Jézus megjelenik Saulnak, miközben ő a Damaszkuszba vezető úton halad, s ezt követően Saul megvakul. Miután Ananiás meggyógyítja, Saul megkeresztelkedik és prédikálni kezd Damaszkuszban. Három évvel később Saul Jeruzsálembe megy, de amikor élete veszélybe kerül, az apostolok Tárzusba küldik. Péter csodákat tesz Liddában és Joppéban.
Jézus megjelenik Saulnak a Damaszkuszba vezető úton
Írd fel a táblára a következő kijelentést Jeffrey R. Holland eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából: (A kijelentés forrása: A legjobb még hátra van.Liahóna, 2010. jan. 19–20.)
„Sokunkban van valami, ami nem hagyja, hogy megbocsássu[k] és elfeledjük a múltbéli hibákat – legyen szó akár a sajátunkról, akár mások hibáiról. […]
Engedjük, hogy az emberek megbánják a bűneiket. Engedjük őket fejlődni. Higgyünk abban, hogy az ember képes változni és [jobbá válni]” (Jeffrey R. Holland elder).
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a táblára írt kijelentést, majd kérdezd meg az osztályt:
Milyen helyzetekben lehet fontos, hogy lehetőséget adjunk másoknak a változásra, a fejlődésre, illetve hogy el is higgyük, hogy képesek erre?
Milyen helyzetekben lenne különösen fontos, hogy higgyünk abban, hogy mi magunk is képesek vagyunk változni és jobbá válni?
Kérd meg a tanulókat, hogy az Apostolok cselekedetei 9 tanulmányozása során keressenek néhány igazságot, amelyet egy olyan ember tapasztalataiból ismerhetünk meg, aki megváltozott és jobbá vált.
Mondd el, hogy az Apostolok cselekedetei 9 szövegének nagy része egy Saul nevezetű férfi történetével foglalkozik, akire gyakran Saulus néven is utalnak. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő jellemzést Saulról:
Emlékeztesd a tanulókat arra, hogy Saul jelen volt István megkövezésénél (lásd Apostolok cselekedetei 7:58–59). Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az Apostolok cselekedetei 8:1–3-at, egy másikat pedig, hogy olvassa fel az Apostolok cselekedetei 9:1–2-t, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, hogyan bánt Saul Jézus Krisztus követőivel.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az Apostolok cselekedetei 9:3–6-ot, az osztály pedig kövesse a szöveget, és figyeljék meg, mi történt Saullal, miközben Damaszkuszba tartott.
Ki jelent meg Saulnak?
Mutass rá „az ösztön ellen rúgódoznod” kifejezésre az 5. versben. Mondd el, hogy az ösztön ebben a versben az ösztökére utal, amely egy hegyes bot, amelyet az állatok nógatására használtak (ha lehetséges, mutass a tanulóknak egy helyes botot). Ebben az esetben „az ösztön ellen rúgódoznod” kifejezést azt jelenti, hogy Isten ellen harcolni.
Kérd meg a tanulókat, hogy jelöljék meg Saul kérdését a 6. versben.
Mit tanít nekünk Saulról a kérdése? (Alá akarta vetni magát az Úr akaratának.)
Az Apostolok cselekedetei 9:7–9 összegzéseként mondd el, hogy azok, akik Saullal utaztak, látták a fényt, de nem hallották Jézus hangját, amikor Saulhoz szólt (lásd az Apostolok cselekedetei 9:7 Joseph Smith fordítását a Kalauz a szentírásokhoz 240. oldalán; lásd még Apostolok cselekedetei 22:9). A látomást követően Saul fizikailag megvakult. Úgy vezették el Damaszkuszba, és három napig nem evett és nem ivott semmit.
Képzeljétek magatokat Saul helyébe. Ha korábban hevesen üldöztétek volna Jézus Krisztus tanítványait, mit gondoltatok vagy éreztetek volna ekkor?
A damaszkuszi Ananiás meggyógyítja Sault, aki ezután megkeresztelkedik és Jézus Krisztusról prédikál
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az Apostolok cselekedetei 9:10–12-t, az osztály pedig kövesse a szöveget, és figyeljék meg, mire utasította az Úr Ananiást, egy damaszkuszi egyháztagot.
Mire utasította az Úr Ananiást?
