A zsidó vezetők Pált vallatják, míg egy zsidókból álló csoport a megölésére szövetkezik. Pált Czézáreába viszik, ahol saját magát védi számos római vezető előtt a hamis vádak ellen. Felidézi megtérését, és bizonyságot tesz Jézus Krisztusról.
Az óra előtt írd fel a következőket egy papírlapra: Isten parancsolatai és áldásai. Valamilyen szalag vagy madzag segítségével válaszd le a terem egyik részét, és tedd a papírt a földre a leválasztott részen belül. Amikor az óra elkezdődik, kérj meg egy tanulót, hogy álljon az Isten parancsolatait és áldásait jelképező területre.
Miközben közelebb kerülünk Istenhez azáltal, hogy követjük az Ő parancsolatait és tanításait, milyen áldásokat nyerhetünk el?
Kérd meg a tanulót, hogy menjen ki az Isten parancsolatait és áldásait jelképező területről.
Milyen világi hatások csábíthatnak valakit arra, hogy elforduljon Isten parancsolataitól és tanításaitól, valamint felhagyjon az ezek szerint való élettel?
Mi történhet, amikor valaki eltávolodik Istentől?
Mondj köszönetet a tanulónak, és kérd meg, hogy fáradjon a helyére. Kérd meg a tanulókat, hogy gondolkozzanak el azon, milyen irányba néznek pillanatnyilag, és mennyire érzik magukat közel Mennyei Atyánkhoz, vagy éppen távol Tőle. Kérd meg a tanulókat, hogy az Apostolok cselekedetei 23–26 tanulmányozása során keressenek olyan igazságokat, amelyek segítik majd őket, amikor úgy érzik, hogy eltávolodtak Istentől és az Ő áldásaitól.
Emlékeztesd a tanulókat arra, hogy Pált Jeruzsálemben, a templom előtt letartóztatták, majd a zsidó vezetők elé hurcolták (lásd Apostolok cselekedetei 21:30–33; 22:23–30). Az Apostolok cselekedetei 23:1–10 összegzéseként mondd el, hogy Pált e zsidó vezetők kihallgatták, majd börtönbe vetették.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az Apostolok cselekedetei 23:11-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és figyeljék meg, mi történt, amíg Pál börtönben volt. Kérd meg a tanulókat, hogy mondják el, mit találtak.
Mit mondott az Úr Pálnak a börtönben?
Emlékeztesd a tanulókat az Apostolok cselekedetei 18:9–10-ben feljegyzett ígéretre, hogy az Úr Pállal lesz, és megvédelmezi őt, miközben az Ő munkáját végzi. Kérd meg a tanulókat, hogy jelöljék meg a „melléállván néki az Úr” kifejezést, és írják oda az Apostolok cselekedetei 18:9–10-et keresztutalásként a 11. vers mellé a margóra.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő összegzést:
Az Apostolok cselekedetei 23:12–25:27-ből megtudjuk, hogy a Pált letartóztató római ezredes Czézáreába küldte őt, hogy megvédje az életére törő zsidóktól. Pál ártatlannak vallotta magát Félix római kormányzó előtt. Bár Félix meg volt győződve Pál ártatlanságáról, két évig továbbra is házi őrizetben tartotta. Festus került Félix helyére Júdea római kormányzójának székében. Heródes Agrippa király, aki a Galileai-tenger északkeleti régióját uralta, meglátogatta Festust, és hallani kívánta Pál ügyét, Pált ezért Agrippa király elé vitték.
Pál beszámol megtéréséről, és bizonyságot tesz Jézus Krisztusról Agrippa király előtt
Kérj meg néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel az Apostolok cselekedetei 26:4–11-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, hogyan jellemezte Pál a saját múltját Agrippa királynak.
Hogyan jellemezte Pál a saját múltját Agrippa királynak?
Mondd el, hogy Pál ezután beszámolt a Szabadítóról való látomásáról. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az Apostolok cselekedetei 26:16–18-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és figyeljék meg, milyen küldetést bízott az Úr Pálra a Damaszkuszba vezető úton.
Milyen küldetést bízott az Úr Pálra? (Javasolhatod a tanulóknak, hogy jelöljék meg azokat a kifejezéseket, amelyek az Úr által Pálnak adott küldetést írják le.)
Mondd el, hogy az osztályrész kifejezés (18. vers) az Isten celesztiális királyságába való belépésre utal.
