4. lecke: A szentírások tanulmányozása

4. lecke

A szentírások tanulmányozása

Bevezetés

Ez a lecke segít a tanulóknak megérteni, milyen fontos naponta tanulmányozni a szentírásokat, és az egész Újszövetséget végigolvasni e tanulmányi kurzus részeként. A tanulók különböző módszereket is megismerhetnek a szentírás-tanulmányozásuk fejlesztéséhez.

Javaslatok a tanításhoz

A napi szintű hatékony szentírás-tanulmányozás szükségessége

Adj minden tanulónak egy példányt a következő kérdőívből. Kérd meg őket, hogy gondolják át a kijelentéseket, és jelöljék meg a válaszaikat a lapon. Biztosítsd a tanulókat arról, hogy nem fogod visszakérdezni tőlük a válaszaikat.

Miután a tanulók végeztek a kérdőívvel, kérd meg őket, hogy gondolják végig az óra során, hogy miként tehetnék jobbá a mindennapos szentírás-tanulmányozásukat.

Az egyik tanuló olvassa fel a következő kijelentést David A. Bednar eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából:

„A szentírások Krisztus szavait tartalmazzák, és [ők] az élő víz tározói, amelyekhez szabadon hozzáférhetünk, és amelyekből nagyot és hosszan ihatunk. […]

A megszokott napi tevékenységeink során ti és én jelentős mennyiségű vizet veszítünk, amely a fizikai testünk igen nagy százalékát képezi. A szomjúság azt jelzi, hogy testünk sejtjei vizet követelnek, és a testünkben lévő vizet naponta pótolnunk kell. Őszintén szólva, nem sok értelme van, hogy csupán alkalmanként „töltsük fel” magunkat vízzel, a kiszáradás hosszú időszakai között. Ugyanúgy igaz ez lelki értelemben is. A lelki szomjúság az élő víz hiányát jelzi. Az élő víz folyamatos áramlása sokkal többet ér az időnkénti kortyoknál” (Az élő víz tározói. [EOSZ esti beszélgetés fiatal felnőttek számára, 2007. február 4.], 1., 7., broadcast.lds.org).

Milyen tantételt tanulhatunk Bednar eldertől annak kapcsán, hogy mit nyerhetünk a napi szintű szentírás-tanulmányozásból? (A tanulók fogalmazzanak meg a következőhöz hasonló tantételt: Miközben naponta tanulmányozzuk a szentírásokat, hozzájutunk a számunkra szükséges „élő vízhez”. Írd fel ezt a tantételt a táblára.)

A szentírások értéke napjainkban

Ha nem mutatod meg a filmet, akkor kérj meg négy tanulót, hogy jöjjenek előre, és olvassák fel Christofferson elder beszédének következő részeit.

1. „1536. október 6-án a brüsszeli Vilvoorde várbörtönéből egy szánalomra méltó alakot vezettek elő. Ez az ember már majdnem másfél éve sínylődött az egyik sötét, nyirkos zárka mélyén. A foglyot aztán odakötözték egy oszlophoz a várfalon kívül. Már csak annyi ideje maradt, hogy elmondja utolsó hangos imáját: »Uram! Nyisd meg Anglia királyának szemét!« A foglyot ezután megfojtották, majd máglyán elégették. Ki volt ez a férfi? És mi volt a bűne?” (vö. A szentírás áldása. Liahóna, 2010. máj. 32.).

2. „William Tyndale-nek hívták, a bűne pedig az volt, hogy angolra fordította és kiadta a Bibliát.

[…] Heves vitát folytatott a papsággal, amely nem akarta, hogy közemberek kezébe kerüljön a szentírás, de Tyndale megfogadta: »Ha Isten megóvja az életemet, akkor nemsokára a földeken szántó fiú jobban ismeri majd a szentírásokat, mint ti magatok.« […]

Nem William Tyndale volt az első, és nem is az utolsó azok sorában, akik számos országban és nyelvi környezetben áldozatot hoztak – akár a haláltól sem rettenve vissza – azért, hogy Isten szavát előhozzák a homályból. […] Vajon mit tudtak a szentírások fontosságáról, amit nekünk is tudnunk kell? Vajon a XVI. századi Angliában élő emberek, akik hatalmas árat fizettek és személyes kockázatot vállaltak, hogy hozzáférhetővé tegyék a Bibliát, mi olyat értettek meg, amit nekünk is meg kellene értenünk?” (vö. A szentírás áldása. 32.).

Kérdezd meg az osztálytól:

Szerintetek az emberek miért hoztak ilyen hatalmas áldozatokat azért, hogy hozzáférjenek a szentírásokhoz?

Kérd meg a harmadik olvasót, hogy folytassa Christofferson elder kijelentését.

