129. lecke
2 Thessalonikabeliek
Bevezetés
Röviddel azt követően, hogy Pál megírta a thessalonikabeliekhez szóló első levelét, egy másodikat is írt, amelyben tisztázza a második eljövetellel kapcsolatos igazságokat. Azt tanítja, hogy a Szabadító addig nem jön el ismét, amíg előbb be nem következik egy hitehagyás. Ezt követően Pál a tétlenség ellen emel szót, és azt tanácsolja a szenteknek, hogy „meg ne restülje[nek] a jó cselekvésben” (2 Thessalonikabeliek 3:13).
Javaslatok a tanításhoz
2 Thessalonikabeliek 1–2
Pál azzal bátorítja a szenteket, hogy Jézus Krisztus második eljöveteléről jövendöl
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő kijelentést Jeffrey R. Holland eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából:
„[M]indenkinek – és különösen az egyház fiataljainak – azt mondom, hogy ha még esetleg nem jött el, egy napon majd elérkezik az alkalom, amikor felhívást kaptok hitetek megvédésére, sőt akár némi, a személyetek ellen irányuló durvaság elviselésére is csupán azért, mert Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagjai vagytok” (A tanítványság ára és áldásai. Liahóna, 2014. máj. 6.).
Kérd meg a tanulókat, hogy emeljék fel a kezüket, ha előfordult már, hogy meg kellett védeniük a hitüket, vagy ellenkezésbe ütköztek az egyháztagságuk miatt. Kérj meg néhány tanulót, hogy mondják el a tapasztalataikat.
Mondd el, hogy Pál egy második levelet is írt a thessalonikabeli szenteknek, melyben számos témát érintett, köztük azt az ellenállást is, amellyel a szentek szembesültek. Kérd meg a tanulókat, hogy a 2 Thessalonikabeliek 1 tanulmányozása során keressenek egy olyan tantételt, amely segíthet nekik kitartani az ellenállás és a megpróbáltatások során, amelyekkel egyháztagokként szembesülhetnek.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a 2 Thessalonikabeliek 1:3–5-öt, az osztály pedig kövesse a szöveget, és figyeljék meg, miért dicsérte Pál a thessalonikabeli szenteket.
-
Miért dicsérte Pál a thessalonikabeli szenteket?
-
Az 5. vers szerint milyen jutalmat kapnak majd a szentek azért, mert türelemmel és hittel kitartanak az ellenállás és a megpróbáltatások idején?
-
Milyen tantételt ismerhetünk meg ezekből a versekből arról, hogy milyen áldásokat kapunk, amikor türelemmel és hittel kitartunk az ellenállás és a megpróbáltatások idején? (A tanulók különböző szavakat használhatnak, de fogalmazzanak meg egy, a következőhöz hasonló tantételt: Ha hithűen, türelemmel és hittel kitartunk az ellenállás és a megpróbáltatások idején, akkor érdemesnek találtathatunk Isten királyságára.)
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő kijelentést Dieter F. Uchtdorf elnöktől az Első Elnökségből, az osztály pedig figyelje meg, mit jelent türelmesen kitartani:
„[A] türelem nem passzív beletörődést jelent, és nem is arra az állapotra utal, amikor félelemből nem cselekszünk. A türelem tevékeny várakozást és kitartást jelent. Azt jelenti, hogy kitartunk valami mellett, és minden tőlünk telhetőt megteszünk – munkálkodva, reménykedve és hitet gyakorolva; bátran viselve a nehézségeket, még akkor is, ha szívünk vágyait el kell halasztanunk. A türelem nem puszta kitartás, hanem állhatatos kitartás!” (Legyetek türelemmel! Liahóna, 2010. máj. 57.).
-
Uchtdorf elnök szerint mit jelent türelemmel kitartani?
-
Miért van szükségünk hitre ahhoz, hogy türelmesen kitarthassunk az ellenállás vagy a megpróbáltatások idején?
Kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak az egyik ismerősükre, vagy valakire, akiről a szentírásokban olvastak, aki hithűen és türelmesen kitartott az ellenállás és a megpróbáltatások idején.
-
Kire gondoltatok? Hogyan mutatta meg ez a személy, hogy hithűen és türelmesen kitart az ellenállás és a megpróbáltatások idején?
Kérd meg a tanulókat, hogy gondolkodjanak el az életükben esetleg jelen levő ellenálláson és megpróbáltatásokon, majd döntsék el, hogyan tarthatnak ki türelemmel és hittel ezekben a kihívásokban. Buzdítsd őket arra, hogy imádkozzanak segítségért.
