72. lecke

János 12

Bevezetés

Mártha és Lázár testvére, a bethániai Mária, Jézus közelgő temetésének jelképeként megkeni Jézus lábát. Másnap Jézus diadalmasan bevonul Jeruzsálembe, és megjövendöli a halálát. Jézus csodatételei ellenére vannak, akik nem hisznek Őbenne. Tanít annak következményeiről, ha valaki hisz, és ha valaki nem hisz Őbenne.

Javaslatok a tanításhoz

János 12:1–19

Mária megkeni Jézus lábát, és Jézus diadalmasan bevonul Jeruzsálembe

Kérj meg tanulókat, hogy rajzolják fel a táblára a Szabadító Újszövetségben feljegyzett valamelyik csodatételét. Egy-egy ábra elkészülte után kérd meg az osztályt, hogy találják ki, melyik csodatételt jeleníti meg. A rajzot készítő tanuló magyarázza el, miért így ábrázolta az adott csodatételt.

Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják végig, milyen hatással lenne a Szabadítóba vetett hitükre az, ha tanúi lennének az egyik ilyen csodának. Kérd meg őket, hogy a János 12 tanulmányozása során figyeljék meg, miként reagálhatnak az emberek a Szabadító csodatételeire, és milyen igazságok segíthetnek nekünk megérteni ezeket a reakciókat.

A János 12:1–9 összegzéseként mondd el, hogy húsvét előtt hat nappal Jézus néhány barátjával vacsorázott Bethániában. Mária – Mártha és Lázár testvére – drága kenettel kente meg Jézus lábát. Sokan hallották, hogy Jézus Bethániában van, és eljöttek, hogy lássák Őt és Lázárt, akit Jézus korábban feltámasztott a halálból.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a János 12:10–11-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, mit akartak tenni Lázárral a főpapok. Rámutathatsz, hogy Lázár feltámasztása cáfolhatatlan bizonyítéka volt annak, hogy Jézus Krisztusnak hatalma van a halál felett.

• Mit akartak tenni Lázárral a főpapok? Miért?

• Hogyan segítenek nekünk ezek a versek megérteni ezeknek a főpapoknak és farizeusoknak a gonoszságát? (Emlékeztetheted a tanulókat, hogy ugyanezek a zsidó vezetők a Szabadítót is meg akarták ölni [lásd János 11:47–48, 53].)

A János 12:12–16 összegzéseként mondd el, hogy annak másnapján, hogy Mária megkente Jézus lábát, Jézus diadalmasan bevonult Jeruzsálembe. (A diadalmas bevonulás részleteit korábban már tárgyalta a Máté 21:1–11.)

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a János 12:17–19-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, mit tettek a Szabadító Jeruzsálembe történő diadalmas bevonulása során azok, akik hallották, hogy Jézus feltámasztotta Lázárt a halálból.

• Mit tettek ezek az emberek a Szabadító Jeruzsálembe történő diadalmas bevonulása során?

• A 19. vers szerint hogyan reagáltak a farizeusok a történésekre?

János 12:20–36

Jézus megjövendöli a halálát

A János 12:20–22 összegzéseként mondd el, hogy „néhány görög” ember (20. vers) – valószínűleg olyanok, akik zsidó hitre tértek – eljött Jeruzsálembe a húsvéti ünnepre, és szerettek volna találkozni Jézussal. Jézus a kérésükről értesülve tanított közelgő szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról. Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a János 12:27–33-at, és nézzék meg, mit tanított Jézus az engeszteléséről. Meg is kérheted a tanulókat, hogy jelöljék meg, amit találnak.

• A 27. vers szerint minek a megtételére állt készen Jézus, habár a lelke háborgott? (Bár érezte közelgő szenvedésének súlyát, Jézus eltökélte, hogy továbbhalad céljának elérése felé.)

• A 28. vers szerint miért imádkozott Jézus? Mit válaszolt Mennyei Atyánk? (Mondd el, hogy az „újra megdicsőítem” megállapítás jelzi, mennyire bízott Mennyei Atyánk a Fiában, hogy véghez fogja vinni az engesztelést.)

