A Szentlélek arra indítja Pált és társait, hogy Macedóniában (Görögország északi részén) prédikálják az evangéliumot. Egy Lidia nevezetű asszony befogadja üzenetüket, és megkeresztelkedik. Miután Pál kiűz egy gonosz lelket egy szolgálóleányból, Pált Silással együtt megverik és bebörtönzik. Aznap éjjel csodálatos módon kiszabadulnak a börtönből, majd megkeresztelik a börtönőrt és háza népét.
Pál társaival Macedóniában prédikálja az evangéliumot
A táblára írd fel Thomas S. Monson elnök következő kijelentését. (Ez a kijelentés itt található: “The Spirit Giveth Life,” Ensign, June 1997, 5.)
„Soha ne halogasd egy késztetés követését!” (Thomas S. Monson elnök)
A késztetés olyan érzésekre vagy benyomásokra utal, amelyeket a Szentlélektől kapunk arra, hogy mondjunk vagy tegyünk valamit. Mi történhet, ha valaki halogatja, hogy egy késztetés szerint cselekedjen?
Kérd meg a tanulókat, hogy az Apostolok cselekedetei 16 tanulmányozása során keressenek egy olyan tantételt, amely segíthet nekik jobban megérteni, miért fontos, hogy hallgassunk a Szentlélek késztetéseire.
Az Apostolok cselekedetei 16:1–5 összegzéseként mondd el, hogy Pál, Silás és egy Timótheus nevezetű nemzsidó megtért az egyház számos gyülekezetéhez elutazott, hogy bejelentsék a jeruzsálemi egyházi vezetők döntéseit, amelyek az egész egyházra hatással voltak, és hogy megerősítsék az egyháztagokat a hitben.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az Apostolok cselekedetei 16:6–10-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, honnan tudták Pál és társai (valószínűleg Lukács is), hogy merre menjenek az utazásaik során.
Honnan tudták Pál és társai, hogy merre ne menjenek? Honnan tudták, merre menjenek?
Mit látott Pál látomásban?
Hogyan reagáltak Pál és társai Pál látomására?
Az Apostolok cselekedetei 16:11–13 összegzéseként mondd el, hogy Pál és Silás sok napon át utaztak, mire Filippibe, egy macedóniai városba értek. (A tanulók megkereshetik Filippit a 13. számú bibliai térképen, melynek címe Pál apostol misszionáriusi utazásai.) A sabbat napján elhagyták a várost, hogy a közeli folyóparton imádkozzanak, és beszélgetésbe elegyedtek az ott egybegyűlt asszonyokkal.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az Apostolok cselekedetei 16:14–15-öt, az osztály pedig kövesse a szöveget, és figyeljék meg, hogyan reagált egy Lidia nevű asszony Pál tanításaira. (Elmondhatod, hogy a „bíborárús” [14. vers] kifejezés arra a tényre utal, hogy Lidia bíbor kelmefestéket árult, amely igen drága volt, és valószínűleg azt is jelzi, hogy Lidia vagyonos és befolyásos asszony volt.)
Hogyan reagált Lidia Pál tanításaira? (Elmondhatod, hogy a hallgata kifejezés azt jelenti, hogy odafigyelt vagy megszívlelte.)
Az Apostolok cselekedetei 16:14-ben milyen kifejezések jelzik, hogy Lidia készen állt az evangélium befogadására?
Milyen tantételt ismerhetünk meg Pál élményéből arról, hogy mi történhet, ha követjük a kinyilatkoztatást? (A tanulók másképp is fogalmazhatnak, de értsék meg, hogy amikor követjük az Istentől származó kinyilatkoztatást, akkor olyan emberekhez juthatunk el, akik készen állnak az evangélium elfogadására. Írd fel ezt a tantételt a táblára.)
Mutass rá, hogy a kinyilatkoztatás követése által másoknak is segíthetünk, hogy elinduljanak azon az úton – vagy továbbhaladjanak azon –, amely révén felkészülnek az evangélium elfogadására.
Hogy segíts a tanulóknak jobban megérteni ezt a tantételt, kérd meg az egyiküket, hogy olvassa fel a következő kijelentést Dallin H. Oaks eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából. Kérd meg az osztályt, hogy figyelje meg, mit kell tennünk, hogy eljussunk azokhoz, akik már készek elfogadni az evangéliumot.
Kép
Elder Dallin H. Oaks
„Imádkoznunk kell az Úr segítségéért és útmutatásáért, hogy eszközök lehessünk az Ő kezében valaki olyan számára, aki most készen áll – akin ma segíthetnénk. Ezután pedig oda kell figyelnünk, hogy meghalljuk és megszívleljük az Ő Lelkének késztetéseit azzal kapcsolatosan, hogyan cselekedjünk.
