70. lecke: János 10

70. lecke

János 10

Bevezetés

Jézus Krisztus azt tanítja, hogy Ő a Jó Pásztor, és hogy leteszi életét a juhaiért. Arról is bizonyságot tesz, hogy Mennyei Atyánk hatalmat adott neki a halál felett. Némelyek káromlással vádolják Jézust azért, mert kijelenti, hogy Ő Isten Fia.

Javaslatok a tanításhoz

János 10:1–24

Jézus Krisztus azt tanítja, hogy Ő a Jó Pásztor, és hogy leteszi életét a népéért

Kérj meg egy tanulót, hogy jöjjön ki az osztály elé. Kösd be a szemét, és szedj össze néhány szentíráskötetet – legyen köztük a bekötött szemű tanuló szentírása is. Kérd meg a bekötött szemű tanulót, hogy tapogassa meg a szentírásokat, és próbálja meg kitalálni, hogy melyik az övé. Miután megpróbálta, kérdezd meg:

Miből tudtad vagy miért nem tudtad kitalálni, hogy melyik a te szentírásod?
Ha arra kértelek volna, hogy az osztálytársaid arcát tapogasd meg, szerinted hányat ismertél volna fel közülük? (Ennek a megtételére ne kérd meg a tanulót!)

Kérd meg a tanulót, hogy vegye le a szeméről a kötést, majd üljön vissza a helyére. Mondd el, hogy egyszer megkérdeztek egy közel-keleti pásztort, hogy mennyire ismeri a juhait. Azt válaszolta: „Ha bekötnék a szemem, és odahoznának hozzám egy bárányt, akinek az arcára rátehetném a kezem, azonnal meg tudnám mondani, hogy az enyém-e vagy sem” (G. M. Mackie, Bible Manners and Customs [n.d.], 35).

Ha ti pásztorok volnátok, akkor szerintetek mi kellene ahhoz, hogy olyan jól ismerjétek a nyájatokban a juhokat, mint ez a pásztor?

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a János 10:14-et, és nézzék meg, minek nevezte magát Jézus. Mondják el, mit találtak. Írd fel a táblára a következő kijelentést: Jézus Krisztus a Jó Pásztor.

Szerintetek miért helyénvaló megnevezése a Szabadítónak a „jó pásztor”?

Buzdítsd a tanulókat, hogy a János 10 tanulmányozása során keressenek olyan igazságokat, amelyek elárulják nekünk, hogy milyen tekintetben a mi Jó Pásztorunk a Szabadító.

Hogy segíts a tanulóknak megérteni a János 10:1–5 kulturális hátterét, mondd el, hogy a Szabadító napjaiban a pásztorok nappal élelemhez, vízhez és védett helyre vezették a juhaikat, éjszakára pedig mind egy közös karámba terelték a saját nyájukat. A karám egy olyan kőfallal elzárt barlang vagy bekerített hely volt, melynek tetején éles tövisek akadályozták meg a vadállatok bejutását.

A tanulók alkossanak párokat. Mindegyikük olvassa fel együtt a János 10:1–5-öt, és nézzék meg, hogy mit tesz egy jó pásztor. Elegendő idő eltelte után kérj meg néhány tanulót, hogy mondja el, mit talált. Válaszaikat írd fel a táblára a Jézus Krisztus a Jó Pásztor felirat alá. (A válaszok között lehetnek a következők: az ajtón megy be, nevükön szólítja a juhait, és a juhai előtt jár.)

A 3. vers szerint hogyan vezeti ki a pásztor a karámból a juhait?
A 4–5. versek szerint miért csak a saját pásztorukat követik a juhok?
Minek nevezte a Szabadító azokat, akik nem az ajtón akarnak bemenni a karámba?

Mondd el, hogy a farizeusok is ott voltak azok között az emberek között, akikhez Jézus beszélt (lásd János 9:40).

Miben hasonlítottak a farizeusok a karámban lévő tolvajokhoz, rablókhoz és idegenekhez?

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a János 10:6-ot, és nézzék meg, hogyan reagáltak a farizeusok a Szabadító tanítására. Mondják el, mit találtak.

Mondd el, hogy amint azt a János 10:7–16 feljegyzi, a Szabadító ezután az Őközte és a farizeusok közötti különbségekről tanított. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a 7–10. verseket, a 8. verset a Joseph Smith fordítással kiegészítve: „Mindazok, akik előttem jöttek, és nem tettek bizonyságot rólam, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájok a juhok.” A tanulók kövessék a szöveget, és nézzék meg, mit tanított Jézus ezekben a versekben.

