Könyvtár
96. lecke: Apostolok cselekedetei 20–22


96. lecke

Apostolok cselekedetei 20–22

Bevezetés

Pál Kis-Ázsiában (a mai Törökország területén) prédikálja az evangéliumot; az Efézus melletti Milétus városában való tartózkodása során figyelmeztet egy közelgő hitehagyásra; és az egyháztagok építésére buzdítja az egyházi vezetőket. Ezután Jeruzsálembe utazik, ahol üldözik és letartóztatják. Az Antónia-erőd (a római katonák laktanyája) lépcsőjén Pál elmondja megtérésének történetét.

Javaslatok a tanításhoz

Apostolok cselekedetei 20:1–21:40

Pál Kis-Ázsiában szolgál, majd Jeruzsálembe utazik, ahol megverik és letartóztatják

Kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak egy olyan alkalomra, amikor el kellett hagyniuk a családjukat, a barátaikat vagy más számukra fontos személyeket néhány napra, hétre vagy hónapra.

  • Milyen érzések voltak bennetek vagy a többiekben az indulásotokat megelőzően?

  • Mit mondtatok egymásnak az elválás előtt?

Mondd el, hogy Pál a harmadik misszionáriusi utazása során Macedóniában, Görögországban és Kis-Ázsiában időzött. Útja során késztetést érzett arra, hogy visszatérjen Jeruzsálembe. Utazása során több helyen is megállt, hogy prédikáljon és búcsút vegyen az egyháztagoktól. A Troásból való indulásának előestéjén, az új sabbaton (vasárnap), Pál és a tanítványok egybegyűltek, hogy vegyenek az úrvacsorából (lásd Apostolok cselekedetei 20:7). Pál ezután éjszakába nyúlóan beszélgetett a szentekkel.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az Apostolok cselekedetei 20:9–12-t, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mi történt az Eutikhus nevű fiatalemberrel, miután elaludt Pál prédikációja alatt.

  • Mi történt Eutikhusszal?

  • Mivel mutatta ki Pál az e fiatal férfi iránt érzett szeretetét és aggodalmát?

  • Hogyan tükrözték Pál tettei a Szabadító korábbi szolgálatát?

Mondd el, hogy Pál harmadik missziós útja részeként mintegy három évet töltött Efézusban, az ottaniak között munkálkodva. Az Apostolok cselekedetei 20:13–17 összegzéseként mondd el, hogy Pál a Jeruzsálem felé vezető útja során megállt Milétusban, Efézus határában, és üzenetet küldött az efézusi egyházi vezetőknek, hogy találkozzanak vele.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az Apostolok cselekedetei 20:18–23-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mit mondott el Pál saját szolgálatáról.

  • Hogyan jellemezte Pál a misszionáriusi szolgálatát?

  • Mit jelenthet Pál azon kijelentése, hogy „semmitől sem vonogattam magamat, a mi hasznos, hogy hirdessem néktek” (20. vers)?

  • A 23. vers szerint mivel volt hajlandó Pál szembenézni az Úr szolgájaként?

Mondd el, hogy Pál Jeruzsálemben különösképpen veszélyes helyen volt, hiszen a zsidó vezetők árulónak tartották, amiért Jézus Krisztus evangéliumát igyekezett prédikálni.

  • A 22. vers szerint miért volt hajlandó Pál mégis Jeruzsálembe menni?

Kérj meg néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel az Apostolok cselekedetei 20:24–27-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mit volt kész Pál megtenni az Úr szolgájaként.

  • A 24. vers szerint mit volt kész Pál megtenni az Úr szolgájaként?

  • Pál elmondása szerint milyen érzések töltötték el, amikor azt tette, amire az Úr utasította?

  • Mit tanulhatunk Pálnak a szolgálatról mutatott példájából? (A tanulók használhatnak ugyan különböző szavakat, de győződj meg róla, hogy megfogalmazzák a következő igazságot: Az Úr igaz szolgái hithűen teljesítik kötelességüket, és emiatt öröm tölti el őket.)

  • Mit jelent számotokra hithűen teljesíteni a kötelességeteket?

  • Hogyan alkalmazhatjuk ezt az igazságot a saját életünkben?

Kérd meg a tanulókat, hogy mondjanak egy példát arra, amikor ők vagy valamelyik ismerősük minden energiájával és erejével szolgálta az Urat, és hatalmas örömet tapasztalt meg.

Emlékeztesd a tanulókat, hogy Pál ekkor utoljára látogatta meg az efézusi egyházi vezetőket, mielőtt Jeruzsálembe indult volna.

  • Milyen tanácsot adnátok Pál helyében az efézusi egyházi vezetőknek, ha tudnátok, hogy ez az utolsó alkalom, amikor találkoztok?

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban az Apostolok cselekedetei 20:28–31-et, és keressék meg, mire figyelmeztette Pál ezeket az egyházi vezetőket.

  • Mire figyelmeztette Pál ezeket az egyházi vezetőket?

