Bevezetés a Lukács írása szerint való szent evangyéliomba
Miért tanulmányozzuk ezt a könyvet?
Lukács könyve további tanúbizonyságot nyújt számos igazságról, melyet Máté és Márk jegyzett fel, valamint egyedi információkat is tartalmaz. Lukács evangéliuma tovább mélyítheti a tanulók ismereteit Jézus Krisztus tanításairól, valamint segíthet nekik még inkább értékelni az Ő szeretetét és könyörületét az egész emberiség iránt, ahogyan az haladó szolgálata során és végtelen engesztelése által megnyilvánult.
Ki írta ezt a könyvet?
Lukács ezen evangélium szerzője. Orvos volt (lásd Kolossébeliek 4:14), és „Jézus Krisztus hírnöke” (Joseph Smith Translation, Luke 1:1). Lukács Pál egyik „munkatársa” (Filemon 1:24) és misszionáriustársa (lásd 2 Timótheus 4:11) volt. Ő írta az Apostolok cselekedeteit is (lásd Kalauz a szentírásokhoz: Lukács).
Hol és mikor íródott?
Bár nem ismert, hogy Lukács pontosan mikor írta ezt az evangéliumot, valószínűleg a Kr. u. első század második felében készült. Lukács forrásai olyan emberek voltak, akik „kezdettől fogva szemtanúi… voltak” (Lukács 1:2) a Szabadító halandó szolgálatának és feltámadásának. Nem tudjuk pontosan, hol íródott Lukács evangéliuma.
Kinek íródott a könyv, és miért?
Lukács szándéka szerint evangéliuma elsősorban egy nemzsidó olvasóközönség számára készült, és úgy mutatja be Jézus Krisztust, mint aki mind a zsidók, mind pedig a nemzsidók Szabadítója. Lukács név szerint „Theofilus[nak]” (Lukács 1:3) címezte evangéliumát, mely név görögül azt jelenti: „Isten barátja” vagy „Isten által szeretett” (lásd Bible Dictionary, “Theophilus”). Nyilvánvaló, hogy Theofilus előzőleg már részesült tanításokban Jézus Krisztus élete és tanításai kapcsán (lásd Lukács 1:4). Lukács azt remélte, hogy további tanításokkal szolgálhat, ha rendszerezett beszámolót készít a Szabadító küldetéséről és elrendelt szolgálatáról. Szerette volna, ha a bizonyságát olvasók megismerik Isten Fiának a „bizonyosságát” (Lukács 1:4) – az Ő könyörületének, engesztelésének és feltámadásának.
Milyen megkülönböztető jegyei vannak ennek a könyvnek?
Lukács evangéliuma a leghosszabb az evangéliumok közül, és egyben az Újszövetség leghosszabb könyve is. A keresztény világ néhány legismertebb története kizárólag Lukács evangéliumában található meg: a Keresztelő János születését övező körülmények (lásd Lukács 1:5–25, 57–80); a hagyományos karácsonyi elbeszélés (lásd Lukács 2:1–20); a 12 éves Jézus története a templomban (lásd Lukács 2:41–52); olyan példázatok, mint az irgalmas szamaritánusé (lásd Lukács 10:30–37), a tékozló fiúé (lásd Lukács 15:11–32), illetve a gazdag ember és Lázár példázata (lásd Lukács 16:19–31); a tíz leprás története (lásd Lukács 17:11–19); valamint az arról szóló beszámoló, amikor a feltámadt Úr a tanítványaival megy az Emmausba vezető úton (lásd Lukács 24:13–32).
További egyedi jellemzői Lukács azon írásai, melyek Keresztelő János más evangéliumokban fel nem lelhető tanításait tartalmazzák (lásd Lukács 3:10–14); a hangsúly, amelyet arra helyez, hogy Jézus Krisztus milyen gyakran imádkozott (lásd Lukács 3:21; 5:16; 9:18, 28–29; 11:1); valamint a hetvenek elhívásáról, képzéséről és misszionáriusi szolgálatáról készült beszámoló (lásd Lukács 10:1–22). Lukács ezenkívül az egyetlen olyan evangélista, aki feljegyezte, hogy a Szabadító a vérét ontotta a Gecsemánéban, és egy angyal szolgált Neki (lásd Lukács 22:43–44).
Mivel Lukács evangéliuma a templomnál indul és ott is ér véget, jelzi, milyen fontos szerepet tölt be a templom Istennek az emberekkel kapcsolatos ügyei első számú színtereként (lásd Lukács 1:9; 24:53).
Vázlat
Lukács 1–3 Keresztelő János és Jézus Krisztus születésének és küldetésének megjövendölése. Tanúk bizonyságot tesznek arról, hogy az újszülött Jézus a Messiás. Jézus Krisztus 12 évesen a templomban tanít. Keresztelő János bűnbánatot prédikál, és megkereszteli Jézus Krisztust. Lukács feljegyzi Jézus Krisztus leszármazási vonalát.
Lukács 4–8 Jézus Krisztus megkísértetik a pusztában. Názáretben kijelenti, hogy Ő a Messiás, és elutasítják. Jézus Krisztus kiválaszt tizenkét apostolt, és tanítványait tanítja. Bűnöket bocsát meg, és sok csodát tesz.
Lukács 9–14 A tizenkét apostolt elküldi, hogy prédikáljanak és gyógyítsanak. Jézus Krisztus megvendégel ötezer embert, és színeváltozik egy hegyen. Elhívja a hetveneket, és tanítani küldi őket. Jézus Krisztus a tanítványságról, a képmutatásról és az ítélkezésről tanít. Elmondja az irgalmas szamaritánus példázatát.
Lukács 15–17 Jézus Krisztus példázatokban tanít. A vétkekről, a hitről és a megbocsátásról tanít. Meggyógyít tíz leprást, és a második eljöveteléről tanít.
Lukács 18–22 Jézus Krisztus folytatja a példázatok által történő tanítást. Meggyógyít egy vakot, és Zákeust tanítja. Győzedelmesen bevonul Jeruzsálembe, könnyezik a város miatt, és megtisztítja a templomot. Jézus Krisztus megjövendöli Jeruzsálem pusztulását, és a második eljövetelét megelőző jelekről beszél. Bevezeti az úrvacsorát, tanítja apostolait, és szenved a Gecsemánéban. Elárulják, letartóztatják, kigúnyolják, megverik és kihallgatják.
Lukács 23–24 Jézus Krisztus tárgyalása Pilátus és Heródes előtt, keresztre feszítése és temetése. A sírboltnál angyalok, valamint az Emmausba vezető úton két tanítvány tesz bizonyságot, hogy Jézus Krisztus feltámadt. A Szabadító megjelenik a tanítványainak Jeruzsálemben, megígéri apostolainak, hogy hatalmat kapnak Istentől, és felmegy a mennybe.