Pál beszél a korinthusbeli szentek azon aggodalmáról, mely szerint egyházi forrásokból fedezi létfenntartásának költségeit. Kifejti, hogy azért prédikál, hogy szabadítást hozzon Isten gyermekeinek. Buzdítja őket, hogy kerüljék a bűnök elkövetését és azt is, hogy megsértsenek másokat azok vallási hitelvei miatt.
Pál azért prédikálja az evangéliumot, hogy ő is és a hallgatói is megszabadulhassanak
Hozz be az órára egy ébresztőórát, de rejtsd el a tanulók elől. Állítsd be úgy, hogy nem sokkal a tanításod elkezdése után megszólaljon.
A lecke indításaként kérd meg a tanulókat, hogy képzeljék el, milyen lesz majd az örök élet. Kérd meg őket, hogy írják le a füzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba, hogy miért vágynak az örök életre. Megkérhetsz néhány tanulót, hogy olvassa fel az osztálynak, amit írt.
E tevékenység vége felé szólaljon meg az ébresztőóra. Amikor ez megtörténik, kérj meg egy tanulót, hogy keresse meg és kapcsolja ki.
Milyen érzés volt meghallani ezt a hangot?
Kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak vissza, vajon nehezükre esett-e már valaha is felkelni az ébresztőórára, és lemaradtak-e valami fontosról ennek eredményeképpen. Kérj meg pár tanulót, hogy meséljen erről.
Mondd el, hogy nem csak úgy maradhatunk le valamiről vagy eshetünk el fontos dolgok elérésétől, ha nehezünkre esik felkelni az ébresztőórára – ha nem „ébredünk fel” az életben és változtatunk bizonyos viselkedésmódokon, akkor esetleg lemaradunk a legfontosabb dolog, az örök élet eléréséről.
Kérd meg a tanulókat, hogy az 1 Korinthusbeliek 9 tanulmányozása során keressenek egy olyan tantételt, amely segíthet nekik megtudni, hogyan biztosíthatják az örök élet elnyerését.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő összefoglalót az 1 Korinthusbeliek 9:1–21-ről:
Pál a korinthusbeli szentek számos kérdését megválaszolta. Azt írta, hogy bár teljesen jogosan elvárhatná, hogy az egyház tagjai támogassák őt a fizikai szükségletei kielégítésében, ő nem támaszkodott rájuk a megélhetése biztosítása érdekében. Azt is elmagyarázta, hogy az evangélium normáit betartva alkalmazkodott több különböző körülményhez, és ezzel hozzá tudott segíteni zsidókat, nemzsidókat, valamint az evangéliumban erőtleneket is az evangélium elfogadásához.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az 1 Korinthusbeliek 9:17-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, hogyan prédikálta Pál az evangéliumot. Elmagyarázhatod, hogy a „sáfársággal bízattam meg” kifejezés arra utal, hogy Pál megbízást kapott az evangélium prédikálására, kötelessége volt megtenni ezt.
Hogyan prédikálta Pál az evangéliumot?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az 1 Korinthusbeliek 9:22–23-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és figyeljék meg, hogy miért prédikálta Pál készségesen az evangéliumot.
Miért prédikálta Pál készségesen az evangéliumot?
Kérj meg egy tanulót, aki rendszeresen gyakorol vagy edz (esetleg zenész vagy sportoló), hogy jöjjön ki az osztály elé. Tedd fel a tanulónak a következő kérdéseket:
Milyen beosztás szerint gyakorolsz vagy edzel?
Volt már olyan, hogy egy konkrét eseményre vagy egy konkrét cél elérése érdekében gyakoroltál vagy edzettél? Hogyan motivált téged az, hogy egy adott célért dolgozol?
Köszönd meg a tanuló közreműködését, és kérd meg, hogy üljön le.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az 1 Korinthusbeliek 9:24–25-öt, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, milyen sportversenyt említve tanította Pál a korinthusbeli szenteket.
Milyen sportversenyt említett Pál?
Mit mondott Pál, milyen tulajdonságra vagy jellemvonásra van szükségük a futóknak ahhoz, hogy sikeresek legyenek? (Magyarázd el, hogy a „mindenben magatűrtető” azt jelenti, hogy önuralmat gyakorol.)
Milyen romolhatatlan koszorúra utalt Pál, mely örökké megmarad? (Az örök életre.)