Mutass rá, hogy Saul eredeti szándéka a damaszkuszi utazással az volt, hogy letartóztassa az Ananiáshoz hasonló embereket.
Tudván, hogy milyen híre volt Saulnak, mit gondoltatok volna Ananiás helyében, miután megkapjátok az Úr utasítását?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az Apostolok cselekedetei 9:13–16-ot, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mit tanított az Úr Ananiásnak Saulról.
Miben különbözött az, ahogyan az Úr és ahogy Ananiás tekintett Saulra?
A 15. vers szerint mire választotta ki az Úr Sault? (Rámutathatsz arra, hogy a „választott edény” kifejezés arra a tényre utalhat, hogy Saul előre elrendeltetett a szolgálatára.)
A 16. vers szerint annak ellenére, hogy Saul választott edénye volt az Úrnak, mit kellett mégis megtapasztalnia?
Milyen igazságokat ismerünk meg ezekből a versekből arról, hogy miként tekint ránk az Úr? (A tanulók számos igazságot megfogalmazhatnak, de győződj meg arról, hogy kihangsúlyozzátok: az Úr olyannak lát bennünket, amilyenekké válhatunk, és az Úr látja a bennünk rejlő lehetőséget arra, hogy segítsünk Neki a munkájában. Írd fel a táblára ezeket az igazságokat.)
Kérd meg a tanulókat, hogy gondolkodjanak el azon, hogyan használhatóak a jellemvonásaik, a képességeik, valamint az egyéni hátterük arra, hogy segítséget nyújtsanak az Úrnak az Ő munkájában. Gondolataikat jegyezzék le a füzetükben vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukban.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az Apostolok cselekedetei 9:17–20-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mit tett Ananiás, miután az Úr segített neki megérteni Saul jövőbeli küldetését és a benne rejlő lehetőségeket.
Mit tett Ananiás Saulért?
A 20. vers szerint mit tett Saul „azonnal”, vagyis rögtön azután, hogy megkeresztelkedett, és visszanyerte erejét?
Mutass rá, hogy Saul bűnbánata, megkeresztelkedése, valamint prédikálása megmutatta a Jézus Krisztusba vetett hitét, illetve azt, hogy alárendeli akaratát az Úr akaratának.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az Apostolok cselekedetei 9:21–22-t, az osztály pedig kövesse a szöveget, és figyeljék meg, hogyan reagáltak az emberek Saul prédikálására.
Hogyan reagáltak az emberek Saul prédikálására?
Miért álmélkodtak az emberek, miközben Sault hallgatták?
Emlékeztesd a tanulókat, hogy a kérdés, amelyet Saul az Apostolok cselekedetei 9:6 feljegyzése szerint Jézusnak feltett, jól mutatja alázatosságát és azon vágyát, hogy alávesse magát az Úr akaratának.
Mit kell tennünk Saulhoz hasonlóan nekünk is, hogy megváltozzunk, és betöltsük azon lehetőségeket, melyeket az Úr lát bennünk? (A tanulók szavaival írd fel a következő tantételt a táblára: Ha alávetjük magunkat az Úr akaratának, akkor megváltozhatunk, és betölthetjük azon lehetőségeket, melyeket Ő lát bennünk.)
Kérj meg két önként jelentkezőt, hogy jöjjenek ki az osztály elé. Adj az egyik tanulónak egy darab puha agyagot vagy gyurmát, a másiknak pedig egy megkeményedettet. (Ha nem tudsz agyagot szerezni, akkor kérd meg a tanulókat, hogy képzeljék el a helyzetet, majd tedd fel a tevékenységet követő kérdéseket.) Adj fél percet a tanulóknak, hogy készítsenek valamit az agyagból, amit adtál nekik. Ha a kemény agyaggal dolgozó tanuló jelzi, hogy túl nehéz, akkor biztasd, hogy próbálkozzon tovább.
Elegendő idő eltelte után kérd meg a tanulókat, hogy mutassák meg, mire jutottak. Kérdezd meg a kemény agyaggal dolgozó tanulót:
Miért volt nehéz bármit is megformálni a te agyagodból?
Mondj nekik köszönetet, és kérd meg őket, hogy fáradjanak a helyükre. Kérdezd meg az osztálytól:
Hogyan hasonlítható a kemény agyag egy olyan emberhez, aki nem hajlandó alávetni magát az Úr akaratának?
