Bevezetés Júdás apostolnak közönséges leveléhez
Miért tanulmányozzuk ezt a könyvet?
Júdás apostol közönséges levele leírja, hogy a hitehagyás mely erői munkálkodtak a korai egyházban. A tanulók ezt a levelet tanulmányozva megtudhatják, hogyan ismerjék fel azokat, akik el akarják téríteni a hittől Jézus Krisztus igaz tanítványait. A tanulók annak fontosságát is átérezhetik, hogy buzgón tusakodjanak a hitért, és maradjanak is hűek hozzá.
Ki írta ezt a könyvet?
Ennek a levélnek az írója azt mondja magáról, hogy ő „Júdás, Jézus Krisztusnak szolgája, Jakabnak pedig atyafia” (Júdás 1:1). A szerzőről hagyományosan azt tartják, hogy ő az a Júdás, aki Jézus Krisztus féltestvére volt (lásd Máté 13:55; Márk 6:3; Kalauz a szentírásokhoz: Júdás). Júdás nyilvánvalóan nagyra becsült egyháztag volt Jeruzsálemben, és talán misszionáriusként is utazott (lásd Apostolok cselekedetei 1:13–14; 1 Korinthusbeliek 9:5). Semmi nem jelzi, hogy Júdás milyen papsági hivatalt viselt, azonban a levél maga arra enged következtetni, hogy felhatalmazással bíró pozíciót töltött be, és ez jogosította fel őt arra, hogy tanácsokat tartalmazó leveleket írjon.
Mikor és hol íródott?
Nem tudjuk pontosan, hol íródott Júdás levele. Ha ezt a levelet valóban Júdás, Jézus testvére írta, akkor valószínűleg Krisztus után 40 és 80 között íródott.
Kinek íródott, és miért?
Júdás levele hithű keresztényekhez szól, azokhoz, „a kik az Atya Istentől megszenteltettek és Jézus Krisztustól megtartattak” (Júdás 1:1). Júdás nyíltan leszögezte, mi a célja: olvasói buzdítása arra, hogy tusakodjanak a hitért az egyházba beszivárgott istentelen tanítókkal szemben, akik az erkölcstelen viselkedést és az Úr Jézus Krisztust megtagadó hamis tanításokat népszerűsítették (Júdás 1:3).
Milyen megkülönböztető jegyei vannak ennek a könyvnek?
Bár ez az egyik legrövidebb könyv az Újszövetségben, Júdás levele olyan információkat tartalmaz, melyek sehol máshol nem találhatók meg a Bibliában. Júdás írt olyan angyalokról, „a kik nem tartották meg fejedelemségöket”, vagyis az első állapotukat (6. vers; lásd még Ábrahám 3:26); egy Mihály és Lucifer között lezajló vitáról Mózes teste felett (9. vers); valamint Énók egy próféciájáról a Szabadító második eljöveteléről (14–15. vers; lásd még Mózes 7:65–66).
Bruce R. McConkie elder a Tizenkét Apostol Kvórumából Júdás levelének több egyedi jellemzőjére is felhívta a figyelmet:
„Az egész Bibliában csupán Júdás az, aki megőrzi számunkra azt az elképzelést, hogy a halandóság előtti lét volt a mi első állapotunk, és hogy voltak olyan angyalok, akik nem mentek át annak próbatételein.
Hozzá fordulhatunk azért a kevéske ismeretért, amit a Mihály és Lucifer közötti, Mózes teste felett zajló vitáról tudunk.
Csak ő jegyzi fel Énók dicső próféciáját az Ember Fiának második eljöveteléről” (Doctrinal New Testament Commentary, 3 vols. [1965–73], 3:415).
Júdás szavai élesen megfeddik azokat, akik Istennek és az Ő szolgáinak ellenszegültek, valamint azokat, akik erkölcstelen, pogány módon hódoltak, és azt állították, hogy nekik nem kell betartaniuk Isten parancsolatait, a nemi erkölcsösség törvényét is beleértve ebbe. Júdás leírta ezeknek a romlott személyeknek néhány jellemvonását.
Vázlat
Júdás 1 Júdás arra biztatja az egyháztagokat, hogy buzgón tusakodjanak a hitért (lásd Júdás 1:3). Elmagyarázza, hogy titkon olyan emberek férkőztek a szentek közé, akik hamis tanokat terjesztenek és gonosz viselkedésformákat népszerűsítenek. Júdás figyelmeztet az azokat érő ítéletekre, akik elfordulnak Istentől, és azt tanácsolja az egyháztagoknak, hogy építsék a hitüket, és tartsák meg magukat „Istennek szeretetében” (Júdás 1:21).