Jézus elhívja, tanítja és szétküldi a hetveneket, akik prédikálják az evangéliumot, betegeket gyógyítanak, ördögöket űznek ki, majd visszatérnek, hogy beszámoljanak munkálkodásukról. Jézus egy törvénytudónak az irgalmas szamaritánus példázatát tanítja.
Az Úr elhívja és felhatalmazza a hetveneket, majd utasításokkal látja el őket
Hozz az órára egy nagyobb dobozt, amely tele van tárgyakkal (például különböző méretű labdákkal). Kérj meg egy tanulót, hogy jöjjön ki az osztály elé, és fogja meg a tárgyakat, amelyeket majd adsz neki, anélkül, hogy leejtené vagy letenné bármelyiket. Addig adogasd a tanulónak a tárgyakat, amíg már nem tudja mindet megtartani, és elkezdenek lepotyogni. Azután kérdezd meg a tanulót:
Hogy lehetne megoldani, hogy ne essenek le a tárgyak?
Szükség esetén javasolhatod, hogy kérjen segítséget a többiektől. Adogasd tovább a tárgyakat a tanulónak, és engedd neki, hogy néhányat átadjon ezekből a többieknek. Ezután kérd meg, hogy üljön vissza a helyére.
Hogyan hasonlítanátok ezt a tevékenységet ahhoz, ahogyan az egyházi vezetők ellátják a feladataikat?
Emlékeztesd a tanulókat, hogy a Szabadító elhívott tizenkét apostolt, és elküldte őket, hogy segítsék Őt a munkájában. Az apostoloknak azonban másokra is szükségük volt, hogy segítsenek nekik tanítani és szolgálni, hogy az evangélium áldásait minden emberhez eljuttathassák.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Lukács 10:1–2-t, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, kiket bízott meg az Úr, hogy segítsék az apostolokat az Ő munkájának elvégzésében.
Kiket bízott meg az Úr, hogy segítsenek Neki az Ő munkájában? Mi volt az ő szerepük?
Mondd el, hogy a hetven szó a Lukács 10:1-ben a melkisédeki papság egyik hivatalára utal. Ugyanezen hivatal létezik ma is a visszaállított egyházban. (Ha lehetséges, mutasd meg a legfrissebb konferenciai Liahónából „Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza általános felhatalmazottai” oldalt.) Ma már a Hetveneknek több kvóruma is van, bár csak az első két kvórum tagjait nevezzük általános felhatalmazottaknak. Minden kvórumnak maximum 70 tagja lehet. A Tizenkét Apostol Kvóruma és a Hetvenek Elnöksége irányítása alatt az a feladatuk, hogy prédikálják az evangéliumot, és segítsenek az egyház irányításában (lásd T&Sz 107:25–26, 34; Kalauz a szentírásokhoz: hetvenek; scriptures.lds.org).
A 2. vers szerint mit mondott az Úr, mi volt túl kevés a lelkek aratásához?
Milyen igazságot tudhatunk meg ezekből a versekből az Úr munkájáról? (A tanulóknak a következőhöz hasonló igazságot kell megfogalmazniuk: Az Úr az apostolokon kívül további munkásokat is elhív, hogy képviseljék Őt, és segítsék a munkájában.)
Az apostolokon és a hetveneken kívül kiknek a felelőssége még napjainkban, hogy segítsék az Urat az Ő munkájában? (Minden egyháztagnak.)
Mondd el, hogy éppen úgy, ahogyan a Szabadító kijelentette, hogy több munkásra van szükség a szabadítás aratásának elvégzéséhez, az utolsó napi próféták is következetesen egyre több misszionáriust kérnek. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő idézetet Thomas S. Monson elnöktől:
Kép
President Thomas S. Monson
„Elismétlem azt, amit a próféták már régóta tanítanak. Ez pedig az, hogy minden alkalmas és érdemes fiatal férfi készüljön fel, hogy missziót szolgáljon. A misszionáriusi szolgálat papsági feladat. Olyan kötelesség, melyet az Úr tőlünk, vagyis azoktól vár, akik már sok mindent kaptak. Fiatal férfiak, felszólítalak benneteket, hogy készüljetek fel arra, hogy misszionáriusként szolgáljatok! […]
Egy szó a fiatal nőtestvérekhez: [bár] ti nem rendelkeztek azzal a papsági kötelezettséggel, [amellyel] a fiatal férfiak rendelkeznek, hogy teljes idejű misszionáriusként szolgáljatok, ti is értékesen hozzájárultok a misszionáriusi szolgálathoz, melyet nagyra értékelünk” (Újra összegyűltünk.Liahóna, 2010. nov. 5–6.).
A teljes idejű misszionáriusi szolgálat mellett milyen egyéb módon segíthetünk még az Úrnak az Ő munkájában?
Milyen élményekben volt részetek nektek személyesen vagy egy ismerősötöknek az Úr munkájának segítése során?
