Mártha és Lázár testvére, a bethániai Mária, Jézus közelgő temetésének jelképeként megkeni Jézus lábát. Másnap Jézus diadalmasan bevonul Jeruzsálembe, és megjövendöli a halálát. Jézus csodatételei ellenére vannak, akik nem hisznek Őbenne. Tanít annak következményeiről, ha valaki hisz, és ha valaki nem hisz Őbenne.
Mária megkeni Jézus lábát, és Jézus diadalmasan bevonul Jeruzsálembe
Kérj meg tanulókat, hogy rajzolják fel a táblára a Szabadító Újszövetségben feljegyzett valamelyik csodatételét. Egy-egy ábra elkészülte után kérd meg az osztályt, hogy találják ki, melyik csodatételt jeleníti meg. A rajzot készítő tanuló magyarázza el, miért így ábrázolta az adott csodatételt.
Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják végig, milyen hatással lenne a Szabadítóba vetett hitükre az, ha tanúi lennének az egyik ilyen csodának. Kérd meg őket, hogy a János 12 tanulmányozása során figyeljék meg, miként reagálhatnak az emberek a Szabadító csodatételeire, és milyen igazságok segíthetnek nekünk megérteni ezeket a reakciókat.
A János 12:1–9 összegzéseként mondd el, hogy húsvét előtt hat nappal Jézus néhány barátjával vacsorázott Bethániában. Mária – Mártha és Lázár testvére – drága kenettel kente meg Jézus lábát. Sokan hallották, hogy Jézus Bethániában van, és eljöttek, hogy lássák Őt és Lázárt, akit Jézus korábban feltámasztott a halálból.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a János 12:10–11-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, mit akartak tenni Lázárral a főpapok. Rámutathatsz, hogy Lázár feltámasztása cáfolhatatlan bizonyítéka volt annak, hogy Jézus Krisztusnak hatalma van a halál felett.
Mit akartak tenni Lázárral a főpapok? Miért?
Hogyan segítenek nekünk ezek a versek megérteni ezeknek a főpapoknak és farizeusoknak a gonoszságát? (Emlékeztetheted a tanulókat, hogy ugyanezek a zsidó vezetők a Szabadítót is meg akarták ölni [lásd János 11:47–48, 53].)
A János 12:12–16 összegzéseként mondd el, hogy annak másnapján, hogy Mária megkente Jézus lábát, Jézus diadalmasan bevonult Jeruzsálembe. (A diadalmas bevonulás részleteit korábban már tárgyalta a Máté 21:1–11.)
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a János 12:17–19-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, mit tettek a Szabadító Jeruzsálembe történő diadalmas bevonulása során azok, akik hallották, hogy Jézus feltámasztotta Lázárt a halálból.
Mit tettek ezek az emberek a Szabadító Jeruzsálembe történő diadalmas bevonulása során?
A 19. vers szerint hogyan reagáltak a farizeusok a történésekre?
A János 12:20–22 összegzéseként mondd el, hogy „néhány görög” ember (20. vers) – valószínűleg olyanok, akik zsidó hitre tértek – eljött Jeruzsálembe a húsvéti ünnepre, és szerettek volna találkozni Jézussal. Jézus a kérésükről értesülve tanított közelgő szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról. Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a János 12:27–33-at, és nézzék meg, mit tanított Jézus az engeszteléséről. Meg is kérheted a tanulókat, hogy jelöljék meg, amit találnak.
A 27. vers szerint minek a megtételére állt készen Jézus, habár a lelke háborgott? (Bár érezte közelgő szenvedésének súlyát, Jézus eltökélte, hogy továbbhalad céljának elérése felé.)
A 28. vers szerint miért imádkozott Jézus? Mit válaszolt Mennyei Atyánk? (Mondd el, hogy az „újra megdicsőítem” megállapítás jelzi, mennyire bízott Mennyei Atyánk a Fiában, hogy véghez fogja vinni az engesztelést.)
Hogyan kapcsolódnak Jézusnak a 32. versben feljegyzett szavai az engeszteléséhez?
Mondd el, hogy Jézus tanításai hallatán az emberek azt mondták, hogy a szentírásokból úgy tudják, a Messiás soha nem fog meghalni, és megkérdezték, vajon ki „ez az ember Fia”, akinek „fel kell emeltetnie” (János 12:34).
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a János 12:35–36-ot, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, hogyan válaszolta meg Jézus a kérdésüket.
Mit mondott Jézus az emberek kérdéseire reagálva? (A Szabadító azt mondta magáról, hogy Ő „a világosság”.)
Jézus tanít annak következményeiről, ha valaki hisz, és ha valaki nem hisz Őbenne
Hívd fel a tanulók figyelmét a táblán lévő, Jézus csodatételeit megjelenítő rajzokra. Kérj meg egy tanulót a János 12:11, egy másikat pedig a János 12:37 felolvasására, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, milyen módokon reagáltak az emberek a Jézus által tett csodákra.
Hogyan reagáltak az emberek Jézus csodatételeire?