Milyen tantételt tanulhatunk a 25. versből, mit kell tennünk az örök élet elnyeréséhez? (A tanulók más szavakat is használhatnak, de győződj meg róla, hogy megfogalmazzák a következő tantételt: Az örök élet elnyeréséhez meg kell tanulnunk mindenben önuralmat gyakorolni. Írd fel a táblára ezt a tantételt. Fontos, hogy a tanulók megértsék azt, hogy bár szükség van az önuralomra, az örök élet végső soron egyedül Jézus Krisztus „érdemei, és irgalma és kegyelme által” [2 Nefi 2:8] érkezik, nem pusztán az önuralmunk által.)
Szerintetek miért van szükség önuralom gyakorlására ahhoz, hogy örök életet nyerjünk?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az 1 Korinthusbeliek 9:26–27-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék ki, mit mondott Pál az önuralom gyakorlására irányuló saját erőfeszítéseiről.
A 26. vers szerint mit mondott Pál, milyen erőfeszítéseket tesz az örök élet elnyerésére? (Magabiztos és nem pazarolja az erőfeszítést.)
A 27. vers alapján mit gondoltok, mit értett Pál az alatt, hogy „megsanyargatom testemet és szolgává teszem”?
Hogy segíts a tanulóknak megérteni, mire gondolt Pál, kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő idézetet Brigham Young elnöktől:
Kép
President Brigham Young
„Nem örökölhetitek az örök életet, ha vágyaitokat nem rendelitek alá annak a léleknek, mely bennetek él, a léleknek, melyet Mennyei Atyánk adott nekünk. A lelketek Atyját értem ezalatt, azoknak a lelkeknek, melyeket ezekbe a testekbe helyezett. A testet tökéletesen alá kell vetni a léleknek, különben nem támadhat fel a testetek, és nem örökölheti az örök életet. […] Szorgalmasan kutassatok, míg mindent alá nem vettek Krisztus törvényének! […]
Ha a lélek enged a testnek, akkor az [a lélek] romlottá válik, de ha a test enged a léleknek, akkor az [a test] tiszta és szent lesz” (vö. Az egyház elnökeinek tanításai: Brigham Young [1997]. 204–205).
Miként segíthetünk a testünknek, hogy engedjen a lelkünknek?
Pál figyelmezteti a korinthusbeli szenteket, hogy kerüljék a bűnt és mások megbántását
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő idézetet James E. Faust elnöktől az Első Elnökségből:
Kép
President James E. Faust
„Az élet egyik rejtélye az, amikor [egyének] úgy vélik, hogy legyőzhetetlenek. Túl sokan hiszik, hogy acélból vannak, és elég erősek, hogy ellenálljanak mindenféle kísértésnek. Elhitetik magukkal: »Velem ez nem történhet meg«” (Velem ez nem eshet meg. Liahóna, 2002. júl. 51.).
Milyen helyzetekben tehetik ki magukat az emberek kísértésnek, azt gondolva, hogy elég erősek, hogy ellenálljanak annak? (A tanulók válaszait írd fel a táblára.)
Mondd el, hogy Pál az izráeliták történelméből vett példákkal figyelmeztette a korinthusbeli szenteket a kísértésre és a bűnre. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az 1 Korinthusbeliek 10:1–5-öt, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, milyen dolgokat tapasztaltak meg Izráel gyermekei Mózes idejében, amelyeknek lelkileg erőssé kellett volna tenni őket.
Milyen dolgokat tapasztaltak meg Izráel gyermekei Mózes idejében, amelyeknek lelkileg erőssé kellett volna tenni őket? (Rámutathatsz, hogy Pál azt mondta, hogy Krisztus „a lelki kőszikl[a]”, vagyis Jehova [lásd még 5 Mózes 32:3–4].)
Az 5. vers szerint milyen érzéseket keltett Istenben ezen ősi izráeliták nagy részének a viselkedése?
Néhány tanuló egymást váltva olvassa fel az 1 Korinthusbeliek 10:6–11-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, mit akart Pál, mit tanuljanak meg a korinthusbeli szentek az ősi izráeliták példájából.
Milyen céllal hozta fel Pál az ősi izráeliták példáját? (Pál figyelmeztetni akarta a korinthusbeli szenteket, hogy ne kövessék el ők is az ősi izráeliták bűneit.)
Hogyan foglalnátok össze saját szavaitokkal Pálnak a 12. versben található üzenetét?
Kérd meg az osztályt, hogy üljenek le. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az 1 Korinthusbeliek 10:13-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és figyeljék meg, mit tanított Pál a kísértésről.
