a férfi erre?
Milyen tantételt tanulhatunk ebből a történetből arról, hogy mit tehetünk, amikor megtapasztaljuk a Szabadító hatalmát az életünkben? (Segíts a tanulóknak megfogalmazni a következő tantételt: Amikor megtapasztaljuk a Szabadító hatalmát az életünkben, tanúbizonyságot tehetünk másoknak az Ő áldásairól és könyörületéről.)
Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át, mi módon segíthetnének másoknak azzal, hogy tanúbizonyságot tesznek a Szabadító áldásairól és könyörületéről.
Jézus meggyógyít egy vérfolyásos asszonyt, és feltámasztja Jairus lányát a halálból
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő idézetet Shayne M. Bowen eldertől a Hetvenektől:
Kép
Elder Shayne M. Bowen
„1990. február 4-én megszületett a harmadik fiunk és egyben hatodik gyermekünk. Tysonnak neveztük el. […]
Amikor Tyson nyolc hónapos volt, bekapott egy krétadarabot, melyet a szőnyegen talált. A kréta megakadt a torkán, aminek következtében leállt a légzése. Az egyik bátyja kétségbeesetten rohant fel Tysonnal az emeletre, azt kiabálva: »A baba nem lélegzik! A baba nem lélegzik!« Azonnal hozzáláttunk az újraélesztéséhez, és hívtuk a mentőket.
A mentők megérkeztek, és a kórházba siettek Tysonnal. A váróban buzgón imádkoztunk, és csodáért könyörögtünk Istenhez. Miután számunkra egy örökkévalóságnak tűnő ideig várakoztunk, az orvos odajött hozzánk a váróban, és ezt mondta: »Nagyon sajnálom. Nem tudunk többet tenni. Maradhatnak, ameddig csak szeretnének.« Ezután elment” („Mert én élek, ti is élni fogtok”.Liahóna, 2012. nov. 16.).
Ha Tyson a ti testvéretek lett volna, mit gondoltatok vagy tettetek volna abban a pillanatban?
Hogyan teheti próbára egy ehhez hasonló élmény valakinek a hitét?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Márk 5:21–24-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, hogyan került szembe egy Jairus nevű elöljáró egy hasonló kihívással, amely próbára tehette a hitét.
Miért kérte Jairus a Szabadító segítségét?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Márk 5:25–26-ot, az osztály pedig keresse meg, kinek volt szüksége még a Szabadító segítségére.
Mondd el, hogy bár az újszövetségi beszámolók nem részletezik, milyen természetű volt az asszony „vérfolyás[a]” (25. vers), azt tudjuk, hogy számára aggasztó volt. Ezen felül Mózes törvénye értelmében a vérfolyásos asszony tisztátalannak minősült (lásd 3 Mózes 15:19–33). Ez valószínűleg azt jelentette, hogy ezt az asszonyt kiközösítették és a közösségből kivetették a betegsége 12 éve során. Helyzetének kétségbeejtő voltát jól jelzi az a tény, hogy „minden vagyonát magára költötte” (Márk 5:26), miközben az orvosoktól próbált gyógyulást nyerni.
Néhány tanuló egymást váltva olvassa fel a Márk 5:27–34-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mit tett ez az asszony, hogy elnyerje a Szabadító segítségét.
Mit tett ez az asszony, ami a Jézus Krisztusba vetett hitét mutatta? (Elmondhatod, hogy „a sokaságban hátulról kerülve” [27. vers] kifejezés azt sugallja, hogy küszködnie kellett, hogy áttörjön a Szabadítót körülvevő tömegen.)
Mit tanulhatunk ebből a beszámolóból, mit kell tennünk, ha szeretnénk meggyógyulni? (Segíts a tanulóknak megfogalmazni a következő tantételt: Ha megmutatjuk a Jézus Krisztusba vetett hitünket azzal, hogy igyekszünk Őhozzá jönni, akkor Ő meggyógyíthat bennünket.)
Mutass rá, hogy a Jézus Krisztusba vetett hit révén való gyógyulás – bármiféle bajból – nemcsak a saját erőfeszítéseinken múlik, hanem Isten időzítésén és akaratán is.