Milyen igazságot tanulhatunk ezekből az eltérő reakciókból, milyen kapcsolat áll fenn a csodatételek és a Jézus Krisztusba vetett hit között? (A tanulók más szavakat is használhatnak, de tedd egyértelművé azt, hogy a csodák önmagukban nem eredményeznek Jézus Krisztusba vetett hitet.)
Bár a csodák önmagukban nem eredményeznek Jézus Krisztusba vetett hitet, milyen hatással lehetnek az Őbelé vetett hitünkre?
Szerintetek miért van az, hogy egyesek a csodatételeit látva vagy azokról értesülve hisznek Jézus Krisztusban, mások pedig nem?
A János 12:38–41 összegzéseként mondd el, hogy Ésaiás próféta jövendöléseit teljesítette be az a tény, hogy némelyek nem akartak hinni Jézusban (lásd Ésaiás 6:9–10; 53:1–3). A Szabadító nagyszerű cselekedetei ellenére voltak, akik úgy döntöttek, hogy vakká teszik a szemüket és megkeményítik a szívüket Ővele szemben.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a János 12:42–43-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, miért volt az, hogy néhányan a zsidó vezetők közül, akik hittek Jézusban, nem „vallák be” (42. vers), vagyis nem vállalták fel nyilvánosan a hitüket.
Miért volt az, hogy a főemberek némelyike nem vállalta fel nyilvánosan a Jézusba vetett hitét?
Mit jelent az, hogy „inkább szerették az emberek dicséretét, mintsem az Istennek dicséretét” (43. vers)?
Milyen tantételt tanulhatunk ezekből a versekből? (Segíts a tanulóknak megfogalmazni egy, a következőhöz hasonló tantételt: Ha fontosabb számunkra, hogy mások kedvében járjunk, mint hogy Isten kedvében járjunk, az megakadályozhat minket abban, hogy nyilvánosan felvállaljuk a Jézus Krisztusba és az Ő evangéliumába vetett hitünket.)
Tedd fel a következő kérdést, hogy segíts a tanulóknak megérteni ezt a tantételt:
Milyen példákat tudtok hozni napjainkból erre a tantételre?
Milyen helyénvaló módokon mutathatjuk ki azt, hogy hiszünk Jézus Krisztusban és az Ő evangéliumában?
Milyen pozitív következményei lehetnek annak, ha kimutatjuk, hogy hiszünk Jézus Krisztusban és az Ő evangéliumában?
Hogy felkészítsd a tanulókat egy, a János 12:44–46-ban tanított tantétel megfogalmazására, kérd meg őket, hogy gondoljanak egy olyan alkalomra, amikor azért nem láttak, mert fizikailag sötét volt (például egy sötét szobában voltak, vagy kint a sötét éjszakában). Kérd meg néhányukat, hogy meséljenek az élményükről, és mondják el, hogy mit éreztek, hogy veszélyben voltak-e, és hogy milyen szempontból lett volna segítségükre a világosság.
Ha helyénvaló, akkor kapcsold le a teremben a lámpákat, de azért maradjon némi világosság. Mutass rá, hogy a fizikai értelemben vett sötétség segíthet nekünk megérteni, milyen lehet a lelki sötétség.
Milyen tekintetben hasonlít egymáshoz az, ha fizikai sötétségben és ha lelki sötétségben vagyunk?
Milyen veszélyekkel járhat az, ha lelki sötétségben élünk?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a János 12:44–46-ot, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, milyen áldásban részesülhet az, aki hisz Jézus Krisztusban.
A János 12:46 szerint milyen áldásban részesülhet az, aki hisz Jézus Krisztusban? (Miután a tanulók válaszoltak, kapcsold fel a teremben a lámpákat, ha korábban lekapcsoltad azokat. A tanulók szavait használva írd fel a táblára a következő tantételt: Ha hiszünk Jézus Krisztusban, akkor nem kell lelki sötétségben élnünk.)
Milyen tekintetben világosság Jézus Krisztus? Hogyan távolíthatja el életünkből a lelki sötétséget az, ha hiszünk Őbenne? (Lásd még T&Sz 50:23–25; 93:36–39.)
Hogy segíts a tanulóknak megérteni, miként űzi el Jézus Krisztus a lelki sötétséget azáltal, hogy világosságot (vagyis útmutatást és tisztánlátást) ad nekünk, oszd a tanulókat két-három fős csoportokra. Mindegyik csoportnak adj egy példányt a következő kiosztandó anyagból:
Az osztállyal közösen beszéljétek meg az egyik témát a megadott kérdések felhasználásával. Azután kérd meg a tanulókat, hogy néhány percben – ugyanezen kérdések felhasználásával – beszéljék meg a fennmaradó témákat. (A témák némelyikét felcserélheted olyanokra, amelyek jobban illenek a tanulóidhoz.)
