Bevezetés az Apostolok cselekedeteihez
Miért tanulmányozzuk ezt a könyvet?
Az Apostolok cselekedetei összeköti a Jézus Krisztus életéről és tanításairól szóló feljegyzést, mely a négy evangéliumban található, az Ő apostolainak írásaival és a munkálkodásukról szóló beszámolóval. Az Apostolok cselekedetei bemutatja, miként folytatta a Szabadító egyházának irányítását a Szentlélek azoknak adott sugalmazása révén, akik a papsági kulcsokat viselték. A Szentlélek igazságokat nyilatkoztatott ki az apostoloknak, akik ezt követően vezették és tanították az egyházat. Az apostolok csodákat is tettek Jézus Krisztus nevében. E könyv tanulmányozásán keresztül a tanulók megtudják majd, hogyan kezdett Jézus Krisztus egyháza terjeszkedni Jeruzsálemből „a földnek mind végső határáig” (Apostolok cselekedetei 1:8). E könyv tanulmányozása segíti továbbá a tanulókat, hogy megértsék, milyen bölcsesség rejlik a modern próféták és apostolok követésében, és arra ösztönözheti őket, hogy bátran álljanak ki Jézus Krisztus tanúiként.
Ki írta ezt a könyvet?
Lukács írta az Apostolok cselekedeteit, mint „egy kétrészes mű második része… Az első rész Lukács Evangéliumaként ismert” (Kalauz a szentírásokhoz: Az Apostolok cselekedetei; scriptures.lds.org; lásd még Lukács 1:1–4; Apostolok cselekedetei 1:1).
Hol és mikor íródott?
Az Apostolok cselekedetei Lukács evangéliuma után íródott (lásd Apostolok cselekedetei 1:1), amely a Kr. u. első század második felében készült. Keletkezésének helye nem ismert.
Kinek íródott a könyv, és miért?
Lukács az Apostolok cselekedeteinek könyvét egy Theofilus nevű személynek címezte (lásd Apostolok cselekedetei 1:1).
Milyen megkülönböztető jegyei vannak ennek a könyvnek?
Az Apostolok cselekedetei beszámol a kereszténység felemelkedéséről és elterjedéséről Jeruzsálemből, a zsidó tartományi fővárosból kiindulva egészen Rómáig, a birodalom hatalmas központjáig. Az Apostolok cselekedeteiben felvázolt események egy körülbelül 30 éves időszakot ölelnek fel (mintegy Kr. u. 30–62 között), és főként Péter (lásd Apostolok cselekedetei 1–12), valamint Pál (lásd Apostolok cselekedetei 13–28) szolgálatára összpontosítanak. Az Apostolok cselekedeteinek könyve nélkül az egyház korai történelmével kapcsolatos ismereteink az újszövetségi levelek által nyújtott szerény információkra korlátozódnának. Az Apostolok cselekedetei ezenfelül értékes történelmi hátteret is biztosít Pál leveleihez.
A korai egyház növekedéséhez létfontosságú volt Pál megtérése (Apostolok cselekedetei 9) és azt követő missziói; Péter látomása azon pogányoknak az egyházba fogadásáról, akik korábban nem tértek át a júdaizmusra (Apostolok cselekedetei 10:9–16, 34–35); valamint a jeruzsálemi zsinaton (konferencián) tanított tanok (Apostolok cselekedetei 15).
A Lukács 24:49 feljegyzése szerint a Szabadító arra utasította apostolait, hogy csak azt követően kezdjék meg szolgálatukat, miután „felruháztatt[ak] mennyei erővel”. Az Apostolok cselekedetei feljegyzi a Szentlélek által történt e mennyei erővel való felruházást, és leírja annak drámai hatásait, kezdve több ezer ember megtérésével pünkösd napján (lásd Apostolok cselekedetei 2). Az Apostolok cselekedeteiben Lukács végig nagy hangsúlyt fektetett arra, hogyan munkálkodik a Szentlélek az egyéneken és a gyülekezeteken. A „felruháztattok mennyei erővel” kifejezés valószínűleg azt is jelentette, hogy az apostolok „bizonyos tudást, hatalmakat és különleges áldásokat nyertek el, amelyeket rendes körülmények között csak az Úr templomaiban adnak át” (Bruce R. McConkie, Doctrinal New Testament Commentary, 3 vols. [1965–73], 1:859).
Vázlat
Apostolok cselekedetei 1–2 Jézus Krisztus a feltámadását követően 40 napon át szolgál tanítványainak, majd felmegy a mennybe. Az apostolok sugalmazás által Mátyást hívják el a Tizenkét Apostol Kvórumában megüresedett hely betöltésére. A Szentlélek kiárasztatik pünkösd napján. Péter bátran tanúbizonyságot tesz a feltámadt Szabadítóról, és mintegy háromezer ember tér meg.
Apostolok cselekedetei 3–8 Péter és János meggyógyít egy születésétől fogva sánta embert. Pétert és Jánost letartóztatják azért, mert Jézus Krisztus nevében prédikálnak és gyógyítanak, majd kiszabadulnak a börtönből. Az apostolok hét férfit hívnak el, hogy segítsenek nekik a szolgálatban; e férfiak egyike – István – bizonyságot tesz a zsidó tanács előtt, a tanács tagjai pedig kivégeztetik. Filep Samária-szerte prédikál.
Apostolok cselekedetei 9–12 Saul megtér és megkezdi szolgálatát. Egy látomás révén Péter megtudja, hogy az evangéliumot a nemzsidóknak is prédikálni kell. I. Heródes Agrippa kivégezteti Jakab apostolt (János testvérét), és bebörtönzi Pétert.
Apostolok cselekedetei 13–15 Sault és Barnabást misszionáriusnak hívják el. Ellenállásba ütköznek a zsidók részéről, néhány nemzsidó azonban elfogadja őket. Az egyházi vezetők Jeruzsálemben gyűlnek össze, és eldöntik, hogy a nemzsidó megtérteknek nem szükséges körülmetélkedniük (vagyis továbbra is betartaniuk Mózes törvényét), amikor csatlakoznak az egyházhoz. Pál (ahogyan Sault innentől nevezik) elindul második missziós utazására Silással.
Apostolok cselekedetei 16–20 Pál és Silás különböző korábban megalapított gyülekezeteket erősít meg. Az athéni Mars-dombon Pál azt prédikálja, hogy „az Istennek nemzetsége vagyunk” (Apostolok cselekedetei 17:29). Pál befejezi második misszióját, és egy harmadikra indul Kis-Ázsiába. Pál úgy dönt, hogy visszatér Jeruzsálembe.
Apostolok cselekedetei 21–28 Jeruzsálemben Pált letartóztatják, mégis folytatja a bizonyságtételt Jézus Krisztusról. Az Úr ismét megjelenik Pálnak. A zsidók közül sokan Pál megölésére szövetkeznek. Czézáreában bizonyságot tesz Félix, Festus és Agrippa előtt. Pál hajótörést szenved a Rómába vezető útja során. Római házi őrizete során az evangéliumot prédikálja.