A Lukács 10:3–24 összegzéseként mondd el, hogy az Úr utasításokat adott a hetveneknek arról, miként töltsék be feladataikat. Egyúttal megfeddte azokat az embereket a különböző városokban, akik elvetették az Ő műveit. A hetvenek később jelentést tettek munkájukról Jézusnak, Ő pedig további utasításokat adott nekik és együtt örvendezett velük.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő idézetet Dieter F. Uchtdorf elnöktől az Első Elnökségből:
Kép
President Dieter F. Uchtdorf
„A körülöttünk lévő emberek nem tökéletesek. Az emberek néha tesznek bosszantó, elkeserítő vagy dühítő dolgokat. E halandó létben ez mindig is így lesz” (vö. Az irgalmasok irgalmasságot nyernek.Liahóna, 2012. máj. 77.).
Kérd meg az osztályt, hogy gondolkodjanak el azon, ismernek-e valakit, aki olyasmit tesz, ami bosszantja, elkeseríti vagy dühíti őket.
Miért lehet nehéz szeretni valakit, aki efféle dolgokat tesz?
Kérd meg a tanulókat, hogy a Lukács 10:25–37 tanulmányozása során keressenek olyan igazságokat, amelyek iránymutatást nyújthatnak nekik, amikor olyan emberekkel kerülnek kapcsolatba, akiket nehezükre esik szeretni.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Lukács 10:25-öt, az osztály pedig kövesse a szöveget, és figyeljék meg, milyen kérdést tett fel egy törvénytudó a Szabadítónak.
Mit kérdezett a törvénytudó a Szabadítótól?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Lukács 10:26–28-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg a Szabadító válaszát. Azután kérd meg a tanulókat, hogy mondják el, mit találtak.
Milyen tantételt tanulhatunk ezekből a versekből arról, hogy mit kell tennünk az örök élet elnyeréséhez? (A tanulók különböző szavakat használhatnak, de fogalmazzanak meg egy, a következőhöz hasonló tantételt: Az örök élet elnyeréséhez szeretnünk kell Istent, és szeretnünk kell a felebarátainkat, mint magunkat. Írd fel ezt a tantételt a táblára.)
Mit jelent az, hogy Istent teljes szívetekkel, lelketekkel, erőtökkel és elmétekkel szeretitek?
Mutass rá a táblán szereplő „szeretnünk kell a felebarátainkat, mint magunkat” kijelentésre. Hogy segíts a tanulóknak megérteni, mit jelenthet úgy szeretni a felebarátainkat, mint önmagunkat, kérd meg őket, hogy soroljanak fel a táblán olyan dolgokat, amelyeket egy átlagos napjukon tesznek. (Ezek között lehet a felkészülés a napra, evés, alvás, házi feladat stb.)
Miután a tanulók elkészítették a listát a táblán, kérd meg őket, hogy gondolják át, hány tevékenységük irányul saját magukra.
Mit tanulhatunk ebből a gyakorlatból?
Mit tehetünk azért, hogy gyakrabban figyeljünk mások jóllétére, és igyekezzünk úgy szeretni őket, ahogyan saját magunkat szeretjük?
Hogyan tudjuk ezt megtenni még olyan tevékenységek során is, amelyeket saját magunkért végzünk? (A példák között lehetnek: olyanokkal ebédelünk, akik magányosnak tűnnek, vagy megdicsérünk másokat az iskolai elfoglaltságaink során.)
Szerintetek miként segít nekünk az örök élet felé fejlődnünk az, ha úgy szeretjük Istent és a felebarátainkat, mint saját magunkat?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Lukács 10:29-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és figyeljék meg a másik kérdést, amelyet a törvénytudó feltett Jézusnak.
Mi volt a törvénytudó második kérdése?
Készíts fel néhány tanulót arra, hogy eljátsszák az irgalmas szamaritánus példázatát a Lukács 10:30–35-ből. Kérj meg egy tanulót, hogy legyen a narrátor, másokat pedig, hogy játsszák a sérült zsidót, a két rablót, a papot, a lévitát és a szamaritánust. (Ha kevés tanuló jár az osztályba, akkor egy ember több szerepet is játszhat.) Adhatsz néhány kelléket is nekik, például névtáblákat; extra ruhadarabokat, amelyeket elvehetnek a zsidótól; két fiolát az olaj és a bor jelképeiként; egy forgószék lehet a barom; valamint két érme jelképezheti a két pénzt. (Megjegyzés: Már az óra előtt kiválaszthatod a szereplőket, és utasításokat adhatsz nekik, hogy biztosan hatékony, helyénvaló és biztonságos legyen a szerepjáték.)
Kérd meg a narrátort, hogy olvassa fel a Lukács 10:30–35-öt, a szereplőket pedig, hogy játsszák el az eseményeket. Az osztály többi tagja kövesse a szöveget, és keressék meg, mit tanított a Szabadító, ki a mi felebarátunk. A szerepjáték után kérd meg a tanulókat, hogy fáradjanak vissza a helyükre.