Elegendő idő eltelte után kérj meg minden csoportból egy tanulót, hogy válassza ki a kiosztott anyag egyik témáját, és mondja el, mit beszéltek meg ezzel kapcsolatban a csoportjával, azután kérdezd meg az osztálytól:
Hogyan segíthet nekünk a 46. versben talált tantétel megérteni, hogy miért szemlélünk másoktól eltérően bizonyos témákat és kérdéseket?
Milyen helyzetekben segített már nektek Jézus Krisztusnak és az Ő evangéliumának a világossága?
Kérd meg az egyik tanulót, hogy olvassa fel a következő idézetet Gerrit W. Gong eldertől, a Hetvenek tagjától, melyben bizonyságot tett azokról az áldásokról, melyek abból erednek, hogy hiszünk Jézus Krisztusban és követjük Őt:
Kép
Elder Gerrit W. Gong
„A hit egy tudatos döntés eredménye [lásd Móziás 4:9]. […]
Amikor úgy döntünk, hogy hiszünk, akkor másképp értelmezzük és látjuk a dolgokat. Ha így szemlélődünk és így élünk, akkor az olyan boldogsághoz és örömhöz vezet, melyet csak az evangélium tud megadni” (“Choose Goodness and Joy,” New Era, Aug. 2011, 44).
A János 12:47–50 összegzéseként mondd el, hogy Jézus azt tanította: aki nem hisz a szavaiban és elutasítja Őt, azt az Őáltala elmondott szavak kárhoztatni fogják, és ezeket a szavakat Mennyei Atyánk adta meg Neki.
Oszd meg a bizonyságodat azokról az áldásokról, melyeket annak eredményeként tapasztaltál meg, hogy úgy döntöttél: hiszel Jézus Krisztusban és az Ő evangéliumában. Kérd meg a tanulókat, hogy írják le a füzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba, hogyan fogják alkalmazni az általuk most megismert egyik tantételt. Buzdítsd a tanulókat, hogy döntsenek a Jézus Krisztusba vetett hit mellett.
Megjegyzések és háttér-információk
János 12:11, 37. Milyen hatással lehetnek a csodák a Jézus Krisztusba vetett hitünkre
Brigham Young elnök tanított arról, hogy milyen hatással lehetnek a csodák a Jézus Krisztusba vetett hitünkre:
„A csodák, [vagyis] Isten hatalmának ezen különleges megnyilatkozásai nem a hitetleneknek valók. Azért vannak, hogy megtartsák a szenteket, hogy megerősítsék és megszilárdítsák azok hitét, akik szeretik, félik és szolgálják az Istent; nem a kívülállóknak” (Az egyház elnökeinek tanításai: Brigham Young [1997]. 254.).
Neal A. Maxwell elder a Tizenkét Apostol Kvórumából tanított arról, hogy a Szabadítónak a János 12:27-ben feljegyzett szavai az engedelmességét tükrözték az engesztelés közeledtével:
„Amint elkezdett Krisztusra nehezedni ez az elképzelhetetlen teher, ez megerősítette régóta meglévő és a fejében teljesen világos elképzelését arról, hogy most mit kell tennie. Jézus belevágott, és azt mondta: »Most az én lelkem háborog; és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától.« Majd lelkével magánbeszélgetést folytatva, vagy a körülötte lévők okítására megjegyezte: »De azért jutottam ez órára« (János 12:27)” (“Willing to Submit,” Ensign, May 1985, 72).
János 12:46. A Jézus Krisztustól kapott világosság nyújtotta védelem
Robert D. Hales elder a Tizenkét Apostol Kvórumából tanított a Jézus Krisztustól kapott világosság nyújtotta védelemről:
„…a világosság és a sötétség erői között csatázunk. […]
Az Úr a világosságunk, és szó szerint a mi szabadításunk (lásd Zsoltárok 27:1). A szent tűzhöz hasonlóan, amely körbevette a gyermekeket 3 Nefiben (lásd 3 Nefi 17:24), az Ő világossága is védőpajzsot formál közöttetek és a gonosz sötétsége között, ha arra érdemesen éltek. Szükségetek van arra a világosságra. Szükségünk van arra a világosságra. Gondosan tanulmányozzátok a szentírásokat és A fiatalság erősségéért című füzetet, és hallgassatok a szüleitek és a vezetőitek tanításaira! Ezután – engedelmeskedve a bölcs tanácsoknak – tanuljatok meg ti magatok is jogot formálni az evangélium védelmező világosságára” (vö. A sötétségből az Ő csodálatos világosságára. Liahóna, 2002. júl. 78.).
„Krisztus világossága” kapcsán továbbiakért lásd T&Sz 88:7–13. A Krisztus világossága (Liahóna, 2005. ápr.) című beszédében Boyd K. Packer elnök a Tizenkét Apostol Kvórumából tanított „Krisztus világossága” és a Szentlélek (T&Sz 88:7) közötti különbségről. Krisztus világossága a sugalmazás egyfajta forrása, mely mindenkiben ott van. Időnként belső világosságnak vagy a helyes és a helytelen ismeretének, erkölcsi érzéknek vagy lelkiismeretnek is nevezzük.