Mi segíthet valakinek, hogy elforduljon a sötétségtől és Sátán befolyásától a világosság, illetve Isten parancsolatai és áldásai felé?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az Apostolok cselekedetei 26:19–23-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mit mondott Pál, mit tanított mind a zsidóknak, mind a nemzsidóknak, mit kell tenniük, hogy elnyerjék a 18. versben említett áldásokat. Elmondhatod, hogy a „megtéréshez méltó cselekedeteket cselekedvén” kifejezés a 20. versben azt is jelentheti, hogy igazlelkűen élünk, ezzel mutatva meg, hogy valódi bűnbánatot tartottunk.
A 20. vers szerint mit tanított Pál a zsidóknak és a nemzsidóknak is?
Írd fel a táblára a következő befejezetlen kijelentést: Ha bűnbánatot tartunk és Istenhez fordulunk, akkor…
Azok alapján, amit a 18. versből megtudtunk, hogyan egészítenétek ki a táblán lévő kijelentést? (Összegezd a tanulók válaszait azzal, hogy kiegészíted a táblán szereplő kijelentést a következőképpen: Ha bűnbánatot tartunk és Istenhez fordulunk, akkor legyőzhetjük Sátán hatalmát az életünkben, bocsánatot nyerhetünk a bűneinkre, és jogot formálhatunk a celesztiális királyságra.)
Hogy segíts a tanulóknak megérteni ezt a tantételt, kérd meg egyiküket, hogy olvassa fel a következő kijelentést Neil L. Andersen eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából (adhatsz is egy példányt ebből a tanulóknak):
Kép
Elder Neil L. Andersen
„Amikor bűnt követünk el, elfordulunk Istentől. Amikor bűnbánatot tartunk, visszafordulunk Isten felé.
A bűnbánatra való felhívás ritkán érkezik dorgáló hang formájában, ehelyett inkább szeretetteljes esdeklés, hogy forduljunk meg, és Isten felé induljunk tovább [lásd Hélamán 7:17]. Egy szerető Atya és az Ő Egyszülött Fia hívogat bennünket, hogy legyünk többek annál, mint akik vagyunk, hogy életünket emeljük egy magasabb szintre, hogy változzunk meg, és érezzük át a parancsolatok betartásából fakadó boldogságot” („Bánjátok meg bűneiteket, …hogy meggyógyíthassalak benneteket”.Liahóna, 2009. nov. 40.).
Andersen elder szerint mit érhetünk el, amikor bűnbánatot tartunk és visszafordulunk Mennyei Atyánk és Jézus Krisztus felé?
Kérd meg a tanulókat, hogy az Apostolok cselekedetei 26 további tanulmányozása során figyeljék meg, mi gátolta meg Festust és Agrippa királyt abban, hogy bűnbánatot tartsanak, Istenhez forduljanak és megtérjenek Jézus Krisztushoz. Írd fel a táblára a következő befejezetlen kijelentést: Ahhoz, hogy megtérjünk Jézus Krisztushoz…
A tanulók alkossanak párokat, és olvassák el az Apostolok cselekedetei 26:24–28-at a társukkal. Keressék meg és hasonlítsák össze, hogy milyen módon reagált Festus és Agrippa király Pál tanításaira és a Szabadítóról való bizonyságára. Miközben a tanulók olvasnak és megvitatják ezt a társukkal, másold fel a következő táblázatot a táblára (a fejlécek alatti kijelentések nélkül):
reakciók Pál tanításaira
Festus
Agrippa király
hangosan beszélt
azt mondta, hogy Pál bolond
azzal vádolta Pált, hogy megőrült
majdnem meggyőzték, hogy kereszténnyé legyen
Elegendő idő eltelte után kérj meg néhány tanulót, hogy jöjjenek a táblához, és írják fel, amit találtak (a válaszoknak a fenti táblázatban szereplőkhöz hasonlónak kell lenniük).
Mit árul el Festus reakciója a Pál tanításairól kialakult véleményéről? (Írd hozzá a hitetlenség szót a tanulók válaszaihoz a Festus fejléc alatt.)
A 27. vers szerint mit mondott Pál, mit tudott Agrippa királyról? (Írd hozzá a hitt a prófétáknak kifejezést az Agrippa király oszlophoz.)
Mit tudhatunk meg Agrippa király Pálnak tett megjegyzéséből a király kereszténnyé válás iránti elkötelezettségéről (lásd 28. vers)? (Írd a nem hajlandó teljes mértékben elkötelezni magát kifejezést az Agrippa király fejléc alá.)
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az Apostolok cselekedetei 26:29-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, hogyan válaszolt Pál Agrippa király megjegyzésére, miszerint majdnem meggyőzte őt, hogy legyen keresztény.
Mit kívánt Pál a király és mindazok számára, akik hallották tanításait?
Szerintetek mi akadályozta meg Festust abban, hogy megtérjen Jézus Krisztushoz?
Szerintetek mi akadályozta meg Agrippa királyt abban, hogy megtérjen?
