Bevezetés János apostolnak közönséges első leveléhez
Miért tanulmányozzuk ezt a könyvet?
Ebben a levélben János az egyházban terjedő hitehagyó hatások veszélyéről szólt. Figyelmeztette a szenteket, hogy ne legyen közösségük a sötétséggel, és maradjanak az evangéliumi világosság biztonságában. Az 1 János tanulmányozása segíthet a tanulóknak könnyebben felismerni a Jézus Krisztusról szóló hamis tanításokat, és János tanácsainak követése segíthet nekik közeli kapcsolatot fenntartani az Úrral, miközben megmaradnak az igazságban. E könyv tanulmányozása ahhoz is hozzásegítheti a tanulókat, hogy megértsék, mily nagyon szereti Mennyei Atyánk minden egyes gyermekét, amely szeretet megnyilvánult abban, hogy az egész emberiségért hozott áldozatként felajánlotta az Ő Fiát, Jézus Krisztust.
Ki írta ezt a könyvet?
„Bár e három levél írója név szerint nem említi magát, a nyelvezet oly nagyon hasonlít [az eredeti tizenkét apostol közé tartozó] János apostoléra, hogy úgy gondoljuk, mind a hármat ő írta” (Kalauz a szentírásokhoz: János, Zebedeus fia – János levelei).
János leveleinek szerzője szemtanúja volt a feltámadt Szabadítónak, mely minden bizonnyal igaz János apostolra (lásd 1 János 1:1–4; 4:14).
Mikor és hol íródott?
Nem tudjuk, pontosan mikor és hol íródott János első levele. Valószínűleg valamikor a Krisztus utáni első század második felében.
János eredetileg nagyrészt Palesztinában élt, de ez a vidék ellenségessé vált a keresztényekkel és a zsidókkal szemben, miután Kr. u. 70-ben sor került Jeruzsálem és az ott álló templom lerombolására. A hagyomány szerint János elhagyta Palesztinát, hogy idősebb korában Efézusban lakjon. Ha így történt, akkor János akár Efézusból is írhatta ezt a levelet, Kr. u. 70 és 100 között.
Kinek íródott, és miért?
János első levelének címzettjei nem lettek konkrétan megnevezve, de az írásból kitűnik, hogy János hívőkhöz szólt (lásd 1 János 1:3–4; 2:12–14), talán Kis-Ázsiában (a mai Törökország területén) lakó emberekhez, akik között egyes történelmi források szerint János a Krisztus utáni első század vége felé élt és szolgált.
Ebben az időszakban hamis tanítók szakadást, vagyis megosztottságot okoztak a szentek között a térségben (lásd 1 János 2:18–19, 22, 26; 4:1), és a hitehagyás egyre elterjedtebbé vált az egyházban. Egyre nagyobb népszerűségnek örvendett a doketizmus filozófiája. A doketizmus egy gnoszticizmusként ismert nagyobb mozgalom része volt. A gnoszticizmus több formájának alapvető tanítása szerint a lélek teljes mértékben jó, az anyag pedig, a fizikai testet is beleértve, teljes mértékben gonosz.
A gnoszticizmus követői szerint nem a bűntől való megszabadulás által érhető el a szabadítás, hanem a léleknek az anyagból, vagyis a fizikai testből való kiszabadítása révén. Továbbá úgy gondolták, hogy a szabadítás különleges tudás (gnózis) által érhető el, nem pedig a Jézus Krisztusba vetett hit által.
A doketizmus követői olyannyira hangsúlyozták Jézus lelki természetét, hogy elutasították azt az elképzelést, mely szerint valós testi formában jött el a földre. Úgy gondolták, hogy Isten láthatatlan, halhatatlan, mindentudó és anyagtalan, és a fizikai világot, valamint a fizikai testet alávalónak és gonosznak tartották. Hitük szerint tehát Jézus Isten Fia lévén nem tapasztalhatta meg az emberi lét korlátait. Úgy vélekedtek, hogy Jézus Krisztus nem született meg szó szerint a testben, és nem lakott tapintható testben, nem vérzett, nem szenvedett, nem halt meg és nem támadt fel fizikai, feltámadt testben – csak úgy tűnt, mintha megtette volna ezeket. A doketizmus kifejezés a görög dokein szóból származik, mely azt jelenti: »látszani«, illetve »tűnni«.
Bár János első levele cáfolja ezeket a hamis tanításokat, azért ezek fennmaradtak és beférkőztek az egyháztagság gondolkodásába. Részben ezek és más hamis tanok vezettek el a nagy hitehagyáshoz.
Milyen megkülönböztető jegyei vannak ennek a könyvnek?
Jézus Krisztus egyik eredeti apostolaként János különleges tanúja volt a feltámadt Szabadítónak. János azzal a kijelentéssel kezdte ezt a levelet, hogy személyesen látta, hallotta és megérintette Jézus Krisztust. E személyes tanúbizonyságra építve János felhívást intézett olvasóihoz, hogy legyen közösségük „az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal” (1 János 1:3). A szeretet János első levelének központi témája. János kihangsúlyozta, hogy akik azt mondják, hogy szeretik Istent, de nem szeretik a körülöttük lévőket, azok hazugok (lásd 1 János 4:20–21).
Vázlat
1 János 1–3 János azt tanítja, hogy engedelmesség által megismerhetjük Istent, közösségünk lehet Ővele és olyanná válhatunk, mint Ő. Az utolsó napokban antikrisztusok támadnak. A Szabadító irántunk érzett szeretete az Ő engesztelő áldozatán keresztül nyilvánul meg.
1 János 4–5 János arra buzdítja a szenteket, hogy vizsgálják meg, vajon az adott tanító Istentől való-e. Isten maga a szeretet, és az Ő irántunk érzett hatalmas szeretete miatt elküldte az Ő Fiát, hogy szenvedjen értünk. Akik szeretik Istent, azok betartják a parancsolatait. Akik hisznek Jézus Krisztusban, azok Istentől születnek és legyőzik a világot.