A 8. vers Joseph Smith fordítása milyen további meglátással szolgál a tolvajokról?
Szerintetek mit értett a Szabadító az alatt, amikor azt mondta, hogy „én vagyok a juhoknak ajtaja”, illetve „én vagyok az ajtó” (7. és 9. vers)?

Mondd el, hogy „Izráelben a pásztorok az akol bejáratánál állva minden belépő juhot megvizsgáltak, és szükség szerint ellátták a sérüléseit. Miután a juhok éjszakára a karámba gyűltek, a pásztor a bejárathoz feküdt le aludni, elzárva ezzel az utat, hogy a ragadozók vagy a tolvajok ne árthassanak a juhoknak” (Újszövetség tanulói kézikönyv [Egyházi Oktatási Szervezet kézikönyv, 2014]. 231–232.).

Miben hasonlítanak ezeknek a pásztoroknak a tettei ahhoz, amit a Szabadító tesz értünk?
Szerintetek milyen tekintetben ad a Szabadító bővelkedő életet (lásd János 10:10) azoknak, akik követik Őt?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a János 10:11–15-öt, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, mit mondott a Szabadító, még mit tesznek a jó pásztorok. Mutass rá, hogy a béres olyan valaki, akit elsősorban az motivál a munkára, hogy pénzt kap érte.

Kérj meg néhány tanulót, hogy jöjjön ki a táblához, és írja be a Jézus Krisztus a Jó Pásztor felirat alá, amit még megtudott a Jó Pásztorról. (A válaszok között lehetnek a következők: életét adja a juhaiért, ismeri a juhait és a juhai is ismerik Őt.)

Mit hajlandó a pásztor megtenni, amit a béres nem?
Milyen igazságot tudhatunk meg ezekből a versekből a Szabadítóról? (A tanulók más szavakat is használhatnak, de győződj meg róla, hogy megfogalmazzák a következő igazságot: Jó Pásztorként Jézus Krisztus mindannyiunkat ismer, és életét adta értünk. Írd fel a táblára ezt az igazságot a Jézus Krisztus a Jó Pásztor felirat alá.)

Emlékeztesd a tanulókat arra a közel-keleti pásztorra, aki olyan jól ismerte a juhait.

Mit gondoltok, titeket mennyire ismer a Szabadító?
Milyen hatással lehet a mindennapi életetekre annak tudata, hogy a Szabadító ismer benneteket, és hajlandó volt letenni értetek az életét?

Mondd el, hogy miután arról tanított, hogy az életét adja majd értünk, a Szabadító azt is elmondta, mi mást fog még tenni. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a János 10:16-ot, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, mit mondott a Szabadító, mi mást tesz majd még a juhaiért (vagyis a népéért).

Mit mondott a Szabadító, mi mást tesz majd még a juhaiért?
Mire utal ez a vers, hol vannak az Ő juhai?

Magyarázd el, hogy a Szabadító azt tanította a jeruzsálemi zsidóknak, hogy más földeken is meg fogja látogatni Isten gyermekeit, tanítja nekik az evangéliumát, és a saját aklába (az egyházába) hozza őket. Mondd el, hogy a Mormon könyve tisztázza ezt a verset.

Kérj meg néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel a 3 Nefi 15:15–17, 21-et és a 16:1–3-at. Javasolhatod, hogy a tanulók írják oda ezt a hivatkozást a szentírásuk margójára a János 10:16 mellé.

Hogyan segítenek nekünk ezek a versek jobban megérteni a János 10:16-ot? (A „más juhaim” megnevezés a nefitákra és az elveszett törzsekre utal, nem pedig a nemzsidókra.)

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a János 10:17–18-at, és keressenek egy, a Szabadítóval kapcsolatos tant. Mondják el, mit találtak. (A tanulók más szavakat is használhatnak, de fogalmazzák meg a következő tant: Isten szó szerinti Fiaként Jézus Krisztusnak hatalmában állt letenni az életét, majd újra felvenni azt. Buzdítsd a tanulókat, hogy jelöljék meg az e tant tanító szavakat ezekben a versekben.)