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Márk 5:35-öt, és keressék meg, milyen üzenetet kapott Jairus, amikor a Szabadító megállt, hogy segítsen ennek az asszonynak.
Milyen hírt kapott Jairus?
Ha Jairus helyében lettetek volna, mit gondoltatok vagy éreztetek volna ebben a pillanatban?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Márk 5:36-ot, az osztály pedig keresse meg, mit mondott a Szabadító Jairusnak.
Mit mondott a Szabadító, ami megtarthatta Jairus hitét?
Hogy nyomatékosítsd, amit ebből a történetből tanulhatunk a hitről, írd fel a táblára a következő igazságot: A Jézus Krisztusba vetett hit gyakorlása megköveteli, hogy a bizonytalanság időszakaiban is folyamatosan higgyünk Őbenne.
Hogyan alkalmazhatjuk ezt a tantételt az életünkben?
Néhány tanuló egymást váltva olvassa fel a Márk 5:37–43-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és figyeljék meg, mi történt Jairus lányával.
Milyen csodát tett a Szabadító?
Bizonyságot tehetsz arról, hogy a Szabadítónak hatalmában áll megáldani és meggyógyítani bennünket. Mutass rá, hogy olykor a Szabadító azzal csendesíti le az életünkben tomboló viharokat, hogy eltávolítja a nehézséget vagy a félelmet, amelyet megtapasztalunk. Máskor viszont nem veszi el a megpróbáltatásunkat, ahogyan azt Bowen elder szavaiból is láthatjuk a fia halála kapcsán. Ha azonban hitet gyakorlunk Jézus Krisztusban, akkor Ő békességet ad nekünk a kihívásaink során.
Hogy segíts a tanulóknak megérteni, hogyan tarthatjuk meg a hitet a személyes viharaink kimenetelétől függetlenül, olvasd fel a következő bizonyságot Bowen eldertől. Kérd meg a tanulókat, hogy figyeljék meg, hogyan volt képes megtartani a hitét még a fia halála után is.
Kép
Elder Shayne M. Bowen
„Miközben éreztem, hogy a bűntudat, a harag és az önsajnálat kezd felemészteni engem, azért imádkoztam, hogy meg tudjon változni a szívem. Nagyon személyes és szent élményeken keresztül az Úr új szívet adott nekem, és bár még mindig magányos voltam, tele fájdalommal, a szemléletmódom teljesen megváltozott. Megadatott, hogy tudjam, nem fosztottak meg semmitől, inkább hatalmas áldás vár rám, ha hithű maradok. […]
Bizonyságomat teszem arról, [hogy] »amikor Jézus Krisztus engesztelésére támaszkodunk, Ő segíthet nekünk elviselni a próbatételeket, a betegségeket és a fájdalmat. Öröm, békesség és vigasz tölthet el bennünket. Az élet minden igazságtalansága helyrehozható Jézus Krisztus engesztelése által« [Prédikáljátok evangéliumomat! Útmutató a misszionáriusi szolgálathoz (2008). 52.]” („Mert én élek, ti is élni fogtok”. 17.).
Milyen alkalommal fordult elő, hogy ti vagy egyik ismerősötök Jairushoz hasonlóan megtartotta a hitét Jézus Krisztusban a bizonytalanság idején is? Milyen áldások származtak ebből?
Felkérheted a tanulókat, hogy tegyenek bizonyságot az ebben a leckében tanított igazságokról.