3. „Tyndale napjaiban az emberek azért nem ismerték a szentírásokat, mert nem fértek hozzá a Bibliához, különösen olyan nyelven nem, amit meg is értettek volna. Ma könnyen hozzáférhetünk a Bibliához és más szentírásokhoz, mégis egyre elterjedtebb a szentírások ismeretének hiánya, mivel az emberek nem nyitják ki a könyveket. Ebből adódóan aztán elfelejtették azokat a dolgokat, amiket nagyszüleik még tudtak” (A szentírás áldása. 33.).

Kérdezd meg az osztálytól:

Szerintetek napjainkban egyesek miért nem olvassák a szentírásokat, ahogyan kellene?

Kérd meg a negyedik olvasót, hogy folytassa Christofferson elder kijelentését.

4. „Gondoljatok bele, milyen áldottak vagyunk, hogy rendelkezünk a Szent Bibliával, valamint még vagy 900 oldalnyi szentírással – a Mormon könyvével, a Tan és a szövetségekkel, valamint a Nagyértékű gyönggyel. […] Ezzel az áldással bizonyára azt mondja nekünk az Úr, hogy a korábbi időszakoknál most sokkal nagyobb szükség van arra, hogy állhatatosan a szentírásokhoz forduljunk” (A szentírás áldása. 35.).

A film után (vagy miután a negyedik olvasó befejezte Christofferson elder kijelentésének felolvasását) kérd meg a tanulókat, hogy mondják el, szerintük mit mond Christofferson elder a szentírások tanulmányozásának szükségességéről. Miután a tanulók válaszoltak, írd fel a következő igazságot a táblára: Napjainkban nagyobb szükségünk van a szentírásokra, mint bármikor korábban.

Szerintetek napjainkban miért van nagyobb szükségünk a szentírásokra, mint bármikor korábban?

Hogy segíts a tanulóknak megérteni, hogyan válhat javunkra napjainkban a szentírások tanulmányozása, mondd el, hogy Pál apostol írt egy levelet, amelyben jellemezte a világ állapotát az utolsó napokban. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a 2 Timótheus 3:1–5, 13-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, milyen bűnök és magatartásformák gyakoriak napjainkban. (Szükség szerint segíts a tanulóknak az esetlegesen előforduló nehezebb szavak és kifejezések meghatározásában.)

Melyek azok a bűnök vagy viselkedésformák ezekben a versekben, amelyeket már ti is tapasztaltatok napjaink társadalmában?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel hangosan a 2 Timótheus 3:14–17-et, az osztály pedig keresse meg, hogyan lelhetünk biztonságra ezekben a veszedelmes időkben.

Hogyan lelhetünk biztonságra ezekben a veszedelmes időkben?

Írd fel a táblára a következő befejezetlen kijelentést: Amikor a szentírásokat tanulmányozzuk, szert tehetünk…

A 2 Timótheus 3:15–17 szerint milyen áldások érhetőek el számunkra, amikor tanulmányozzuk a szentírásokat, és azok tanításai szerint élünk? (Miután a tanulók válaszoltak, egészítsd ki a táblán szereplő kijelentést, hogy az a következő legyen: Amikor a szentírásokat tanulmányozzuk, szert tehetünk arra a bölcsességre, helyreigazításra és útmutatásra, amely szabadításhoz vezet bennünket.)

Mondd el, hogy a táblán lévő kijelentés jó példa egy tantételre. Jézus Krisztus evangéliumának tantételei és tanai olyan alapvető és változatlan igazságok, amelyek iránymutatást biztosítanak az életünkre vonatkozóan. A szentírások egyik legfőbb célja az, hogy megtanítsák nekünk az evangélium tanait és tantételeit. Tartalmasabbá tehetjük a személyes szentírás-tanulmányozásunkat azzal, hogy tanokat és tantételeket keresünk, elgondolkodunk a jelentésükön, valamint alkalmazzuk azokat az életünkben.

Hívd fel ismét a tanulók figyelmét a táblára írt tantételre.

Szerintetek mit jelent az, hogy a szentírások tanulmányozása során bölcsességre, helyreigazításra és útmutatásra tehetünk szert?
Milyen alkalommal éreztétek már, hogy bölcsességre, helyreigazításra vagy útmutatásra tettetek szert a szentírások tanulmányozásának eredményeként? (Te is megoszthatsz egy ilyen élményt.)

Az Újszövetség mindennapi olvasása

Mondd el, hogy ennek az ifjúsági hitoktatási kurzusnak az egyik elvárása az, hogy a tanulók az egész Újszövetséget elolvassák. Ez az ifjúsági hitoktatási végbizonyítvány egyik követelménye.