Mondd el, hogy Pál farkasokhoz hasonlította a hitetlen embereket, akik félrevezetik a hithű egyháztagokat.

  • Milyen kifejezést használunk azoknak az embereknek az állapotára, akik elfordulnak az igazságtól, és másokat is igyekeznek félrevezetni? (Hitehagyás. Mondd el, hogy Pál figyelmeztette az egyházi vezetőket az egyházon belüli jövőbeli hitehagyásra.)

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az Apostolok cselekedetei 20:36–38-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és figyeljék meg, hogyan reagáltak az egyházi vezetők Pál távozására. Kérd meg a tanulókat, hogy mondják el, mit találtak.

Az Apostolok cselekedetei 21:1–10 összegzéseként mondd el, hogy Pál folytatta útját Jeruzsálem felé, és megállt a különböző régiókban, hogy némi időt töltsön útközben az egyháztagokkal. Amikor Pál egy Tirusnak nevezett városban állt meg, néhány tanítvány – akik láthatóan aggódtak Pál biztonsága miatt – azt tanácsolta neki, hogy ne menjen Jeruzsálembe (lásd Apostolok cselekedetei 21:4).

Czezáreában egy Agabus nevezetű próféta arról jövendölt, mi történik majd Pállal Jeruzsálemben. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az Apostolok cselekedetei 21:11-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mit jövendölt Agabus. (Emlékeztetheted a tanulókat, hogy a pogányok szó a nemzsidókra utal.) Mondják el, mit találtak.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az Apostolok cselekedetei 21:12–14-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, hogyan reagált Pál és a társai a jövendölésre.

  • Hogyan reagáltak Pál társai a jövendölésre?

  • Hogyan reagált Pál a jövendölésre? Mi tűnik fel nektek Pál reakciójában?

  • Milyen tantételt tanulhatunk Pál reakciójából arról, hogy miként lehetünk az Úr igaz szolgái? (A tanulók használhatnak ugyan különböző szavakat, de győződj meg róla, hogy megfogalmazzák a következő igazságot: Az Úr igaz szolgái a személyes áldozatra való tekintet nélkül hajlandóak megtenni Isten akaratát.)

Kérd meg a tanulókat, hogy gondolkodjanak el azon, milyen áldozatokat várhatnak el tőlünk az Úr szolgáiként.

  • Milyen alkalommal voltatok már hajlandóak megtenni Isten akaratát, tekintet nélkül arra, hogy ez mivel járt számotokra? Miért voltatok hajlandóak így cselekedni?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az Apostolok cselekedetei 21:17–40 következő összegzését:

Pál megérkezett Jeruzsálembe, majd beszámolt a misszionáriusi munkájáról a helyi egyházi vezetőknek. Elment a templomba is, amikor pedig a zsidók egy csoportja – akik a misszionáriusi utazásairól ismerték – meglátta őt, kijelentették, hogy hamis tanító, aki Mózes törvénye ellen beszél, és jogellenesen hozott nemzsidókat a templomba. E vádak miatt a csőcselék kirángatta Pált a templomból, és ütlegelni kezdte őt. A római katonák közbeléptek, és Pált bíróság elé hurcolták. Az Antónia-erőd lépcsőjén (lásd 12. számú bibliai térkép: Jeruzsálem Jézus idején) Pál arra kérte a katonákat, hadd szóljon az emberekhez.

Apostolok cselekedetei 22:1–30

Pál beszél a megtéréséről, és bizonyságot tesz Jézus Krisztusról

Írd fel a megtért szót a táblára, és mondd el, hogy megtérni azt jelenti, hogy átalakulni, megváltozni. Kérdezd meg a tanulóktól, miként lehet megváltoztatni a vizet, hogy azt másra is fel lehessen használni. (Át lehet változtatni például jéggé.) Kérd meg a tanulókat, hogy gondolkodjanak el azon, milyen változást foglal magában az evangéliumhoz való megtérés.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az Apostolok cselekedetei 22:1–5-öt, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, miként jellemezte Pál magát, amikor a zsidókhoz szólt az Antónia-erőd lépcsőjéről Jeruzsálemben.

  • Milyen volt Pál, mielőtt megtért volna, és Jézus Krisztus tanítványává vált volna?

Másold fel a táblára az alábbi kérdéseket és szentírásutalásokat, vagy külön lapon add ki a tanulóknak. Oszd öt csoportra az osztályt, és mindegyik csoportnak adj ki egy-egy kérdést. A tanulók olvassák el magukban a kijelölt kérdésükhöz tartozó szentírásverseket, majd válaszolják meg a kérdést a füzetükben vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukban.

