Pál arra buzdítja a filippibeli szenteket, hogy működjenek együtt az evangélium szerinti életben. Azt tanácsolja nekik, hogy kövessék a Szabadító alázatos és önzetlen példáját, valamint azt tanítja, hogy Isten azért munkálkodik bennük, hogy előmozdítsa a szabadításukat. Pál leírja, milyen áldozatokat hozott Jézus Krisztus követése érdekében.
Az óra előtt írd fel a táblára a következő idézetet Brigham Young elnöktől. (Az idézet forrása: Discourses of Brigham Young, sel. John A. Widtsoe [1954], 351; lásd még Az egyház elnökeinek tanításai: Brigham Young [1997]. 264.) Az aláhúzott szavak helyét hagyd üresen:
„Amikor csak a »mormonizmusba« belerúgnak, az mindig felfelé száll, sohasem lefelé esik. A Mindenható Úr rendeli így” (Brigham Young elnök).
A lecke indításaként kérdezd meg a tanulóktól:
Milyen példákat tudtok mondani – akár a történelemből, akár napjainkból – arra, hogy valaki a Szabadító egyházába és az Ő követőibe rúgott, vagyis támadta őket?
Kérd meg a tanulókat, hogy a Filippibeliek 1 tanulmányozása során keressenek egy olyan igazságot, amely segíthet nekik megérteni, milyen hatással lehet az ellenszegülés az Úr munkájára.
Felkérheted a tanulókat, hogy keressék meg Filippit a szentírások függelékében található, 13. számú bibliai térképen, melynek címe: Pál apostol misszionáriusi utazásai. Mondd el, hogy Pál a második misszionáriusi utazása során alapította meg az egyház egyik gyülekezetét Filippiben (lásd Apostolok cselekedetei 16), később pedig valószínűleg római bebörtönzése során írta meg a filippibeliekhez szóló levelét. A Filippibeliek 1:1–11 összegzéseként mondd el, hogy Pál kifejezte a filippibeli szentek iránt érzett háláját és szeretetét.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Filippibeliek 1:12–14-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mit eredményezett mindaz az ellenállás, amelybe Pál a misszionáriusi erőfeszítései során ütközött.
A 12. vers szerint mi lett az eredménye a Pál által megtapasztalt ellenállásnak? („[E]lőmenetelére lőnek az evangyéliomnak”.)
A 13–14. vers szerint hogyan segített ez az ellenállás az evangélium előrevitelében? (Az emberek „a testőrség egész házában” [13. vers] tudták, hogy Pál a Jézus Krisztusról való prédikálás miatt került börtönbe. Pál bebörtönzése az egyház más tagjait is az evangélium határozottabb prédikálására ösztönözte.)
Milyen igazságot ismerhetünk meg ezekből a versekből arról, mi lehet az eredménye annak, amikor Jézus Krisztus követése során ellenállást tapasztalunk meg? (A tanulók használhatnak ugyan különböző szavakat, de győződj meg róla, hogy megfogalmazzák a következő igazságot: A Jézus Krisztus követése során tapasztalt ellenállás segíthet előrébb vinni az Ő munkáját.)
Utalj vissza Young elnök táblán szereplő kijelentésére, és kérdezd meg a tanulókat, milyen szavakat tudnának az üresen hagyott helyekre írni. Írd be a helyes szavakat. Elmagyarázhatod, hogy ebben a szövegkörnyezetben a felfelé azt jelenti: előre.
Milyen példákat tudtok mondani arra, ahogyan az ellenállás segített előremozdítani a Szabadító munkáját?
A Filippibeliek 1:15–26 összegzéseként mondd el, hogy Pál kifejezésre juttatta, hogy bármi történjék is vele, mindaz a Szabadító magasztalását szolgálja.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Filippibeliek 1:27–30-at. Mondd el, hogy a Filippibeliek 1:28 Joseph Smith fordítása így szól: „És nem rettenvén meg az ellenségeitektől, akik elvetik az evangéliumot, ami pusztulást hoz rájuk; rátok azonban, akik elfogadjátok az evangéliumot, szabadítást; és ez Istentől való”. Az osztály kövesse a szöveget, és keressék meg, mire buzdította Pál a szenteket. Mondd el, hogy a viseljétek magatokat (27. vers) kifejezés a viselkedésre utal.
Mire buzdította Pál a szenteket?
A 29–30. vers szerint mit tapasztalnak majd meg az egyháztagok a Szabadítóért?
Emlékeztesd a tanulókat a korábban megfogalmazott igazságra.