Mondd el, hogy a teljes Újszövetség elolvasásához következetes elhatározásra lesz szükség, de megéri az erőfeszítést. Ennek szemléltetéséhez tegyél ki két vízzel (vagy üdítővel) teli átlátszó üvegpoharat. Kérj meg két tanulót, hogy álljanak egy-egy pohár mellé. Egyiküknek adj egy szívószálat, a másiknak pedig hetet, amelyek össze vannak kötve. Kérd meg őket, hogy igyák meg a vizet olyan gyorsan, ahogyan csak tudják, a szívószálak segítségével. (Az egy szívószállal rendelkező tanulónak elvileg folyamatosan kell tudnia felszívni a vizet, és neki kell elsőnek végeznie, míg a másik valószínűleg küszködni fog, hogy felszívja a vizet a szívószálakon.) Kérd meg a két tanulót, hogy üljenek le, és kérdezd meg az osztályt:

Hogyan vonatkoztatnátok ezt a tevékenységet arra a célunkra, hogy az egész Újszövetséget elolvassuk a tanulmányi kurzus során? (A hét szívószállal ivó tanuló ahhoz hasonlít, amikor valaki a szentírásokból hatalmas részeket próbál olvasni egyszerre. Az egy szívószálat használó pedig az, aki naponta olvas kisebb részeket.)

Hogy segíts a tanulóknak megérteni, hogyan olvashatják el az egész Újszövetséget úgy, hogy következetesen olvasnak el kisebb részeket, kérd meg őket, hogy osszák el az Újszövetség oldalainak számát (a Károli-bibliában ez 305 oldal) a kurzusból hátralévő napok számával. Például, ha a kurzust egy 280 napos iskolai évben tanítják, akkor a tanulóknak egy oldalnál kicsivel többet kellene olvasniuk naponta, hogy az év végére elolvassák a teljes Újszövetséget.

Tegyél bizonyságot azokról az áldásokról, amelyeket a tanulók kaphatnak, amikor szorgalmasan tanulmányozzák az Újszövetséget. A tanulók bölcsességre, helyreigazításra és útmutatásra tesznek majd szert a szentírásokból, és megáldatnak a Szentlélek társaságával.

Utalj ismét a táblán lévő tantételekre, és tegyél bizonyságot arról, hogy a szentírások napi tanulmányozása révén a tanulók megtapasztalják majd a Pál apostol által a 2 Timótheus 3:15–17-ben leírt áldásokat. Buzdítsd a tanulókat, hogy tűzzék ki célul, hogy mindennap különítenek el időt a személyes szentírás-tanulmányozásra, és hogy elolvassák az egész Újszövetséget. Kérd meg a tanulókat, hogy írják le céljaikat a szentírás-tanulmányozási naplójukba.

Megjegyzések és háttér-információk

Áldások származnak abból, ha naponta tanulmányozzuk a szentírásokat

D. Todd Christofferson elder a Tizenkét Apostol Kvórumából kijelentette:

„Isten a szentírások segítségével fedi fel a téves gondolkozásmódot, a hamis hagyományokat, valamint a bűnt és annak pusztító hatásait. Gondos szülőként megkímélne minket a szükségtelen szenvedéstől és gyásztól, és szeretne segíteni isteni lehetőségeink megvalósításában. […]

Végső soron minden szentírásnak az a célja, hogy betöltse lelkünket az Atyaistenbe és Fiába, Jézus Krisztusba vetett hittel” (A szentírás áldásai. Liahóna, 2010. máj. 33–34.).

Julie B. Beck nőtestvér, a Segítőegylet korábbi általános elnöke, ezt tanította:

„Ha még nem alakítottátok ki a mindennapi szentírásolvasás szokását, fogjatok hozzá ma, és soha ne hagyjátok abba, hogy felkészültek lehessetek az ebben és az örök életben kapott [feladataitokra]!

[A] fontos tudás megszerzéséhez való kulcs a folyamatos tanulásban rejlik. […] A szentírások tanúságot tesznek Krisztusról (lásd János 5:39). Megmondják nekünk mindazt, amit tennünk kell (lásd 2 Nefi 32:3). Bölccsé tesznek minket „az idvességre” (2 Timótheus 3:15).

[…] A mindennapi szentírás-tanulmányozás által hinni fogtok »a szent írásokban, igen, a szent próféták próféciáiban, melyek le vannak írva« (Hélamán 15:7). Ti lesztek azok az anyák[, apák] és vezetők, akik segíteni fognak a következő nemzedéknek abban, hogy megértsék az evangéliumot, és bizonyságot szerezzenek arról” (Lelkem gyönyörködik a szentírásokban. Liahóna, 2004. máj. 108–109.).

A Szent Biblia csodája

A Szent Biblia csodája című általános konferenciai beszédében (Liahóna, 2007. máj. 80–82.) M. Russell Ballard elder a Tizenkét Apostol Kvórumából a Szent Biblia jelentőségéről és értékéről tanított, és felidézte azon keresztény vértanúk és reformátorok erőfeszítéseit, akik segítettek mindenki számára elérhetővé tenni a Bibliát. Arra buzdított bennünket, hogy legyünk hálásak a Szent Bibliáért, és a bizonysága szerint „az, hogy ma rendelkezhetünk a Bibliával, nem a véletlen műve” (A Szent Biblia csodája. 80.).