  1. Hogyan írja le Pál az első látomását? (Apostolok cselekedetei 22:6–9)

  2. Milyen utasítást kapott Pál? (Apostolok cselekedetei 22:10–11)

  3. Kivel találkozott Pál Damaszkuszban, és mit nyert vissza? (Apostolok cselekedetei 22:12–13)

  4. Mit jövendölt Ananiás Pálról? (Apostolok cselekedetei 22:14–15)

  5. Hogyan mutatta meg Pál a Jézus Krisztusba vetett hitét? (Apostolok cselekedetei 9:18; 22:16)

Elegendő idő eltelte után kérd meg a tanulókat, hogy számoljanak be a válaszaikról. Néhányan összegezzék, mit tudtak meg Pál megtérésének folyamatáról. (Elmondhatod, hogy Pál az első látomása és a misszionáriusi szolgálata közötti időszakban három évet töltött Arábiában, amely minden bizonnyal a lelki felkészülést és fejlődést szolgáló időszak volt [lásd Galátziabeliek 1:11–18].) Ezután tedd fel a következő kérdéseket:

  • Szerintetek miben változott meg Pál a megtérése eredményeképpen?

  • Mi tette lehetővé e változások bekövetkezését?

  • Mit taníthat nekünk Pál megtérése arról, hogy mi miként térhetünk meg? (A tanulók használhatnak ugyan különböző szavakat, de győződj meg róla, hogy megfogalmazzák a következő igazságot: Amikor engedelmeskedünk Jézus Krisztus szavának, teljessé válhat a megtérésünk.)

  • Hogyan segíthet ez a tantétel valakinek, aki szeretne megtérni?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő kijelentést Bonnie L. Oscarson nőtestvértől, a Fiatal Nők általános elnökétől, amelyben kifejti, mi a különbség az evangéliumról való bizonyság és a valódi megtérés között:

Kép
Bonnie L. Oscarson

„A valódi megtérés több az evangéliumi tantételek puszta ismereténél, sőt, sokkal többet takar az e tantételekről való puszta bizonyságnál is. Lehetséges bizonysággal rendelkezni az evangéliumról anélkül, hogy aszerint is élnénk. A valódi megtérés azt jelenti, hogy aszerint cselekszünk, amit hiszünk…

A megtérés akkor történik meg, amikor az otthon és az osztályteremben tanult igazlelkű tantételek szerint cselekszünk. A megtérés akkor következik be, amikor tiszta és erényes életet élünk, és élvezzük a Szentlélek társaságát” (Térjetek meg! Liahóna, 2013. nov. 76–78.).

Olvasd fel vagy írd a táblára a következő kérdést: Hogyan térhetek meg igazán az evangéliumhoz? A tanulók jegyezzék le válaszaikat a füzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba.

Az Apostolok cselekedetei 22:17–30 összegzéseként mondd el, hogy Pál beszámolt hallgatóságának arról, hogy megtérése után az Úr elküldte Jeruzsálemből a nemzsidók közötti misszionáriusi munkára. Ezután a hallgatóság kijelentette, hogy Pálnak halállal kell lakolnia. A Jeruzsálemben állomásozó római sereg főparancsnoka elé vitték, aki úgy határozott, hogy Pált korbácsolják meg, ami egy korabeli büntetési forma volt a bűnözők megalázására, illetve a tőlük történő információszerzésre. Amikor azonban a római tisztviselők megtudták, hogy Pál római polgár, akkor úgy döntöttek, hogy nem korbácsolják meg, mert a római joggal ellentétes lett volna ítélet nélkül megkötözni vagy megkorbácsolni egy római polgárt (lásd 25. vers). Ehelyett a zsidó kormányzótanács, a Szanhedrin elé vitték.

Zárásként tedd bizonyságodat az Apostolok cselekedetei 20–22-ben tanított tantételekről.

Megjegyzések és háttér-információk

Apostolok cselekedetei 22:1–24. Pál bátran megosztja az evangéliumot

Pál apostol bátran megosztotta a Jézus Krisztusról való bizonyságát annak súlyos következményei ellenére is (lásd Apostolok cselekedetei 22:1–24). Thomas S. Monson elnök azt tanította, hogy Jézus Krisztus tanítványaitól ma is elvárják, hogy akkor is bátran azt tegyék, ami helyes, amikor ez népszerűtlen:

„A bátorság sokféleképpen mutatkozik meg. A keresztény szerző, Charles Swindoll, így írt: »A bátorság nem korlátozódik a csatamezőre…vagy arra, hogy félelem nélkül elfogjuk a házunkba hatoló betörőt. A bátorság valódi próbái sokkal kevésbé látványosak. Belső próbatételek ezek; mint például hithűnek maradni, amikor senki sem figyel, …vagy egyedül állni, amikor nem értenek meg.« Hozzátenném, hogy ez a belső bátorság magában foglalja azt is, hogy helyesen cselekszünk még akkor is, ha netán félünk; megvédjük a hitelveinket, még ha azzal esetleg azt is kockáztatjuk, hogy kigúnyolnak; illetve ragaszkodunk hitelveinkhez, még ha talán barátaink vagy társadalmi státuszunk elvesztését tesszük is kockára ezzel. Annak, aki állhatatosan kiáll azért, ami helyes, meg kell kockáztatnia, hogy néha nemtetszéssel vagy népszerűtlenséggel találja magát szembe” (Légy bátor és erős! Liahóna, 2014. máj. 67.).