Mit tanított Pál a kísértésről?
Ha Isten nem enged minket azon felül kísértetni, mint aminek ellen tudunk állni, akkor miért engedtek a kísértésnek az ősi izraeliták?
Írd fel a táblára a következő hiányos mondatot: Isten módot ad nekünk arra, hogy megmeneküljünk a kísértéstől, de nekünk…
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az 1 Korinthusbeliek 10:14-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, hogy mit tanított Pál a korinthusbeli szenteknek, mit tegyenek.
Mit tanított Pál a korinthusbeli szenteknek, mit tegyenek?
Mit tanít nekünk a 14. vers, milyen szerepünk van a kísértéstől való megmenekülésben? (Miután a tanulók válaszoltak, egészítsd ki a táblán lévő igazságot a következőképpen: Isten módot ad nekünk arra, hogy megmeneküljünk a kísértéstől, de nekünk is úgy kell döntenünk, hogy elkerüljük a kísértést.)
Javasolhatod, hogy a tanulók írják oda az Alma 13:28-at utalásként a szentírásukba az 1 Korinthusbeliek 10:13–14 közelébe. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az Alma 13:28-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, mit tehetünk azért, hogy elkerüljük a kísértést.
Az Alma 13:28 szerint mit tehetünk, ami segíthet nekünk elkerülni a kísértést?
Hogyan segíthet nekünk elkerülni a kísértést az, ha megalázkodunk, valamint folyamatosan éberek vagyunk és imádkozunk?
Mutasd fel A fiatalság erősségéért füzet egy példányát, és kérd meg a tanulókat, hogy magyarázzák el, hogyan segít nekünk elkerülni a kísértést az, ha az ebben a füzetben felsorolt normák szerint élünk.
Mondd el a tanulóknak, hogy talán nem mindig tudják majd elkerülni a kísértést, ezért már most el kell dönteniük azt, hogy mit fognak tenni, ha kísértéssel szembesülnek. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő idézetet Spencer W. Kimball elnöktől:
Kép
President Spencer W. Kimball
„Helyes döntéseket hozni akkor a legkönnyebb, amikor végső célunkat elménkben tartva már jó előre meghozzuk őket; ez számos gyötrődéstől megkímél bennünket [a döntéshozatal perceiben], amikor fáradtak vagyunk, és [komoly] kísértésekkel nézünk szembe. […]
Mind jobban és jobban fejlesszétek ki magatokban az önfegyelmet olyannyira, hogy ne kelljen újra meg újra elhatároznotok, hogy mit fogtok tenni, amikor ismételten szembetalálkoztok ugyanazzal a kísértéssel. Vannak dolgok, amelyeket csak egyszer kell eldöntenetek! […]
Azelőtt kell abbahagynunk a gonosz cselekedeteket, mielőtt elkezdenénk azokat. A boldog élet titka a védekezésben és a megelőzésben rejlik. Általában azok engednek a gonosznak, akik sebezhető állapotba helyezték magukat” (Az egyház elnökeinek tanításai: Spencer W. Kimball [2006]. 118–119.).
Oszd meg bizonyságodat a tanulók által ma megfogalmazott tantételekről. Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át, melyek azok a kísértések, amelyekkel leginkább küzdenek. Kérd meg őket, hogy gondolkozzanak el a következő kérdéseken:
Min tudnátok változtatni, hogy elkerüljétek a kísértést, még mielőtt szembetalálkoznátok vele?
Készen álltok e változtatásokra?
Kérd meg a tanulókat, hogy készítsenek egy menekülési tervet a kísértés elkerülésére. Buzdítsd őket, hogy ima által igyekezzenek segítséget kérni az Úrtól, miközben a tervük megvalósításán munkálkodnak.
Az 1 Korinthusbeliek 10:15–33 összegzéseként mondd el, hogy Pál azt tanácsolta a korinthusbeli szenteknek, hogy saját vallásgyakorlásuk feladása nélkül tartsák tiszteletben mások vallásgyakorlását, és újra elismételte, hogy prédikálásának célja sokak hozzásegítése a szabaduláshoz.