• Hogyan kapcsolódnak Jézusnak a 32. versben feljegyzett szavai az engeszteléséhez?

Mondd el, hogy Jézus tanításai hallatán az emberek azt mondták, hogy a szentírásokból úgy tudják, a Messiás soha nem fog meghalni, és megkérdezték, vajon ki „ez az ember Fia”, akinek „fel kell emeltetnie” (János 12:34).

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a János 12:35–36-ot, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, hogyan válaszolta meg Jézus a kérdésüket.

• Mit mondott Jézus az emberek kérdéseire reagálva? (A Szabadító azt mondta magáról, hogy Ő „a világosság”.)

János 12:37–50

Jézus tanít annak következményeiről, ha valaki hisz, és ha valaki nem hisz Őbenne

Hívd fel a tanulók figyelmét a táblán lévő, Jézus csodatételeit megjelenítő rajzokra. Kérj meg egy tanulót a János 12:11, egy másikat pedig a János 12:37 felolvasására, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, milyen módokon reagáltak az emberek a Jézus által tett csodákra.

• Hogyan reagáltak az emberek Jézus csodatételeire?

• Milyen igazságot tanulhatunk ezekből az eltérő reakciókból, milyen kapcsolat áll fenn a csodatételek és a Jézus Krisztusba vetett hit között? (A tanulók más szavakat is használhatnak, de tedd egyértelművé azt, hogy a csodák önmagukban nem eredményeznek Jézus Krisztusba vetett hitet.)

• Bár a csodák önmagukban nem eredményeznek Jézus Krisztusba vetett hitet, milyen hatással lehetnek az Őbelé vetett hitünkre?

• Szerintetek miért van az, hogy egyesek a csodatételeit látva vagy azokról értesülve hisznek Jézus Krisztusban, mások pedig nem?

A János 12:38–41 összegzéseként mondd el, hogy Ésaiás próféta jövendöléseit teljesítette be az a tény, hogy némelyek nem akartak hinni Jézusban (lásd Ésaiás 6:9–10; 53:1–3). A Szabadító nagyszerű cselekedetei ellenére voltak, akik úgy döntöttek, hogy vakká teszik a szemüket és megkeményítik a szívüket Ővele szemben.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a János 12:42–43-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, miért volt az, hogy néhányan a zsidó vezetők közül, akik hittek Jézusban, nem „vallák be” (42. vers), vagyis nem vállalták fel nyilvánosan a hitüket.

• Miért volt az, hogy a főemberek némelyike nem vállalta fel nyilvánosan a Jézusba vetett hitét?

• Mit jelent az, hogy „inkább szerették az emberek dicséretét, mintsem az Istennek dicséretét” (43. vers)?

• Milyen tantételt tanulhatunk ezekből a versekből? (Segíts a tanulóknak megfogalmazni egy, a következőhöz hasonló tantételt: Ha fontosabb számunkra, hogy mások kedvében járjunk, mint hogy Isten kedvében járjunk, az megakadályozhat minket abban, hogy nyilvánosan felvállaljuk a Jézus Krisztusba és az Ő evangéliumába vetett hitünket.)

Tedd fel a következő kérdést, hogy segíts a tanulóknak megérteni ezt a tantételt:

• Milyen példákat tudtok hozni napjainkból erre a tantételre?

• Milyen helyénvaló módokon mutathatjuk ki azt, hogy hiszünk Jézus Krisztusban és az Ő evangéliumában?

• Milyen pozitív következményei lehetnek annak, ha kimutatjuk, hogy hiszünk Jézus Krisztusban és az Ő evangéliumában?

Hogy felkészítsd a tanulókat egy, a János 12:44–46-ban tanított tantétel megfogalmazására, kérd meg őket, hogy gondoljanak egy olyan alkalomra, amikor azért nem láttak, mert fizikailag sötét volt (például egy sötét szobában voltak, vagy kint a sötét éjszakában). Kérd meg néhányukat, hogy meséljenek az élményükről, és mondják el, hogy mit éreztek, hogy veszélyben voltak-e, és hogy milyen szempontból lett volna segítségükre a világosság.