Mondd el, hogy a 2 Thessalonikabeliek 1:6–10 feljegyzése szerint Pál Jézus Krisztus második eljöveteléről jövendölt. Oszd két-három fős csoportokra a tanulókat. Kérj meg minden csoportot, hogy olvassák el közösen a 2 Thessalonikabeliek 1:6–10-et, és beszéljék meg a következő kérdéseket. (Ezeket a kérdéseket felírhatod a táblára, vagy külön lapokon is kioszthatod nekik.) Kérd meg a tanulókat, hogy jegyezzék fel válaszaikat a füzetükben vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukban.
-
Milyen szavakkal és kifejezésekkel írta le Pál a második eljövetelt?
-
Mi történik majd az igazlelkűekkel a második eljövetelkor?
-
Mi történik majd a gonoszokkal a második eljövetelkor?
Elegendő idő eltelte után kérj meg néhány tanulót, hogy ossza meg a csoportja válaszait az osztállyal. Írd fel a táblára a következő igazságot: Jézus Krisztus második eljövetelekor az igazlelkűek megpihennek, a gonoszok pedig elpusztulnak.
-
Szerintetek mitől pihennek majd meg az igazlelkűek?
-
Hogyan nyújthat vigaszt ez a tan azoknak, akik nehézségeken mennek keresztül a Jézus Krisztus iránti elkötelezettségük miatt?
Kérd meg a tanulókat, hogy emeljék fel a kezüket, ha már eltűnődtek azon, mikor következik majd be Jézus Krisztus második eljövetele. Mondd el, hogy a thessalonikabeli szentek is ezen tanakodtak, Pál pedig aggódott amiatt, hogy esetleg félrevezették őket.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a 2 Thessalonikabeliek 2:1–2-t, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mit gondolt Pál, milyen következtetésre jutottak a thessalonikabeli szentek a második eljövetel időpontjával kapcsolatosan.
-
Mit nem szeretett volna Pál, ha a thessalonikabeliek elhisznek a második eljövetel időpontjával kapcsolatosan? (Hogy az hamarosan bekövetkezik.)
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a 2 Thessalonikabeliek 2:3-at, és keressék meg, mit mondott Pál, mi történik majd a második eljövetel előtt. Mondd el, hogy az „az” mutató névmás a második eljövetelre utal, míg a „szakadás” szó a hitehagyásra vonatkozik.
-
Milyen igazságot ismerhetünk meg ezekből a versekből arról, hogy mi történik majd a második eljövetelt megelőzően? (A tanulók különböző szavakat használhatnak, de fogalmazzanak meg egy, a következőhöz hasonló igazságot: Jézus Krisztus második eljövetele előtt hitehagyás következik be.)
Mutass rá arra, hogy ezekben a versekben Pál azt javasolta az egyház korabeli tagjainak, hogy inkább a körükben már elharapózott hitehagyással kellene törődniük, nem pedig az Úr második eljövetelének időpontjával.
Hogy segíts a tanulóknak mélyebben megérteni, mi volt ez a hitehagyás, kérd meg egyiküket, hogy olvassa fel a következő magyarázatot:
„Jézus Krisztus halála után gonosz emberek üldözték az apostolokat és egyháztagokat, és sokat megöltek közülük. Az apostolok halálával a papsági kulcsok és az elnöklő papsági felhatalmazás elvétetett a Földről. Az apostolok tisztán megtartották az evangélium tanait, és fenntartották az egyháztagok érdemességének rendjét és normáit. Az apostolok nélkül az emberek idővel megváltoztatták a tanokat, és jogtalan változásokat eszközöltek az egyház szervezetében és a papsági szertartásokban, például a keresztelésben és a Szentlélek ajándéka adományozásában” (Prédikáljátok evangéliumomat! Útmutató a misszionáriusi szolgálathoz [2008]. 35.).
-
A hitehagyás ezen értelmezése szerint miért volt szükséges Jézus Krisztus evangéliumának és egyházának a visszaállítása?
Mondd el, hogy a 2 Thessalonikabeliek 2:3-ban említett „bűn embere” kifejezés a Sátánra utal. Az evangélium visszaállítása – beleértve a Mormon könyve napvilágra kerülését is – „megjelen[ítette]” (3. vers), vagyis felfedte Sátán és követői megtévesztéseit.
A 2 Thessalonikabeliek 2:4–17 összegzéseként mondd el: Pál megjövendölte, hogy az Úr a második eljövetelig megengedi Sátánnak, hogy félrevezesse a föld lakóit. Pál arra buzdította a szenteket, hogy legyenek „állhatatosak” (15. vers) mindabban, amit tanított nekik.
2 Thessalonikabeliek 3
Pál figyelmezteti a fegyelmezetleneket, és az önellátásról prédikál
Mondd el, hogy amikor Pál a Thessalonikabeliekhez írott második levelet lejegyezte, akkor az egyháztagok rendszeresen tartottak az úrvacsorához kapcsolódó lakomákat. Néhány thessalonikai egyháztag azonban részt vett ugyan a lakomán, de nem volt hajlandó segédkezni az étel elkészítésében vagy biztosításában.