Ezek a késztetések jönni fognak. Számtalan személyes bizonyságból tudjuk, hogy az Ő saját módján és saját idejében az Úr embereket készít fel arra, hogy elfogadják az evangéliumot. Az ilyen emberek keresnek valamit, és amikor arra törekszünk, hogy felismerjük, kik is ők, az Úr válaszolni fog imáikra azáltal, hogy válaszol a mieinkre. Sugalmazást és irányítást ad azoknak, akik vágynak és őszintén törekszenek az útmutatásra azzal kapcsolatosan, hogyan, hol, mikor és kivel osszák meg az Ő evangéliumát” (vö. Az evangélium megosztása.Liahóna, 2002. jan. 8.).
Oaks elder szerint mit kell tennünk, hogy eljussunk azokhoz, akik már készek elfogadni az evangéliumot?
Megoszthatsz egy saját élményt is arról, hogyan vezetett el az, hogy megszívlelted a Lélek késztetéseit valakihez, aki készen állt az evangélium elfogadására; illetve arról, hogy amikor valaki más hallgatott a Lélek késztetéseire, akkor hogyan jutott el hozzád, amikor készen álltál az evangélium elfogadására. Kérj meg néhány tanulót, hogy osszák meg saját vagy ismerőseik élményeit arról, hogy miként jutottak el valakihez, aki kész volt elfogadni az evangéliumot.
Kérd meg a tanulókat, hogy gondolkodjanak el azon, hogyan, mikor és kivel oszthatnák meg az evangéliumot. Buzdítsd őket, hogy jegyezzenek fel minden késztetést, amelyet kapnak, és továbbra is imádkozzanak iránymutatásért.
Néhány tanuló egymást váltva olvassa fel az Apostolok cselekedetei 16:16–19-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mit tett Pál, amikor eléjük került a „szolgálóleányka” [16. vers], akit egy gonosz lélek szállt meg. Elmondhatod, hogy a jövendőmondás a jóslás egyik formája volt, melynek során különféle babonák segítségével próbálták előre jelezni a jövőt.
Mit tett végül Pál a gonosz lélekkel, aki megszállta a leányt?
Milyen gonddal kerültek szembe a leány gazdái, miután Pál kiűzte a gonosz lelket belőle?
Az Apostolok cselekedetei 16:20–24 összegzéseként mondd el, hogy a férfiak, akik nem tudtak többé hasznot húzni a lányból, a „bírákhoz” (20. vers), vagyis a helyi tisztviselőkhöz vitették Pált és Silást, és azt állították, hogy Pál és Silás azt tanították a népnek, hogy ne tartsák be a római törvényt. A bírák parancsára Pált és Silást megverték és bebörtönözték, lábukat pedig összekötözték, hogy ne tudjanak járni.
Hogy segíts a tanulóknak megérteni az Apostolok cselekedetei 16:25–36 tartalmát, oszd a tanulókat párokra, és adj mindegyik párnak egy papírlapot. Másold fel a következő táblázatot a táblára, és kérj meg minden párost, hogy másolják azt le a papírjukra.
Kérd meg mindegyik párost, hogy olvassák fel a táblázatban szereplő verseket, majd felváltva rajzoljanak olyan egyszerű ábrákat, amelyek a hat verscsoportot jelképezik (a páros egyik tagja három verscsoporthoz rajzolhat képet, míg a másik tagja a másik három verscsoporthoz). Elegendő idő eltelte után kérd meg a tanulókat, hogy mutassák meg és röviden magyarázzák el a képeiket egy másik párosnak vagy az osztály egészének.
Mit válaszolt Pál és Silás a börtönőr azon kérdésére, hogy miként nyerhet szabadítást?
Mit tett a börtönőr azért, hogy kimutassa a Jézus Krisztusba vetett hitét?
Milyen tantételt ismerhetünk meg az Apostolok cselekedetei 16:31–33-ból arról, hogy mit kell tennünk a szabadítás elnyeréséhez? (A tanulók használhatnak ugyan különböző szavakat, de győződj meg róla, hogy megfogalmazzák a következő igazságot: A szabadítás megköveteli a Jézus Krisztusba vetett hitet, valamint azt, hogy ezt a hitet a keresztelkedés által kinyilvánítsuk.)
Mondd el, hogy a szabadítás jelentése ez: „mind a fizikai, mind a lelki haláltól történő megszabadulás” (lásd Kalauz a szentírásokhoz: szabadítás, szabadulás;scriptures.lds.org).
Hogyan mutatja meg a keresztelkedés a Jézus Krisztusba vetett hitünket?