Miért volt képes a Szabadító arra, hogy meghaljon, és arra is, hogy a halála után feltámadjon? (Halandó édesanyjától, Máriától, Jézus halandóságot örökölt, annak képességét is beleértve ebbe, hogy meghaljon. Atyjától, Elohimtól pedig halhatatlanságot örökölt, annak hatalmát, hogy örökké éljen. Így hát Jézus a halál és a feltámadás hatalmát is örökölte, és ez szükséges volt ahhoz, hogy véghez tudja vinni az engesztelést. [Lásd a Máté 1–2-t tárgyaló leckét.])

A János 10:19–24 összegzéseként mondd el, hogy miután a Szabadító megtanította ezeket a dolgokat, az emberek között meghasonlás támadt azt illetően, hogy kinek vélik Jézust. A templomban odamentek Jézushoz és sürgették, hogy jelentse ki valódi kilétét, hogy Ő a Krisztus.

János 10:25–42

Jézus kijelenti, hogy Ő Isten Fia

Kérj meg egy másik tanulót, hogy jöjjön ki az osztály elé, neki is kösd be a szemét, majd kérj meg jó néhány másik tanulót, hogy egymást váltva mondjanak ki egy bizonyos szót (például: pásztor). A bekötött szemű tanuló figyeljen, amikor valaki kimondja ezt a szót, és próbálja meg a hang alapján felismerni, hogy ki beszél.

Miért lehet bizonyos hangokat könnyebben felismerni, mint másokat?

Kérd meg a tanulót, hogy vegye le a szeméről a kötést, majd üljön vissza a helyére. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a János 10:25–30-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és figyeljék meg, miként reagált a Szabadító az emberek kérésére, hogy mondja meg, Ő-e a Krisztus.

Hogyan jellemezte a Szabadító a juhait? (A Szabadító juhai hallják az Ő hangját és követik Őt.)
A 28. vers szerint mit kapnak majd azok, akik hallják a Szabadító hangját és követik Őt?
Milyen tantételt tanulhatunk ezekből a versekből? (A tanulók több tantételt is megfogalmazhatnak, de mindenképpen hangsúlyozzátok ki, hogy ha megismerjük a Jó Pásztor hangját és követjük Őt, akkor Ő örök élethez vezet minket. Írd fel a táblára ezt a tantételt a Jézus Krisztus a Jó Pásztor felirat alá. Javasolhatod, hogy a tanulók írják oda ezt a tantételt a szentírásuk margójára a János 10:27–28 mellé.)

Emlékeztesd a tanulókat a második bekötött szemű tanulóra, és hogy miért (vagy miért nem) tudta felismerni az osztálytársai hangját.

Mi mit tehetünk azért, hogy megismerjük a Szabadító hangját? (Lásd még T&Sz 18:34–36.)
Mit tettetek eddig azért, hogy ismerős legyen nektek a Szabadító hangja?
Miként mutathatjuk meg azt, hogy a Szabadítót követjük?

Adj időt a tanulóknak annak átgondolására, hogy mit tehetnek azért, hogy még inkább meghallják a Szabadító hangját és kövessék Őt. Kérd fel őket, hogy a szentírás-tanulmányozási naplójukba írjanak le egy arra vonatkozó célt, hogy (1) még jobban oda fognak figyelni a Szabadító hangjára, és ezt konkrétan hogyan fogják kivitelezni, vagy (2) még jobban követni fogják az Ő hangját, és ennek megtételére milyen terveik vannak.

A János 10:31–42 összegzéseként mondd el, hogy miután a Szabadító bizonyságot tett arról, hogy Ő és az Ő Atyja egyek, a zsidó vezetők káromlásért meg akarták kövezni. Ő azonban vádjaikra a Zsoltárok 82:6-ot idézve reagált, melyben ez áll: „Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan”. A Szabadító azután azt kérdezte a zsidóktól, hogy miért vádolják őt káromlással azért, mert azt mondta, hogy Isten Fia, mikor a szentírásokban az áll, hogy Isten gyermekei vagyunk és magunk is istenekké válhatunk.

Végezetül tegyél bizonyságot a János 10-ben tanított igazságokról és tantételekről, és buzdítsd a tanulókat ezek alkalmazására.