-
Milyen gondok merülhettek fel e helyzet eredményeképpen?
A 2 Thessalonikabeliek 3:1–9 összegzéseként mondd el, hogy Pál megdicsérte azokat a szenteket, akik hithűek voltak, és figyelmeztette őket, hogy ne közösködjenek azokkal, akik „rendetlenül” vagy fegyelmezetlenül élnek (6. vers). Pál azt is írta, hogy ő és társai példát mutattak a fizikai önellátás terén azzal, hogy dolgoztak saját ellátásuk érdekében.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a 2 Thessalonikabeliek 3:10–13-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mire kérte Pál a szenteket, mit tegyenek azokkal, akik nem hajlandóak dolgozni.
-
A 12. vers szerint milyen utasítást adott Pál azoknak, akik nem voltak hajlandóak dolgozni? (Hogy „munkálkodva, a magok kenyerét egyék”, vagyis legyenek önellátóak azáltal, hogy gondoskodnak a saját szükségleteikről.)
-
A 13. vers szerint milyen további utasítást adott Pál a hithű szenteknek?
-
Mit jelent az, hogy „meg ne restüljetek a jó cselekvésben”?
-
Milyen igazságot tanulhatunk ezekből a versekből? (A tanulók különböző szavakat használhatnak, de fogalmazzanak meg egy, a következőhöz hasonló igazságot: Azt a parancsolatot kaptuk, hogy igyekezzünk önellátónak lenni és segíteni másoknak.)
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő kijelentést A fiatalság erősségéért című kiadványból, az osztály pedig figyelje meg, hogyan törekedhetünk az önellátásra.
„A munka egyik áldása az önellátás kifejlesztése. Amikor önellátó vagy, akkor azokat az áldásokat és képességeket használod, melyeket Isten azért adott neked, hogy gondoskodni tudj magadról és a családodról, és hogy megoldásokat találj a saját gondjaidra. Az önellátás nem azt jelenti, hogy mindent saját magadnak kell elvégezned. Ahhoz, hogy igazán önellátó lehess, meg kell tanulnod, hogyan kell együtt dolgozni másokkal, és hogyan kell az Úrhoz fordulni erőért és segítségért.
Ne feledd, Isten nagyszerű munkát szánt neked! Ő pedig megáld téged azon igyekezetedben, hogy elvégezd ezt a bizonyos munkát” (A fiatalság erősségéért [füzet, 2011]. 41.).
-
Hogyan törekedhetünk arra, hogy önellátóak legyünk?
-
Milyen áldásokkal jár az önellátás?
Tegyél bizonyságot arról, hogy amikor önellátásra törekszünk, akkor az Úr segít nekünk kielégíteni a szükségleteinket és megoldásokat találni a gondjainkra.
Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják végig, mit tehetnek azért, hogy önellátóbbak legyenek már most és a jövőben is. Kérd meg őket, hogy tűzzenek ki egy célt, amely segít nekik önellátóbbnak lenni, és buzdítsd őket, hogy kérjék az Úr segítségét ennek eléréséhez.
A 2 Thessalonikabeliek 3:14–18 összegzéseként mondd el, hogy Pál a szenteknek adott azon tanáccsal zárta levelét, hogy vessék el a semmittevést, és tartsák távol magukat a tétlenkedő és rendbontó személyektől, de ne kezeljék ellenségként az ilyen embereket, hanem feddjék meg őket mint testvéreiket az evangéliumban.
Zárásként tegyél bizonyságot a leckében tanított igazságokról.
Szentírás-memoriter – 2 Thessalonikabeliek 2:1–3
Kérd meg a tanulókat, hogy a Kalauz a szentírásokhoz segítségével keressenek a 2 Thessalonikabeliek 2:1–3 mellett egy másik szentírást is, amely a hitehagyásról tanít. Elegendő idő eltelte után kérd meg néhányukat, hogy osszák meg a talált szentírást, és mondják el, mit tanít az a hitehagyásról. Felírhatod a táblára is a megtalált hivatkozásokat. Kérd meg a tanulókat, hogy válasszanak egy szentírást keresztutalásként a 2 Thessalonikabeliek 2:1–3-hoz, és írják ezt a hivatkozást a szentírásuk margójára a 2 Thessalonikabeliek 2:1–3 mellé. Mondd el, hogy ezt a szentírás-memoritert leggyakrabban a hitehagyással és a visszaállítás szükségességével kapcsolatos tanításokhoz használják. Kérd meg a tanulókat, hogy a 2 Thessalonikabeliek 2:1–3 és az egyik felsorolt hivatkozás felhasználásával tanítsák egyik társukat a hitehagyásról.