Mit tanulhatunk Festustól és Agrippa királytól arról, hogy mit kell tennünk a Jézus Krisztushoz való megtéréshez? (A tanulók különböző szavakat használhatnak, de győződj meg róla, hogy megfogalmazzák a következő tantételt: Ahhoz, hogy megtérjünk Jézus Krisztushoz, úgy kell döntenünk, hogy hiszünk az evangéliumban, és teljes mértékben elkötelezzük magunkat az a szerinti életvitel mellett.)
Hogy segíts a tanulóknak megérteni ezt a tantételt, kérd meg egyiküket, hogy olvassa fel a következő kijelentést Dieter F. Uchtdorf elnöktől az Első Elnökségből:
Kép
President Dieter F. Uchtdorf
„Két fiatal testvér egy kisebb szirtfal tetején állt, mely egy gyönyörű kék tó tiszta vizére nézett. A hely népszerű volt azok körében, akik onnan ugráltak fejest a vízbe, és a két fivér is gyakran beszélgetett arról, ők is leugranak egyszer – mert ezt látták másoktól.
Habár mindketten ugrani akartak, egyikük sem akart az első lenni. A sziklafal nem volt túl magas, de a két fiatal fiú számára a távolság mindig, mikor előrehajoltak, egyre nagyobbnak tűnt, bátorságuk pedig hamar elillanni látszott.
Az egyik fivér végül a szikla szélére helyezte az egyik lábát, és elszántan nekirugaszkodott. A másik testvér abban a pillanatban azt suttogta: »Talán meg kellene várnunk ezzel a következő nyarat.«
Az első fivért a lendülete azonban már [húzta előre]. »Fivérem – válaszolta –, én elköteleztem magam!«
Belecsobbant a vízbe, majd nemsokára győzedelmes kiáltással bukkant fel. A másik testvér azonnal követte. Később mindketten jót nevettek az első fiú ugrás előtti utolsó szavain: »Fivérem, én elköteleztem magam.«
Az elkötelezettség valamelyest hasonlít a vízbe ugráshoz. Vagy elkötelezted magad, vagy nem. Vagy előrelépsz, vagy állsz egy helyben. Nincs köztes állapot. […]
Azok, akik csak félig-meddig elkötelezettek, a bizonyság, öröm és békesség áldásaira is csak félig-meddig számítsanak. A menny ablakai is csak félig-meddig lesznek nyitva számukra. […]
Valamelyest mindannyian egyfajta döntéshelyzetben vagyunk, és letekintünk a vízre. Azért imádkozom, hogy legyen elég hitünk előrehaladni, bátran szembenézni a félelmeinkkel és kétségeinkkel, és azt mondani magunknak: »Én elköteleztem magam!« (Fivérem, én elköteleztem magam.Liahóna, 2011. júl. 4., 5.).
Miben hasonlít az evangélium iránti elköteleződés ahhoz, amikor fejest ugrunk a vízbe?
Uchtdorf elnök szerint miért fontos, hogy teljesen elkötelezettek legyünk, ahelyett, hogy csupán „félig-meddig elkötelezettek” lennénk az evangélium szerinti élet iránt?
Hogyan segített már megerősíteni a Jézus Krisztushoz való megtéréseteket azon elkötelezettségetek, hogy az evangélium egy adott parancsolata vagy tantétele szerint éltek? (Te is megoszthatod egy saját példádat.)
Kérd meg a tanulókat, hogy a füzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba írjanak listát azokról a parancsolatokról vagy evangéliumi tantételekről, amelyek betartása mellett úgy érzik, teljességgel elkötelezték magukat. Kérd meg őket, hogy gondolják át, melyek az evangélium azon tantételei, amelyek betartása mellett úgy érzik, hogy már „majdnem”, de még nem „nagyon is” (Apostolok cselekedetei 26:29) elkötelezettek. Kérd meg a tanulókat, hogy írjanak le egy célt, melynek teljesítésével jobban megérthetik ezeket a tantételeket, és elkötelezettebbek lehetnek irántuk. Buzdítsd a tanulókat, hogy imádkozzanak segítségért, miközben igyekeznek megtérni Jézus Krisztushoz azáltal, hogy még teljesebb mértékben élnek az evangélium szerint.
Az Apostolok cselekedetei 26:30–32 összegzéseként mondd el, hogy Festus és Agrippa király ártatlannak találták Pált, és szabadon is bocsátották volna – mivel azonban Pál a császárhoz fellebbezett az ügyével kapcsolatosan, ezért Rómába kellett őt küldeniük.
A Heródes család Újszövetségben említett tagjai közötti kapcsolatokat ábrázoló táblázat megtalálható a Heródes címszó alatt a Kalauz a szentírásokban.