Szerintetek milyen áldásban részesülhettek a filippibeli szentek, ha emlékeztek arra, hogy a Jézus Krisztus követése során megtapasztalt ellenkezés segítheti az Ő munkájának előmozdítását?
Pál a Szabadító leereszkedéséről tanít, és utasításokat ad a szenteknek a szabadításukkal kapcsolatban
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Filippibeliek 2:2-t, és keressék meg Pál tanácsát a filippibeli szentek számára.
Hogyan összegeznétek Pál tanácsát?
A tanulók alkossanak párokat, és olvassák el a párjukkal a Filippibeliek 2:3–8-at, majd keressék meg, mit tanított Pál a szenteknek, mit tegyenek, hogy egységesek legyenek. Kérj meg minden párosból egy tanulót, hogy írjon a táblára egy tanácsot, amelyet a párjával találtak.
Pál tanításai szerint miként volt Jézus Krisztus az alázat és az önzetlenség példája?
Milyen tantételt ismerhetünk meg Pál tanításaiból, amely segíthet nekünk egységesebbé válnunk? (A tanulók használhatnak ugyan különböző szavakat, de fogalmazzák meg a következő tantételt: Ha követjük Jézus Krisztus alázatos és mások iránt önzetlen figyelmet tanúsító példáját, akkor egységesebbé válhatunk.)
Milyen módon tudjuk követni a Szabadító alázatos és önzetlen példáját a családunkban, az iskolánkban, illetve az egyházközségünkben vagy gyülekezetünkben?
Milyen helyzetben tapasztaltátok már, hogy valaki mások szükségleteit a sajátja elé helyezte? Hogyan növelték az egységet ezek az erőfeszítések?
Mondd el, hogy a Filippibeliek 2:9–11-ben feljegyzettek szerint Pál azt tanította, hogy végső soron mindenki meghajlik majd, és „[meg]vallja, hogy Jézus Krisztus Úr” (11. vers). Kérd meg a tanulókat, hogy gondolkozzanak el azon, hogy reményeik szerint milyen élmény lesz ez majd számukra.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Filippibeliek 2:12–13-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mit tanácsolt Pál a filippibelieknek, ami örömtelivé teheti az Úr előtti meghajlásukat. Elmondhatod, hogy a „félelemmel és rettegéssel” (12. vers) kifejezés az áhítatos hódolatra és örvendezésre utal (lásd Zsoltárok 2:11; Kalauz a szentírásokhoz: félelem; scriptures.lds.org).
Mutass rá arra, hogy néhányan félreértik Pál szavait a Filippibeliek 2:12-ben, és úgy vélik, ez azt jelenti, hogy saját cselekedeteink révén szabadulunk meg.
Ki tette lehetővé számunkra a szabadítást? Hogyan?
A Filippibeliek 2:13 szerint mi az a két terület, amelyeken Isten segíti azokat, akik igyekeznek eleget tenni a szabadítás követelményeinek? (Isten „jó kedvéből” – vagyis szeretetétől vezérelve – segít nekik az „akarás” terén, vagyis hogy legyen bennük vágy, valamint elősegíti „a munkálást” is, amely a parancsolatainak való engedelmesség. Miután a tanulók válaszoltak, írd fel a következő igazságot a táblára: Isten segít nekünk, hogy vágyjunk rá és meg is tegyük mindazt, ami szükséges a szabadításhoz, amelyet Jézus Krisztus engesztelése tesz lehetővé.)
Mik a szabadítás követelményei, amelyeket Isten adott, és amelyeket segít nekünk beteljesíteni? (Megkérheted a tanulókat, hogy nézzék át a harmadik és a negyedik hittételt.)
Mutass rá, hogy a Szentlélek hatása révén Isten segíthet nekünk megváltoztatni és megtisztítani vágyainkat, hogy akarjunk engedelmeskedni Őneki (lásd Móziás 5:2). Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át, miként segítette őket Isten szívük megváltoztatásában, hogy akarjanak engedelmeskedni Neki, és miként segítette őket, hogy még hithűbben betarthassák az Ő parancsolatait.
A Filippibeliek 2:14–30 összegzéseként mondd el, hogy Pál emlékeztette a szenteket, hogy „fényle[nek], mint csillagok e világon” (15. vers), és elmondta nekik: hírnököket küld majd a jóllétük felől tudakozódva.