Hogyan hasonlítható a formázható agyag egy olyan emberhez, aki aláveti magát az Úr akaratának?
Amikor ti vagy egy ismerősötök alávetette magát az Úr akaratának, ez miként segített betölteni olyan lehetőségeket, melyeket az Úr látott benne vagy bennetek?
Olvasd fel a következő kijelentést Ezra Taft Benson elnöktől:
Kép
President Ezra Taft Benson
„[Senki] sem tehet fel fontosabb kérdést az életében annál, amit Pál is feltett: »Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?«” (“Listen to a Prophet’s Voice,” Ensign, Jan. 1973, 57).
Kérd meg a tanulókat, hogy gondolkodjanak el az „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” kérdésen. Kérd meg őket, hogy írjanak le minden sugalmazást, amelyet csak kapnak. Elegendő idő eltelte után olvasd fel a következő kijelentést Benson elnöktől:
„[Senki] sem vihet véghez nagyobb tettet, mint hogy olyan úton jár, amely eljuttatja őt az e kérdéshez tartozó válaszhoz, majd pedig véghezviszi, ami abban a válaszban áll” (“Listen to a Prophet’s Voice,” 57).
Buzdítsd a tanulókat, hogy továbbra is igyekezzenek választ találni erre a kérdésre, és cselekedjenek minden sugalmazás szerint, amelyet kapnak.
Saul élete veszélybe kerül Jeruzsálemben, s az apostolok Tárzusba küldik
Mutass rá, hogy Saul a megtérését követően Arábiában élt, majd később visszatért Damaszkuszba (lásd Galátziabeliek 1:17). Az Apostolok cselekedetei 9:23–26 összegzéseként mondd el, hogy a damaszkuszi zsidók szövetkeztek Saul megölésére, az egyháztagok azonban segítettek neki elmenekülni a városból. Három évvel a megtérése után (lásd Galátziabeliek 1:18) Saul Jeruzsálembe ment, ahol az egyháztagok féltek befogadni őt, mert nem hitték el, hogy Jézus Krisztus tanítványa lett.
Szerintetek miért fogadta néhány egyháztag kétkedve azt, hogy Saul Jézus Krisztus tanítványa lett?
Az Apostolok cselekedetei 9:27–31 összegzéseként mondd el, hogy Barnabás, az egyház egyik tagja (lásd Apostolok cselekedetei 4:36–37), az apostolok elé vitte Sault, és beszámolt nekik Saul látomásáról, valamint bátor prédikálásáról Damaszkuszban. Az egyháztagok ezután befogadták Sault körükbe. Amikor a görög zsidók meg akarták ölni Sault Jeruzsálemben, az egyházi vezetők Tárzusba küldték őt. Az egyház békét és növekedést tapasztalt Júdeában, Galileában és Samáriában.
A tanulók alkossanak párokat, és minden párból az egyik tanuló olvassa el az Apostolok cselekedetei 9:32–35-öt, a másik tanuló pedig az Apostolok cselekedetei 9:36–42-t. Kérd meg őket, hogy keressék meg, milyen csodákat tett Péter, és hogyan reagáltak ezekre az emberek. Mondd el, hogy az alamizsnák (36. vers) kifejezés a szegények javára történő adakozást jelenti.
Elegendő idő eltelte után kérd meg a tanulókat, hogy beszéljék meg a párjukkal, milyen csodákat tett Péter, és hogyan reagáltak ezekre az emberek, majd kérdezd meg az osztálytól:
A 35. és 42. vers szerint hogyan reagáltak a Liddában és Joppéban élők Péter szolgálatára?
Mit tudhatunk meg a reakciójukból a másoknak végzett szolgálat lehetséges hatásairól? (A tanulók szavaival írd fel a következő tantételt a táblára: Azzal, hogy másokat szolgálunk, segíthetünk az embereknek az Úrhoz fordulni, és hinni Őbenne.)