Ha helyénvaló, akkor kapcsold le a teremben a lámpákat, de azért maradjon némi világosság. Mutass rá, hogy a fizikai értelemben vett sötétség segíthet nekünk megérteni, milyen lehet a lelki sötétség.

• Milyen tekintetben hasonlít egymáshoz az, ha fizikai sötétségben és ha lelki sötétségben vagyunk?

• Milyen veszélyekkel járhat az, ha lelki sötétségben élünk?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a János 12:44–46-ot, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, milyen áldásban részesülhet az, aki hisz Jézus Krisztusban.

• A János 12:46 szerint milyen áldásban részesülhet az, aki hisz Jézus Krisztusban? (Miután a tanulók válaszoltak, kapcsold fel a teremben a lámpákat, ha korábban lekapcsoltad azokat. A tanulók szavait használva írd fel a táblára a következő tantételt: Ha hiszünk Jézus Krisztusban, akkor nem kell lelki sötétségben élnünk.)

• Milyen tekintetben világosság Jézus Krisztus? Hogyan távolíthatja el életünkből a lelki sötétséget az, ha hiszünk Őbenne? (Lásd még T&Sz 50:23–25; 93:36–39.)

Hogy segíts a tanulóknak megérteni, miként űzi el Jézus Krisztus a lelki sötétséget azáltal, hogy világosságot (vagyis útmutatást és tisztánlátást) ad nekünk, oszd a tanulókat két-három fős csoportokra. Mindegyik csoportnak adj egy példányt a következő kiosztandó anyagból:

Jézus Krisztus eloszlatja a lelki sötétséget azáltal, hogy világosságot ad

Újszövetség ifjúsági hitoktatói kézikönyv – 72. lecke

Mindegyik lent megadott téma kapcsán beszéljétek meg a következő kérdéseket:

• Mit gondolhatnak erről a témáról a lelki sötétségben lévő emberek?

• Miként világosítja meg Jézus Krisztus és az Ő evangéliuma ezt a témát?

Témák:

• Milyen céllal adatott a fizikai testünk?

• Szórakozás és média

• Hogyan tehetünk szert békességre és boldogságra?

• A házasság és a család

• Élet a halál után

© Intellectual Reserve, Inc., 2015. Minden jog fenntartva.

Az osztállyal közösen beszéljétek meg az egyik témát a megadott kérdések felhasználásával. Azután kérd meg a tanulókat, hogy néhány percben – ugyanezen kérdések felhasználásával – beszéljék meg a fennmaradó témákat. (A témák némelyikét felcserélheted olyanokra, amelyek jobban illenek a tanulóidhoz.)

Kiscsoportos beszélgetések és feladatok

A kiscsoportos tevékenységek gyakran több tanuló számára teszik lehetővé az órai részvételt, és egy olyan biztonságos környezetet biztosíthatnak, ahol a tanulók megoszthatják egymással érzéseiket, gondolataikat és bizonyságukat. A tanulók felkészültebbek lesznek a csoportos tevékenységek elvégzésére, ha először egy példa által megmutatod nekik, hogyan végezzék majd a csoportjukkal a feladatot.

Elegendő idő eltelte után kérj meg minden csoportból egy tanulót, hogy válassza ki a kiosztott anyag egyik témáját, és mondja el, mit beszéltek meg ezzel kapcsolatban a csoportjával, azután kérdezd meg az osztálytól:

• Hogyan segíthet nekünk a 46. versben talált tantétel megérteni, hogy miért szemlélünk másoktól eltérően bizonyos témákat és kérdéseket?

• Milyen helyzetekben segített már nektek Jézus Krisztusnak és az Ő evangéliumának a világossága?

Kérd meg az egyik tanulót, hogy olvassa fel a következő idézetet Gerrit W. Gong eldertől, a Hetvenek tagjától, melyben bizonyságot tett azokról az áldásokról, melyek abból erednek, hogy hiszünk Jézus Krisztusban és követjük Őt:

„A hit egy tudatos döntés eredménye [lásd Móziás 4:9]. […]

Amikor úgy döntünk, hogy hiszünk, akkor másképp értelmezzük és látjuk a dolgokat. Ha így szemlélődünk és így élünk, akkor az olyan boldogsághoz és örömhöz vezet, melyet csak az evangélium tud megadni” (“Choose Goodness and Joy,” New Era, Aug. 2011, 44).