Azonfelül, hogy megkeresztelkedünk, milyen egyéb módon mutathatjuk még ki a Jézus Krisztusba vetett hitünket?
Az Apostolok cselekedetei 16:35–40 összegzéseként mondd el, hogy a bírák üzenetet küldtek a börtönőrnek, hogy engedje el Pált és Silást. Pál azonban nem volt hajlandó elmenni, mert római polgárként ismerte a jogait, és tudta, hogy jogellenesen bántak vele. Törvénybe ütköző volt ugyanis tárgyalás nélkül megveretni egy római polgárt. Amikor a bírák megtudták, hogy Pál és Silás rómaiak, megijedtek, mert tudták, hogy ha a feljebbvalóik tudomására jut, hogyan bántak római polgárokkal, akár halállal is büntethetik őket. A bírák a börtönhöz mentek, kiengedték Pált és Silást, majd azt kérték, hogy hagyják el a várost.
A kapcsolódó táblázat segítségével tekintsétek át a szentírás-memoritereket, amelyeket a tanulók eddig az év során tanultak. Olvasd fel a kérdést vagy aggályt a táblázat bal oldali oszlopából, majd kérd meg a tanulókat, hogy keressék meg azt a szentírás-memoritert, amely választ nyújthat rá (a válaszok a táblázat jobb oldali oszlopában találhatóak). Nem szükséges sorrendben felolvasnod a kérdéseket vagy aggályokat. Miután a tanulók megtalálták a szentírást, kérdezd meg őket, hogyan segíthet ez a szentírásrész valakinek az adott aggállyal kapcsolatosan.
Félek attól, hogy a hitem szerint éljek. Aggódom amiatt, amit mások gondolnak rólam.
Tudom, hogy papságviselőként kötelességem misszionáriusi szolgálatot teljesíteni ott, ahová csak az Úr elhív, de aggaszt, hogy távol leszek az összes ismerősömtől, és félek, hogy magányos leszek.
Apostolok cselekedetei 16:1–3. Miért metélte körül Pál Timótheust annak ellenére, hogy az már nem volt többé követelmény?
„Bár a nemzsidó megtértek számára nem volt követelmény a körülmetélés…, mielőtt közös misszionáriusi szolgálatukba kezdtek volna, Pál körülmetélte Timótheust »a zsidókért, kik azokon a helyeken valának« (Apostolok cselekedetei 16:3). A körülmetélése után [ebben az átmeneti időszakban] Timótheus eredményesebben munkálkodhatott a zsidók között, akik úgy érezték volna, hogy egy körülmetéletlen misszionárius nem tiszteli kellőképpen Izráel Istenét és az Ő törvényeit. […] Az evangélium érdekében Pál időnként változtatott magatartásán, hogy mind a zsidókhoz, mind pedig a nemzsidókhoz eljusson (lásd Apostolok cselekedetei 21:20–26; 1 Korinthusbeliek 9:20–22). Azt is tanította a nemzsidó megtérteknek, hogy tudatosan tartsák távol magukat minden olyan viselkedéstől, amely sértő lehet a zsidók számára, még akkor is, ha egyetlen parancsolat sem tiltja azt (lásd Rómabeliek 14:13–15; 1 Korinthusbeliek 8:9–13)” (Újszövetség tanulói kézikönyv [Egyházi Oktatási Szervezet kézikönyv, 2014]. 312.).
Bruce R. McConkie elder a Tizenkét Apostol Kvórumából így magyarázta el ezt:
„A gonosztól vezérelt leányka bizonysága igaz volt. Pál és Silás próféták voltak; rendelkeztek a szabadítás szavaival és hatalmával. A Sátán szolgáitól származó igaz bizonyság azonban nem vezet szabadításhoz. A leány tulajdonképpen ezt mondta: »Gyerünk, higgyetek csak Pálban és Silásban, meg ebben a Jézusban, akiről prédikálnak! Ők és a Mesterük szerintem is Istentől való; és mivel most ebben egyetértünk, továbbra is követhettek engem, és élvezhetitek az én jövendöléseim gyümölcseit is.« És hány gyakorlója van még a hamis vallásoknak, akik szavakkal Jézust és az Ő tanait támogatják, hogy az emberek könnyebben kövessék őket és »szabadító« kegyelmük különleges válfaját! Éppen az itt megnyilvánuló ok volt az, amiért Jézus maga is megtiltotta az általa kiűzött ördögöknek, hogy bizonyságot tegyenek arról, hogy Ő Isten Fia (lásd Lukács 4:41)” (Doctrinal New Testament Commentary, 3 vols. [1965–73], 2:149).