Mondd el, hogy az egyik módja annak, hogy másokat szolgáljunk az, ha papsági áldásban részesítjük őket. Hogy segíts a tanulóknak felismerni további lehetőségeket is a másoknak végzett szolgálatra, kérdezd meg:
Saul a jeruzsálemi főpaptól kapott felhatalmazást arra, hogy Júdeán túlra menjen, és onnan is a Szanhedrin ítélőszéke elé hurcoljon zsidókat, ezt pedig azért tehette meg a főpap, mert „a rómaiak engedélyezték a Szanhedrinnek, hogy polgári és büntetőügyekben is eljárjanak (a főbenjáró eseteket kivéve) a teljes zsidó közösségre kiterjedően, még Palesztina határain túl is” (J. R. Dummelow, ed., A Commentary on the Holy Bible [1909], 831). Mivel a zsidók számára Mózes törvénye szolgált polgári és vallási törvényként egyaránt, a zsidó keresztényeket le lehetett tartóztatni bűnözőkként. A „levelek”, melyeket Saul magával vitt, olyan dokumentumok voltak, amelyek az ő céljával kapcsolatos utasításokat, valamint annak véghezviteléhez kapcsolódó felhatalmazásának igazolását tartalmazták.
Harold B. Lee elnök kifejtette, hogy „a tárzusi Saul lelkesen és tudatosan igyekezett kiirtani a kereszténységet, amelyről úgy vélte, hogy egy Isten szavát beszennyező szekta” (Conference Report, Oct. 1946, 144). A feltámadt Szabadítóval kapcsolatos élménye azonban hatalmas változást vitt végbe Saulban. Bruce R. McConkie elder a Tizenkét Apostol Kvórumából így írta le, mit élhetett át Saul a háromnapos vaksága alatt:
„[Saul] háromnapos világtalansága indította el azt a jellemváltozást, amely idővel végül megváltoztatta a kereszténység történelmét. Mily lelki gyötrelmet érezhetett, a lelkiismeret micsoda lángolását, milyen isteni bánatot a bűn miatt, amint megalázkodott, felkészülésként arra, hogy Ananiás irányítása alá vesse magát” (Doctrinal New Testament Commentary, 3 vols. [1965–73], 2:90).
Howard W. Hunter elnök a következőket mondta Saul megtéréséről:
„[Saul] a megtérését teljessé téve megkeresztelkedett. Pál élete megváltozott. Figyelemre méltó, hogy az az ember, aki elé István hóhérai a felsőruháikat tanúbizonyságul vetették, később éppen azon tantételek fő támogatója lett, amelyekért István az életét adta. […]
Pál életét kettévágta a damaszkuszi út. Korábban a kereszténység kíméletlen üldözője volt, a damaszkuszi utat követően azonban annak egyik leghevesebb szószólója lett” (Conference Report, Oct. 1964, 108–9).
David O. McKay elnök tanított arról, hogy mik voltak Saul szándékai Jézus Krisztus követőinek letartóztatásával:
„Oly eltökélten igyekezett véget vetni az általa istenkáromlásnak tekintett mozgalomnak, hogy jogot szerzett a Szanhedrin tisztviselőjeként arra, hogy Jézus követőit bárhol letartóztathassa, ahol csak rájuk lel. Házról házra járt, elhurcolva a férfiakat feleségük és gyermekeik mellől. Még a nőket is letartóztatta és börtönbe vetette! A kisgyermekek sírása és szánalmas könyörgése bizonyára még az ő keserű szívét is megérintette, talán jobban is, mint a hithű István mártírhalála. Miközben elhurcolta a férfiakat és a nőket az otthonaikból, az összekuporodott gyermekek sápadt arca és szívszaggató zokogása bizonyára olyan nyomokat vésett elvakult lelkére, amelyek alázatra kényszerítették, ha nem kísértették őt életének minden napján. Egyetlen vigaszforrás maradt csak számára élete későbbi szakaszában, amikor visszatekintett azokra a szörnyű élményekre. Ez pedig a saját szavaival a következő volt: »Én bizonyára elvégeztem vala magamban, hogy ama názáreti Jézus neve ellen sok ellenséges dolgot kell cselekednem« [Apostolok cselekedetei 26:9]. Saul őszintén tette, amit tett. Nem hitte, hogy Jézus Krisztus Isten Fia, és úgy gondolta, kedvére tesz az ő Mennyei Atyjának, ha Krisztus minden hívét arra kényszeríti, hogy tagadja meg az Ő nevét” (Ancient Apostles, 2nd ed. [1921], 147–48).
Thomas S. Monson elnök azt tanította az egyháztagoknak, hogy úgy nézzenek az emberekre, ahogyan az Úr tekint rájuk (lásd Olyannak lássunk másokat, amilyenekké válhatnak!Liahóna, 2012. nov. 70.).