Pál leírja, milyen áldozatokat hozott Jézus Krisztus követése érdekében
Kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak valami számukra értékesre, amit a világ is értékesnek tart (például család, barátok, képzettség, étel, technika vagy pénz), valamint lehetőség szerint mutassanak is egy olyan tárgyat, amely jelképezi azt, amire gondoltak. Kérd meg őket, hogy gondolják át, mit lennének hajlandóak feláldozni ezekért az értékes dolgokért.
Kérd meg a tanulókat, hogy a Filippibeliek 3 tanulmányozása során keressék meg, mit áldozott fel Pál egy olyan díj elnyerése érdekében, mely számunkra is elérhető.
A Filippibeliek 3:1–3 összegzéseként mondd el, hogy Pál figyelmeztette a filippibelieket azokra a romlott tanítókra, akik azt állították, hogy az egyházhoz megtérteknek bizonyos zsidó szokásoknak is alá kell vetni magukat, például a körülmetélésnek (lásd Újszövetség tanulói kézkönyv [Egyházi Oktatási Szervezet kézikönyv, 2014]. 436.).
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Filippibeliek 3:4–6-ot, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mit mondott Pál a saját zsidó örökségéről.
Milyen társadalmi és vallási előnyökkel bírt Pál egykor a zsidó közösségben? (Izráelita leszármazás; farizeusként betöltött pozíció; lelkesedés a júdaizmus, valamint szigorú engedelmesség a törvény iránt.)
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Filippibeliek 3:7–11-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, hogyan tekintett Pál ezekre a kiváltságokra, melyekkel egykor a zsidó társadalomban rendelkezett.
Hogyan tekintett Pál mindarra, amit feláldozott Jézus Krisztus követéséért?
Miért volt Pál hajlandó hagyni „mindent kárba veszni” (8. vers)? (Azért, hogy megismerhesse Jézus Krisztust; hogy „találtass[on] Ő benne” [9. vers], vagyis hogy hithű szövetséges viszonyban lehessen Ővele; hogy megigazuljon az Őbelé vetett hit révén; hogy szenvedjen az Ő kedvéért; és része legyen az igazak vagy igazlelkűek feltámadásában.)
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Filippibeliek 3:12–14-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, milyen felismerésre jutott Pál a saját lelki fejlődésével kapcsolatosan.
Minek az elérésére törekedett Pál ahelyett, hogy arra figyelt volna, amit maga mögött hagyott? (Mondd el, hogy „az Istennek… onnét felülről való elhívás[ának] jutalm[a]” [14. vers] az örök élet.)
Milyen tantételt ismerhetünk meg Pál példájából arról, hogy mit kell tennünk Jézus Krisztus megismeréséhez és az örök élet elnyeréséhez? (A tanulók különböző szavakat használhatnak, de győződj meg róla, hogy megfogalmazzák a következő tantételt: Ha mindent feladunk, amit csak szükséges Jézus Krisztus követése érdekében, és hittel törekszünk előre, akkor megismerhetjük Őt, és örök életet nyerhetünk.)
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő történetet Gordon B. Hinckley elnöktől, amelyben beszámol egy haditengerészeti tiszttel való találkozásáról, aki külföldről érkezett az Amerikai Egyesült Államokba továbbképzés céljából, és aki ott-tartózkodása során csatlakozott az egyházhoz. Kérd meg az osztályt, hogy figyeljék meg, mit volt hajlandó a fiatalember feladni azért, hogy kövesse Jézus Krisztust.
Kép
President Gordon B. Hinckley
„Közvetlenül azelőtt mutatták be nekem, hogy visszatért volna szülőföldjére. […] Azt mondtam: »A néped nem keresztény. Mi történik majd, amikor keresztényként, méghozzá mormon keresztényként térsz haza?«
Elkomorodott az arca, és így válaszolt: »A családom csalódott lesz. Lehet, hogy kiközösítenek és halottnak tekintenek. Ami a jövőmet és a karrieremet illeti, elképzelhető, hogy minden lehetőség bezárul előttem.«
Azt kérdeztem: »Hajlandó vagy ilyen nagy árat fizetni az evangéliumért?«
Könnytől csillogó sötét szemei szinte ragyogtak jóképű barna arcán, miközben válaszolt: »Igaz, nem?«
Elszégyellve magam, hogy feltettem a kérdést, így feleltem: »De, igaz.«
Erre azt válaszolta: »Akkor mi más számít?«” (“It’s True, Isn’t It?” Ensign, July 1993, 2).
Mit volt hajlandó feladni ez a fiatalember a Szabadító követése érdekében?