Megjegyzések és háttér-információk
Márk 4:35–41. Jézus Krisztus lecsendesítette a vihart
Howard W. Hunter elnök fontos igazságokról beszélt Márk azon beszámolója kapcsán, hogy a Szabadító lecsendesítette a vihart a Galileai-tengeren:
„Mindannyian láttunk már hirtelen viharokat az életünkben. Néhány közülük – bár időleges, mint a Galileai-tengeren lévők – heves és rémisztő és akár pusztító hatású is lehet. Egyénekként, családokként, közösségekként, nemzetekként, de még egyházként is tapasztaltunk [már] olyan hirtelen feltámadó szélrohamokat, melyek következtében valamilyen úton-módon feltettük a kérdést: »Mester, nem törődöl vele, hogy elveszünk?« És valamilyen úton-módon mindig ezt halljuk a vihar utáni csendben: »Miért vagytok ily félénkek? Hogy van, hogy nincsen hitetek?«
Egyikünk sem szeretné azt hinni, hogy nincsen hitünk, mégis úgy vélem, hogy az Úr szelíd feddése nagyrészt megérdemelt. Ez a nagy Jehova, akiről kijelentjük, hogy bízunk benne, és akinek a nevét magunkra vettük – ő volt az, aki ezt mondta: »Legyen mennyezet a víz között, a mely elválaszsza a vizeket a vizektől« (1 Móz. 1:6). És Ő volt az is, aki ezt mondta: »Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz« (1 Móz. 1:9). Ő volt továbbá az, aki kettéválasztotta a Vörös-tengert, lehetővé téve, hogy az izráeliták száraz talajon keljenek át. (Lásd 2 Móz. 14:21–22.) Természetesen nem is kellene meglepődni azon, hogy képes parancsolni a Galileai-tengeren háborgó néhány elemnek. A hitünknek pedig arra kellene emlékeztetnie bennünket, hogy ő képes lecsillapítani életünk háborgó vizeit” (Az egyház elnökeinek tanításai: Howard W. Hunter [2015]. 46.).
A Márk 5:30 néhány szentírás-fordításban azt mondja, hogy „virtus” távozott Jézus Krisztusból, amikor az asszony meggyógyult. Az Újszövetség eredeti görög szövegében a virtus szóval fordított kifejezés a dünamisz, amely „hatalmat” vagy „erőt” jelent.
A Márk 4–5-ben tanított egyik igazság az, hogy a hit és a félelem összeférhetetlenek. A Márk 4:40-ben és a Márk 5:36-ban is arra buzdította a Szabadító az általa tanítottakat, hogy félelmeiket váltsák fel az Őbelé vetett hitre. Ezek a történetek komoly leckét tanítanak nekünk arról, hogy legyen hitünk Jézus Krisztusban, és ne hagyatkozzunk a félelmeinkre.
Az Egyházi Oktatási Szervezet hitoktatóinak szóló egyik beszédében Jeffrey R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt kérte a tanulóktól és az oktatóktól, hogy „ne féljenek, csak higgyenek”. Arra buzdított bennünket, hogy legyen teljes bizodalmunk Istenben, és hogy meggyőződéssel mondjuk ki, hogy Jézus Krisztus evangéliuma „a legbiztosabb, a legbiztonságosabb, a legmegbízhatóbb és a legkifizetődőbb igazság a földön és a mennyben, az időben és az örökkévalóságban”. Bizonyságot tett arról, hogy a félelmeket, a kétségeket és az aggodalmakat le lehet győzni, ha „azok[ra] a fenséges, örökkévaló, elsőrangú igazságok[ra összpontosítunk], melyek oly központi szerepet töltenek be a pompás evangéliumi üzenet egészében” – mint például a szabadítás terve, Jézus Krisztus engesztelése, az első látomás, a papság visszaállítása, valamint a Mormon könyve –, és nem söpörjük félre vagy hagyjuk figyelmen kívül a teljes igazságot „néhány túlzottan előtérbe állított másod-, harmad-, vagy negyedrangú darabka miatt” (lásd Ne félj, csak higgy! [Egy est Jeffrey R. Holland elderrel, 2015. febr. 6.], lds.org/broadcasts).
Neil L. Andersen elder a Tizenkét Apostol Kvórumából szintén tanított arról, hogyan győzzük le a félelmünket az Úrba vetett hit segítségével:
„Kihívások, nehézségek, kérdések, kétségek – ezek mind részei halandóságunknak. De nem vagyunk egyedül! Az Úr Jézus Krisztus tanítványaiként a világosság és az igazság hatalmas lelki tartalékai állnak rendelkezésünkre. A félelem és a hit nem létezhet együtt a szívünkben. Nehézségünk napjaiban mi a hit útját választjuk. Jézus azt mondta: »Ne félj, csak higyj.« [Márk 5:36]” (Eleget tudsz.Liahóna, 2008. nov. 14.).