Mit értett Pál az alatt, hogy „zsidóvá lettem, hogy zsidókat nyerjek meg” (1 Korinthusbeliek 9:20); és hogy törvénynélkülivé lett, vagyis nemzsidóvá, hogy megnyerje a nemzsidókat; valamint erőtlenné, hogy megnyerje az erőtleneket (lásd 1 Korinthusbeliek 9:22)? Bruce R. McConkie elder a Tizenkét Apostol Kvórumából a következő hasznos magyarázattal szolgált:
„Pál itt azt mondja, hogy mindeneknek mindenné lett, azzal a céllal, hogy elfogadtassa velük az evangélium üzenetét; vagyis alkalmazkodott a különböző embercsoportok helyzetéhez és körülményeihez, így érve el azt, hogy odafigyeljenek a tanításaira és a bizonyságára. Azután, mielőtt még bárki is azt feltételezné, hogy hamis tanaikat vagy tetteiket is elfogadná, vagy bármely módon engedne az evangéliumból a hamis vallási rendszerek javára, gyorsan hozzátette, hogy neki és minden embernek be kell tartani az evangélium törvényét ahhoz, hogy megszabaduljon” (Doctrinal New Testament Commentary, 3 vols. [1965–73], 2:353).
Időnként nem könnyű meglátni, vajon miért parancsolja meg nekünk az Úr, hogy gyakoroljunk önuralmat. Richard G. Scott elder a Tizenkét Apostol Kvórumából a következő hasznos magyarázattal szolgált:
„Az igazlelkű élet fegyelmet követel. A fegyelem az a jellemvonás, amely megadja neked az erőt ahhoz, hogy ne add fel azt, amit a legjobban akarsz az életben azért, amiről azt gondolod, hogy most szeretnéd” (vö. Az erényesség hatalma. Liahóna, 1999. jan. 80.).
A halandó élet egyik nagy próbatétele az, hogy testünket folyamatosan alávessük a lelkünk irányításának. M. Russell Ballard elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt tanította:
„A halandóság előtti világban, mielőtt elhagytuk volna Mennyei Atyánk jelenlétét, Ő figyelmeztetett minket, hogy milyen új tapasztalatok várnak majd ránk a halandóságban. Tudtuk, hogy húsból és csontból való fizikai testünk lesz. Mivel korábban még soha nem voltunk halandók, nem volt tapasztalatunk a halandóság kísértéseinek kezelése terén. Mennyei Atyánk azonban tudta és értette ezt. Azzal bízott meg bennünket, hogy tartsuk irányításunk alatt halandó testünket, és vessük alá azt a lelkünknek. A lelkünknek úrrá kell lennie azokon a fizikai kísértéseken, amelyek a halandó világban várnak a testünkre. A mi Urunk, Jézus Krisztus parancsolatainak betartása által kapjuk meg a Sátán hatását legyőző lelki erőt” (“Keeping Covenants,” Ensign, May 1993, 6).
James E. Faust elnök az Első Elnökségből tanított arról, hogy miért fontos mindenkinek kerülni a kísértést:
„Túl sokan hiszik, hogy… elég erősek, hogy ellenálljanak bármiféle kísértésnek. Elhitetik magukkal: »Velem ez nem történhet meg.« [De] bármikor… megtörténhet velünk! […]
Hallottam egyszer, hogy egy férfi ezt mondta a fiainak: »Közelebb tudok hajtani a szakadékhoz, mint ti, mert több tapasztalattal rendelkezem.« Úgy vélte, ura a helyzetnek, ám ez egyáltalán nem így volt. »Azzal, hogy a tapasztalatot vesszük kalauzunknak, az a probléma, hogy így a záróvizsga gyakran megelőzi a leckéket« [ismeretlen szerző, idézve 1,911 Best Things Anybody Ever Said, szerk. Robert Byrne (1988), 386.]. Néhányan azt gondolják, koruk és tapasztalataik miatt jobban ellen tudnak állni a kísértésnek. Ez hazugság.
Emlékszem, egyszer ifj. J. Reuben Clark elnök arról mesélt, amikor egyik gyermeke randevúra indult. Arra kérte, érjen haza egy bizonyos időpontban. »Az állandó, nyomatékos emlékeztető miatt morgolódva a tizenéves ezt mondta: ‘Apa, mi a baj? Nem bízol meg bennem?’
Válasza megdöbbentő hatással lehetett, hiszen ezt mondta: ‘Nem, [gyermekem], nem bízom meg benned. Még magamban sem bízok!’« [idézve Harold B. Lee, The Teachings of Harold B. Lee, szerk. Clyde J. Williams (1996), 629]” (vö. Velem ez nem eshet meg. Liahóna, 2002. júl. 51.).