Mit adtatok már fel ti (vagy az egyik ismerősötök) azért, hogy kövessétek a Szabadítót?
Miért érdemes ilyen áldozatokat hozni Jézus Krisztus megismerésének és az örök élet felé való törekvésnek díjáért?
Kérd meg a tanulókat, hogy gondolkodjanak el azon, van-e bármi, amit fel kell adniuk ahhoz, hogy még teljesebben követhessék Jézus Krisztust. Kérd meg őket, hogy írjanak le egy erre vonatkozó célt.
A Filippibeliek 3:15–21 összegzéseként mondd el, hogy Pál figyelmeztetett az azokra váró pusztulásra, akik kizárólag a földi gyönyörökre összpontosítanak. Azt is tanította, hogy Jézus Krisztus átváltoztatja majd tökéletlen fizikai testünket olyan halhatatlan testté, mint az Övé.
Zárásként tegyél bizonyságot a leckében megfogalmazott igazságokról.
H. Burke Peterson elder a Hetvenektől kifejtette, mit jelent az önzetlenség:
„Vannak ma közöttünk olyanok, akik teljesen önzetlenek – amilyen [Jézus Krisztus] is volt.
Az önzetlen ember olyasvalaki, akit jobban érdekel mások boldogsága és jólléte, mint a saját kényelme; aki hajlandó másokat szolgálni, akkor is, amikor azt nem kérik és nem is értékelik; vagy aki hajlandó szolgálni még azokat is, akiket nem kedvel. Az önzetlen ember hajlandóságot mutat az áldozatra, hajlandóságot arra, hogy kivesse elméjéből és szívéből a személyes kívánságokat, szükségleteket és érzéseket. Ahelyett, hogy méltatásra és elismerésre ácsingózna saját maga számára, illetve kielégítené saját vágyait, az önzetlen ember éppen ezen emberi szükségleteket elégíti ki mások számra” (“Selflessness: A Pattern for Happiness,” Ensign, May 1985, 66).
Tad R. Callister elder, aki a Hetvenek Elnökségében szolgált, azokról az isteni kiváltságokról és helyzetről tanított, amelyektől Jézus „megüresíté” magát, hogy a földre jöjjön:
„A Fiúisten felcserélte mennyei otthonát, annak minden celesztiális ékességével együtt, egy halandó lakra, annak minden kezdetleges körülményével együtt. Ő, »a mennyek királya« (lásd Alma 5:50), »a Mindenható Úr, aki uralkodik« (Móziás 3:5), otthagyta a trónust egy jászolért. Isteni uralmát felcserélte egy kisded kiszolgáltatottságára. Feladott vagyont, hatalmat, uralmat és a dicsőség teljességét – miért? – a gúnyolódásért, a csúfolásért, a megaláztatásért és az alárendeltségért. Páratlan nagyságrendű csere volt ez, elképesztő mértékű leereszkedés, felbecsülhetetlen mélységű aláereszkedés” (The Infinite Atonement [2000], 64).
Filippibeliek 2:12–13. „Vigyétek véghez a ti idvességteket; Mert Isten az, a ki munkál[kodik] bennetek”
Joseph Fielding Smith elnök tanított arról, hogyan tudják az egyház tagjai kimunkálni a szabadításukat (vö. Filippibeliek 2:12):
„Könyörgök az egyház tagjainak, hogy végezzék az igazlelkűség munkáját, tartsák be a parancsolatokat, törekedjenek a Lélekre, szeressék az Urat, Isten királyságát tegyék az első helyre az életükben, és ezáltal munkálják ki szabadításukat félelemmel és rettegéssel az Úr előtt” (Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Fielding Smith [2013]. 96.).
Az ilyen cselekedetek – amelyekre Isten tesz képessé bennünket – szükségesek ahhoz, hogy megfeleljünk az Általa felállított követelményeknek az engesztelés által lehetővé tett összes áldás elnyerésére vonatkozóan.
Dallin H. Oaks elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt tanította, hogy a Szabadító engesztelése révén nyerünk szabadítást:
„Kétségtelenül nagy erő van az emberben, és nagyszerű dolgokat vihet véghez kitartó erőfeszítéssel és vasakarattal. A Jézus Krisztus engesztelése által felajánlott kegyelem nélkül azonban minden engedelmességünk és jó cselekedetünk ellenére sem szabadíttathatunk meg bűneink hatásától.
[…] Az ember nem tudja kiérdemelni a saját szabadítását” (“What Think Ye of Christ?” Ensign, Nov. 1988, 67).