Megjegyzések és háttér-információk
2 Thessalonikabeliek 2:3. A hitehagyás
„A »szakadás« kifejezés a görög aposztaszia szó fordítása, mely jelentésében közelebb áll a »lázadás« vagy a »zendülés« szavakhoz. Itt tehát Pál a Jézus Krisztus evangéliuma elleni szándékos harcról beszélt, nem pedig az attól való fokozatos eltávolodásról. A Mormon könyvében Nefi látomása a jövőről megtanította neki, hogy »Izráel háza« csatlakozott a nagy és tágas épületben lévőkhöz, »hogy a Bárány tizenkét apostola ellen harcoljon« (1 Nefi 11:35). A hitehagyás gyakran nem egyszerűen az igazság passzív elengedése, hanem a szövetséges közösségből eredő valós lázadás” (Újszövetség tanulói kézikönyv [Egyházi Oktatási Szervezet kézikönyv, 2014]. 453.).
M. Russell Ballard elder a Tizenkét Apostol Kvórumából kifejtette, hogy a hitehagyás azért következett be, mert az emberek elutasították Krisztust és az Ő apostolait:
„Az Újszövetség által felölelt viszonylag rövid időszakban… az emberek Krisztus és apostolai ellen fordultak. A hanyatlás oly hatalmas volt, hogy a nagy hitehagyásként vált ismertté. Évszázadokon át tartó lelki stagnáláshoz és tudatlansághoz vezetett, mely időszakot gyakran sötét középkornak nevezzük.
Nos, nagyon világosan kell fogalmaznom ezekkel a történelmileg visszatérő hitehagyás és lelki sötétség időszakaival kapcsolatban. Mennyei Atyánk minden gyermekét szereti, és azt akarja, hogy életük során mindannyian részesüljenek az evangélium áldásaiban. A lelki világosság nem azért veszik el, mert Isten hátat fordít a gyermekeinek. Éppen az okozza a lelki sötétséget, hogy a gyermekei együttesen hátat fordítanak Neki” (vö. Tanulni a múlt leckéiből. Liahóna, 2009. máj. 32.).
2 Thessalonikabeliek 2:3. A reformáció és a visszaállítás
Sokan azok közül, akik az apostolok halálát követően éltek, továbbra is követték az Urat. Olyan erős volt az Úr iránti elkötelezettségük, hogy önként elszenvedték az üldöztetést, sőt még a halált is a hitükért. A reformáció időszakában sokan felismerték, hogy a kereszténység néhány tanítását megváltoztatták, és azok már nem állnak összhangban a Bibliában található tanításokkal. Ezek a reformerek igyekeztek ismét összhangba hozni a kereszténységet a Bibliával. John Taylor elnök a következőket mondta azokról, akik a sötét középkorban keresték az igazságot:
„Voltak emberek abban a sötét korban, akik képesek voltak szólni Istennel, és akik a hit erejénél fogva félre tudták vonni az örökkévalóság függönyét, és betekinthettek a láthatatlan világba…, részesülhettek az angyalok szolgálattételében, és feltárhatták a világ eljövendő céljait. Ha az sötét kor volt, én bizony imádkozom Istenhez, hogy adjon nekem némi sötétséget, és szabadítson ki a napjainkban uralkodó világosságból és értelemből” (in Journal of Discourses, 16:197). (E reformerek hithű erőfeszítéseivel kapcsolatosan további információkért lásd Thomas S. Monson, “The Way Home,” Ensign, May 1975, 15–16; lásd még Prédikáljátok evangéliumomat! Útmutató a misszionáriusi szolgálathoz [2008]. 45–46.)
E reformereknek és Isten más hithű követőinek köszönhetően a Mennyei Atyánkról és az Ő tervéről való bizonyos igazságok túlélték a hitehagyást, és megtalálhatóak a vallásokban világszerte. A szabadításunkhoz szükséges igazságok azonban elvesztek, ahogyan a papsági felhatalmazás is a munka irányításához, illetve a szabadítás szertartásainak elvégzéséhez. Az Úr biztosította a más vallásokat vallókat, hogy az egyház visszaállítása és a Mormon könyve nem jelentette ki, hogy minden, amit ők tanítanak, az hamis: „Íme, én nem azért teszem azt, hogy leromboljam azt, amit már megkaptak, hanem azért, hogy felépítsem” (T&Sz 10:52). Ebből az okból kérte Gordon B. Hinckley elnök a föld összes lakóját: „hozzátok magatokkal mindazt a jóságot és igazságot, [amellyel] már rendelkeztek, bármilyen forrásból is kaptátok, és jöjjetek, nézzétek meg, hozzátehetünk-e mi is valamit!” (Hitünk csodálatos alapja. Liahóna, 2002. nov. 81.)