A János 12:47–50 összegzéseként mondd el, hogy Jézus azt tanította: aki nem hisz a szavaiban és elutasítja Őt, azt az Őáltala elmondott szavak kárhoztatni fogják, és ezeket a szavakat Mennyei Atyánk adta meg Neki.

Oszd meg a bizonyságodat azokról az áldásokról, melyeket annak eredményeként tapasztaltál meg, hogy úgy döntöttél: hiszel Jézus Krisztusban és az Ő evangéliumában. Kérd meg a tanulókat, hogy írják le a füzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba, hogyan fogják alkalmazni az általuk most megismert egyik tantételt. Buzdítsd a tanulókat, hogy döntsenek a Jézus Krisztusba vetett hit mellett.

Megjegyzések és háttér-információk

János 12:11, 37. Milyen hatással lehetnek a csodák a Jézus Krisztusba vetett hitünkre

Brigham Young elnök tanított arról, hogy milyen hatással lehetnek a csodák a Jézus Krisztusba vetett hitünkre:

„A csodák, [vagyis] Isten hatalmának ezen különleges megnyilatkozásai nem a hitetleneknek valók. Azért vannak, hogy megtartsák a szenteket, hogy megerősítsék és megszilárdítsák azok hitét, akik szeretik, félik és szolgálják az Istent; nem a kívülállóknak” (Az egyház elnökeinek tanításai: Brigham Young [1997]. 254.).

János 12:27–34. „Azért jutottam ez órára”

Neal A. Maxwell elder a Tizenkét Apostol Kvórumából tanított arról, hogy a Szabadítónak a János 12:27-ben feljegyzett szavai az engedelmességét tükrözték az engesztelés közeledtével:

„Amint elkezdett Krisztusra nehezedni ez az elképzelhetetlen teher, ez megerősítette régóta meglévő és a fejében teljesen világos elképzelését arról, hogy most mit kell tennie. Jézus belevágott, és azt mondta: »Most az én lelkem háborog; és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától.« Majd lelkével magánbeszélgetést folytatva, vagy a körülötte lévők okítására megjegyezte: »De azért jutottam ez órára« (János 12:27)” (“Willing to Submit,” Ensign, May 1985, 72).

János 12:46. A Jézus Krisztustól kapott világosság nyújtotta védelem

Robert D. Hales elder a Tizenkét Apostol Kvórumából tanított a Jézus Krisztustól kapott világosság nyújtotta védelemről:

„…a világosság és a sötétség erői között csatázunk. […]

Az Úr a világosságunk, és szó szerint a mi szabadításunk (lásd Zsoltárok 27:1). A szent tűzhöz hasonlóan, amely körbevette a gyermekeket 3 Nefiben (lásd 3 Nefi 17:24), az Ő világossága is védőpajzsot formál közöttetek és a gonosz sötétsége között, ha arra érdemesen éltek. Szükségetek van arra a világosságra. Szükségünk van arra a világosságra. Gondosan tanulmányozzátok a szentírásokat és A fiatalság erősségéért című füzetet, és hallgassatok a szüleitek és a vezetőitek tanításaira! Ezután – engedelmeskedve a bölcs tanácsoknak – tanuljatok meg ti magatok is jogot formálni az evangélium védelmező világosságára” (vö. A sötétségből az Ő csodálatos világosságára. Liahóna, 2002. júl. 78.).

„Krisztus világossága” kapcsán továbbiakért lásd T&Sz 88:7–13. A Krisztus világossága (Liahóna, 2005. ápr.) című beszédében Boyd K. Packer elnök a Tizenkét Apostol Kvórumából tanított „Krisztus világossága” és a Szentlélek (T&Sz 88:7) közötti különbségről. Krisztus világossága a sugalmazás egyfajta forrása, mely mindenkiben ott van. Időnként belső világosságnak vagy a helyes és a helytelen ismeretének, erkölcsi érzéknek vagy lelkiismeretnek is nevezzük.