A szamaritánus mely cselekedete volt rátok a legnagyobb hatással?
Hogy segíts az osztálynak jobban megérteni, mi várható el egy paptól, egy lévitától és egy szamaritánustól, kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő magyarázatot:
A papok és a léviták az ároni papságot viselték, és az volt a megbízásuk, hogy Istent és az embereket szolgálják mind a templomban, mind pedig tanítóként és Isten törvényeinek példáiként. E papságviselők teljesen tudatában voltak a parancsolatnak, miszerint „szeressed felebarátodat, mint magadat” (3 Mózes 19:18), illetve gondoskodj az idegenekről és az utazókról (lásd 3 Mózes 19:34; 25:35). Ezzel szemben a „szamaritánusok részben izraeliták voltak, részben nemzsidók. Vallásuk zsidó és pogány hitelvek és szokások keveréke volt. [G]yűlölet alakult ki a zsidókban a szamaritánusok iránt, mert a szamaritánusok elhagyták az izraelita vallást” (Kalauz a szentírásokhoz: szamaritánusok;scriptures.lds.org). A zsidók és a szamaritánusok egyaránt igyekeztek kerülni egymást.
Miért lehet meglepő a pap, a lévita és a szamaritánus viselkedése a példázatban?
Milyen okokat találhatott volna a szamaritánus arra, hogy ne segítsen a megsérült zsidón?
A 33. vers szerint mi indította cselekvésre a szamaritánust, amikor meglátta a sérültet?
Mutass rá arra, hogy a könyörület azt jelenti, hogy felismerjük valakinek a szükségleteit vagy nehézségeit, és vágyat érzünk arra, hogy segítségképpen megtegyük, amit csak tudunk.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Lukács 10:36–37-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mit tanított ezután a Szabadító a törvénytudónak.
Hogyan válaszolja meg ez a példázat a 29. versben található kérdést, miszerint: „Ki az én felebarátom?”
Segíts a tanulóknak megérteni, hogy a Szabadító azért használhatta éppen a szamaritánust ebben a példázatban, mert ez azt sugallja, hogy a felebarátunk nem csupán olyasvalaki, akit ismerünk és a közelünkben él, hanem bárki lehet Mennyei Atyánk gyermekei közül – beleértve azokat is, akiket a legnehezebb lehet szeretnünk.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel Howard W. Hunter elnök következő kijelentését:
Kép
President Howard W. Hunter
„Emlékeznünk kell arra, hogy bár a barátainkat mi szerezzük, a felebarátainkat mindenütt Isten alkotta. A szeretetnek nem lehet határa… Krisztus ezt mondta: »Mert ha azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekeszik-é?« (Máté 5:46)” (“The Lord’s Touchstone,” Ensign, Nov. 1986, 35; lásd még Az egyház elnökeinek tanításai: Howard W. Hunter. 270.).
A 37. vers szerint mit tanított a Szabadító a törvénytudónak, mit tegyen?
Kérd meg a tanulókat, hogy ismét gondoljanak azokra a személyekre, akikre korábban, akiket nehezükre esik szeretni.
Mit tehetünk, hogy szeressük és könyörületet érezzünk azok iránt, akiket nehezünkre esik szeretni?
Gondoljatok egy olyan alkalomra, amikor ti vagy az egyik ismerősötök követte a Szabadító tanácsát, hogy „szeresd… a te felebarátodat, mint magadat” (Lukács 10:27). Mi lett az eredmény?
Tegyél bizonyságot a mai leckében tanított igazságokról. Írd fel a következő hiányos mondatot a táblára, és kérd meg a tanulókat, hogy fejezzék be azt a füzetükben vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukban: Azáltal követem majd az irgalmas szamaritánus példáját, hogy…
Megjegyzések és háttér-információk
Lukács 10:37. „Eredj el, és te is a képen cselekedjél”
Thomas S. Monson elnök azt tanácsolta nekünk, hogy hallgassunk a Szabadító felhívására, hogy legyünk irgalmas szamaritánusok:
„A halandóságon át vezető utazásunk során mindannyian végigjárjuk a saját jerikói utunkat. Milyen lesz a ti tapasztalatotok? Milyen lesz az enyém? Vajon elmulasztom-e majd észrevenni azt, aki a rablók kezébe esett, és a segítségemre van szüksége? És ti? Vajon az leszek majd, aki látja a sebesültet és hallja könyörgését, de átmegy az út túloldalára? És ti? Vagy az leszek majd, aki lát, hall, megáll és segít? És ti?
Jézus megadta a jelszavunkat: »Eredj el, és te is a képen cselekedjél.« Amikor engedelmeskedünk e kijelentésnek, az öröm oly távlatára nyílik rálátásunk, amelyhez hasonlót ritkán találni, nagyszerűbbet pedig soha.
Amikor… az irgalmas szamaritánus nyomdokaiban járunk, a tökéletesség felé vezető ösvényt követjük” (“Your Jericho Road,” Ensign, Feb. 1989, 2, 4).