Megjegyzések és háttér-információk

János 10:30. „Én és az Atya egy vagyunk”

Jeffrey R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából tisztázta, mit jelent a Szabadító azon kijelentése, hogy Ő egy az Ő Atyjával:

„Az első és legfontosabb hittételünk Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházában: »Hiszünk Istenben, az Örökkévaló Atyában, és az Ő Fiában, Jézus Krisztusban, valamint a Szentlélekben« [Hittételek 1:1]. Hisszük, hogy ez a három isteni személy az egyetlen Istenséget alkotva egy a céljában, módszereiben, bizonyságában és küldetésében. Hisszük, hogy ugyanaz az isteni irgalom és szeretet, kegyelem és megbocsátás, türelem, igazságszolgáltatás és megváltás tölti be őket. Szerintem bátran mondhatjuk, hogy hisszük, hogy Ők minden elképzelhető jelentős és örök érvényű dologban egyek, de mi nem hiszünk abban, hogy ez a három személy egy lényeggé egyesült, mert a Szentháromság tana soha nem szerepelt a szentírásokban, ugyanis nem igaz” (Az egyedül igaz Isten és a kit Ő elküldött, a Jézus Krisztus. Liahóna, 2007. nov. 40.).

B. H. Roberts elder a Hetvenek Elnökségéből segített nekünk megérteni, hogy a Szabadító milyen érvek alapján cáfolta a farizeusok állításait, akik káromlással vádolták Őt:

„Figyeljük meg, hogy a fenti beszélgetésben, amikor Jézust azzal vádolták, hogy Istenné teszi magát, Ő nem tagadta a vádat – ellenkezőleg: felhívta a figyelmüket annak tényére, hogy Isten az Izráelnek adott törvényben azt mondta néhányuknak: »Istenek vagytok ti«. Jézus aztán azzal érvelt, hogy ha azok, akikhez Isten szava szólt, a zsidó törvényben Isteneknek neveztettek, és az írás, melyben ennek ténye áll, fel nem bontható, vagyis igazsága tagadhatatlan és cáfolhatatlan, akkor miért háborognak a zsidók, hogy Ő, vagyis Krisztus, akit különösképp megszentelt az Atyaisten, Isten Fiának nevezte magát” (New Witnesses for God, 3 vols. [1909–11], 1:465–66).

János 10:27. „Az én juhaim hallják az én szómat… és követnek engem”

Harold B. Lee elnök tanított arról, hogy milyen módokon hallhatjuk a Szabadító hangját:

„Ha arra érdemesen élünk, akkor az Úr utat fog mutatni nekünk – személyes megjelenés, az Ő valóságos hangja, az elménkhez szóló hangja, illetve a szívünkre és a lelkünkre tett benyomásai által. És ó, milyen hálásaknak kellene lennünk azért, ha az Úr álmot küld nekünk, amelyben kinyilatkoztatja számunkra az örökkévalóság szépségeit, illetve figyelmeztetést és útmutatást ad, hogy különleges vigaszt nyújtson! Igen, ha így élünk, akkor az Úr utat mutat nekünk, amely javunkra válik majd és a szabadításunkat szolgálja” (vö. Az egyház elnökeinek tanításai: Harold B. Lee [2001]. 51.).

Joseph B. Wirthlin elder a Tizenkét Apostol Kvórumából tanított róla, hogy mi módon követhetjük a Szabadítót:

„Hogyan követjük a Szabadítót? A hit gyakorlásával. Úgy, hogy hiszünk Őbenne. Úgy, hogy hiszünk Mennyei Atyánkban. Úgy, hogy hisszük, Isten még ma is szól a földön az emberekhez.

Követjük a Szabadítót azáltal, hogy megbánjuk bűneinket, miattuk bánatot tanúsítunk, és elhagyjuk azokat.

Követjük a Szabadítót azáltal, hogy belépünk a keresztelés vizébe és elnyerjük bűneink bocsánatát, elnyerjük a Szentlélek ajándékát, és lehetővé tesszük, hogy ez a befolyás sugalmazzon, utasítson, irányítson és vigasztaljon minket.

Hogyan követjük a Szabadítót? Úgy, hogy engedelmeskedünk Neki. Ő és Mennyei Atyánk parancsolatokat adtak nekünk – nem azért, hogy büntessenek vagy kínozzanak minket, hanem azért, hogy segítsenek nekünk az öröm teljességének elérésében mind ebben az életben, mind pedig az eljövendő, vég nélküli világokban” (vö. „Kövessetek engem!” Liahóna, 2002. júl. 17.).