„II. Heródes Agrippa (aki Marcus Julius Agrippa néven is ismert) a zsidó Heródes-ház hetedik és egyben utolsó királya volt. Kr. u. 55 és 93 között uralkodott a Galileai-tengertől északkeletre fekvő régióban. Ő volt a fia I. Heródes Agrippának, aki elrendelte Jakab kivégzését és Péter bebörtönzését (lásd Apostolok cselekedetei 12:1–4); az unokája annak a Heródes Antipásnak, aki lefejeztette Keresztelő Jánost (lásd Máté 14:1–12); valamint a dédunokája annak a Nagy Heródesnek, aki parancsba adta a betlehemi csecsemők legyilkolását (lásd Máté 2:16).
Agrippa királysága Festus fennhatósági területétől északra helyezkedett el. Agrippa húgával, Bernicével… látogatást tett Festusnál Czézáreában, míg Pál ott raboskodott. Agrippa – zsidó lévén – jobban ismerte a zsidó szokásrendet, mint Festus, aki római volt, így utóbbi azt remélte, hogy Agrippa segíthet neki megérteni a Pál elleni vádakat, illetve megírni a levelét a császárnak (lásd Apostolok cselekedetei 25:24–27; 26:3)” (Újszövetség tanulói kézikönyv [Egyházi Oktatási Szervezet kézikönyv, 2014]. 326.).
Joseph Smith próféta Pál apostol élményeihez hasonlította az általa az első látomást követően megtapasztalt üldöztetéseket (lásd Joseph Smith története 1:24–25). Pál is és Joseph Smith is látta a Szabadítót, és hallották a hangját. Mindketten bizonyságot tettek arról, hogy látomásuk volt. Ennek eredményeként mindkettőjüket üldözték és gyalázták, ők mégis igazak maradtak a Jézus Krisztusról való tanúságukhoz és bizonyságukhoz. Valamint több beszámoló is létezik Joseph Smith első látomásáról, éppúgy, mint ahogy több változat él Pálnak a Szabadítóról való látomásáról is (lásd Apostolok cselekedetei 9:3–9; Apostolok cselekedetei 22: 6–11; Apostolok cselekedetei 26:13–18). A részletekben mutatkozó apró eltérésektől eltekintve e számos beszámoló mindegyike megegyezik azon elengedhetetlen igazságban, hogy mindketten látták Jézus Krisztust, és beszéltek is Vele.
Míg a Hetvenek tagjaként szolgált, Bruce C. Hafen elder kifejtette:
„Ha mindent oda kell adnunk, amink csak van, akkor a majdnem minden odaadása nem elegendő. Ha majdnem betartjuk a parancsolatokat, akkor majdnem megkapjuk az áldásokat” (A kiengesztelés: mindent mindenkiért.Liahóna, 2004. máj. 98.).
Harold B. Lee elnök Agrippa király szavait az egyház azon tagjaira vonatkoztatta, akik megkísérlik felmenteni magukat a parancsolatok betartása alól:
„Egy kiváló püspök érdekes megjegyzést tett arról, amit ő úgy nevezett: a legsajnálatosabb szavak, melyek egy magasan álló ember szájából valaha is elhangzottak. Pál apostol idejéből olvasta fel e szavakat, amikor Pál Agrippa király előtt erőteljes bizonyságot tett megtéréséről. Agrippa király válasza a következő volt: »Majdnem ráveszel engem, hogy keresztyénné legyek« (Apostolok cselekedetei 26:28). Majd a püspök a következőket mondta: »A király ismerte az igazságot, híján volt azonban a bátorságnak, hogy megtegye, ami megkívántatott tőle…«
[A püspök] ezután egy rövid, ám erőteljes prédikációban jellemezte a saját egyházközségében tapasztaltakat. »A Mester felhívására, miszerint ‘jer, kövess engem’ (Márk 10:21) néhány egyháztag majdnem, de mégsem igazán azt mondja: ‘majdnem ráveszel engem, hogy becsületes legyek, de szükségem van arra a plusz segítségre a vizsgáim során.’« […]
[A püspök így folytatta:] »Majdnem ráveszel engem, hogy szenteljem meg a sabbat napját, de olyan remek szórakozás kosarazni vasárnap!
Majdnem ráveszel engem, hogy szeressem a felebarátomat, de ő akkor is gazember; hogy elfogadó legyek mások véleményével kapcsolatosan, de egyáltalán nincs igazuk; …hogy menjek házitanítani, de olyan hideg és nyirkos az idő ma este; hogy fizessem a tizedet és a felajánlásokat, de új színes tévére van szükségünk! […] Majdnem! Majdnem! Majdnem!«” (in Conference Report, Apr. 1964, 23–24).